Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-05 / 233. szám

2002. október 5., szombat KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Természet és fantázia. Koleszár Lász­ló fafaragó munkáiból nyílik kiállítás ok­tóber 8-án, kedden a miskolci Ifiház If­júsági Galériájában. A tárlat november 8-ig tekinthető' meg. 0 Grafikusművész fotói. Ovidiu Florin Tarta kolozsvári képzőművész fotóiból látható a „régi" és az „új” között kapcsolatot kereső kiállítás Az élet rövid, kattanj rá! címmel a Miskolci Galériában. 0 Őszi evangelizáció. Őszi evangelizációs alkalmakra hívja az érdeklődőket a Bibliai Szövetség október 7-12. között minden es­te 6 órától a Református Egyházkerület Székházába (Miskolc, Kossuth u. 17.). MOZI Mediawave, Miskolc Méhes László Hat évvel ezelőtt Miskolc volt az első vidéki város, amelynek közönsége váloga­tást láthatott a győri Fényírók Fesztivál­ján díjazott filmekből. A 2002-es, őszi „mis­kolci Mediawave” szervezői nemrégiben két programra való mozgóképes munkát mutattak be a Hevesi moziban. Mozgóképes munka. Talán nem félreért­hető a megközelítés, ha az elsősorban füg­getlen és kísérleti kisjátékfilmekre, ani­mációs filmekre és dokumentumfilmekre koncentráló győri filmes találkozó prog­ramjáról esik szó. Mert nem akar minő­síteni, csupán ráerősíteni arra a tényre, hogy a videofelvevők korában filmnek ne­vezett mozgóképes dolgok milliószám ké­szülnek szerte a világban. Aztán, hogy ezek mindegyikéből valódi film lesz-e, an­nak készül-e vagy sem, az már más törté­net. A háztáji „home videók” ugyanis már régóta részei lettek a filmnyelvi kí­sérleteknek. Az 1991 óta létező Mediawave-ekre min­den esetre egy idő óta évente ezernél jóval több filmmel jelentkeznek. Idén például 1632 filmből rostáltak ki tízszázaléknyi verseny­filmet. Meglepetés lehetett talán, hogy a Miskolcra elkerült válogatás egyik darab­ja sem kötődött hazai alkotóhoz, ami azért elgondolkodtató. Válasz volt rá Hartyándi Jenő, a Mediawave igazgatójának epés meg­jegyzése: „Tessék megnézni a fődíjas do­kumentumfilmet (ez volt az orosz szerző- ségű Retro), és tessék utánacsinálni.” Ha a Győrben díjazott filmek témavá­lasztását nézzük, változatlan kuriózum az utóbbi évek háborúinak romjain élt élet. Igaz, egy mohamedán népcsoport harcias táncrítusának rögzítésével a Zirk utalás­szerűén épphogy a békesség viszonylagos­ságáról szól. Az animációs kategóriában a szintetikus képi világ lett a nyerő: a szá­mítógéppel rajzolt privát családtörténet (Home Road Movie). A legjobb kisjátékfilm spanyol, s az utcagyerekek sorsába kódolt tragédiát rögzíti, míg a fődíjas Mama, nézd! a szülők apátiájával felerősített gyer­meki erőszak bukkan föl - lengyelországi környezetben, angol szerzőséggel. A filmkép nyelve határok nélküli. Nem lenne meglepő ezért, ha idegenek jönnének el hozzánk, hogy képekben is fölfedezzék azt, ami bennünket érdekelhet. Vagy éppen az az izgalmas, ha messziről jött kamerával fe­dezik föl számunkra is a magyari világot? KUCKÓ Kedves Gyerekek! A kismalacok szénából, fából ~y- és téglából épí- £tettek házat. A Magyar Könyvklub gon­dozásában megjelent Me- seládikó című könyvet Szőke Virág (Miskolc) szerkesztőségünk titkár­ságán veheti át (Miskolc, Zsolcai kapu 3. III. emelet). De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol kérdéseinkre - a beküldők közül a legszerencsésebb - jutalmul megkap­ja a bemutatott kötetet. Beküldési határidő: 2002. október 11. Cí­münk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy le­velezőlapra írjátok rá: Kuckó. Kérdés: Melyik a legismertebb eredet­mondánk? A primadonna nem énekel - rendez Az Ágacska című meseoperettet október 16-án mutatják be a Kamaraszínházban Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Idén két gye­rekdarab is lesz a Miskolci Nemzeti Színházban - két kü­lönböző korosztálynak. Kedves és okos ötletnek tartja ezt Se­res Ildikó, aki a kisebbeknek szóló Ágacska című meseope rettet állítja színpadra. ÉSZAK: Rendezőként debütál.. SERES ILDIKÓ: Régóta fog­lalkoztat a rendezés gondolata. Ez a 20. évadom színháznál, s a próbák során sokszor „szentsé- geltem” és fogadkoztam: na, majd én megmutatom, hogyan is kell zenés darabot rendezni. Most megkaptam a lehetőséget, s úgy érzem, elég sok tapasztalat van mögöttem ahhoz, hogy éljek is vele. De azért nem újdonság ez az életemben. A színitanodát emelném ki, ahol 7 évig tanítot­tam, és minden félévkor kellett vizsgaelőadást rendezni. Az tény, hogy ilyen nagy létszámú közön­ség még nem látta a munkámat. ÉSZAK: Nehézség vagy könnyebbség, hogy a nagy­létszámú közönséget főleg gyerekek alkotják? SERES I.: Nehéz azt elérni, hogy az előadás ne váljon nagyon gügyögővé, de értsék, és lekösse őket. Ez egy legkisebbekhez szó­ló, varázslós mese. Szívem szerint pörögne, forogna, süllyedne, pilla­natról pillanatra változna minden, hiszen a képernyők az ilyen lát­ványvilághoz szoktatják a gyere­keket. Az ma már nehezen hihe­tő, hogy áll valaki középen és azt mondja: nem is itt vagyok, hanem máshol. Persze időnként az én nagyóvodás lányom is képes bár­mit bárminek használni, sőt, gye­rekkoromban mi is ültünk a má­szókában, ami egyszer űrhajó, egyszer meg egészen más volt... Seres Ildikó ÉSZAK: Egy lapunkban megjelent riportból is tudjuk, hogy már a tervelfogadásnál sok technikai nehézség keserí­tette el. Sok kompromisszu­mot kellett kötnie a saját el­gondolásaihoz képest? SERES I.: Igen, nem is gondol­tam volna... Azt hittem, az a mód­szer már túlhaladott, hogy a tó ak­kor tó, ha egy lepedőt rázunk... ÉSZAK: Ezt talán csak si­került túlhaladni?! SERES I.: Valamennyire igen. De úgy gondoltam, majd lézerrel meg mindenféle csodálatos tech­nikával mindenféléket csiná­lunk, de be kellett látnom, ezek drága dolgok. Azért a lehetősé­gekhez képest igyekeztünk „fel­pörgetni” a darabot. ÉSZAK: Anyaként találko­zott korábban ezzel a mesé­vel, amelyben nagyjából egy ágacska „keresi önmagát"? SERES I.: Nem. Amikor el­kezdtem vele foglalkozni, akkor Fotó: Dobos Klára kezdett felsejleni, hogy láttam a televízióban a 21 éve megtartott ősbemutatót. A darab hasonlóan kedves, mint Csukás István töb­bi meséje, például a Süsü. Be­széltem egyébként a szerzővel, meg akartuk hívni a premierre, akkor nem ér rá, de megígérte, hogy valamikor eljön. ÉSZAK: Egy kamaszlány, Szabó Emília játssza a cím­szerepet. Ő rá tud állni han­golódni a kisgyermeki lélekre? SERES I.: Nincs könnyű dol­gunk. A 16 éves Emília tényleg keresi önmagát, tele van kérdé­sekkel a világgal szemben, de az a kamaszos, kissé depressziós, egyik hangulatból a másikba esős keresés. Ágacska pedig felhőtle­nül, nagy szemekkel megy a vi­lágban, mint egy boci, és azt kér­dezi: „mi ez, mi ez?” De nyilván nem lehet egy kétévesre bízni a szerepet. Ám azt gondoltam, mi­nél fiatalabb színész játssza, an­nál könnyebb lesz „hozni” a na­iv rácsodálkozást. Emíliát azon­ban sokszor „vissza kell rángat­ni” a filozofikus mélységekből. ÉSZAK: Ebben az évadban kissé megváltozott az Önre jel­lemző „primadonna-szerep­kör”: rendez, és prózai főszere­pet játszik, de úgy tudom, ze­nés darabban nincs jelenése. SERES I.: így van, az új ve­zetés egyetlen zenés szerepet sem szánt nekem, ami természetesen elszomorít. Az Evitát nagyon szí­vesen eljátszottam volna, tudjuk, az idő múlik, de mindenkinek jó­lesik, ha az „utolsó pillanatban” még megsimogatják a lelkét... ÉSZAK: Bejött viszont egy prózai főszerep... SERES I.: Attól nagyon tar­tok, nehéz szerep, nagy kihívás... ÉSZAK: Ahogy tulajdonkép­pen a rendezés is. Attól nem tartott egy kicsit, hogy pálya­társait kell irányítania? SERES I.: Dehogynem. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de miután mindenkit jól ismerek, meglepetés nem ért. Persze megviselt, ha gond volt, de már mindenki élvezi a munkát. Azt hiszem ez az előadás nem csak a közönségnek, de mindannyiunk­nak sok örömet szerez majd. NÉVJEGY V w ». v w v L. L L V L LL’klt, Seres Ildikó szfnművész Született: 1962. április 26., Székesfehérvár Színházak: győri Kisfaludy Színház, kecskeméti Kato­na József Színház, Miskol­ci Nemzeti Színház Közel 45 zenés főszerep­ben (operett, musical) lát­hatta a közönség A varázslatos tünderszirom babtörtenete Kész bábok ihlették Klim Zsolt meséjét a Miskolci Csodamalom Bábszínházban Miskolc (ÉM - DK) - A bús királylányt csak a vándor- királyfi tudja megvigasztalni, előbb azonban vissza kell sze­reznie a gonosz banyától a va­rázslatos tündérszirmot... A népmeséi elemekből bábdarab­bá szőtt előadás bemutatója október 13-án lesz a Csodama­lom Bábszínházban. Nemcsak a mese fordulatai, de a bábfigurák is ismerősek lehetnek a miskolci bábszínházba hosszú évek óta járóknak: A varázslatos tündérszirom című előadás ren­dezője, Klim Zsolt ugyanis ezúttal „fordítva” dolgozott:- Nagyjából nyolc évvel ezelőtt volt egy nem túl sikeres előadásunk - meséli. - Nem so­káig ment a darab, és már akkor elkezdtem gondolkodni, mit is le­hetne kezdeni ezekkel a kedves bábokkal, ha már egyszer elké­Tündérszlrom Fotó: Dobos Klára szültek. El is kezdtem írni egy mesét, de befejezetlenül került a fiókba. Aztán óvónői felkérés­re írtam egy dohányzásellenes, nevelő bábdarabot, ami olyan jól sikerült, hogy kérték, írjak egy másikat is. így befejeztem a ko­rábban félbemaradt varázslatos tündérszirmot, be is mutatták egy amatőr óvónői bábfesztivá­lon, sok díjat hoztak el vele. Most úgy gondoltam, kicsit kibővítem, átalakítom, hogy ne csak amatőr színpadon állja meg a helyét, hanem nálunk is. Az előadást behatárolja hogy ke­vés báb - összesen hét - van ben­ne, ezért sok a színváltás, ez adja meg a darab dinamikáját. A mese klasszikus elemekre épül: a főhős vándorol, s útközben segít máso­kon, akik később ezt meghálálják.- Bár a történetet én írtam, de mivel népmeséi elemekből szüle­tett, alapvetően népmesének te­kintem - mondja Klim Zsolt. - S mivel a népi mesemondók a saját lelkűkből táplálkoztak, ke­veset tudtak a nagyvilágról, ezért az egészet egy faluba he­lyeztem. A mesei karakterek is reális, a falusi közegből jól is­mert jellemeket idéznek: a király a jómódú gazda, a királyfi sokat látott legény, a boszorkány a megkeseredett, rosszindulatú vénlány, a varjú pedig a falu bo­londjára „rímel”. Az író-rendező a próbaidőszak közepén úgy ér­zi, kicsit eklektikus a játék, de bízik benne, hogy a premierig majd letisztul. Az okok főleg az anyagiakban keresendők:- Az előadás egy átlagos bemu­tató harmadából jött létre, ezért vannak bizonyos kényszerpályák. A díszlet a padláson kallódó dísz­letelemek átalakításával készült, ez meglehetősen behatárolta a lehetőségeinket. S mert nincs benne különösebb „népiesség”, ki­csit talán elüt az Ács Gyula által összeállított autentikus népzené­től. Azon dolgozunk, hogy vala­mennyire „összeérjenek”. Újabb „kihívója” akadt a táncos Ködmönnek A Freedance a formációson mutatkozik be Miskolc (ÉM - DK) - A Freedance TSE tagjai nagyjából öt éve táncolnak együtt, ám új nevükön a mai formációs feszti­válon mutatkoznak be először. Céljuk nem kisebb, mint hogy a standard-mix kategóriában meg­nyerjék a magyar bajnokságot, s így lehetőséget kapjanak a világ- bajnokságon való részvételre.- Csoportunkat mintegy negy­ven táncos alkotja, az átlagélet­kor 25 év - kezdi az együttes be­mutatását Maszler Katalin, az egyesület elnökségi tagja. - Tag­jaink többsége a Garabonciás Művészeti Iskolában tanul, ahon­nan sok segítséget kapunk. A próbákat jelenleg az Avasi Gim­náziumban tartjuk, de szeretnénk egy olyan állandó helyet, ahol még jobban elférünk. Most, a verseny­időszakban minden nap próbál­tunk, de egyébként is találkozunk hetente háromszor, talán ez is bi­zonyítja, hogy nagyon komolyan dolgozunk. A korábbi felállásban is mindig dobogós helyünk volt a Formációs Táncfesztivál verse­nyein, s párosaink is nagyon jó he­lyezéseket értek el. A mai versenyen az együttes két koreográfiával indul: az egyi­ket a társasági táncok kategóriá­ban mutatják be, a másikat - a magyar bajnoki címért - a stan­dard-mix kategóriában.- Nem leszünk nagyon szomo­rúak, ha most nem sikerül a győ­zelem - mondja Maszler Katalin. - Hiszen amit egy év alatt magunk köré „építettünk”, már arra büsz­kék lehetünk, s jövőre mindenkép­pen újra próbálkozunk...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom