Észak-Magyarország, 2001. május (57. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-16 / 113. szám

2001. május 16., szerda tSZAK-MAGYARORSZáfi# PR-MelleKlet 3 Nem csak ízletes... Budapest (ÉM) - A magyarországi élelmiszer-fogyasztás egyik legdinami­kusabban fejlődő ágazata az ásványvíz gyártása, illetve forgalmazása. Ezt a tényt mi sem támasztja jobban alá, minthogy az utóbbi években már tenden­ciózusan húsz-harminc százalékos fogyasz­tási növekedést regisztrál a budapesti szék­helyű Ásványvíz Terméktanács. Dr. Bik- kfalvi Istvánná, a tanács elnöke szerint en­nek egyik oka az aránylag alacsony ár, má­sik pedig a tartósító- és állományjavító anyagok teljes hiánya, az italok magas ás- ványianyag-tartalma. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején átlagosan körülbelül három li­ter ásványvizet fogyasztott a magyar éves szinten - fogalmazott dr. Bikkfalvi István­ná -, majd a drasztikus emelkedés 1993-ban kezdődött. Az imént említett esztendőben ez a szám elérte a fejenkénti 6,7 litert, majd 1994-ben már a 9,7-et, 1995-ben 12,7-et, 1996- ban 14-et, 1997-ben 17,7-et, 1998-ban 22,7-et, 1998-ban 28-at, és 2000-ben a 39,2 literes ás­vány- és forrásvízfogyasztást. Fogyókúrá­zóknak, sportolóknak különösen ajánlott, mert nem hizlal - hívta fel a figyelmet dr. Bikkfalvi Istvánná. A Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyeiek ezt feltehetően jól tudják, mert a térség gazdag ásványvízkészletben, s az ottani termelők sem emelnek árakat. A literenkénti 54-55 forintos ár szinte egyáltalán nem változik évek óta, s ez igaz a Borsodi és Lillafüredi ásványvízre is. E termék mindennapi fogyasztási cikk lett, a szakemberek számításait messze fölülmúlja az ásványvizek iránti igény. Ismét fellendülőben a hazai tejfogyasztás A tej terméktanács elnöke szerint az emberek érzik a fehér nedű hiányát Tejfogyasztás Évente személyenként elfogyasztott tej (liter) Forrás: Országos Tej Terméktanács - Grafika: ÉM MBMMNMMHSHNMMMMMMNHMMktoit**' Budapest (ÉM) - Nincs a vilá­gon olyan ember, aki élete során valamilyen úton-mó- don ne került volna átmene­ti, vagy tartós kapcsolatba a tejjel, illetve az abból készült termékekkel. Egyesek sajnos nehezen és ritkán jutnak hoz­zá ehhez az alapvető élelmi­szerhez, s akkor sem elégsé­ges mennyiséget tudnak be­szerezni. Persze amíg a gon­dokról beszélünk, mások a bőség zavarában szenvednek. Az említetteken túl sokan saját hibájukból nem isznak tejet - tájékoztatta lapunkat Istvánfalvi Miklós, az Országos Tej Termék- tanács elnöke -, ők azonban va­lószínűleg nem gondolnak egy nagyon fontos dologra, nevezete­sen arra, miszerint az emberi csontozatot 30-35 éves koráig ala­kítja az ember, ezt követően pe­dig kalciumkivándorlás történik a szervezetből, s ezt a folyamatot éppen a rendszeres tejfogyasztás­sal lehet megakadályozni. E szempontokat figyelembe véve a nők még veszélyeztetettebbek, mivel például áldott állapotban a magzati csontfejlődés a kalcium- bevitel mennyiségén múlik. Bűvös korhatár Másrészt viszont a nők szerve­zetéből a bűvös 35 éves korha­tár után még intenzívebb a kal­ciumkivándorlás, s nem ártana ezt a tudományos érvet beha­tóbban tanulmányozni. Tovább szélesítik az elkülöníthető tár­sadalmi csoportokat azok, akik a jól szervezett koleszterinpro­paganda hatása alatt elhiszik - hívta fel a figyelmet az elnök -, hogy mellőzhetik a tejterméke­ket, de az is kiderül, ők az ér­dekpropaganda áldozatai. Ideá­lis helyzet lenne tehát, ha a tej mindenkihez bőséggel eljutna, mert - legalapvetőbb élelmiszer lévén - akkor is őrködik az egészség fölött, ha mi nem fi­gyelünk rá. Rontja a statisztikát Ma a világ tejtermelése 550-570 milliárd liter között mozog - in­formált Istvánfalvi Miklós -, ami a hatmilliárd emberre elosztva fejenként éves szinten 90-92 liter tejfogyasztást jelent. E mennyi­ség elégtelen az egészséges táplál­kozáshoz, ugyanakkor még to­vább rontja a statisztikát, hogy amíg a fejlett országokban szemé­lyenként 250-480 liter az egy főre eső fogyasztás, addig az elmara­dott államokban ez az arány 10 li­ter alatt marad. Természetesen hazánk sem áll előkelő helyen a tejtermelésben, de főleg nem a tejtermék fogyasztása terén. Az 1987-es 200 liternyi tejfogyasztás után tartós visszaesést regisztrált a tanács, 1996-ra az egy személy­re eső tejfogyasztás Magyarorszá­gon már nem lépte túl a 133 lite­res határt. Az adatok hátterében kényszerű gazdasági okok húzód­nak meg, például a fizetőképes kereslet súlyosan visszaesett, to­vábbá 1992-ben eltörölték a finan­szírozás állami támogatásának rendszerét. A másik ok A fogyasztáscsökkenés másik oka - tárta föl a problémákat az Országos Tej Terméktanács el­nöke -, hogy számos olyan élel­miszer jelent meg a piacon, ame­lyek funkciójukat tekintve bár nem összehasonlíthatók a tejter­mékekkel, mégis konkurenssé váltak. Elgondolkodtató, vajon a lakosság miért éppen az immár riválissá vált élelmiszereket he­lyezi a tej elé, hiszen ezeket az áruféleségeket még csak össze sem lehet hasonlítani a tej élet­tani hatásaival. A magyar tejfo­gyasztás csökkenésének harma­dik fájdalmas oka a még mindig erőteljes koleszterinpropaganda, s a félelemkeltés nyilván meg­hozta hatását, a tejtermékektől is félnek már az emberek. Itt nincs más lehetőség a tejfogyasz­tás növelését illetően, mint az is­kolatej akció, amely eddig sike­resnek bizonyult. Az 1996-os mélypontot köve­tően újra több tejet iszik a ma­gyar, különösen az iskolásko­rúak körében emelkedik a liter­ben kifejezett arány. Istvánfalvi Miklós szerint állami feladat lenne a tejfogyasztás növelésé­nek elősegítése, s a tavalyi, a ta­nács összegzésére alapozott ada­tok alapján úgy tűnik, az iskola- tejprogram meghozta a várt ha­tást. A tej terméktanács szándé­kai szerint rövid időn belül sze­retnék elérni újra a 200 literes személyenkénti fogyasztási átla­got éves szinten, s az elnök erre jó esélyt lát, miután a tavalyi adatok szerint máris meghalad­ta a nemzet a 170 litert. Nincs ok az ijedelemre, mert az embe­rek maguktól jönnek rá, hogy a bóvli élelmiszerek ugyan átme­netileg kellemesek, a tejet azon­ban semmilyen üdítőital nem helyettesítheti. Hirdetés r v A Tokaj Kereskedóház Rt. Mintaboltja Államilag bevizsgált termékeivel TERMELŐI ÁRON várja kedves leendő vásárlóit. ITALOK HÁZA Miskolc, Testvérvárosok útja 16. /Renault Girardi mellett. Posta mögött/ Más egyéb termékeink; Pálinkák Sörök Pezsgők Üdítők Ásványvizek. f Válaszok az Északban! Bogács és vidéke bortermelése A Bükkalja egyik neves szőlőtermelő központja Bogács, amely Bükkzsérc, Cserépfalu, Szomolya települések szőlőültetvényeinek terméséből itthon és külföldön is közkedvelt borokat állít elő. A Bükk-hegység déli-délnyugati lejtőin kiváló talaj és természeti adottságok között teremnek a tájra jellemző és minőségi bort adó szőlőfajták. Az Olaszrizling, Chardonnay, Leányka, Muskát Ottonel, Piros Tramini, Zöldveltelini, Rizlingszilváni szőlőkből irányított erjesztéssel, hűtéssel készült gyümölcsízű bor kiváló zamatanyaga nagyon közkedvelt, ami palackos, kannás és hordós formában jelen van a fogyasztók körében. A Bogácsra érkező fürdőzők a Hór-Agro Mezőgazdasági Rt. mintaboltjában és az élelmiszerboltokban is megkaphatják a közkedvelt bogácsi borokat és pezsgőket. Ezek a szőlőfajták megfelelő időben szüretelve pezsgőkészítésre is kiválóan alkalmasak, melyből számottevő a termelés és értékesítés. Aszú: ünnepre, ajándékba Sátoraljaújhely (ÉM) - A To- kaj-Hegyalján működő szőlő- termelő-borforgalmazó cé­gek a rendszerváltás óta dol­goznak rajta, hogy a Tokaji a hazai- és a világpiacon ismét elnyerje méltó helyét. Az ősz minden esztendőben ko­moly kétségek között találja a hegyaljai gazdákat. Nem tudják, sikerül-e eladni egész éves mun­kájuk gyümölcsét, mint ahogyan azt sem, legalább bejön-e a mun­kára fordított pénzük. A tavalyi év sajátos volt ebből a szempont­ból, hiszen olyan kiváló minősé­gű termést hozott a hegyaljai bor­termelőknek, ami egy-egy gazdá­nak legfeljebb kétszer adatik meg az életében - véli Kardos János a Tokaj-hegyaljai Szövetség ügyve­zető alelnöke. A kormány másfél milliárd forinttal támogatta is a felvásárlást a Tokaj Kereskedő­ház Rt.-n keresztül. Az ebből nyerhető gazdasági haszon akkor érezhető majd igazán, amikor a tavalyi szőlőből készült borok né­hány év múlva piacra kerülnek. Az alelnök azt mondja, a To­kaji különleges minőségű bor. Az emberek leginkább ünnepek­re, vagy ajándékként vásárol­ják. Ez meglátszik a forgalmon is, hiszen karácsony és húsvét előtt jóval több palack fogy el a boltok polcairól, mint általában. Az egyszerűbb borokkal más a helyzet. Abból a hegyaljai cégek jelentős felesleggel rendelkez­nek. Kardos János azt mondja, ez azért van így, mert ebben a piaci szférában nagy a verseny, sokféle - nemcsak hegyaljai - borból választhatnak a fogyasz­tók. A hegyaljai, külföldi tulaj­donú cégek nem is nagyon fog­lalkoznak ezekkel a fajtákkal. A helyzet megoldására térségben aztán ezek a vállalkozások pró­bálkoztak először az úgyneve­zett reduktív borokkal. A szö­vetség alelnöke elmondja: a re­duktív nedűk új vevőkört céloz­nak meg, a mai divatos nyugati ízlést tükrözik. Az ilyen borok­ban a szőlő és nem az ászkolás ízét érzi a fogyasztó. A minőségi borok fogyasztása növekedett az utóbbi időszakban. Hazánkban az emberek átlagban 30-35 liter bort fogyasztanak el évente. Mint kiderül ez - ha az elvárásoktól még el is marad, de - mindenképpen jobb eredmény a korábbiaknál. A korábban leg­jelentősebbnek számító orosz piac azonban hullámzó, igazából kiszámítható. Kardos János el­mondja, a kilencvenes évek ele­jén ez a piac visszaszorult. Azóta 1995-96 tájékán tapasztalható volt némi fellendülés, ám most ismét visszafogottabb a fogyasztás a tő­lünk keletre fekvő országban. Az alelnök szerbit arra kell töreked­ni, hogy a hegyaljai bor ott is visszaszerezze azt a pozícióját, amit még Katalin cárnő idejében szerzett meg magának. Változott a hegyaljai terme­lők helyzete is. A bor jövedéki termékké válásával többféle do­lognak kell megfelelni, de a szakember szerint mindez elő­feltétele annak, hogy a tokaji bor igazán versenyképessé vál­jon. Amihez persze termelési módokon is változtatni kellene. Az alelnök úgy látja ebben a harcban viszont nem lehet ma­gára hagyni a gazdákat, a na­gyobb cégeknek segítő kezet kell nyújtani ebben a munkában. Ők azonban a piac változásaitól függnek. Egyelőre ezért nem ké­pes zárt lánccá válni a borter­melés és- eladás. A következő évek kétségkívül legnagyobb feladata, hogy a bor­termelők számára az európai uniós csatlakozás előnnyé és ne hátránnyá váljon - mondja Kar­dos János. Ezen ma sokan dol­goznak - közöttük éppen a To­kaj-hegyaljai Szövetség ügyveze­tő alelnöke is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom