Észak-Magyarország, 2003. december (59. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-24 / 299. szám
2003. december 24., szerda ÉSZAK-KARÁCSONY / 10 ÜNNEPI GONDOLAT Vajon tudunk-e jól szeretni? A karácsony a megváltó születésének és a szeretetnek az ünnepe, ami megerősíti bennem, hogy van megváltás és éppen a szeretet által. El lehet ilyenkor gondolkodni azon, hogy mit is értünk szereteten, hogy tudunk-e jól szeretni, hogy akiket szeretünk, észreveszik-e, hogy szeretjük őket és mi észre- vesszük-e, ha minket mások. Jó lenne, ha a világ abba az irányba menne, hogy a szeretetet jobban megérezzük és viszonozni is tudjuk, ha kicsit tudatosabban bánnánk ezzel az érzéssel. Pankucsi Márta, a Miskolci Egyetem Társadalomkutató Központjának vezetője Pankucsi Márta ÜNNEPI GONDOLAT A szép érzések cseréjéről Az ünnepek és a hétköznapok visszatérő, állandó ritmusa adja életünk keretét. A felfokozott ritmusú hétköznapok után az ünnep csendje, nyugalma legtöbbünknek régen várt, összetartozást adó, és van, akinek túlélni való, szorongató. Jó lenne, ha az előbbit jelenthetné mindenkinek karácsony ünnepe, ha a tárgyak cseréje mögött a valódi szép érzések cseréjét jelentené mindannyiunknak. Gyuricza Ágnes pszichológus Gyuricza Ágnes ÜNNEPI GONDOLAT Önmagunk nyugalmáról szól Hihetetlenül gondolkodjon el mindenki azon, hogy hová vezet ez a lihegés, csúszás, mászás a bevásárlóhelyeken, mert ez már egyáltalán nem emberhez méltó. Semmi köze sincs a szeretet ünnepéhez. A maga módján mindenki meg tudja ünnepelni a karácsonyt enélkül is, hiszen ez az ünnep nem az ajándékok utáni zakatolásról szól, hanem sokkal inkább önmagunk nyugalmának megtalálásáról. Furmann Imre, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda vezetője ÜNNEPI GONDOLAT Hogyan kellene élnünk... Karácsonykor mindenkinek egy kicsit magába kell(ene) néznie, és feltenni a kérdés: mindennap úgy viselkedik-e a szeretteivel, mint ezen a napon? Ha igen, az bizony nagyon örömteli, ha nem, akkor viszont érdemes lenne ezen változtatni. Szerintem ezért fontos ez az ünnep, hiszen megmutatja, hogyan kellene élnünk egész évben, és nem csak pár napig. Loss Sándor, jogász-szociológus, EGYETEMI TANSZÉKVEZETŐ Loss Sándor ÜNNEPI GONDOLAT Meghitt percek a családdal Számomra a karácsony mindig is a családot, a nagybetűs családi ünnepet jelentette. Minden esztendőben családi körben töltöm a karácsonyt, és nagy öröm számomra, hogy ez az idén is így lesz, és idős szüleim is velünk ünnepelhetnek. Ezek a meghitt percek, órák rengeteget jelentenek számomra, valósággal feltöltenek az előttem álló feladatok előtt. Gyárfás Ildikó, A MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKE Gyárfás Ildikó Oszlányiék idei karácsonyi ajándéka: utazás „A kicsik maradhatnának itthon a dajkával, de az már nem volna igazi családi ünnep” Szabó Nóra Sajószentpéter (ÉM) - Oszlányi Zoltán családja még sohasem utazott el együtt sehová. Náluk két hónapig tart, amíg mindenki megkapja az aktuális ruhát, cipőt, kabátot. Itt a gyerekek csak álmodnak a távirányítós autóról, a görkorcsolyáról, meg a mobiltelefonról... A családfő horgászik, két picit orvoshoz vitt az önkormányzat által biztosított gondozónő, az anyuka megértést kérő, kicsit fásult tekintettel kínál hellyel. Már megszokták a betoppanó idegeneket, köztük a nem ritkán érkező újságírót. A lurkóktól zsong a ház, hiszen ha a nagyobbak jön- nek-mennek is, kisebbekből mindig van elég otthon. Az Oszlányi házaspárnak 12 gyermeke van, Két család, Gálák és Farkasék sosem feledkeznek meg rólunk. Egy idős olaszliszkai asszonytól is kapunk csomagot. Oszlányi Zoltánné anya ..............................ff csak próbaként kérdezem az asztalhoz telepedőket, fel tudják-e sorolni az összes testvért. Természetesen hiba nélkül, kórusban érkezik a névsor: Karolina, Mónika, Andrea, Zoltán, aztán az ikrek, Norbert és Roland, majd TaNagy a család más, Dávid, s végül a két és fél éve született négyes ikrek, István, Máté, Attila és Annamária. Azt is tőlük tudjuk meg: ünnepekkor disznót vágnak, ha sikerül, de az idén nem lesz gond sütésre-főzésre. Éltek a meghívással- Igaz, az étkező asztalát nem lehet nagyobbra nyitni, de kötszerre jóllakhat a család - mondja Oszlányiné teljesen természetesen. - Nálunk az is két hónap, amíg mindenkinek beszerezzük a téli holmit, hát az idén jól jártunk az enyhe idővel. Először a nagyoknak vásároltunk kabátot, cipőt, a következő hónapban a kicsik kapták meg az overallt, bakancsot. Tavalyelőtt már megkeresett bennünket a férjem munkahelye, a MÁV, hogy menjünk el a balatoni üdülőjükbe karácsonyozni. Akkor még nagyon kicsik voltak a négyes ikrek, nem vállalhattuk az utat. Most elfogadtuk a lehetőséget. Még sohasem utaztunk el együtt. Ennyi gyerekkel persze az üdü(A szerző felvétele) lés se pihenés, mégis nagyon várjuk már. Ez lesz a család karácsonyi ajándéka. Kevesebb a segítség Mostanában már nincs annyi önzetlen támogatás, mint az ikrek születése után. Két család, Gálék és Farkasék azonban sosem feledkeznek meg Oszlányiék- ról: édességet, vegyi árut, ruhaneműt küldenek, egy idős olaszliszkai asszonytól is kapnak olykor csomagot. Egy ismerős helyi varrónő éppen puha, meleg sálakat küldött át a kicsiknek; futotta a kimaradt anyagból. Ilyenkor, karácsony táján nagyobb az adakozókedv, a hétköznapokban viszont nem kevés a gond. Reggelire, vacsorára két-két kiló kenyér kell, de hogy mi van rajta, az sok mindentől függ. Ma este lángos lesz, árulja el Oszlányiné, s bár a fiúk tejet, kakaót is szeretnének, az csak a kicsiknek jut. Talán a MÁV-üdülőben, néhány napon át a gyerekeknek ez a kívánsága is teljesül. Vannak családok, ahol ilyen „apróságoktól” is lehet boldog az ünnep. Feldíszítve várja majd őket a saját fajuk A gyerekek mit szeretnének karácsonyra? Kérdésemre sorolják azonnal: az asztalnál számtanpéldákkal foglalatoskodó Norbi távirányítós terepjáróra vágyik, Andi görkorcsolyát szeretne, a nagylányoknak a mobil hiányzik, esetleg egy különleges háziállat. Anyjuk elnéző mosollyal hallgatja a kívánságokat; ezekre a dolgokra persze nem futja. Karácsonyfa viszont lesz, az egyik fiú vonszolja is megmutatni a szép, sudár példányt. Mivel már szenteste előtt utazik a család, a fenyő díszítését a bébiszitter vállalta, így amikor hazaérnek, a gyerekeket várja majd a saját karácsonyfájuk. Viktória, a nagylányok barátnője, a kisebbek pótmamája azt is felajánlotta, otthon marad a négy picivel, de Oszlányiék úgy gondolják: nem volna igazi családi ünnep, ha szétszakadna a „csapat”. „Ünneplőbe öltöztetjük a szívünket” A cserepes fenyőről, a nap lassú tempójáról Miskolc (ÉM - SOB) - Szoboszlai Lilla, a Miskolci Galéria igazgatóhelyettese mesél karácsonyi szokásairól és a szeretet ünnepéről.- A legbensőségesebb ünnep a karácsony, annak ellenére így van ez, hogy az ünnepnek nem volt, s ma sincs vallásos tartalma számomra. Amíg a szüleimmel és a testvéremmel közös otthonban éltem, úgy csodálkoztam rá az évenként ismétlődő ragyogásra, akár egy gyermek. A karácsonyfát sosem én díszítettem, csak a Jézuska érkezésére vártam, és nagyon izgatott, vajon mit hoz nekem a fa alá. Amióta a társammal élek, saját „hagyományokat” teremtettünk. Például mindketten ellenezzük a fák kivágását, ezért cserepes fenyőt „öltöztetünk fel”. Aztán, ha vége az ünnepnek, kiültetjük a kertbe - mondja Szoboszlai Lilla. Az öröm napja- Huszonnegyediké soha nem a hajtásról szól - folytatja -, ekkorra már minden ünnepi előkészülettel megvagyok. Ez a nap teljesen a várakozásé, az ajándékozás öröméé, zenét hallgatunk, beszélgetünk, olvasgatunk. A mindennapok tempójához képest lassabban éljük meg e napot, s ez a lassúság, ez a kiegyensúlyozottság és nyugodtság adja meg számunkra a nap ünnepi jellegét. A szentestét mindig ket- ten töltjük, a nagyobb családi összejövetelek később következnek, a két ünnep között utazunk a rokonokhoz. Nagyon fontos az ajándékozás is, már ami a saját „hagyományokat” illeti, hiszen arra törekszünk, hogy saját kezűleg készítsünk egymásnak valami meglepetést, vagy ha mi magunk nem is tudjuk megcsinálni, legalább az ötlet legyen saját és eredeti. így mindig van olyan ajándék is, ami egészen személyre szóló. És persze szeretünk játszani is, az ajándékokat eldugjuk és azokat meg kell keresni.- És hogy mitől más a karácsony, mint az év többi 364 napja? Szerintem a karácsony „minőségét” úgy is lemérhetjük, hogy mennyire tudjuk megszólítani egymást. A nap érzelmi gazdagságát közösen teremtjük meg. Ünneplőbe öltöztetjük a szívünket. NÉVJEGY Szoboszlai Lilla, szociológus, muze A szakember a Miskolci Galéria igazgatóhelyetteseként dolgozik, ezúttal a karácsonyról kérdeztük Született: 1964-ben, Miskolcon Iskolái: Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolci Egyetem szociológia, muzeolőgía szak Végzettsége: szociológus, muzeológus Családi állapot: férjezett Hobbijai: olvasás, kertészkedés, utazás Egy bohém művész furcsa ünnepe Az élet minden napját ünnepként megélni Miskolc (ÉM - SOB) - Pataki János, a Miskolcon élő festő-, képzőművész és gyűjtő nem szokványos életet él. Karácsonykor végképp nem. Egyetlen szóval nem is lehet jellemezni a művészt. Egyszerre különc, bohém, ugyanakkor mérhetetlenül szentimentális és érzékeny. Igazi csodabogár. És az ünnep közeledtét a lakásban csak egy, a roskadásig megpakolt polcra eszkábált égősor jelzi. Egész évben... Ajándékba: meleg- A mi életünkben nincsenek pirosbetűs ünnepek. Szeretnénk ennek a nyavalyás életnek minden egyes napját ünnepként megélni. Szomorú vagyok amiatt, hogy a legtöbb ember - jelen esetben - csak erre a három napra koncentrál, üyenkor próbál meglepően kedves lenni mindenkivel és árasztja magából az „ünnepi” hangulatot. Aztán huszonhete- dikén újra beletapos a másikba lelkiismeret-furdalás nélkül és nem is emlékszik, hogy pár nappal azelőtt müyem szívélyesen kívánt kellemes ünnepeket ugyanannak az illetőnek. De ha már mindenképpen ki kellene emelni ezt a pár jeles napot, akkor sem az jut eszembe, mint általában mindenki másnak. Nem a nagy evés-ivás, a tizenakárhány fo- gásos ünnepi ebéd, a temérdek ajándék. Nekem akkor emlékezetes a karácsony, ha még évek múltán is fel tudom emlegetni, hogy itt jár egy rég nem látott kedves rokonom, egy barát, vagy beszélgethettem egy értékes emberrel, vagy csak egyszerűen élvezhettem az otthonom melegét. Ezt szó szerint is élvezni fogjuk idén, mert drága feleségemmel eldöntöttük, hogy most karácsonyra befűttetünk, mert egyébként nincs nálunk ff ................ Díszes asszonyként tekintek a karácsonyfára... Pataki János képzőművész ...........................ff fűtés. Ez lesz az egyik közös ajándékunk saját magunknak - meséli Pataki János. Különös megbecsülés- A karácsonyfa is megér egy misét. Az itthoni dzsungel miatt általában lakáson kívülre szorul, pedig igazán csodálom azokat a gyönyörű fákat. Úgy tekintek rájuk, mint egy díszbe öltözött asszonyra, és szinte meg sem merem érinteni. Sokszor áprilisig is gyönyörködünk benne. Most is valószínűleg a folyosóra kerül, de attól még szép lesz. Mindig szép... - mondja a művész. iJ j'J lv, u jjnjj|jj iíyr(.^ http://eszak.boon.hu r\^j írásaink a karácsonyról!
