Észak-Magyarország, 2007. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-02 / 127. szám

2007. június 2., szombat ÉSZAK SZÍNHÁZI SZEZONZÁRÓ /7 Színházi szezonzáró Miskolc (ÉM) - Ma délelőtt van a Miskol­ci Nemzeti Színház szezonzáró társulati ülé­se. A számvetés ünnepi perceinek része a le­gek honorálása. A közönség és a társulat szavazatai alapján kihirdetik a színpadon és a kulisszák mögött dolgozók legjobbjait. Az évad egyébként csak „papíron” ér véget, so­kaknak folytatódik. Indul a Nyári Színház, jön az operafesztivál. Összeállításunkat ki­egészítik azok a blogbejegyzések, amelyek az Alakíil0_tjjr.blogging._l 11 -n olvashatók. A saját előadások nézőszáma a 2006/2007-es évadban Nagyszínház 108 677 mm/-: ______ Kamaraszínház ti • I 49 800 II1; Játékszín .......“W* jft ti I tam > ' ví<4 1M í. II5450 s. fi Ili Csarnok 2603 ml Összesen 166 530 Grafika: Cszak-Magyarország, forrás: Miskolci Nemzeti Színház sata.vilaga.hu - a rajongói portál Szabó Erikától Miskolc (ÉM - SZG) - A minap ismét megnéztem a Portugált, amelyben Molnár Sándor Tamás is játszik. Nem főszerepet, ám az ünnepelt sztárnak kijá- EmT ró sikítás-fütty-taps-dobogás W köszöntötte újra és újra a LM meghajlásoknál. Az újságíró gyanúja beigazolódott: Satá- fp'lf ^ nak rajongói klubja van. A _ J szó Szabó Erikáé (képünkön): „Tizedik osztályos tanuló vagyok. Abba az iskolába járok, ahol Sata is pár éven keresztül koptatta a padokat és le­érettségizett. (Én -a rendészeti részén tanu­lok). Még tavaly az osztállyal elmentünk megnézni az Anconai szerelmeseket, és az­óta rendszeresen járok színházba. Ebben a darabban nagyon tetszett, hogy tényleg ott volt az az olasz macsó feeling, és a darab végén azt sem tudtuk, hogy hogyan sikít­sunk meg fütyüljünk. Ennek hatására meg­hívtuk a suliba, és órákon át mesélt a kezdetekről, a régi tanárairól és a huncutsá­gairól is. A tablója is ki van téve, és termé­szetesen azt is megmutattuk neki. Az egész tanévben ez a nap volt a legemlékezetesebb. Miután rájöttem, hogy milyen sokan szere­tik a színészi játékát, létrehoztam egy rajon­gói portált, amit nagy örömömre egyre töb­ben látogatnak.” Vendégjátékok székhelyen kívül a 2006/2007-es évadban (fő) Össze­sen Nagy­színház Kamara- j _ színház I ' Játék- j | szín ^ Grafika: É szak-Magyarország, forrás: Miskolci Nemzeti Színház mlUllieieiieiv, díjazottak az evacu bán: Komáromy Éva - Príma-díj, Somló István (képünkön) - Déryné színházi díj, Hunyadkürti István - Jászai-díj. (Fotó: ÉM) ÉM-INTERJÚ: Halasi Imre igazgatóval Kezdi nagyon szeretni jelzése azt erősíti ben nem, hogy jó úton já­runk. Túlnyomórészt pozitívak a vélemé­nyek szóban, ven­dégkönyvi bejegy­zésben, e-mailben. ÉM: Apropó, jó út! Mi Halasi Imre: „Hála Istennek itthon is jó a hírünk" (Fotó: Bujdos Tibor) ■ Ma van az évadzáró. Interjúalanyunk Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Szabados Gábor szabados@inform.hu Miskolc (ÉM) - Az évadzá­rás részben jelképes, mert bár a kőszínház becsukja ka­puit, a nyár további előadá­sokat tartogat. ÉM: Jól érzékelem, hogy a most befejeződő évad minőségileg más, mint az előzőek? Anélkül, hogy a korábbiakat bántanám, azt hiszem, azt is hallom sokaktól, hogy ez már az igazi. Halasi Imre: Én is ilyeneket hallok, ezt is érzem, és ter­mészetesnek tartom. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy elégedetten hátradőlnék, és úgy gondolnám, minden tö­kéletes, elérkeztünk a Kána­ánba, de álszerény lennék, ha ha nem azt mondanám: kezd beérni az a munka, amit négy évvel ezelőtt kezdtünk Miskol­con. Olyan stádiumba érke­zett a társulat, olyanná lett a közösség, hogy ez egy maga­sabb színvonalú munkát ered­ményezett. ÉM: Akik színészek csak megszólaltak nálunk, a lapban, szinte kivétel nél­kül ilyen értelemben nyi­latkoztak. Más szavakkal, de azt mondták: jól érzik magukat a bőrükben, a szerepeik bőrében. Méltó feladatokat kapnak. Halasi Imre: Ez, és a közön­ség, no meg a kritika vissza­alapján határozza meg, hogy mennyi legyen a be­mutatók, a repertoáron tartott produkciók között a populáris, a könnyebben emészthető, és milyen arányt képviseljenek az olyan előadások, amelyek­re azt mondhatjuk: fajsú­lyosabbak, elgondolkod- tatóbbak, maradandóbb él­ményt nyújtanak? Halasi Imre: Nincs más lehe­tőség, mint az alapján, amit érzek, gondolok, amit tapasz­talataim diktálnak, úgy meg­tervezni az évadot, hogy ab­ban kellő súllyal szerepelje­nek a megfelelő műfajok. A Cseresznyéskert, a Legenda a lóról, a Valahol Európában, a Hoffmann meséi, a Cipolla az ön által fajsúlyosabbnak mondott produkciók kategóri­áját kívánja képviselni. Vagy­is: azt, amikor nem egy simán lebonyolított előadás születik, hanem gondolattal teli. De nem lehet azt megcsinálni, hogy „művészszínházzá” le­gyünk, mert a teljes közönség igényeinek kell megfelelnünk. Bár fogalmam sincs, mit ta­kar ez a nagyképű kifejezés. Nem követhetünk el erősza­kot a nézőkön: az erőszak a művészetben, mint ahogy az életben is, csak rosszra vezet, erőszakot szül. ÉM: Tán még a nemzetközi kapcsolataik is gazdagod­tak a korábbi évadokéihoz képest. Halasi Imre: Azok is. Többet megyünk, vendégrendezőket fogadunk, és ami szintén fon­tos: hála Istennek itthon is jó a hírünk. Ez utóbbi tényt az támasztja alá, hogy nem ne­kem dicsérik a színházat, hi­szen az lehet merő udvarias­ság, hanem másoktól hallom vissza a nekünk szóló elis­merő szavakat. ÉM: Kevés a nagynevű vendégművész. Miért? Halasi Imre: Két oka van. Az egyik anyagi, a másik a tár­sulat művészi állapota. A leg­több feladatot meg tudjuk ol­dani házon belül. ÉM: így lesz ez a jövő évad­ban is? Halasi Imre: Igen. A lehető legkevesebb vendéggel fogunk játszani. ÉM: Mondana néhány be­mutatót a jövő szezonból? Halasi Imre: Valójában ez az évadzáró társdulati ülés napi­rendje, de azért pár címet szí­vesen. Bulgakov Moliere című drámája, a Nyári Színházban startoló Charlie nénje, a Mu­mus, ami a gyerekeknek szól, a Denevér, a Pillangókisasz- szony. ÉM: Mi lesz 2007-2008-ban „a” Legenda a lóról? Halasi Imre: Sztravinszkij A katona története, szintén Krá- mer György rendezésében, kö­zös produkcióban az opera- fesztivállal. ÉM: Mi az, amit még szeret­ne megosztani olvasóink­kal? Halasi Imre: Most már kez­dem nagyon szeretni ezt a színházat.' ÉSZAK emtippek boon.hu •Két interjú az Új Holnapból (PDF 89 kB) Gyilkos játék: kire megy ki? ■ Túllépve a harminca­dik előadáson már alig­ha követünk el „poén­gyilkosságot". Miskolc (ÉM - BAL) - Ké­rem, aki mégis ettől tart, ne olvasson most tovább!, ha el­mondjuk, a Hajmeresztő című darabot elsőre, máso­dikra, és többedszerre meg­nézve is megkapjuk a várt él­ményt. Elsőre, ugyebár, az az érde­kes, hogy a gyilkossági nyo­mozás körül forgó történet ép­pen arra fut ki, amire a kö­zönség nagy része számít: pont az a gyilkos, akit a több­ség annak gyanít. Másodjára az ember rájön, hogy tényleg igaz a sejtés: bárkit szavaz meg az interak­tív játékba bevont aznapi né­zősereg, minden alkalommal úgy játsszák el a háromféle véggel megírt színdarab má­sodik felvonását, hogy a leg- gyanúsabbnak megszavazott szereplő bizonyuljon a bűnös­nek. És végül a lényeg: a Haj­meresztőt még ezután sem ér­dektelen újra megnézni, hogy már tudjuk a nyitját. Ki öl többször? A matematika azt diktálná, hogy harminc körüli előadás összegzésében körülbelül tíz- szer-tízszer „gyilkol” a három lehetséges gyanúsított. Ám a valóság ettől eltér.- Vannak, akit gyakrabban gyanúsítanak, akad, akit rit­kábban - avat be tapasztala­taiba a mindig sikeres nyomo­zót, Rosetti fügyelőt megfor­máló Szirtes Gábor. - Talán legtöbbször Bősze Gyurit, a következő pedig a fiatal fod­rászlány, azaz Kertész Marcel­la. Min múlik ez? Szirtes Gá­bor felvetésünkre úgy reagál: „Szép is lenne, ha tudnánk manipulálni!” Szerinte az dönthet, kit mennyire talál szimpatikusnak a néző - azt kevésbé tudja elképzelni gyil­kosként. Ez jórészt kódolva van a színdarab szövegében. Ő maga sem feltétlenül érzi előadás közben, mire, azaz ki­re megy ki a játék. Változó, hogy kire irányulnak a közön­ség soraiból a kérdések, és ak­kor sem biztos, hogy az ille­tőre szavaznak végül (a szü­netben). A játék a következő szezonban is folytatódik, de arról nincs szó, hogy ezután más szereplőkre - akár a felü­gyelőre - is lehessen majd gyanakodni! Hajmeresztő, a nyomozó - Szirtes Gá­bor - és a lehetséges gyilkosok egyike, akit Molnár Sándor Tamás játszik. (Fotó: Bujdos Tibor) Forgó nélkül a POSZT-on Miskolc (ÉM) - A Legen­da a lóról című darabbal kép­viselteti magát a Miskolci Nemzeti Színház a 7. Pécsi Országos Színházi Talál­kozón (POSZT). Krámer György, a darab rendezője nagy megtiszteltetésnek tart­ja, hogy ott lehet. Mint mond­ta: „nem adtam vohia egy ga­rast sem azért, hogy beválo­gatják az előadást a verseny­programba, de nagyon jó ér­zés, hogy így történt”. Az előadás technikai stáb­ja terepszemlét tartott Pé­csett, ahol kiderült, hogy a színpad - ahol játsszák majd a darabot - igaz, hogy na­gyobb, mint a miskolci, de keskenyebb. Ez azonban a ki­sebb probléma - mondta a rendező, a nagyobb az, hogy a pécsi helyszínen nincs for­gószínpad. így az előadás egyes jeleneteit - ahol forgás­ra lenne szükség - mozgással váltották ki. Az így átdolgo­zott darabot már láthatta is a közönség, hiszen csütörtö­kön így játszották Miskolcon. ÍSZAK emf/ppe/c.boon.hu •A bejutott színházak listája (PDF, 54 kB) A Miskolci Nemzeti Színház előadásainak száma a 2006/2007-es évadban Az évad bemutató előadásai ISO V&7S Játszóhely j Nagy- J színház L Felújítások g és egyéb előadások I Kamara- színház i « u nsr l ” Csar­nok c j Nyári 0 színház j Össze- __j sen Grafika: Eszak-Magyarország, forrás: Miskolci Nemzeti Színház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom