Észak-Magyarország, 2002. augusztus (58. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-01 / 178. szám

2002. augusztus 1., csütörtök KULTÚRA / HIRDETÉS / 6 0 Vígjáték. A II. Abaúji Művészeti Fesz­tivál keretében Szigligeti Endre „Bajusz” vígjátéka alapján készült Párizsi vendég című zenés vígjátékot mutatják be au­gusztus 2-án, pénteken este 8 órakor a hejcei szabadtéri színpadon. 0 Kórus duplán. Augusztus 2-án, pén­teken két helyszínen is fellép a sáros­pataki Művelődés Háza ka­marakórusa a II. Abaúji Mű­vészeti Fesztivál keretében. 17 órakor a hernádszent- andrási református temp­lomban, 19 órakor pedig a vizsolyi műemlék református templom­ban lesz a koncert. 0 Fotók. Werner Gostetntschig osztrák fotóművész kiállítása augusztus 30-ig te­kinthető' meg a miskolci Fotógalériában (Győri kapu 27.). Mától új kézben a Miskolci Nemzeti Színház Miskolc (ÉM - ML) - A Miskolci Nem­zeti Színház alapító okiratának, pénzfor­galmi és vagyoni kimutatásának, leltárá­nak és szabályzatainak, közalkalmazotti szerződéseinek átvétele nyomán mától hi­vatalosan is új igazgató-főrendező áll a teátrum élén. Kiss László, aki aláírási jogát az in­tézmény megbízott vezetőjeként mától gyakorolhatja, a dokumentumok átvéte­lét lapunk kérdésére egy folyamat kez­deteként értékelte. Mint mondta: mostan­tól nyílik lehetősége arra, hogy a színház folyamatban lévő ügyeit, kötelezettségeit, a produkciókkal kapcsolatban korábban megkötött szerződéseket jogtanágsadójá- val átnézhesse. A következő színházi évad előkészíté­sét, a tervezett darabokhoz illeszkedő sze­reposztások kijelölését, az előadások idő­pontjának beosztását az átadás-átvétel fo­lyamata érdemben nem befolyásolja - fo­galmazott Kiss László. OPERAKRITIKA Verdi Trubadúrja a Diósgyőri várban Bócz Sándor A Trubadúr Verdi életmű­vének legnép­szerűbb ope­rája. A bemu­tatója 1853- ban Rómában volt. A romanti­kus drámai művet most a Diós­győri várban mutatták be Yefim Maizei (USA) rendezte és Verdi dallamai nemzetközi szerep- osztásban csendültek fel. Az ének- és zenekart Jun Nakabayashi (USA) vezényelte. A Trubadúr igazi slágerope­ra, amelynek dallamgazdagsá­ga, érzelmi világa, szenvedé­lyes története mindig sikert arat, ha a szerepeit jó énekesek tolmácsolják. Egy jó kórus, ze­nekar, egy a Verdi világában jártas karmester mindenképpen „kulcsa" a sikernek. Ha még azt a látvány is fokozza, akkor a siker nem marad el. Sajnos, a Diósgyőri várban a felsoroltak közül alig volt valami, ami a sikerzálogok között szerepeltek volna, de azért se Verdit se a művet ne okoljuk. A vár, mint adottság elsőként juttatja a szervezők eszébe a Trubadúrt, mivel a középkori történet több jelenete igényli ezt a természetes díszletet. Ez itt kevés volt, ezért jelentős beépítéssel (és további ötletek­kel) a játékteret megnagyobbí­tották. Ez persze meglehetősen zavaró tényezővé vált és saj­nos, nem ez volt az egyetlen. Ha olyan énekesek működnek közre, akiknek hangi kvalitásai igénylik az elektrotechnikai rá­segítést (mikroportok, hagyo­mányos mikrofonok keverése), akkor a hallgató torz változatát kapja a hangi valóságnak, s ha a technika időközönként cső­döt mond, az különösen nem szolgálja a zavartalan élveze­tet. A várban nem vonták be az egész játékteret egy egységes hangosítási rendszerbe, ezért mindenhonnan másféle erősí­tett vagy erősítetlen hang szólt. A zenekaré és az énekkaré alapvetően rossz volt. A vár illúziót keltőn nyújtot­ta egy XV. századi spanyol vár díszlet-látványát, de akkor a szereplőket miért öltöztették a Csárdáskirálynő, János vitéz kosztümjeibe? Vagy ha már ez megtörtént, akkor a XIX. szá­zad végén mit keres a máglya a várban? „S ha ég a máglya" Azucena anyja alatt, miért lö­vik le Manrikót a darab végén puskával a stílhűbb lefejezés helyett? Csupa anakronizmus. A zenei teljesítményekre sem fordítottak elég gondot. Hely hiányában olyan apróságokat mint: intonáció, szövegi, zenei pontosság, énektechnikai zava­rok, fel sem hánytorgatok. Azucena (Wiedemann Berna­dett) és Luna gróf (Busa Tamás) abszolút profi volt. Verdi-isme- retük, szenvedélyes, intenzív énekük és szép hangjuk akkor is élmény volt, amikor a mikro- portjuk kihagyott. Színészi játé­kuk, különösen Azucena gaz­dagabb portréja igényesen ki­dolgozott volt. A Leonórát énekelő bolgár művésznő (Térni Kamburova) szépen éne­kelt, tökéletes a technikája, azonban Leonóra szerepének csak a lírai vonásait tudta megoldani, mivel hangfaja nem a szerep megkívánta drámai szoprán. így azután a hősnő drámai szenvedélyével az ön- feláldozásba halálig tartó hűség hangjaival adós maradt. Téve­dés volt Manrico szerepére a koreai énekest (Riccardo Shim) meghívni. Hangja karcsú, töré­keny, helyenként nem szép szí­nű és hiányzik belőle a hős te­norokra jellemző átfűtő erő, szenvedély. Az f-moll ária recitatívójában olyan vokális hibákat vétett, hogy azt hittem, feladja a további működését. Tolmácsolásában az opera iro­Riccardo Shlm (balra) nem nyújtott Jó teljesítményt Fotó: Dobos K. dalom leghatásosabb strettája hatását veszítette. Horváth Ádám Ferrandoja túl fiatalra si­került. Ez adódott abból, hogy az énekes valóban fiatal, erre a szerepre különösen. Hangjáról már nem lehet eldönteni, hogy basszus lesz-e, vagy inkább a bariton felé tendál a hangja? Hangjának nincs ereje, nincs színészi, énekesi súlya (pl. Bu­sa Tamással közös jelenetük­ben a baritonista azonnal leénekelte). Énektechnikai hiá­nyosságait még pótolhatja, azonban a Verdi által előírt énektechnikai feladatokat (stac- cato, legato stb.) nem egyénít- heti. Az énekkar (karigazgató: Szűcs Sándor) teljesítményét eléggé behatárolta fiatal koruk. Ezzel együtt - vagy ennek elle­nére - sok szép dolgot megva­lósítottak (cigánykórus vagy a Miserere). Azt azonban nem hallgathatom el, hogy a legna­gyobb Verdi elleni „merényle­tet" is ők követték el. A feszes, fegyelmezett, hatásos Katona­kórus helyett, a részeg katonák orgiáját hallottuk, láttuk. A kar­mester a kompromisszumok művészének bizonyult, amúgy tehetséges, jó muzsikus, Verdi zenéjének értő megvalósítójá­nak tartom. Mégis elvállalta azt a sok zenét sértő megoldást, amire a rendezés és a közre­működők késztették. Ezek után azt a kérdést kell feltennem, hogy a nagyon sike­res Operafesztivál után egy hó­nappal miért kell a műfaj legre- mekebb alkotására áldozni, ha abból csak annyit tudtak kihoz­ni amennyiről szóltam. És ki­nek? A pénteki premieren kb. 250 ember ült a nézőtéren. Legendaélesztés Bánhegyi Gábor A Magyar Televízió­ban úgy gondolták, 45 éves születésnap okán sok mindent el lehet kö­vetni. Egyebek között azt, hogy ezt az időpon­tot jubileumnak nevezik ki. Elég sajátos megkö­zelítés, viszont ennek or­vén megoldanak sok más problémát. Példának okáért lehet olyan sorozato­kat nosztalgiaszerűen vetíteni, amelyek bi­zony még a mai napig is képernyő elé ül­tetik a célkorosztályt és azokat is, akik az első, második, satöbbiedik vetítéskor voltak célkorosztály. Ez a fedőtevékeny­ség egyrészt nézőcsalogató, másrészt elte­reli a figyelmet arról, manapság már nem gyártanak ilyen szériákat (nincs megfele­lő alapanyag, szereplőgárda, költség? - alighanem mindhárom). Ennek a sorozatdömpingnek üdítő szín­foltja volt a múlt héten befejeződött Tenkes kapitánya, amelynek egyetlen pi­ci hibája, hogy a főcímzene alatt a főhős egy gémeskút itatóvályúját ugratja át lo­vával teljesen feleslegesen, mert körülöt­te csak a nagy lapos puszta, egyedül meg minek virtuskodjon az ember fia. Ezt az apróságot leszámítva azonban előttünk az iskolapélda, hogy lehet úgy akciófilmet gyártani, hogy ne fröccsenjen a vér, hogy legyen még a nyomorult labanc is gyalá­zatos ellenség helyett inkább kicsit hülyén szimpatikus (külön tetszik még most is, hogy minden labanc feje kupán vágáskor egyformán úgy koppan, mintha egy nyelv nélküli kolompra ütnének, függetlenül at­tól, hogy van-e a szenvedő alanyon kalap, vagy sem), miként csinálja meg a film a saját maga paródiáját. A mai híradók vér­tengerén cseperedő nemzedék szájtátva fi­gyeli, hogy a végletes elmúlás csak az utol­só, 13. részben (számmisztikusok mi min­dent hoznának ki ebből!!!) jelenik meg, ak­kor is csak jelzésszerűen, mégis hordoz magában a cselekmény feszültséget, mégis drukkolunk a főhősnek és mégis drukko­lunk a labancnak, hogy élje túl. Jó volt látni. Várszínház, vámapokkal Miskolc (ÉM - ML) - A Diós­győri Várfesztivál augusztusi programjában a Várszínházi Es­ték és a Középkori Várnapok rendezvényei ez évben összefo­nódnak egymással. A határon tú­li magyar színházak előadásait augusztus 13-19., míg a vámapo- kat augusztus 17-19. között ren­dezi meg az Ady Művelődési Ház a Diósgyőri várban. A tizenegyedik alkalommal megrendezett Várszínházi Esték­re könnyedebb, szórakoztatóbb darabokat választottak a szerve­zők. A kassai Thália Színház a Kaviár és Lencse című produkció­ját augusztus 13-án és 18-án, míg a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak a Boccaccio műve nyomán született Sólyom­pecsenye előadását augusztus 14- én láthatja a közönség. A komo­lyabb prózát Szabó Magda: Régi­módi története jelenti, amit a nagyváradi Állami Színház Szig­ligeti Társulata hoz el augusztus 16-ára, míg a várszínház idei programsorozata augusztus 19-én a komáromi Jókai Színháznak az idén is műsorra tűzött Indul a bakterház című előadásával zárul. A diósgyőri Középkori Váma- pok programsorozatát a hagyo­mányok és az újítások egyaránt jellemzik: a középkori díszletvá­ros idén harmadik alkalommal elevenedik meg a Déryné-ház előtti téren. A városka forgata­gában most is feltűnnek majd a zenészek, a mutatványosok, a vá­sári komédiások, a közönség pe­dig két napon át most is csak a királyi pénzváltónál beszerezhe­tő Lajos-dénárokkal fizethet a szolgáltatásokért. A történelmi forgatag idei újdonsága lesz egy olasz zászlóforgató-csoport fellé­pése, valamint az augusztus 17- én este megrendezett, fáklyás kö­zépkori karnevál. A délelőtti harci bemutatók a honfoglalás­tól az 1848-as szabadságharcig végigjárják a magyar harcmodor állomásait. Hirdetés Az idén is fotópályázatra invitáljuk lapunk ol­vasóit. Ha nyaralni, kikapcsolódni vagy hétvé­gi pihenésre, túrára indul, vigye magával ked­venc napilapját, az Észak-Magyarországot! Ké­szítsen eredeti, ötletes fotót, amelyen lapunk címoldala, az ott olvasható lapnév is jól látha­tó, küldje be címünkre- és így nagy eséllyel pá­lyázhat a három értékes díj egyikére, amelyeket szakmai zsűri ítél oda a legsikeresebb fotók készítőinek. Jelige: „Észak-fotópályázat” Beküldési határidő: 2002. szeptember 20. A pályázat díjai: I. Sony Handycam videokamera CCD-TR 7484 II. Fuji Digital FinePix 2600 zoom fényképező Vágja ki az alábbi kupont, és a fotóval együtt küld­je be a következő címre: ÉSZAK-MflaYtUiORSZAfl $ 3501 Miskolc, Pf.: 178 Ql Igen, hozzájárulok az általam beküldött fotó Észak-Magyarországban való esetleges közléséhez. Név:__________________________________________________ Lakcím: ________________________________________ A beküldött kép címe ez lehetne:________________________ III. Fuji Digital fényképező FinePix A101 Aláírás;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom