Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-19 / 16. szám

2001. január 19., péntek ÍSZ&- LLSÜSSfl# Kultúra 8 Ü__J • Koncert és táncház. A Pannónia Klez- mer Bánd közreműködésével koncert és táncház lesz az Ifjúsági és Szabadidő Ház­ban, január 19-én, ma este 8 órától. • Kodály Kórus. Sajnálatos névelírás tör­tént a tegnapi számunkban megjelent zenekritikában. A miskolci koncerten he­lyesen a Debreceni Kodály Kórus műkö­dött közre. Elhunyt Sinkovits Imre Budapest (MTI) - Életének 73. évében csütörtökön elhunyt Sinkovits Imre Kos- suth-díjas, kiváló művész. Sinkovits Imrét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Színház sa­ját halottjának te­kinti. Temetéséről később intézkednek. Sinkovits Imre 1928. szeptember 21-én született Budapesten. A Színház- és Film­művészeti Főiskola elvégzése (1951) előtt két évvel már játszott a Belvárosi Színház­ban, egy évad után az Ifjúsági Színházhoz szerződött. Fél évszázada szegődött a Nem­zeti Színházhoz, majd 1957-től 1963-ig a Jó­zsef Attila Színházban lépett színpadra. Ezt követően visszatért a Nemzeti Színházhoz, amely 1989-ben örökös tagjává fogadta. Sinkovits Imre színművészi pályája bő­velkedett történelmi alakok, drámai szere­pek megformálásában. Madách Imre Tragé­diájának Ádám szerepén kívül játszotta Lu­cifert, színpadra lépett Katona József Bánk bánjában a főszerepben és Tiborcként is, emlékezetes alakítást nyújtott Örkény Ist­ván: Tóték című darabjában, a családfő sze­repében és számos tévé- és mozifilmben is. Munkásságát 1966-ban Kossuth-díjjal is­merték el. Két alkalommal részesült Jászai Mari-díjban. Érdemes és Kiváló művész volt, megkapta a Magyar Örökség-díjat, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Nemzet Színésze cím birtokosa volt. Sinkovits Imre a Hevesi Sándor téri - immár Magyar Színház néven működő - teátrumban Vörösmarty: Csongor és Tünde című darabjában a Tudóst alakította a halá­la előtti estén. A társulat tudta, hogy Sinkovits Imre egészsége megrendült, a művész a szerdai előadás után rosszul lett, ám optimista volt, bízott abban, hogy a to­vábbiakban is színpadra tud lépni. Megszállni valahol Miskolc (ÉM - PB) - Ormos - született Papp - Gyula posztumusz, Megszállni va­lahol című verseskötete valódi érték, meg­becsült könyve lehet a versek szerelmesei­nek. A költő, aki 1974-től publikált a Nap­jaink, az Észak-Magyarország és a Kortárs hasábjain, önálló kötetének megjelenését nem élhette meg. Azok közé a tehetséges emberek közé tartozik, akikhez nem volt kegyes a sors. Ahogyan egykori nagyjaink közül oly sokan, ő is a tanítást választotta hivatásául. Több középiskolában tanított, de betegsége miatt fiatalon nyugdíjba kényszerült. Az 1980-as évek végétől el­hallgatott, nem jelentek meg versei, 1998 decemberében Ormosbányán halt meg. Érzelmes és mélabús, elégikus hangvé­telű versekkel találkozik az olvasó, ha ke­zébe veszi ezt a válogatás kötetet. Ormos csaknem minden versében találkozunk a természet képeivel, a szülőföld, a „karbid- szagú táj” állandó témája költészetének. Fák, dombok, virágok, gyerekkori ismerő­sök és egy szerető édesanya alakja sejlik föl a sorok között. Azt a társadalmi réteget idézte meg, ahonnan származott, minden szépségét és nehézségét feltárta a munká­sok, a bányászok életének. Gondolatait ol­vasva szinte megáll körülöttünk az idő. Ormos nem szimbólumokkal, egyszerű szavaival fest, Mezey István pedig grafikái­val teszi küllemében is élvezetessé a köte­tet. Dallamosak, lüktetőek ezek a versek, nem vitás, a kötetnek varázsa van, amit érezni kell. Előbb persze olvasni kellene. Manapság egyre kevesebb olvasó keresi az igényes irodalmat, verseket, elbeszélé­seket. Ez a kötet kicsit közelebb vihet minket a mai magyar költészethez. (Ormos Gyula: Megszállni valahol, ■ Edelény-Rudabánya 2000. Edelényi Füzetek 22.) ______________________________________________________ Az özvegy igazolta Petőfi halálát A Csíkszeredái levéltárban őrzött dokumentumról lemondana az „örökös” Császi Erzsébet Debrecen (HBN) - Egy Petőfi Sándor halálát igazoló, 1850- ben keltezett dokumentumról mondana le a magyar állam javára az a Csíkszeredái fiatal­ember, aki jelenleg a debrece­ni menekülttábor lakója. Deák György volt Csíkszeredái lakos, a Hargita megyei könyv­tár könyvtárosa a Hargita népe című újság 1979 júliusi számá­val kereste fel a debreceni Haj­dú-bihari Napló szerkesztőségét. Ez a Hargita népe az egykor a Deák család birtokában lévő Pe- tőfi-dokumentumról ír, melyet Deák György nagyapja, Deák Ist­ván kapott siklódi tanítóskodása idején a II. világháború alatt a falubeliektől. Az iratot egy pad­láson találták. A dokumentumot a szeku nyomására adták a le­véltárnak. A forradalom után szerették volna visszaszerezni, ám az 1996-os romániai törvény kimondja: mindegy, hogyan ke­rült egy irat a levéltárba, annak ott kell maradnia. A család az irat megszerzésének jogát átad­ná a magyar államnak. Beutazta Erdélyt A Hargitában Király István, a Csíkszeredái állami levéltár ve­Deák György a Hargita Népével zetője a következőképpen ír a dokumentumról: a több mint egy évszázados Petőfi-kutatás minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a magyar forradalmár-költő az 1849. július 31-i fehéregyházi küzdelemben életét vesztette. Szendrey Júlia szeretett volna ismét házasságot kötni, de Szántófy Antal lelkész csak úgy eskette össze jövendő­belijével, Horváth Árpád egyete­mi tanárral, ha igazolni tudja, hogy férje meghalt. Ezért 1948-49 telén az özvegy beutazta Er­délyt, ellátogatott Székelyke- resztúrra, és elsőként szólaltatta meg a később kibontakozó Pető­fi-kutatás két koronatanúját, Lengyel József udvarhelyi or­vost és báró Heydte katonai pa­rancsnokot. Nyilatkozatában Szendrey Júlia összefoglalta ku­tatásai eredményét: kijelentem, hogy Petőfi Sándor elesett. A csatatereket összejárván Udvar­helyszékben Keresztúron lakó gyógyszerész Petőfi Sándort „ azon pillanatban látták utoljára, ° midőn ez kozákok által körülvé- ve szakasztatott el a futó sereg­ig tői. Ezenkívül többet nem lát- - ták, s a valószínűség ottani el- 2 vesztét bizonyítja, mit még hite- “- lesebbé tesz. Udvarhelyszék ka­tonai parancsnoka B. Wayte a csata lefolyta után a csatatért följárván a halottak között talált egy holttestet, kit öltönye és alakja leírásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elis­merni. - Pest, július 21. 1850. Szendrey Júlia (gyűrűs viaszpe­csét), Horváth Gyula (feltehe­tően Szendrey Júlia ügyvédje, olvashatatlan rövidítés, gyűrűs viaszpecsét). A dokumentumot először 1854-ben kellett felmutatni Szántófynak, amikor az osztrák hatóságok hitelt adtak annak a híresztelésnek, amely szerint Petőfi él, és Pest megyében buj­kál, s felesége csak névházassá­got kötött, hogy elaltassa ébersé­güket. Szántófy irata alapján Heydtének jelentést kellett írni, mely azonban csak 1877-ben vált ismertté, amikor egy német új­ság leközölte. Az eredeti okirat­ra 1927-ben bukkant rá egy ma­gyar történész Bécsben. Gyűjtenék, ha lehetne Ratzky Ritához, a Petőfi Irodal­mi Múzeum főigazgatójához for­dultunk, aki elmondta, hogy régóta kutatják és gyűjtik a Pe­tőfivel kapcsolatos dokumentá­ciókat. A költővel kapcsolatos minden iratot eredetiben vagy másolatban próbálnak megsze­rezni. Esetünkben ismert doku­mentumról van szó. Elképzelhe­tő, hogy annak idején két pél­dányt is készítettek belőle, mert múzeumukban is van egy, de ab­ban nem szerepel Horváth Gyula aláírása. A főigazgatónő érdeklő­dését felkeltette az irat, és sze­mélyesen fog utánanézni, melyik példány az eredeti. Kérdésünkre elmondta, hogy amit egy levéltárnak ajándékoznak, az vé­dett anyagnak minősül, és nincs lehetőség a visszaszerzésére. Az ilyen iratokat Magyarországról sem lehet külföldre vinni. Bábszínházi kalandok Fajankóra és társaira sok-sok ka­land vár, míg megszerzik az arany- kulcsocskát, és eljuthatnak Meseor­szág varázslatos bábszínházába. A miskolci és városkörnyéki gyere­kek akadályok nélkül is élvezhetik a bábok világának csodáit: meg­kezdte második félévét a Csoda­malom Bábszínház. Legközelebb vasárnap délelőtt 10 órakor játssza a társulat a Fajankó kalandjai cí­mű előadást, amelyben éppúgy Bródy Vera - Mazsola tervezőjének - bábjai kelnek életre, mint 28-án, amikor Misi mókus és társai eleve­nednek meg. A szezon második fe­lében a repertoárból 15 darabot ját­szik az együttes a Kossuth utcai épületben. A felújítások mellett feb­ruári bemutató lesz a Rosszcsont Peti kalandjai című előadás. Fotó: Dobos Klára Jelek és képek az alkotók baráti körében A szárnyukat próbálgatókat fogja össze a miskolci Jel-kép egyesület Miskolc (ÉM - MAL) - A mis­kolci Jel-kép Irodalmi és Társművészeti egyesület két éve, a költészet napján ala­kult, Németh Tibor vezetésé­vel. Az egyesület otthont ad mindazok számára, akik ked­velik a verseket, prózákat, festményeket, illetve fontos­nak tartják az emberi kap­csolatokat. • • A Jel-kép egyesület létrejötté­nek több oka van. Miskolcon sok hasonló csoport működik, saját profillal, én már mind­egyikben voltam hallgató és lá­togató, de egyet nem találtam meg, az igazi emberi kapcsola­tokat. Felolvasták egymás írá­sait és tették azt, amit az ilyen irodalmi körben szokás, ám a szó szoros értelmében vett irigység nélküli miliője egyik­nek sem volt. Nem lehet min­denkiből koszorús költő, de ha hisz önmagában, abban, hogy amit ír annak értéke van, ak­kor az értékes is. Ám a meglé­vő irodalmi csoportokban nagy a szelektáció, és mindig vannak olyanok, akik lemorzsolódnak, leginkább a kezdők vagy kevés­bé tehetségesek. Ebből kiindul­va gondoltam arra, hogy össze­fogom ezeket a szárnyukat pró­bálgató embereket, akikkel alig, vagy egyáltalán nem törődnek. A tagok között barátságok szö­vődtek a két év alatt, pedig a legfiatalabbik a pályája kezde­tén tartó 15 éves Hajdú András, a legidősebb pedig 62 évesen jó­magam vagyok - mondta Né­meth Tibor, az egyesület elnö­ke, hozzátéve: összetart minket, az a gondolat, amit 1999-es kiadványunkban fogalmaztunk meg. „Szembe kell nézni a kor­látáinkkal (néha korlátoltsá­gunkkal). Önazonosulásunk csak az első lépés az önmegva­lósítás felé. Mind újabb és újabb követelményeket kell ál­lítani, kísérletezni, ezer-sok dolgot megtanulni.” □ Hozott-e valamilyen kézzel fog­ható eredményt a csoport eddigi munkája? • Amikor belevágtunk, több ne­ves, általam igen becsült ember, például Wirth Lajos, Dézsi Já­nos és Békés Dezső, halott vál­lalkozásnak ítélték. Azzal együtt hangoztatták, „ha te ezt végig tudod csinálni, az egy csoda”. És kibírtuk! Van amire, akikre büszkék lehetünk, élnek közöt­tünk kötetes költők: Szabó Sán­dor, Füredi Lilla, K. Tóth Éva, Holló József és még legalább ketten, akik közel állnak első kötetük kiadásához: Rákainé Dudás Irén és Bari Gábor. Ne­kem is nyomdakész a Csend és a sötét című verses kötetem. Ke­vés közöttünk, aki prózát ír, mert akiknek erre hajlandósá­guk van, el nem ítélhető módon újságírással foglakoznak. □ Mit takar a társművészet meg­nevezés? • Tagjaink más művészeti ágak felé is kacsingatnak, innen ered a társművészet elnevezés. A fes­tésben, a grafikában, a fotózás­ban és sok egyéb másban szin­tén kipróbálják magukat. Az al­kotásnak különböző szakaszai vannak. A tehetségek először vergődnek, aztán alkotnak, majd végül keresik a nyilvánosságot. A szépség országa számunkra a zene, az irodalom és a képzőmű­vészet, melynek képviselői, mind jelen vannak az egyesület­ben: Horváth Imre, Tóth Barna­bás, Mészárosné Kovács Manyi stb. A Jel-képet szerintem az alábbi mottó jellemezné a legin­kább: „Az okos kitekint a világ­ra / A bölcs belenéz önmagába / A buta pedig behunyja a sze­mét.” Mi valahol ezek között próbáljuk megtalálni a tehetség felé vezető utat. Első, 1999-es kiadványuk és az egyesület vezetője. Német Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom