Észak-Magyarország, 2004. november (60. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-30 / 279. szám
2004. november 30., kedd ÍSIII-iJt6¥ftB0tISIÍÍ# JUBILEUM / III A SZERKESZTŐ ÍRJA Rossz mesében ' AT Kiss József ,/ s e-mail: jozsef.kiss@eszak.boon.hu A főszerkesztő úg^ üdvözölte a szerkesztőségünkbe - annak is egyik tárgyalójába - meghívott olvasóinkat, hogy ebben a helyiségben már sok magas vendég (még a miniszterelnök is) megfordult, de fontosabb vendég aligha, mint a most hozzánk ellátogatott olvasóink. Noha ilyen ünnepi alkalmakkor mindenkitől elvárható a hangulathoz illő emelkedettség, mégsem egyszerű udvariassági fordulatról van szó. Az ünnepek, ünnepi alkalmak ugyanis elmúlnak, és számbeli fölényben vannak a szürke hétköznapok, amikor mindenki „csak" dolgozik: így olvasóink a munkahelyükön (ha van nekik), a nyugdíjasok igyekeznek megélni a nyugdíjukból (ami nem kevésbé nehéz), mi pedig igyekszünk olyan újságot csinálni, ami segít valamit azoknak, akiknek a napjához szervesen hozzá tartozik az újságolvasás. Szóval, a szerkesztőségbe most ellátogatott olvasóink (és a többi sok ezer, akiket képviseltek) valóban a legfontosabbak , hiszen a politikusok jönnek-mennek, az olvasóink viszont (reményeink szerint) maradnak. Véleményükkel, melyet olykor csak közvetve érzékelünk, olykor pedig levelekbe öntenek, nagy segítségünkre vannak: szerkesztőként segítik a lapkészítést. Lehet ugyanis egy lap szakmai mércével kiváló, ha az olvasóknak nem tetszik. Akkor ugyanis, ahogy mondani szokták: rossz mesében lennénk. ÁLOMESKÜVŐ AZ ÉSZAKBAN Réti Dóra és Dr. Lenkey György két és fél éve ismerkedtek meg egy riport alkalmával. Idén áprilisban házasodtak össze Miskolcon, nászúira Tunéziába mentek. (Másodszor is) lefényképezett boldogság Az Észak-Magyarországban a hétfői számban jó ideje már megilletődött és láthatóan boldog fiatal hölgyeket és urakat láthatnak: öltözékükből és a fotók beállításából egyértelmű, hogy életük nagy pillanatát, házasságkötésüket ábrázolja a fénykép. Tegnapi számunkban is így volt, ennek ellenére ma is hasonló fotókat láthatnak ezen az oldalon. Az ok abban keresendő, hogy lapunk, az Észak- Magyarország most ünnepli 60. születésnapját. A hatodik X szép életkor egy lap életében, ezen a helyen akár azt is mondhatnánk, hogy gyémántlakodalmunkat tartjuk olvasóinkkal. Persze a bő emberöltővel ezelőtti Észak-Magyaror- szág más volt, mint a mai, de más volt a kor és más elvárásai voltak olvasóinknak is. Ami azóta sem változott, az a fontos napok jelentősége életünkben: e napok egyik legfontosabbika az, amikor két fiatal ember ünnepélyes keretek között igent mond egymásnak az ilyenkor feltett kérdésre. Lapunk születésnapja alkalmas a visszatekintésre: elővettük három pár házasságkötésükkor készült képét, és fotósunk újra felkereste őket, hogy újabb bizonyíték készüljön a lefényképezett boldogságról... Béres Beáta és Beke Zoltán három évvel ezelőtt egy szerencsés Orosz Magdolna és Újlaki László néhány éve munkahelyükön véletlen folytán ismerkedtek meg. Ebben az évben, augusztusban, ismerkedtek meg. Az ismeretségből házasság lett: idén júliusban Felsőzsolcán mondták ki az igent. esküdtek meg, majd Zalakarosra mentek nászúira. OLVASÓINK VENDÉGSÉGBEN j j' j j j j j - j j j j j j j j j j j j j j j j \j j j j j j j j j j j j j j j j \j „Hűségakciónk” jubileumi nyertesei, és Szólástér rovatunk rendszeres levelezői látogattak el szerkesztőségünkbe Miskolc (ÉM) - Amikor belefogtunk jubileumi számunk tervezésébe, azonnal kiderült, hogy sokkal több minden kívánkozik ebbe az újságba, mint ami belefér. Egy dolog azonnal eldőlt: olvasóink körében fogunk ünnepelni. Ezért kissé az alkalomhoz igazítottuk év közben is folyamatosan zajló, és természetesen nagy népszerűségnek örvendő „Hűségakciónkat”, melynek során a régi előfizetők listjáról a számítógép választ ki egy-egy nevet. Ezúttal azonban öt nevet kértünk a számítógéptől, és ötü- ket egyszerre invitáltuk a pénteki délutáni összejövetelünkre. Meghívott olvasóink másik részét Szólástér rovatunk rendszeres levélírói közül választottuk ki: ők azok, akik gyakran írnak nekünk levelet, méghozzá olyanokat, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. Ők szerkesztik a Szólástér rovatot. Albert Mihály Ongáról érkezett meghívónkat kézhez véve. Idős, 83 éves édesapját képviselte szerkesztőségünkben, aki kora és az ezzel járó nehézségek miatt nem tudott személyesen megje- ezúton kívánunk jó egészséget, és még sok évet, hozzá szórakoztató újságolvasást. A család nevében elmondta, hogy azért régi előfizetői a lapnak, mert érdek* lik őket a helyi hírek: ezekből akár többet is szívesen olvasnának. Baranyiné Jákfalvi Mariann férjével együtt régen előfizetőink és olvasóink. Nyékládházán élnek, így félig miskolciak, félig Miskolc környékiek: éppen úgy, mint lapunk, amelyet igyekszünk úgy szerkeszteni, hogy a városban élők és a várostól távolabb élők is találjanak benne hasznos információt és olvasnivalót. Baranyiné Jákfalvi Mariann elsősorban a szakmájába vágó környezet- védelmi témák iránt érdeklődik. Makán Ferencné Kazincbarcikáról érkezett meghívásunknak eleget téve. Ő talán egyik legrégebbi és legszorgalmasabb levélírónk, aki lapunk mellett más újságoknak is rendszeresen ír Kazincbarcikára, sőt Szegedre is. Lapunknak főleg 1994 óta ír rendszeresen. Joggal büszke rá, hogy levelei nyomán elintéződtek közérdekű panaszok: így rendbehozták a padokat egy kórház előtti buszmegállóban, és bezártak egy kocsmát is. Szabó Béláné Parasz- nyáról buszozott be Miskolcra meghívásunkra. Mint mondta férje nevében jött, hiszen az ő nevén van az újság előfizetés, de sokkal több személyt képvisel. A Szabó család ugyanis hat főt számlál. Ennél fogva szerteágazó az érdeklődésük is. A fiúk (ők ketten vannak) leginkább az autós rovatot kedvelik, a család többi tagja is megtalálja az olvasnivalót. Szabóné hiányolta a régebben szombatonként megjelent recepteket. Sztrakon Tamás gesztelyi levelezőnk, aki a legönzetlenebb témát választotta leveleiben. Lelkes műkedvelő helytörténészként települése múltját, érdekes történelmi helye- meg a gesztelyiekkel, és az arra járó érdeklődőkkel. Amint elmondta, minden településen számos efféle érdekesség található, amelyek megörökítésre méltók, és jó értelembe vett reklámra szorulnak, hiszen nem eléggé közismertek, ami ellen tenni kell. Szabó Norbert Szikszón élő édesanyját, Szabóné Pro- kop Etelkát képviselte, aki ; _ den tagja nafiatalember elsősorban a hírek iránt érdeklődik és a járművekkel kapcsolatos apróhirdetéseket böngészi szívesen. Titkó Ferencné miskolciként negyedszázada , hű lapunkhoz. Tetszik neki, hogy a közemberek mindennapjairól is szólnak a cikkek és sokszor hasznos tanácsot adnak. A sporton kívül mindent szívesen olvas. Különösen az avasi lakótelepen történtek érdeklik. Szilvási Lászlóné Encsről érkezett és három évtizedes északos múltat tudhat maga mögött. Elmondása szerint az újság olvasójaként mindenevő, de leginkább a szűkebb pátriájáról szóló írásokat kedveli. Az olvasást hátulról kezdi. Szilvásiné nem csupán olvasóként, hanem levélíróként is jeleskedik, rendszeres résztvevője lapunk Olvasóink írták rovatának. Öröme, hogy levelivel sikerült már segítenie a közelében élőkön.
