Észak-Magyarország, 2003. december (59. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-27 / 300. szám

2003. december 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# KULTÚRA-EXTRA: A PRIMADONNA / 6 Miért éppen róluk szól? Miskolc (ÉM) - Sok ember számára a primadonna testesíti meg a színház esz­ményét, mindazt, amiért színházba járni, örülni, bánkódni, nevetni, sírni érdemes. A primadonnák hangját, gesztusait sokáig felidézi az emlékezet. Biztosan nem vélet­len tehát, ha a lexikon szócikke is a szín­társulatok vezető színésznőiként emlegeti a primadonnákat. Összeállításunkkal az alapításának 180. évfordulóját ünneplő Miskolci Nemzeti Színházat köszöntjük, s tisztelgünk min­den számunkra ismert és ismeretlen pri­madonna előtt, elismerésünket fejezve ki mindazért az erőfeszítését, amellyel a né­zőket - kollégáikkal együtt - szórakoztat­ni igyekeznek. Színháztörténet. A miskolci teátrum, a helyi színjátszás történetét, jelentős szí­nészek és alakítások emlékét idézi a Mis­kolci Nemzeti Színház épületében látható kiállítás. (Fotó: Bujdos Tibor) m MISKOLCI PRIMADONNÁK XIX. század ­T? Déryné Széppataki Róza N ‘ív Molnárné Hetényi Laura <J1Bényeiné Harmath Emma X X XX. század ­államosítás előtt: Balláné Csík Irén 'Q Báthory Elza ’JJ Szamosi Elza ■re Komáromy Gizi c Kolbay Ildikó £ re Szécsi Böske Gödri Kató i Mezei Mária re Neményi Lili .2? N ifi Komlós Juci X X XX. század ­államosítás után: Máthé Éva c Nádassy Anna 5 Karácsonyi Magda x Márffy Vera z Galambos Erzsi X o Komlóssy Teri £ Horváth Eszter Komáromy Éva i Várhegyi Márta re Csorba Ilona *4 Nagy Ibolya X Körei Katalin X Pirisi Edit Várkonyi Szilvia Seres Ildikó Színésznő lázadó- és anyaszerepben Rendez, játszik és tanít is a Miskolci Nemzeti Színház népszerű művésze, Seres Ildikó Jubileumi gála: Seres Ildikó Verebes István színművész oldalán Mándoki György Miskolc (ÉM) - Seres Ildi­kót, színházunk népszerű primadonnáját, számtalan si­keres zenés és prózai darab szereplőjét pályája emlékeze­tes állomásairól, tapasztala­tairól, terveiről kérdeztük. ÉM: Azt nyilatkozta egy alka­lommal, hogy a primadonna az, akit mindenkinek szeretni kell a darabban, a színpa­don. Hogyan értette ezt? Seres Ildikó: Az operettben tu­lajdonképpen mindenkit szeretni kell. Ez olyan műfaj, amire úgy ül be a közönség, hogy tudja, amit látni fog, az nem vérdráma, ha­nem mese, amiben még az intri- kust is lehet szeretni. De a prima­donnának is vállalni kell, hogy bi­zonyos helyzetekben esetleg ellen­szenves a karaktere, mert embert kell játszani, még ha meséről van is szó. Akkor jó az alakítás, ha merünk esendők is lenni. ÉM: Nem csupán a primadon­nái szerepkörben ismerhet­jük: Szívhangok címen önálló estet is adott, hét hónapos terhesen. Seres Ildikó: Egyfajta lázadás és terápia is volt számomra az az előadás, ahol sok félelmet kibe­szélhettem magamból, remélve, hogy ezzel másoknak is segítek feldolgozni a kétségeiket. A Szív­hangok után az anya-szerep ki­csit összeforrt velem. Játszottam Máriát a Mária evangéliumában, aztán Goidét, az ötgyermekes anyát a Hegedűs a háztetőn-ben ÉM: Ezek viszont nem operett-, hanem rockopera- és musical­szerepek. Seres Ildikó: Inkább érzem ma­gam éneklő színésznek, mint éne­kesnek, de sajnos az operettját­szásban még ma sem követelmény a színészi játék. Pedig az ope­rettszínész akkor emlékezetes, ha személyisége, színészete pótolni tudja a darab meg nem írt jele­neteit is. ÉM: Az önálló est és az említett szerepek mellett első rendezése, Csukás István Ágacskája is a gyerekekhez kötődött. Seres Ildikó: Úgy gondoltam, annyi zenés darabban játszottam húsz év alatt, annyi minden fel­gyülemlett bennem, hogy jó lenne ezt a tudást továbbadni. A tanítás és a színpad összekapcsolásából adódott a rendezés. Az Ágacská­nak azért is örültem, mert egy­részt zenés darab, másrészt a lá­nyom hétéves volt tavaly, így tisz­tában voltam vele, mit szeret az a korosztály, akikhez szól. ÉM: A sok megvalósult szerep­álom után mi az, amit a leg­szívesebben játszana? Seres Ildikó: Az operettiroda­lomban is vannak szerepek, ami­ket még szeretnék eljátszani, de vágyom Molnár Ferencre, Cse- hovra, Brechtre... És vannak tit­kos szerepálmaim is, ilyen pél­dául Blanche A vágy villamosá­ban, ami tulajdonképpen egy prózai „anti-primadonnaszerep”. De végül is boldog vagyok, ha dolgozhatok, ha játszhatom, akármit, csak jó legyen. ÉM: Végül mondana pár szót a mindennapjairól, hogyan telnek? Seres Ildikó: A mindennapok egyformák, reggeltől estig roha­nás, heroikus küzdelem, hogy egyszerre legyek jó családanya és sikeres színésznő. Sajnos „munkafüggő” vagyok! Ha nincs a színházban semmi dol­gom, akkor addig keresgélek, amíg nem találok valamit. No­vemberben a Jubileumi gála szervezése-rendezése például teljesen kitöltötte az időmet. Harmadik éve játszom vendég­ként az Operettszínházban... És lassan neki kell állnom a szak- dolgozatnak is... (A Színművé­szeti egyetem drámapedagógia szakára járok.) ÖN www.boon.hu i írásaink a színházról NÉVJEGY Seres Ildikó, a miskolci színház primadonnája A színész népszerű szerepek megformálója, s egyben énekes, ének- és dráma pedagógus, rendező pályája: 1983-88.: Győri Kisfaludy Színház, 1988- 92: Kecskeméti Katona József Színház, 1992 óta Miskolci Nemzeti Színház Néhány fontosabb szerepe: Caberet-Sally, Cigánybáró-Szaffi, Szívhangok (önállóest), / Mária evangéliuma-Mária, Szomorú vasár- nap-Helén, Hamlet-Gertrud, Denevér- Rosalinda, Elisabeth-Sissi MEGKÉRDEZTÜK AZ OLVASÓT: Kik az emlékezetes primadonnák számukra? R endszeresen járok színházba, de az ope­rett, amihez inkább kö­tődik a primadonna fo­galma, az hozzám nem igazán áll közel. Nem az én műfajom és talán tu­datosan kerülöm az ope­ra-előadásokat, így nin­csen egyáltalán emlé­kem, tapasztalatom pri­madonnákról. MihAlyi Helga, szociológus V issza sem kell emlé­keznem, hiszen friss élményeim is vannak. A primadonnák - mint tudjuk - azok a színész­nők, akiknek különlege­sen kellemes megjelené­sük van és természete­sen vonzzák a férfi sze­meket. Miskolc ma is büszkélkedhet sok ilyen szépséggel. Halasi Imre, a miskolci szInhAz igazgatója L egutóbb a Marica grófnőt, abban is Se­res Ildikót láttam Miskolcon mint prima­donnát, de meg kell, hogy mondjam, ez az a szerepkör, amit a legke­vésbé kedvelek az ope­rettben. Inkább a szub- rett vagy a komikus alakja áll hozzám köze­lebb. Homonnayné Jób Klára, KÖZOKTATÁSI SZAKÉRTŐ A ki először „beugrik”, Honti Anna, vele együtt a látványos előadások, nagy közön­ségsikerek. A műfaj lét- jogosultságát teljes mér­tékben elismerem,de megmondom őszintén, nem igazán kultiválom magát az operettet. Per­sze a színésznőket nagy­ra becsülöm. Serfőző Simon, író A primadonna szó hal­latán legelőször Dé­ryné Széppataki Róza jut az eszembe. Fantasz­tikus színésznők voltak, de manapság nem na­gyon kell megküzdeni ezért az elismerésért. Közelmúltbeli emlékem nem nagyon van, szín­házba sajnos egyre keve­sebbet járok. Környey Lászlóné, I A MEGYEI KÖNYVTÁR IGAZGATÓJA NAPLÓ //■ m * Primadonna, női, férfi Hegyi Árpád Jutocsa /Vlonclják, a színházban csak színésznők vannak. Női színésznők és férfi színész­nők. Mélyen igaz. A színház a hiú­ságról szól. Aki jobban kelleti ma­gát, aki jobban kell, az a sikeres. A kelletés pedig női princípium. A színészi hierarchia csúcsán trónol a primadonna. A „príma donna" az „első" (ola­szul, vagyis az operák nyelvén: „príma") "asszony" (olaszul: „don­na"). Vagyis a legjelentősebb, leg­kívánatosabb női tagja egy színházi társulatnak. ' Mivel bolondos hivatásról, bo­londos - ámde szent! - népségről van szó, hát sokszor az "első asz- szony" a legbolondabb közöttük. Érthető, hiszen nagy súlyt cipel. Főszerepeket játszik. Övé a felelős­ség, rajta múlik a siker. Tökéletes­nek kell lennie. Csakhogy minden színésznőnek az a belső meggyőződése, hogy ő maga a primadonna. Valami aljas igazságtalanság következtében azonban mindig valaki más a pri­madonna. Úgyhogy a valódi, reg­náló primadonnára mindenki halá­losan irigy. Gonoszság és hazugság veszi körül a társulatban. Miköz­ben a nézők rajongják. A végén szegény már maga sem tudja, hogy tényleg tehetséges-e, vagy csak luftballon, tényleg szép-e a hangja, vagy már csúnya. Egyre gátláso­sabb, de egyre gátlástalanabbá harcol a szerepköréért. Magányossá válik. Nem bízik senkiben. Üldözé­si mánia uralkodik el rajta. Elveszti realitásérzékét. Megbolondul. ad azért kivétel. Láttunk már normális primadonnát, aki valóban kiemelkedő tehetség és ezt jól is tűri. Primadonnának született. De az ilyen ritka madár. Mégse a primadonna a legelfaj- zottabb teremtmény a színház vál­tozatos állatkertjében. Létezik rosszabb: a férfi prima­donna. Más szóval: „bonviván". (A bonviván az a férfi színésznő, aki a hős szerepkörén mozog, zenés da­rabokban tenor, hőstenor. Az élet árama magasfeszültséggel árad szét benne, szép, ideális, csábító és hó­dító, legalábbis szerepe szerint.) Míg a primadonna mégiscsak az excentrikus asszonyi bolondság kö­rében mozog, a férfi primadonna komplett bolond. Kiszámíthatatlan, : .......Mi­gyakorló elmebeteg, férfi szirén, szexuális identitászavarokkal, mo­rális és esztétikai problémákkal. Színészeti állatorvosi ló, minden rossz és beteges allűr megtalálható benne. Színigazgatók réme. Egyszer Olaszországban részt vettem egy Traviata-előadásban. A premier utolsó szünetében megszö­kött a hőstenor. (Ebben a darabban Alfredónak hívják, ő a bonviván.) T öbb autóval (karmester, rende­ző, zenészek, nézők, kollégák) vet­tük üldözőbe. A városhatáron kör­bevettük. Sírt, rúgkapált, ordítozott. Kényszerzubbonyt kellett volna húzni rá. Kiderült, hogy a tapsrend­ben a címszereplő ELŐTT kellett volna meghajolnia. Nem utolsó­ként, ami, ugye, az igazi megtisz­teltetés. Tapintatból-félelemből, a rendezőasszisztens csak az utolsó szünetben merte ezt megmondani neki. Akkor kitört rajta a hisztéria, jelmezben kirohant a színházból és bevágta magát a kocsijába... A címszerepet játszó primadon­na ekkor fékezett mellettünk. Szét- kenődött sminkkel, elmeháborodot- tan penderült a bonviván elé. Vér­ben forgó szemekkel néztek farkas­szemet. A levegő megtelt gyilkos szenvedéllyel. A botrány a küszö­bön, mobiltelefonon jött a hír: a nézők tombolnak és a pénztárhoz vonultak, visszakövetelve a jegy árát... Ekkor történt valami megmagya­rázhatatlan. Egy titkos szemrebbe­nés, amit csak az őrültek értenek. Egyszerre lehiggadtak és beszálltak a női primadonna kocsijába. Vissza a színházba. Lement az utolsó felvonás. És - a hőstenor jött ki utolsónak tapsra a primadonnáról szóló da­rabban. Nos, ki a bolondabb? A férfi, vagy a női primadonna?

Next

/
Oldalképek
Tartalom