Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-26 / 48. szám
2000. február 26., szombat Életkép 7 JEGYZET Mikita Gábor A\ Búza térrel gondok vannak. No, nem az, amire a rendszeresen arra járó gondol(hat): nem a ködös napok ful- lasztó szmogja vagy az egymást kerülgető buszok és gyalogosok életveszélyes „tangója". Nem is a külvárosi hangulat a fa- és fémbódékkal, benzinkutak- kal. És nem az építészeti zűrzavar a csúfságát sárga színével is felerősítő árucsarnokkal, az országúti restikre emlékeztető McDonald's- cal vagy az egész környéket maga alá gyűrő Plazával. Térfal /Vem. Más jelenti a gondot: egy „hiányzó térfal" - magyarul egy épület. Ami a térnek már alig nevezhető terület még némi „térérzetet" keltő részén, az MVK-pályaudvar helyén kelt hiányérzetet. Persze nem a városlakóban - aki inkább levegőt tisztitó, szemet pihentető növényzetet hiányol innen (is) csupán az építészekben. Kétségtelenül szellemes megoldás: a tér zsúfoltságát, kaotikus állapotait úgy a legkönnyebb felszámolni, ha a probléma helyett a teret szüntetjük meg. Nem tudom, hogy az elmúlt évek építkezéseit figyelve feltűnt-e az olvasónak: nincs még egy város, ahol ennyi térfal hiányozna. Itt, ha egy terület beépítése ellenérzéseket vált(hat) ki a városlakókban - vagy ahogy most illik mondani - a polgárokban, akkor varázsszóként hangzik el a „hiányzó térfal" fogalma. Érdekes módon ezek a térfalak mindig a frekventált helyeken hiányoznak. Például a Városház téri banképületet is ilyen hiányérzetnek „köszönhetjük". Senki nem érti ugyan, hogy a térre hogyan lehetett egy a terület egységét szétverő épületet emelni, de az építészek minden bizonnyal elégedettek. De vissza a Búza térhez! Hogy a kék buszok környező utcákba való esetleges kitelepítéséhez, az utazási körülmények kényelmetlenebbé válásához mit szólnak az ott lakók meg az „utazóközönség"? Nem hiszem, hogy sokat számít. Építészeink szerint az az ideális város, ahol minden utcasarkot beépítenek (lásd: villanyrendőr). A cinikus, a polgárok igényeire érzéketlenül reagáló megnyilatkozásaik - elhangzott például: ebbe a városba nem kellenek parkok, mert ott a Bükk nem sok jóval biztatnak. A város vezetése meg örül minden eladható négyzetméternek. Nem kétséges, erre a területre is hamar lesz (van?!) befektető. Biztos sokat javít majd az összképen egy bevásárlóközpont, egy bank vagy egy szép benzinkút. Aztán majd jön a többi. És sétálgatva a szép miskolci falanszterben morfondírozhatunk: vajon miért nem látják építészeink a faltól a várost?! Kéz a kézben Hőn áhított remény az életre ... szobatársak voltunk... Fotó: Bujdos Tibor Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A hatvanas éveit taposó Károly világéletében életvidám és tevékeny ember volt. Még most is dolgozik - már amikor nem tör rá a láz és a gyengeség. És vár. Várja az újszerű kezelés eredményét. Két éve visszahívták egy tüdőszűrés után. A szövettani eredmény egyértelműen kimutatta: a babszemnyi elváltozás rosszindulatú.- Akkor egyik napról a másikra abbahagytam a dohányzást. Addig édesapámra hivatkoztam: ő is szívta, mégis nyolcvannégy évig élt. Már a rágyújtáshoz sem volt ereje, de alig várta, hogy hazaérjek, s megci- garettáztassam. Károly azt gyanítja, nála is más okozta a bajt.- A megye keleti csücskében végeztünk talajfúrásokat, és mértük a radioaktivitást. Olyan magas értéket mutatott a műszer, csak arra tudtuk fogni, hogy elromlott. Felvittük Pestre, ahol áttisztították, de akkor már ott is ugyanazt jelezte. Napok múltán szivárgott ki a hír: Cser- nobilban katasztrófa történt. Az akkori munkatársaim közül többen meghaltak rákban... Csipesznyi fájdalom A mellkasműtéttel nem vártak sokáig. A tüdő felsőlebenyét eltávolító professzor azt mondta, nem tartja valószínűnek az áttétet.- Az is megérne egy misét, ami az operációt követően történt vele - szól közbe Erika, a feleség. - Minden látogatásnál a derekát fájlalta. De csövek lógtak ki belőle, féltem, nehogy bajt csináljak. Szólt ő a nővérnek és az orvosnak is, de megnyugtatták: egy mellkasműtét fájdalommal jár. Végül egy szobatársa elégelte meg a dolgot. Megemelte, s hát alatta volt egy érelszorító csipesz... Jó egy év múlva a röntgenképen egy újabb homályos foltot fedeztek fel.- A főorvos közölte: ez bizony áttét. Kemoterápiával lehet próbálkozni, de ne reméljek tőle gyógyulást, csak a hátra lévő időm meghosszabbodását... Kegyetlen volt ezzel így szembesülni - mondja Károly kissé elcsuk- ló hangon. Túlesett az első kemoterápiás sorozaton, a legendásan sűrű haja is kihullt már, amikor először hallottak a hőterápiás kezelésről. Megkérdezték a főorvost, mit szólna hozzá. Becsületére legyen mondva, ezúttal is őszinte volt: bevallotta, nem sokat tud róla, de ha megpróbálják, kíváncsian várja az eredményt. A Frankfurt melletti magánklinikán 21 napban állapították meg a bentfekvés minimális időtartamát. Először az immun- rendszert erősítették, csak aztán kezdtek bele a helyi hőterápiába, amelyet az ottani professzor szerint legfeljebb kétnaponta lehet alkalmazni. A teljes testre ható kezelést hagyták a végére. Határon innen és túl- Befektettek egy „szarkofágba”, amiből csak a lábfejem és a fejem maradt ki. Előtte altatót kaptam. Akkor arra gondoltam, uramisten, felébredek-e még? Az utolsó emlékem, hogy szépséges, fehér köpenyes, mosolygós nővérkék vesznek körül. Átfutott rajtam: ez már a mennyország. A zárójelentésen az áll: 3 órán át fokozatosan hevítették fel a testét 40 fokra, amin 1 órán keresztül tartották. A visszahűtés is 3 órát vett igénybe.- Azzal engedtek el: egy hónap múlva megismételhető az eljárás. Csakhogy még egyszer több mint egymillió forintot már nem tudtunk összeszedni. így Pestre jelentkeztem, minthogy időközben ott is engedélyezték a berendezés kipróbálását. De ott - tekintettel Károly régóta meglévő hasi aortatágulatá- ra - nem vállalták a teljes hőkezelését. Beütemezték viszont helyi hőterápiára. Ez sem volt ingyen: 14 ezer forintot kellett fizetniük egy-egy kezelésért. Négyet kapott belőle.- A különbség meglepett. Első éjjel egy szivaccsal kiegészített összecsukható pótágyra tettek, amiről leborultam. Ám kiborító inkább az volt, hogy egy nővérkére bízták a kezelést - odakint legalább egy orvos mindig jelen volt aki ott-otthagyott. Úgy. kellett utánakiabálnom: jöjjön már, mert kibírhatatlanul éget a készülék. És itt naponta adták a kezelést... Szembesülés Károlynak az újfajta eljárás óta egy-egy napra hirtelen felszökik a láza.- Egy éjjel négy pizsamát is cserélek rajta, de mindből csavarni lehet a vizet - meséli Erika, míg a férje a telefonhoz sétál, hogy megtudakolja: hogy érzi magát a szintén magyar frankfurti szobatársa. Erika kezei ökölbe szorulnak a drukktól:- Jaj, istenem! Mindenki után érdeklődik, és sorra szembesülnie kell a halálukkal - súgja.- És mi volt a végső diagnózis?... Fogadja részvétem - halljuk a másik szobából. Kis időbe telik, míg visszajön.- Frankfurtban biztattak: már háromezer betegen segített kiegészítő kezelésként a hőterápia. Csak hát azok közül én eggyel se beszéltem. Kutyafajta-választás és a véletlen A lillafüredi udvarról négy éve indulnak szánhúzó kutyák versenyekre Verseny után. Anna, Jack (balra) és Léna Fotó: Kocsis Zoltán Miskolc (ÉM - NyZ) - Seres Anna kutyáival közel négy éve indul szánhúzó versenyeken. Hogy miért is kezdett „szánozni", nem tudja megmagyarázni, az viszont biztos: a tél a kedvenc évszaka. Erik, a rottweiler ugat, vicsorít is egy kicsit a kerítés mögül, aztán mikor közeledik a gazdája, hogy kaput nyisson, lecsendesedik. Gond nélkül beenged, majd elvonul játszani. Fejét egy kerékgumiba dugja, nyakláncként hordja magán, úgy szaladgál. Kutyatár A többiek, Honey, Jack, Indy, Léna és Aki ugrálnak, vonyíta- nak elkerített területük mögött, ahogy meglátják a gazdájukat, amikor viszont Anna határozott mozdulatok tesz, és kinyitja a kaput, kizúdulnak. Vadócok egy kicsit. Anna pedig megjegyzi:- Egyet még meg lehet tanítani, hogy ne ugráljon. Honey volt az első, párjaként jelent meg Jack, utódjukként született Indy, majd két husky, Léna és Aki került a lillafüredi udvarra.- Gyermekkoromban is volt kutyánk. A malamut és a husky tetszett, a fajtaválasztás nem volt véletlenszerű, de a szánozás igen - meséli a fiatal egyetemista lány. - Amikor már Indy is megszületett, akkor vált nyilvánvalóvá. Először csak gyerekszán elé fogtam őket. Akkor még ketten mentünk velük. Egy ember ült a szánon, a másik ment elől. Összegabalyodott a kötél, mert az előre fogott kutyák nem mentek, és az is természetes volt, hogy nem hallgattak a vezényszavakra. Jobbra, balra, állj, gyorsíts, lassíts - ezeket kell megtanítani egy szánhúzó kutyának. Vannak erre eszkimó vezényszavak is, de az ember ösztönösen úgyis magyarul szól. Anna szánja elé előre mindig az elevenebb huskyk kerülnek, és - mint mondja - ez egyáltalán nem sértés a többi kutyának, még a falkavezérnek, Ho- neynek sem. Az is fontos, hogy az embernek a falka tagjaként kell elfogadtatnia magát a kutyák között. Annával is megtörtént, hogy Jacket meg akarta büntetni, a vezérhím azonban rátámadt. „Megverekedtek”, azóta, úgymond, a gazda a falkavezér.- Nem tudom igazán honnan jött. Még azt sem mondhatnám, hogy filmekből, vagy a könyvekből. Utána kezdtem Alaszkában játszódó, szánhúzó kutyákról szóló filmeket nézúi, ahogy szánozni kezdtem. Az viszont igaz: a tél a kedvenc évszakom - folytatja. - Versenyezni először Galyatetőre mentünk. Négyes fogattal utolsó lettem. Azóta októbertől márciusig a Gödöllő melletti Domony- völgyben rendezett versenyekre járunk. Az utóbbi időben dobogós helyezéseket érek el. Hóban, hó nélkül A tavalyi és az idei tél különösen kedvez a szánhúzásnak. A kutyák azonban nemcsak szánoz- nak, hanem mentenek is. Tavaly februárban a nagy hóban az on- gai tó mellett lévő hétvégi házból ezzel a szánnal hozták ki a segítségre szorultakat. Amikor viszont nincs hó, akkor kerekes kocsit húznak a kutyák. Van azonban „biciklisszán” kategória is.- A bicikli elé fogtam őket. A bükki teljesítménytúra egyik ellenőrző pontjához mint ellenőr igyekeztem. Hollóstetőn az egyik házban azonban éppen disznót vágtak, a kutyák pedig megvadultak. Elszakították a kötelet. Azóta ezzel nem próbálkozom - mondja. Sem a szán, sem a kerekes kocsi nem megy gyorsabban, mint 20-30 kilométer. A lényeg: a szán könnyű legyen. A gyorsaságot pedig edzésekkel lehet fokozni. Honey, Jack, Indy, Aki, Léna, Erik - bár nem igazán szánhúzótípus, házőrző is be van fogva - és Anna, mikor az első fagyok jönnek, délelőtt 11-től sötétedésig szánoz- nak-kocáiznak a Bükkben. Nyáron pedig még az erdő aljában lévő árnyékos udvaron is csak a nyelvüket lógatják a kutyák.
