Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-02 / 128. szám
zdiw^zm mK-onaz. A Mól és a Shell mögé felzárkózott az OMV Stabilizálódtak a magyarországi üzemanyag-forgalmazók piaci pozíciói A rendszerváltás nyomán a magyar üzemanyagpiac is jelentős változásokon ment keresztül: az elmúlt években a nagy külföldi olajvállalatok sorra jelentek meg a magyar piacon. Az 1989-90-es változások hatására a hazai töltőállomás-hálózat alapjaiban átalakult. Az egykori ÁFOR elvesztette korábbi monopolhelyzetét. Napjainkban a hazai töltőállomás- hálózat-üzletág az üzemeltető alapján két részre osztható: vannak az úgynevezett „fehérek”, és az úgynevezett „színesek”. Színes különbségek A „fehérek” a töltőállomást üzemeltető magánvállalkozások, különböző szövetkezetek és egyéb szervezetek. Általában nem több kútból álló hálózataik vannak, hanem csak egy-két töltőállomáson értékesítenek. A „színesek” megnevezés a magyar piacon jelenlévő multinacionális olajvállalatokat jelöli, akik különböző vállalkozási formában működve üzemeltetik hálózataikat. A magyar üzemanyagpiac 1991 óta teljes mértékben liberalizált, aminek eredményeként az üzem- anyagárak a világpiaci mozgást követik. Kevéssé közismert, hogy a hajtóanyagok ára nincs közvetlen szinkronban az alapanyag árváltozásaival, bizonyos késéssel tart csak lépést a nyersolajjal. A kontinensen egyébként alaphelyzetben számottevő feldolgozói túlkapacitásról beszélnek. Az utóbbi időben lezajlott egyesülések révén többek között ezeket a kapacitásokat igyekeztek racionalizálni az olajóriások. Szolgáltatási verseny Minthogy az elmúlt években lanyhult a korábbi esztendők benzinkút- beruházási láza, a piac fontosabb szereplői a szolgáltatások minőségének javításától remélik vevőik megtartását. Erre van is esély, arra már kevésbé, hogy belátható időn belül számottevően nő a benzinfogyasztás. Évente több mint 3 milliárd liter üzemanyag fogy Magyarországon, mintegy hatvan-negyven százalékos arányban gázolaj, illetve benzin. A kiskereskedelmi piac méretében, a szereplők körében és piaci részesedésükben nem várható jelentős átrendeződés, hacsak nem követik további cégek az OMV-BP felvásárlás példáját. A piacvezetők körében legfeljebb akkor lehet szó az erőviszonyok érdemi átrendeződéséről, ha valamelyik cég felvásárolja a másikat. Helyezkedések A magyarországi üzemanyagpiacon a külföldi olajtársaságok részesedése meghaladja az ötven százalékot - adja közre a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) azzal a szakértői becsléssel kapcsolatban, hogy négy éven belül Középkelet-Európá- ban a nyugati óriások kezében lesz a kiskereskedelmi piac legalább harminc százaléka. A szereplők körében az utóbbi néhány évben mindössze kisebb átrendeződés történt. A kuvaiti Q8 és Legtöbben havonta két-három- szor tankolnak, alkalmanként 2000-5000 forintért. A legismertebb benzinkutak pedig a Mól és a Shell - áll a GfK Piackutató Intézet felmérésében. Továbbra is a Mól és a Shell a két legismertebb benzinkút- márka Magyarországon. Az előbbit a háztartásokban lévő autók tankolásáért felelős személyek 80- 84 százaléka ismeri az 1996 óta évenként megismételt felmérések adatai szerint, míg az utóbbit 63a British Petroleum kivonulása volt a legnagyobb változás, mindkét cég magyarországi hálózatát az osztrák tulajdonú OMV vásárolta meg, amely jelenleg a harmadik helyen áll 11 százalék körüli piaci részesedésével a tradicionálisan piacvezető Mól Rt. és az ugyancsak hagyományosan a nyomában járó Shell mögött. Ugyanakkor más cégek nem is igazán törekszenek meglevő pozícióik javítására. A Tamoilnak például gyakorlatilag hat éve változatlanul 8-10 töltőállomása van az országban. Takarékosabb típusok A stabilitást és a meghatározó nyugati társaságok jelenlétét a MÁSZ a piac szempontjából mindenképp örvendetesnek tartja, mert álláspontjuk szerint a multik mindenképpen konszolidálják a viszonyokat. Nyilvánvalóan sokkal kiszámíthatóbbá teszik a piacot, mint néhány volt szocialista országban, ahol a hazai cég(ek) diktálják a feltételeket. A benzinfogyasztás alakulását jelentősen befolyásolja, hogy egyelő73 százalék. Ez az úgynevezett spontán ismertség, amikor a válaszadó segítség nélkül, magától nevezi meg az általa ismert ben- zinkútmárkákat. A tankolások gyakorisága évek óta alig változik. A tankolásért felelős autósok egyharmadnál nagyobb része hetenként vagy még gyakrabban keres fel egy benzinkutat. Ennél valamivel többen havonta kétszer-háromszor vesznek üzemanyagot. A havonta egyszer tankolok aránya 14-17 százalék, re a nagy étvágyú keleti márkájú gépkocsik cserélődnek kisebb fogyasztású nyugati típusokra. Az elmúlt évben a kutak 1,4 milliárd liternyi benzint és 1,8 milliárd liter gázolajat adtak el, ez utóbbi kategóriában a növekedés megközelítette a 9 százalékot. Az ásványolaj-szövetségi tagoknál benzinből 9, gázolajból 18 százalékos forgalomnövekedést regisztráltak, miközben 10 százalékkal bővült a kúthálózat is. Egy kút ára Szakemberek szerint a „színes kutak” - vagyis a multik töltőállomásai - mellett legfeljebb 100 olyan telep lehet, ahová - ha nagyon muszáj - betérhet az autós üzemanyagért. A névtelen kutak túlnyomó többsége objektív okokból nem tud olyan minőséget és szervizt nyújtani, mint a nagy konkurensek. Egy-egy komoly töltőállomás felépítése önmagában 200-250 millió forint körüli összegbe kerül, s a forgalmas, jó helyen levő telkekért is legalább ugyanennyit kell fizetni. míg ennél ritkább időközt a válaszadók 3-4 százaléka említett. Az egy tankolásért fizetett ösz- szeg megoszlása is eléggé egyenletes képet mutat a legutóbbi években. Alkalmanként átlagosan 2000 forint alatti összeget fizet a válaszadók 15-20 százaléka a legutóbbi három év megkérdezései alapján. A 2000-5000 forint között fizetők aránya 58-63, míg az 5000 forint felettieké 16-27 százalék. A benzinkutak kiegészítő szolgáltatásai közül leggyakrabban az autómosást és a kerekek nyomásmérését szokta igénybe venni a válaszadók 15-20 százaléka. Tankolási szokások iiíbwu / „Atszabott ruhában” A személyautókat készre gyártják, azaz megtalálható bennük mindaz, amire egy átlagos használónak szüksége van. Egy, már kevésbé átlagos (mondhatnánk, tehetősebb) autóvásárlónak találták ki a gyártók az „opció” fogalmát, vagyis azt, hogy némi (tegyük hozzá: olykor több száz ezer forintot kitevő) készpénzért cserébe azonos külcsín mellett többet tudó (elektromos ablakemelővel, beépített audio-rendszerrel stb. feljavított), biztonságosabb (elektronikus fék- erőszabályzóval, kipörgésgátlóval, légzsákokkal stb. szerelt) járművet kap. Annak pedig, akinek mindez nem elég, olyan kiegészítők közül válogathat, amikkel már a külcsínt is jelentősen meg lehet változtatni - a járműtulajdonos egyénisége szerint ízlésesen vagy kevésbé, de mindenképpen további anyagi ráfordításokkal. Az autójukat egyfajta státusszimbólumként kezelő autósok fantáziája kimeríthetetlen - elég, ha csak a volt és jelenkori trabantosokra, bogarasokra, kacsásokra gondolunk ám míg annak idején a barkácsolás öröme is hozzájárult az autó külalakjának megváltoztatásához, a gép „felöltöztetéséhez”, a ma megvásárolható, több milliós értéket képviselő járművek kiegészítőinek gyártására külön iparág alakult: a legigényesebbek nemes anyagokból, pontos méretekkel készült, nemzetközi minőségvizsgáló laboratóriumokban bevizsgált termékeket kínálnak. Felsorolhatatlan, hogy melyik járműkiegészítő-gyártó, melyik típusra és mit gyárt. Maradjunk ezért egy, Magyarországon napjainkban meghonosodó járműfajta, a szabadidő- és teherautóként egyaránt használható pickupok kiegészítőinél, minthogy talán ezek a leglátványosabbak. Indokolhatja emellett választásunk, hogy a pick- upot gyártó cégek - a magyarországi forgalmazók előrejelzése szerint - idén 30 százalékos növekedést várnak. Felfutóban tehát a piac a kiegészítőket gyártók és forgalmazók számára is, miután a szalonokba kerülő teherautók - az utasfülkén kívül - meglehetősen gyengén felszereltek. Ezért lehet az - mint arról Kis Attila, a pick- upkiegészítőket forgalmazó Import Autó Parts Kft. Borsod, Heves és Szolnok megyei területi képviselője beszámol -, hogy tíz pickupból tízhez rendelnek platóbélést és - minthogy magas a jármű felépítése, a szokásosnál nehezebb a beszállás - fellépőt; öthöz gallytörő rácsot; háromhoz pedig bukócsöELADÁSOK 1999-BEN MEGYÉNKBEN Márka Típus Eladott darab Alapár* (1999.) Alapár* (2000.) 1. S40/V40 Volvo 48 4 999 000 5 250 000 2. S80 129 990 000 9 880 000 3. S70/V704 7 990 000 10 190 000 Ford 1. Escort 86 1 999 0002 599 000 2. Focus 78 2 799 0002 999 000 3. Transit Van 62 3 573 750 3 668 125 Renault 1. Twingo1 790 000 2. Clio2 290 000 3. Megane2 875 000 Mazda 1. 323182 800 000 2. 6262--5 199 000 3. MX15 099 900 1VECO LEuroCargo (6-17 t) 342.Turbo Daily (3,5-6 t) 323.Heavy-kat. (17 t fölött) 18-* forintban. Forrás: B.-A.-Z. megyei márkakereskedők (Belme Autó kft, Autó-Tester .M' Kit, Renault Sy-Ta Kft, Ttod Italia Kft) vet és/vagy felépítményt. Kis Attila úgy tartja: aki 4-5 milliót kiad egy pickupért, az a már említett „alapfelszerelést” is megvásárolja. Persze a kiegészítő beszerzése mindig attól függ, mire akarják használni a járművet: a gallytörő rács és a kartervédő például a terepen, vadászatra használt gépnél szinte elengedhetetlen; aki áru- szállításra is befogja a pickupot, nem karcolja össze és tisztán tarthatja a platót, ha bélést vesz bele (már ha nem adnak alapfelszerelésként a gyártók). De keresik például a platófelépítményt is - állítja Kis Attila -: az általuk forgalmazott legdrágábbal - ami 364 ezer forint, áfa nélkül - személy- autós jelleget ölt a jármű, miután ennek elhúzhatok az oldalablakai, tetőcsomagtartója van, nyitható hátsó ablaka fölött hátsó spoiler beépített kiegészítő féklámpával, természetes a belső kárpitozás és a belsőtér világítás. Akinek pedig nincs szüksége felépítményre, csomagtartóként jól jöhet számára egy vízmentesen záródó platódoboz, minthogy a pickupok belsejében nincs külön hely a csomagok szállítására. Mint érzékelhető: az egyes kiegészítőknek megvan a maguk funkciója. Azt pedig már a tulajdonosnak kell eldöntenie, hogy szüksége van-e ezekre a pluszokra, és ha igen, akkor mennyit hajlandó kiadni értük. • gallytörő rács: 47 200-184 000 • bukócső 66 000 • platóbélés: 71 200 • felépítmény: 220 000-364 000 • platódoboz: 92 400 (az adatok forintban, áfa nélkül értendők) Szellemautósok Ausztriában egyre gyakrabban tévednek az autópályákra úgynevezett szellemautósok, akik a forgalommal ellentétes irányba haladnak, s az esetek túlnyomó többségében súlyos baleseteket okoznak. A statisztika szerint a szellemautósok 85 százaléka férfi, életkoruk átlagosan 44 év. Igen gyakran alkoholos állapotban vannak, ők okozzák a közúti balesetek 1 százalékát, átlagosan évente 4 ember veszti életét miattuk. A leggyakrabban kora délelőtt, és kora este történnek ezek az esetek, de a többi autós átlagos esélye arra, hogy a pályán szellemautóssal találkozik, egy az egymillióhoz. Miután csak idén 11 emberéletet követeltek már a szellemautósok okozta balesetek, több tartomány új biztonsági intézkedéseket hoz, s az illetékes miniszter vizsgálatot rendelt el. Felső-Ausztria a napokban eldöntötte, hogy karmokat helyez ki a fel- és lehajtóknál. Ezeket érzékelő vezérli, felnyílnak, ha egy autó rossz irányban halad át a berendezésen és felvágják a kerekeit. Ám ez sem hozhat teljes biztonságot, mert már csak anyagi okok miatt sem lehet mindenhová karmokat szerelni: egy berendezés ára 200 ezer schilling, s csak Stájerországban 60 fel- és lehajtó van, nem szólva azokról a helyekről, ahol pihenőkből, vagy benzinkutaktól lehet az autópályára jutni. De a karmok veszélyesek is: a rossz irányba haladó autót mozgásképtelenné teszik és a helyes irányba tartókat, netán mentőautókat akadályozhatják.
