Észak-Magyarország, 2000. szeptember (56. évfolyam, 205-228. szám)

2000-09-02 / 206. szám

2000. szeptember 2., szombat Szabadidő 9 LÉTLELET Nélküle Szalóczi Katalin Nyár, kánikula, strand. Óhatatlanul tanúja vagyok a tőlem karnyújtásnyira magát süttető harmincas pár beszélgetésének. A szőke asszonyka nyughatatlan. Még meglehetősen fehér bőrszí­ne arról árulkodik, a nyár utolsó hónapjáig nem­igen jutott ideje a nap fürdőre. Testét gyakorta kenegeti, s kenegetteti férjével. Egyhamar kide­rül az is, nem e városba valók. Üdülők.- Hát, tudod, ha előre látom, hogy ennyire hiányozni fog, inkább el se jövök.- Ugyan már, próbálj kikapcsolódni, nem folyton rá gondolni - nyugtatná a férj, de az asszonyka egy idő múlva újrakezdi. Miért nem olyan helyre mentek, ahová Angelikát is maguk­kal vihették volna. „ Odaát" szó szót követ, s már odáig fajul a vi­ta, hogy az asszony odavágja:- Neked biztos nem is hiányzik, te nem is sze­reted úgy, mint én!- Dehogynem szeretem. De nem gondolod komolyan, hogy most már soha nem mehetünk kettesben sehová?! - inti le most már türelmet­lenebbül a férj, mire asszonykája ugyan elhall­gat, de örökös forgolódása, tüntető hallgatása a férj számára többet mond minden szónál. Talán szánakozásból, talán a békesség kedvéért ő szó­lal meg előbb, s tesz egy békítő ajánlatot: hívják fel „a nénit". Összekaparják a pénzt a „dobálós" telefon­hoz. Már kiváncsi vagyok, beállók a telefonhoz közel kanyargó fagyialtos sorba.- Halló, csókolom, érdeklődni szeretnénk, hogy van a mi kis Angelikánk. ztán már csak azt látom, az asszonykánál eltörik a mécses.- Tessék helyettünk is megpuszilgatni - mondja hüppögve. Visszaakasztja a kagylót, majd elismétli a férjének, amit Angelikáról hal­lott. Az magához húzza.- Sokat sir, sokat sir - simogatja párja fejét. - De mégiscsak jobb helyen van a néninél, mint egy kutyamenhelyen. NYÍLT vizeken Folyóban Miskolc (ÉM) - A kényelmesnek tűnő állóvízi horgászmódszerek olykor túl­ságosan kiszámíthatók. Ugyanakkor a folyóvízi horgászat egyik legnagyobb vonzereje, hogy titokzatos - állítja Bé­kési János, a Belvárosi Horgászbolt tulajdonosa. Szinte bármilyen halfajjal találkozhatunk! Nem is beszélve a szélsőséges méretekről. Ezért minden horgásztársamnak ajánlom, hogy tegyen próbát valamelyik élővizünk­nél. Természetesen ilyenkor nem célszerű a tavi szerelést egy az egyben bevetni, hiszen a folyóvíz más követelményt támaszt szere­lésünkkel szemben. Ha a nagyobb mozgás­sal járó, wobbleres, villantós módszert vá­lasztjuk, érdemes az átlagosnál rövidebb, 2,1-2,4 méteres botot használni. A tagolt, bokros folyóparton könnyebben tudunk horgászállást változtatni ezzel a Florida tí­pusú kétrészes, 5-30 gramm dobósúlyú bot­tal. Ez a szerelés kifejezetten kisméretű, ma­ximálisan 30-as orsót igényel. A zsinór aján­lott vastagsága 0,18-0,22 milliméter. Mivel nem ismerhetjük az éppen^előttünk lévő fo­lyórész víz alatti viszonyait, ezért érdemes egy olcsóbb wobblerrel végig „tapogatni”. A később bevetett, fogósabb típusokkal telje­sen felderíthetjük a terepet. A vízbe hulló és lassan merülő, bogarakat, rovarokat jól utánzó, nagyobb méretű Streamer igen eredményes lehet. A beteg csalihal mozgá­sát hűen reprodukáló Orlac és Orkla villan- tót kis súlyából adódóan egészen lassan is lehet vontatni. Sőt, a kisebb folyókra jellem­ző sekély vízrészeket is alaposabban megis­merhetjük alkalmazásukkal. A hagyományos fenekezést érdemes egy 2,7-3,0 méteres rezgőspicces Kingston típusú bottal kipróbálni. A kisméretű, 25-30 grammos forgókapcsos tányérólmot szinte egyáltalán nem sodorja el az áram­lás. A hajlékony spicc megengedi a véko­nyabb zsinór alkalmazását is, amelynek a több kapás az eredménye. Természetesen az akadok és a szívós folyóvízi halak ala­posan próbára tehetik szerelésünket, és ez a szerelés lefinomítását behatárolja. Az úszós módszert választó horgásznak talán a legnehezebb a dolga. Sokan az 5-6 méteres vagy még hosszabb spiccbotot, rendkívül finom és precíz szerelést hasz­nálnak, melynek részletes ismertetésével még foglalkozunk. Főbérlők és egyetemisták: egymást keresve Albérletkínálat az egyetemi hirdetőn Fotó: végh Csaba Papp TImea Miskolc (ÉM) - Ha a kollégiu­mi felvétel nem jött össze, egyetlen lehetősége van egy egyetemtől egyébként távol élő hallgatónak: az albérlet­keresés. A Miskolci Egyetem főépületében épp ezért a tanévkezdés előtti hetekben mindig nagy a forgalom a falitáblára kiragasztott al­bérlethirdetések előtt. Az albérletkeresés első lépése: zarándok út a hirdetőtáblához (vagy a Diákirodához, ahol szin­tén van egy lista), amely bősé­ges albérletkínálata jellemzően Miskolctapolcáról, vagy az avasi városrészről való. Nem véletlen, hiszen az egyetem közelsége az egyik fő szempont az albérletke­reséskor. Ugyanilyen fontos az ár: idén 5 ezer-15 ezer forintot is elkérnek egy ágyért, egy teljes szobának pedig még több az ára. Madárhang- Tavalyelőtt a haverommal el­terveztük, hogy együtt megyünk albérletbe - árulja el Feca. - Ö intézett mindent. Rá is hagytam a dolgokat, de feltűnt, hogy ő va­lahol a Diósgyőri vár közelében keresgél hely után. Kiderült, ne­ki az a fontos, hogy a hegyek tö­vében, madárcsicsergésre ébred­jen, nekem meg az, hogy ne kell­jen hajnalban felkelni és órákat buszozni, hogy beérjek a reggeli előadásokra. Szeptember közepén kereshettem magamnak egyedül albérletet. Végül összejött, azóta mindig oda megyek vissza. A többség azonban nem ilyen hűséges típus: ha nem jó az al­bérlet, változtatni kell, kínálat mindig van - mondják. Tudják ezt a másik „oldalon”, a főbérlők is. Ma már a szobaki­adás üzletág, a házi nénik nem unaloműzésből akarnak fiatalt engedni a lakásba.- Nyáron a turistáknak adunk ki szobát, ősszel meg az egyetemistáknak - mondják egy tapolcai címen. - Ha nem úgy jön össze az üdülős szezon, igyekszünk minél több diákot idecsábítani, hogy bejöjjön a veszteség. Még így is alig kere­sünk a bolton. Az luxus lenne: egy embernek egy teljes szoba! Meg, szeretnek azok együtt lenni. Potenciális haverok- Nem lenne luxus, csak épp a most megszabott árakon megfi­zethetetlen - tiltakozik a közgaz­dásznak tanuló Pali, barátnőjé­vel nagy egyetértésben. - Meg kell osztozni másik 4-5 ember­rel. És így már persze, hogy szempont a jó társaság is. Jobb azokkal, akikkel bulizni is lehet, meg akik potenciális haverok­nak mutatkoznak. De néha már az is elég, ha legalább nem za­varnak sok vizet az életemben. Egy fiatalember elmélyülten vakargatja a fejét a hirdetések előtt, fel-alá járkál az egyetem aulájában. Sorra hívja a meg­adott számokat, de már ugyan­csak fogytán a türelme.- Van, aki végigjár minden helyet. Szerintem fölösleges. Egyrészt, mert az több hónapos elfoglaltság lenne, másrészt meg úgy is az ottlakás közben derül ki minden. Most telefonon, az árak alapján akarok keríteni va­lamit, csak attól félek, hogy túl lepattant albérletet fogok ki. Majd hirtelen a homlokára csap, és felhívja az egyik barát­ját, aki még valamikor az év elején ajánlott neki egy jó al­bérletet.- Bejött! Hiába, kellenek a kapcsolatok... - mondja elégedet­ten mosolyogva. Kollégium helyett A Miskolci Egyetem kollégiu­mában idén - az E/l-es épület felújítása miatt - kevesebb a férőhely, a 2 ezerrel szemben most kevesebb mint 1700 ágy adott. Ennek 8 százaléka az ok­tatók, doktoranduszok, a többi a hallgatók számára szolgál. Idén több mint 5 ezer hallgató adta be igénylését az egyetem Bolyai Kollégiumába. Az elutasított hallgatók szá­mára lakhatási támogatást nyújt az egyetem. Ez egy, a tényleges lakhatási lehetősé­get kiváltó szociális juttatás, amelyhez érvényesen elutasí­tott kollégiumi felvételi kére­lem is szükségeltetik. A támo­gatás mértéke - szociális hely­zettől függően - differenciált: 3500 forint és 7 ezer forint kö­zött mozog. Tavaly több mint 2100 hallgató kért ilyet, és az Oktatási Minisztériumtól ka­pott közel 90 millió forintos keret alapján csaknem 2 ezer igénylő kapott támogatást a 99-es tanévkezdést követő hó­napokban. A szeptembertől lakhatási támogatást kérelmezők szá­mát még nem összesítette az egyetem, és a rendelkezésre álló keretről is csak a későb­biekben informál az illetékes tárca. Ennek megfelelően no­vember elején fejeződik be a kérelmek elbírálása, amely után a jogosultak szeptember­re visszamenőleg kapják meg a támogatást. A technika és a szépség bűvöletében Minden előadást látott, minden jegyet megőrzött a Budai házaspár Für Gabriella Miskolc (ÉM) - Huszonöt éve költözött Miskolcra a Budai házaspár, azaz huszonöt éve járnak a Miskolci Nemzeti Színház előadásaira. Ha tehe­tik, akkor minden új darabot megnéznek, és hogy bizto­san ne maradjanak le sem­miről, tizenkét éve bérletet is váltanak. Valódi rajongók. Budai András és felesége eltesz minden jegyet, műsorfüzetet és bérletet - ezekből az utóbbi években már fejenként kettőt, mert a Nagyszínháznak és a Ka­maraszínháznak is lelkes látoga­tói -, kivágják a színikritikákat az újságból, természetesen min­den látott darabból fel tudnak idézni jeleneteket, díszletmegol­dásokat, és még a szereposztás felsorolásával sincs gondban a nyugdíjas házaspár.- Nagyon szeretjük gyűjteni a színházzal és az előadásokkal kapcsolatos írásokat, újságokat. Jó felidézni az élményeket - me­séli Budai András. - Ha megné­zünk egy előadást, akkor haza­térve szinte rögtön elolvassuk a műsorfüzetet, megbeszéljük a lá­tottakat. Általában még másnap is ez a beszédtéma. De nem csak Miskolcon láto­gatják szívesen a színházat. Ha csak tehetik, elutaznak Buda­pestre is.- Szeretünk egy darabot két feldolgozásban is megnézni. Tudja, az összehasonlítás miatt - mondja Budai Andrásné. - A Magyar Színházak Fesztiváljá­nak ezért is örültünk nagyon, mert olyan darabokat is láthat­tunk, amelyeket korábban már Miskolcon is bemutattak.- A Budapestről érkezett Szo­morú vasárnapot szerintem ken- terbe verte a miskolci - teszi hozzá véleményét rögtön a férje. A színház szeretete egészen a fővárosban eltöltött ifjú koruktól végigkíséri az életüket. Szívesen gondolnak vissza az ötven évvel ezelőtti bemutatókra is, és ugyan­olyan pontosan emlékeznek a da­rabok részleteire, mint a nemrég látott miskolci előadásokra.- Számunkra a színházi élet jelenti a fényt a télben, nagyon várjuk, hogy végre elkezdődjön az évad - fogalmaz Budainé. - Persze nem nyerheti el minden a tetszésünket, olyan is volt már, hogy otthagytuk az elő­adást, de ez is hozzátartozik a színházhoz.- Ha valami nagyon tetszik, akkor viszont annyira szeret­ném megszorítani a művészek kezét a tőlük kapott szépségért - mondja Budai András. - Meg­esett már, hogy egyszer a közön­ségnek adott kisebb fogadáson oda szerettem volna menni a színészhez és a rendezőhöz, hogy megköszönjem nekik az él­ményt. Az utolsó pillanatban azonban elbátortalanodtam, és nem lett semmi az egészből. Le­het, hogy azért, mert valahol a nézőtér és a színpad közötti lát­hatatlan elválasztóvonalat túlsá­gosan is tiszteletben tartom. Az egyiküknek sem jutott so­ha eszébe, hogy színész legyen vagy színházban dolgozzon, mert van még egy, a színháznál is na­gyobb szenvedélyük, amibe fiatal koruktól kezdve fektetik kreatív energiájukat. Ez pedig a film.- Megszállott amatőr filmesek vagyunk, rengeteg fesztiválon szerepeltünk már és több díjat is nyertünk - csillan fel a szeme Budai Andrásnének. - A férjem az operatőr és a hangmérnök, én írok, rendezek, vágok. Ez így tökéletes párosítás, hiszen ő elektrotechnikus, én pedig ugyan könyvelőként dolgoztam, de mellette mindig is filmklubo­kat szerveztem.- A színház más - folytatja a férje. - Igazából össze sem lehet hasonlítani a filmmel, annyira más eszközöket használnak az elbeszélésben. Engem elsősor­ban a technikai megoldások nyűgöznek le, ahogy például a víz hatását keltik. Elámulok azon, hogy tudom, nincs víz a színpadon, de mégis látom. Rá­adásul még a hajó is lebeg rajta és a háttérben úsznak a felhők. Káprázatos, hogy mire képesek a színházban. A párom inkább a tartalomra figyel.- Engem a szépség élvezete tart fogva - pontosít a feleség. - Az apró, kifejező gesztusokat, az ötletes rendezői megoldásokat értékelem a legjobban. Az csak természetes, hogy a bérletek már megvannak az új évadra is. Mindig elsők a vásár­lók között, már csak azért is, mert a színpadhoz közeli sorok­ban szeretnek ülni. Ahonnan a legjobban látszik a varázslat és a szépség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom