Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-19 / 16. szám
2001. január 19., péntek Miskolc és környéke 7 HÍRCSOKOR • Énekelt versek. - Január 19-én, pénteken este öt órakor a felsőzsolcai városháza dísztermében a Magyar Kultúra Napja alkalmából Sebő Ferenc Énekelt versek című előadására várják az érdeklődőket. • Újévköszöntő bál. A Nyékládházi Művelődési Ház és Könyvtár január 20-án, szombaton este nyolc órakor nyitótánccal kezdődő újévköszöntő bált rendez a helyi művelődési házban. A polgárok megtisztelő érdeklődésére számítanak a szervezők. A jó hangulatról a Randevú együttes gondoskodik. Büfé, tombola a helyszínen. Jegyek és asztalfoglalás a nyékládházi művelődési intézményben. Belépődíj 800 forint. Nyitott kapuk Nagy Zoltán A/Z/sto/c a nyitott kapuk városa: a szlogen gyorsan ismertté vált. Jelképes városkapukban bővelkedünk, ha nem is mindegyik ad okot a büszkeségre. Például a Tiszai pályaudvar előtti fogadó környezettel sem dicsekedhetünk, és annál lehangolóbb a helyzet, hogy gyakran láthatjuk. A//iskolcnak mind a négy égtáj irányában van kapuja. Mind a négy felől jól megközelíthető a Csabai, a Győri, a Szentpéteri és a Zsolcai kapun keresztül - ezért is jó a szlogen. Városunk geopolitikai elhelyezkedése révén, főleg kelet és észak felé mindig is gazdasági, kereskedelmi, no meg politikai útkereszteződések gócpontja volt, Szent Istvántól kezdve Nagy Lajos és Mátyás királlyal folytatva, akik kitüntető érdeklődéssel viselkedtek a Diósgyőri vár iránt. Miskolcnak és környékének meghatározó szerepe volt az iparosodás iránti nyitásban is. Igaz: idegenből betelepült „megszállott" mestereknek köszönhető a vasgyártás megindítása Ó- és Újmassán, majd Hámorban és Diósgyőrben. Nyitottak voltak a varos kapui az idetelepülni szándékozó idegenek előtt. így gazdagíthatták a kereskedelmi, az ipari életet, a kertészkedést is németek, szlovákok, görögök, bolgárok, zsidók. A miskolciak fogékonyak maradtak a szentistváni intelemre: gazdagodjék a magyarság, a más nációkból érkezőkkel is. Aztán a közelmúltban az iparfejlesztés folytán az északi, keleti régió népességének nagyolvasztó tégelyévé vált a város, gyorsan duzzadt a lakosság száma, míg mostanra ennek az ellenkezője vált jellemzővé. A nyitottság negatív irányban is működik, a fiatal szakemberek szívesebben tájékozódnak munka után a fővárosban és Nyugat-Magyarországon a biztosabb egzisztencia, magasabb jövedelem vonzatában. De hát a széljárás is változó, egyszer fent, egyszer lent - tartja a szólásmondás. Csak hát jobb volna a nagyobb hullámvölgyek nélküli, egyenletesebb fejlődés. Derűlátásunkat táplálhatja, hogy hosszabb távon ez mindig is megvalósult, nagy törések ellenére is. Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást települése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeretné, ha erről szükebb pátriájában, térségében olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Ma- gyarország zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. A legjobb sztorikat megírjuk majd, és közöljük azt is, hogy melyik olvasónktól származnak az információk. Ráadásképpen minden hónapban a legjobb sztori beküldőjét jutalomban is részesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István telefon: 20/326-5966 Szerkesztő: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@inform.hu Családok a Szepességből és Gömörből Egyetlen boltjukban minden szükséges árut megtalálnak az ómassaiak Fotó: Nagy Zoltán Ómassa (ÉM - NZ) - Létrejötte Fazola Henrik nevéhez kötődik. A gyáralapító itt építette fel első nagyolvasztóját. Mára mindinkább üdülőövezeti jellege erősödik fel Ómassának. A Bükk völgyébe szorult két kilométer hosszan elnyúló település felső végén a Vadászvölgyben lakik Kovács Lajosné leányával. Látogatásunkkor ott tartózkodott húga, Herczeg Istvánná is. A család sorsa a déd- nagyapától a dédunokáig jellemző az ómassaiakra.- Dédnagyapám Hirgeth Flórián Fazola Henrik idejében került ide. Nagyapám Horváthra magyarosította a nevét. Ők fát hordtak, faszenet égettek a nagyolvasztóba. Apám is a Flórián nevet kapta, ez öröklődött a családban, mint a mi esetünkben a Hedvig. Apám erdészként kereste kenyerét. Az anyai nagyszüleim is német nevűek voltak. Nagyanyám Herkner Hedvig Kárpátalján született, majd egyházi iskolába járt. Ennek köszönhetően több hyelven beszélt, a magyar mellet ruténul, szlovákul, németül, sőt angolul és franciául is. Ómassára költözésük után édesanyám itt tanította a szlovák nyelvet. Nagyapám Kiss Sándor erdész volt, és jó barátságba került Vásárhelyi Istvánnal, a Bükk növény- és állatvilágának híres kutatójával - ismerteti családja történetét Kovácsné, aki a LÁEV-től ment nyugdíjba. Három gyermeke közül kettő már nem Massán lakik. Hedvig asszony húga, Hercze- gné Horváth Julianna - naponta jár be a Semmelweis Kórházba, ahol asszisztens - nagy kedvelője a Bükknek és igazi ómassai lokálpatrióta. Diákköri helytörténeti dolgozatával pályázatot is nyert, jól ismeri hát a helység múltját.- Fazola 1770 körül öt családot telepített ide a Szepességből és Gömörből. A Hirgetch, Lerch, Schmidt, Stuller, Vogel dédszülők leszármazottai máig élnek itt avagy a környéken. Ami a jelent illeti sokat fejlődött a gyérülő lakosszámú kétszáz főnyi település. 1955-ben gyulladt ki a villany, 1964 óta rendszeres a buszjárat. A hétvégeken jócskán zsúfoltak a buszok, sok a turista. Az iskolások, óvodások is naponta buszoznak Diósgyőrbe, miután helyben, majd Hámorban megszűnt az általános iskola. Kiépült az ivóvíz, a szennyvíz- hálózat. Már csak a gáz van hátra, dehát közel az erdő, a tűzifa. Kenyhercz Tivadarnéval ismerkedünk tovább a faluval. Mostanra mindössze két közintézmény maradt: a szépen felújított templom és a nemrég bővített orvosi rendelő, a volt kul- túrházhoz építve. Az ómassa- iakat leginkább a kultúrház sorsa bosszantja állítják: ők építették társadalmi munkában, és az erdészet most magántulajdonba adta (bizonyára azért tehette, mert területén irányításukkal épült). A volt iskola az Áfész kezelésébe jutott, az felújította, egy ideig vegyesbolt volt benne, most üres. Az ómassaiak fájlalják, hogy a jelenleg üresen álló két középület mellett most egyetlen közösségi alkalmakat szolgáló termük sincs. Az ellátást illetően a telepen elégedettek Szücsné Gressai Edit vezette bolttal. Minden szükséges árut megtalálnak benne. A friss árut naponta maga szállítja a fiatalasszony, lévén, hogy Miskolcról jár ki. Ha netán valami hiányzik, kérésre beszerzi. Híres az ómassai buszmegállónál lévő kocsma. Korábban „múzeumkocsmának” nevezték a turisták néprajzi, hely- történeti díszítettsége miatt, most trófeák, vadbőrök utalnak új nevére: Vadászkocsma. Változik, szépül a falukép. A régi házakat új gazdák vásárolják meg, felújítják üdülőnek, hétvégi háznak. Az Alföldről járnak ide pihenni az erdőséget kedvelők. Az idősek nyomdokain mind kevesebb utód marad Ómassán. Akinek a madara Belgiumból is hazarepült Arnót (ÉM - DÜI) - Az utóbbi 3 év összes versenyszámát tekintve - a 12 helyi egyesületet tömörítő Miskolc és környéke sportkerületben - az Elit Klub első helyezését idén Juhász István nyerte meg, elhódítva a miskolci nagydíjat és a hosszú távú, 10 galambbal folyó csapatbajnokságot egyaránt. Az országosan közel 9 ezer, ebből megyénkből mintegy 400 tagot számláló Magyar Postagalamb Sportszövetség felsőzsolcai egyesületének kiválósága a hűtőgép műszerészi főállása mellett gondozza a jelenleg 47 tojóból és ugyanennyi hímből álló saját keresztezésű állományát. Az állatszeretetet szüleimtől örököltem, gyerekkori szenvedélyem a galambászat - mondja Juhász István, miközben megmutatja az arnóti főutca Husták elnevezésű településrészén álló családi otthona udvarán kialakított galambházat. A szebbnél szebb hímek külön-külön fakk birtokosának mondhatják magukat. □ S milyen nagyobb távolságokról repültek haza a galambjai? • Megérkeztek már Prágából, Magdeburgból is, de a leghosszabb utat a belga Aachenből induló galambom tette meg, az 1140 kilométert 17 óra alatt, vagyis óránként közel 70 kilométeres sebességgel repült. □ Hogyan folyik le egy verseny? • A kiválasztott versenyhímeket kamion viszi el a kijelölt helyre, ahol az ottani sporttársaink gyűrűvel látják el őket. Itthon az egyesület által hitelesített, leblombázott speciális órát valamennyi érintett galambász otthonában a rajt kitűzött időpontjában elindítja. Amikor a galamb hazarepül, a rajta lévő gyűrűt be kell helyezni az órába, amely automatikusan rögzíti az érkezési időt. Másnap aztán az egyesületi szabályoknak megfelelően következhet a nyilvános órabontás, majd az eredményhirdetés. □ A versenyre való felkészülésnek van-e valamilyen specialitása? • Minden sportgalambász a tapasztalatainak, szakmai meggyőződésének megfelelően készül egy-egy megmérettetésre. Természetesen én is rendelkezem bevált fogásokkal. Például a verseny előtti „izgalmi” állapotot többek között úgy próbálom előidézni, hogy az érintett hímek 10 percre „megkapják” tojó párjukat. A verseny után pedig hazaérkezve következhet a megérdemelt “nászéjszaka”. □ Mikor nyert először versenyt galambjaival? • Az elsőt 15 éve, a miskolci kerületben tavaly én nyertem a kerületi bajnokságot. Az öt környező település galambászait tömörítő, 33 tagot számláló felsőzsolcai egyesületben pedig 11 éve folyamatosan listavezető vagyok galambjaim eredménye alapján. A versenyeken való helyezésekért kapott serleggyűjteményem egyébként közel 40 darabból áll, a sok-sok oklevél mellett. Rajtam kívül még két arnóti tagja is van a szervezetünknek: Luther István és Takács Imre. □ Ma már nagyon meg kell fontolnia az embernek, hogy milyen vállalkozásba kezd... • Ha a sportgalambászat anyagi hátterére gondol, nos ez csakis hobbiként végezhető tevékenység. Szerény versenydíjak vannak ugyan, de az csak a költségekre elegendőek, hiszen a takarmányok: a rizs, a vértisztító tea, a kendermag, más gabonák a mai vüágban - enyhén szólva - nem is olyan olcsók. □ Gyermekei érdeklődnek-e a sportgalambászat iránt? • A versenyekről hazatérő madarakat nagy izgalommal várja a feleségem mellett a két fiam is, de egyikőjük sem igazi vérbeli galambász. Abban azért mindenképp reménykedek, hogy - a galambászhagyományoknak megfelelően - a temetésemen a sporttársaim a legkedvesebb madaraikat reptetni fogják majd az én tiszteletemre. Egyhamar viszont ezt az „örömöt” nem akarom megszerezni nekik. Inkább - amíg erővel bírom, - a versenygyőzelmekért kapott serleg- és oklevélgyűjteményemet szeretném gyarapítani... Szobrász is a „mindenes” plébános Miskolc, Felsőhámor (ÉM - NZ) - Szabó István két plébánia, a felsőhámori és a pere- cesi vezetését látja el és hozzá tartozik Ómassa katolikus közössége is. Diósgyőrben született 1941-ben, munkáscsaládban. Édesapjával ötéves korában találkozott először, akkor ért haza francia fogságból. Gyermekkori élményei a háborúhoz is kötődnek, házuk a németek és az oroszok kereszttüzébe került, menekülniük kellett. Az általános iskola elvégzése után a Kilián Gimnáziumban tanult a Fényes szelek ifjúsága volt a korosztálya. Teológus akart lenni, ez 1948-ban igencsak meghökkentette tanárait, javaslatukra matematikafizika szakra jelentkezett Egerbe, de mégis csak a teológián kötött ki. Ennek befejeztével egy ideig elektronikusként dolgozott Diósgyőrben, de csak tovább hajtotta a tudásvágy. A Szabó István Felsőhámor és Pereces plébánosa Fotó: Nagy Zoltán teológia után a képzőművészeti főiskola következett. Mindig is foglalkoztatta a fa megmunkálása, a Diósgyőri vár körüli erdőségek kínálták a faanyagot és ő már gyerekfejjel faragott. Szerencséje volt, a főiskolai tanulmányai mellett dolgozhatott restaurátorként a Szépművészeti Múzeumban. Itt több külföldi szakemberrel került kapcsolatba.- Brezanóczy Pál érseki hely- nök úrral abban maradtunk, hogy itthoni tanulmányaim után Rómába megyek egyház- művészeti doktorátusra. Ez nem jött össze, pappá szenteltek és különböző falvakban teljesítettem szolgálatot. Korábbi múzeumbeli ismeretségeim folytán azonban több meghívást kaptam külföldre. Sok országban fordultam meg életem során Kanadától Mongóliáig több minőségben. Például Kanadában Calgarynak én voltam a magyar papja - mondja életútjáról. Mindig fával dolgozott, bicskával, vésővel domborműveket, szobrokat, kelyheket készített. 1988-ban Jerevánból tért haza és átvette a felsőhámori valamint perecesi plébániát. A képzőművészet, az írás iránti vonzalma máig kísérti. Jelenleg is cikkeket kértek tőle a katolikus lapokba és egy kismonográfiába készít fejezetet Hámor egyház- történetéről. 1966-ban szentelték pappá, ennek emlékére készült egy szép kehely juharfából, 66 drágakővel díszítve. Első, vésővel munkált szobra a Jézus szíve szobor, mellette egy indián Krisztust láthatunk szobájában. (Ez egy Calgary melletti Lacombe indián településhez kötődik, ott is lelkészkedett. Nem volt kockázatmentes a vállalkozás, előtte hat hittérítőt öltek meg. Ót elfogadták. ) Több dombormű, vallási kötődésű alkotások bizonyítják képzőművészet iránti érdeklődését. Szabó István sokoldalú ember. 1998-ban például tiszteletbeli tűzoltóvá, majd kéményseprővé fogadták a Szent Flórián tisztelete elmélyítésében végzett tevékenységéért. Tiszteletbeli kohászegyenruháját is őrzi. Mondhatjuk: Szabó István mindenes két plébániája területén.
