Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-17 / 191. szám

1999. augusztus 17., kedd Itt-hon 6 HÍRCSOKOR • Szántói kilátó. Az Abaújszántóért Egyesület nyolcoldalas újságot jelentetett meg Abaújszántón. A lokálpatrióta kö­zösség által útjára indított lap beköszön­tőjét Bakonyi Béla írta. • Jubiláló zenekar. Nyolc évtizedes fenn­állásának ünnepét tervezi a Megyaszói Fúvószenekar. Az együttes az 1919-ben életre keltett Önkéntes Tűzoltó Fúvósze­nekar hagyományaira építkezve muzsi­kál. Azonban igazán fiatalosak, hiszen a legidősebb tagok is csak 50, a legfiata­labb pedig mindössze 14 éves. Az „Aranyember” Tállya (ÉM - SFL)A címben szereplő jelző egyáltalán nem túlzás, ha köze­lebbről ismerke­dünk meg a har­mincadik évét szeptemberben be­töltő fiatalember­rel, Slezsák Zol­tánnal. Nem anyagi ja­vakról van szó. Hatalmas szívvel és akaraterővel ál­dotta meg a sors. Az előbbi segítő­készségében, az utóbbi terveinek kivitelezésében ta­pasztalható. Nincs ellensége, sőt. Csak ba­rátokról tud. Egyszerűségéből fakadóan, első ránézésre szimpátiát érez vele szem­ben az ismeretlen. Nemes, mint az arany. Az általános iskolai évek után Szeren­csen érettségizett. Majd elvégezte a ven­déglátóipari szakközepet Miskolcon, ami azért jött jól a családban, mert édesanyja vállalkozásában már tapasztalt alkalma­zottként állt a vendégek rendelkezésére. Akaraterő De térjünk vissza az akaraterőre. 1987. május elsején, mint utast, súlyos motor­baleset érte, lába ripityára tört. Egy évet töltött a baleseti sebészeten, nem győz­ték cserélni benne a platinabetéteket. Ott említették először Aranyemberként, a magában hordott nemes fém apropó­ján. Az orvosokat megdöbbentette a fel­épülni vágyás erőssége, hihetetlen szí­vóssága. Fel- épült, ma már nincsenek lábában a pótalkatrészek, de a tenni aka­rás megmaradt. Mindig is bosszantotta, hogy korosztályának nincsenek meg a városiakhoz hasonló szórakozási feltéte­lei. Munkája mellett diszkó szervezéssel csapta agyon az időt. Próbálkozott Má­don, majd. a 37. sz. főút melletti Bakter fogadóban, a Rakacai-tó partján, eleinte kisebb, később nagyobb sikerrel. Most nagy fába vágta a fejszét. Sikerült meg­szerveznie azt, hogy a szerencsi Rákóczi vár legyen a helyszíne annak a diszkó­nak, ami CRAZY NIGHT néven a legme­nőbb lesz a környéken. A monumentali­tás jelzi majd az augusztus huszonnyol­cadikén nyíló bulit úgy hangzásban, mint fénytechnikában. Országosan is­mert zenekarok lépnek majd fel később élő zenével, és megcélozza a külföldi sztárokat is. Egyik álma az, hogy - töb­bek mellett - D.J. BOBO a vendége le­gyen. A már sokszor említett akaraterőt ismerve, kétség nem fér hozzá, hogy megvalósítja a tervet. Egy ember, aki a semmiből indult, akinek szókincséből hiányzik a lehetetlenség fogalma. Az oldalt szerkesztette: Puskár Tibor Telefonszáma: (46) 414-022/217 E-mail: puskar@iscomp.hu Slezsák Zoltán Motorroncsok a veteményeskertben Egy felújításra váró motor Fotó: Puskár Tibor Bodrogkeresztúr (ÉM - PT) - Akik egykori motorkerékpá­rok roncsait Zahuczky László­nak ajándékozták, nem mer­tek volna fogadást kötni rá, hogy a mesternek sikerül újra életre kelteni a Bervákat, Cse­peleket... A feleségével Mezőzomboron élő férfit huszonöt éve csókolta homlokon a magyar motorok védőszentje. A múzsa A múzsa - akit vagy amit Tün­dének, Panninak, Dongónak, Danuviának, Csepelnek vagy Bervának hívtak - előbb csak arra ösztönözte a civil foglalko­zását tekintve szerelő mestert, hogy kezdje összeszedni az eldo­bott járgányok darabjait. Ami­kor a különös gyűjtőszen'vedély- nek híre ment, az ismerősök, barátok hozták is a motorkerék­pár-alkatrészeket. A háztáji gaz­dák évekkel korábban a megunt motorkerékpárjaikat többnyire szétszedték és kistraktort, furi- kot, vagy mást építettek belőle. Ezért egészben csak nagyon rit­kán lehetett hozzájutni egy-egy régi motorkerékpárhoz. Amikor ugyanis annak idején elkezdő­dött országunkba a keletnémet MZ-k, Simsonok, a csehszlovák Jawák, Babették, a szovjet Izsek, a román Rometek, és ki tudja miféle márkakülönleges­ségek behozatala, a hazai ipar, mintegy önként véget vetett a messzeföldön híres és megbíz­ható hazai motorkerékpár gyártásnak. Jöttek az újak, a magyar típusok pedig a sze­métre kerültek. Szorgalmasan szerelt Zahuczky László ennek ellené­re szorgalmasan gyűjtögette a roncsokat a ház veteményes­kertjében. Ennek felesége, Kata először nem kifejezetten örült. A motorkerékpárokhoz való vi­szonyában az áttörést az hozta, amikor férje összeszerelte és felújította az első „ócskavasból újjászületett", szemet gyönyör­ködtető Danuviát. Később a mester keze alól egyre-másra keltek életre a szebbnél szebb motorok. Az ak­kor még okafogyottnak tetsző hobbi lassacskán a család véré­vé vált. A porta pedig egy nagy motorkerékpár raktárhoz kez­dett hasonlítani. Újabb fordulat akkor követ­kezett be a történetben, amikor a bodrogkeresztúri származású házaspár egy régi házat vásá­rolt magának szülőfalujában. Arra gondoltak, hogy öregko­rukra visszaköltöznek Bodrog- keresztúrba. Elkezdték a felújí­tást, és amikor elkészült az ut­cafront felőli nagyszoba, szinte magától kínálta a lehetőséget arra, hogy alkalmi kiállítóte­remmé váljon. így a motorokat átszállították a ’97-ben létreho­zott bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeumába. A házas­pár egyébként azt vallja: akkor válhat teljessé örömük, akkor bizonyosodik be a gépfelújítás értelme, ha a kuriózumszámba menő magyar motorcsodák lát­ványát megosztják másokkal is. Motorosok randevúja Az elmúlt hét végén a múzeum tulajdonosai második alkalommal rendezték meg Bodrogkeresztú- ron a Magyar Motorok Randevú­ját. Azt szeretnék elérni ugyanis, hogy ez a hely nyaranta adjon ta­lálkozási lehetőséget azoknak, akiknek még van valamilyen régi magyar motorkerékpárjuk. A versenyeken, a túrák alkalmával baráti közösségé kovácsolódhat a régi magyar motorokkal rendel­kezők köre. A motoros randevúk pedig újabb színfoltját jelenthetik Tokaj-Hegyalja, Bodrogkeresztúr idegenforgalmának. Népszerűek a közép-európai művészek Már a végéhez közeledik Tállyán a közép-európai Művésztelep idei programja Tállya (ÉM - SFL) - Utolsó he­tüket töltik Tállyán a közép­európai Művésztelep alko­tói, akik népszerűségnek ör­vendenek nem csak a telepü­lésen, de a szomszédos köz­ségekben is. Nem véletlenül hívta meg a tel­jes társulatot Pataky Sándor, Tárcái polgármestere egy kirán­dulásra, ami közös vacsorával zárult a Borok Házánál szomba­ton. A több mint hatvan főt számláló telepen teljes intenzi­tással folyik a munka. Már befe­jezéshez közelednek a litvánok oszlopszobrai, amikhez a rönkö­ket a miskolci központú Észak­erdő Rt. adta Barna Sándor ve­zérigazgató jóvoltából. Encsről az Abaúj Bútoripari Rt. a festők­nek segített be falemezekkel, képkeretekkel. Persze nem csak a munka jellemzi a közel egy hónapja működő művésztelepet. A kolóniákra nem jellemző a zártság. Egyszer az ukránok, máskor a lengyelek vagy a litvá­nok tartanak nemzeti estet, amelyen természetesen részt vesz, aki teheti. Ropog a tűz, a vendéglátók országukra jellem­ző ételspecialitásokat készíte­nek, szól a gitár és a szájharmo­nika. Magyar szavak kevered­nek litvánnal, angol az ukrán­nal, lengyel a franciával, élénk taglejtések közepette. A művé­szet nyelvén mindenki ért min­denkit. Bár közeleg a táborzárás idő­pontja, a hangulat kiváló. Ké­szülnek a húszadikai zárókiállí­tásra, ahol a nagyérdemű együtt láthatja majd az idei termést.Faragók Tállyán Fotó: Serfőző László Hegyaljai pezsgőrázó Bekecs (ÉM - PT) - Ha bárme­lyik tokaj-hegyaljai termelő nem tudná értékesíteni gyengébb mi­nőségű szőlőjét, az alacsonyabb mustfokú nedűből még mindig előállíthat pezsgőt. Persze ehhez is szükséges pince, és speciális szaktudás. A különleges ital elő­állításának hosszadalmas folya­mata során - hónapokon át - rendszeresen rázóállványon for­gatják a pezsgősüveget, míg vé­gül a seprő le nem rakódik a bu- télia szájánál. Hajdú János, bekecsi aszta­los fővárosi, balatoni és más pezsgőelőállítók számára soro­zatban gyártja ezeket a speciá­lis állványokat, melyekben egy időben 120 üveget lehet elhe­lyezni. Ha bárki kedvet kap a pezs­gőkészítéshez, vagy a szükség kényszeríti erre - az egyébként jól jövedelmező - munkára, és már csak rázóállványra van szüksége, a bekecsi asztalos- mesternél megtalálja. .V7' így néz ki a pezsgőállvány - mutatja a mester Az arábiai hegyi mászó Sárika kiscsacsit vár Bodrogkisfalud (ÉM - PT) - A Bodnár család már nagy izgalommal várja, hogy Sá­rika világra hozza kicsi­nyét. Sárika ugyanis a ked­vencük, egy arábiai hegyi mászó szamár. A jámbor négylábút a bodrog- kisfaludi vasúti átjárónál lévő Bodrog Étterem mellett bárki megnézheti, és meg is simo­gathatja. Hátára ülni azonban a közeljövőben bekövetkező el- lésig nem szabad. Bodnár János egy éve vásá­rolta meg a 7 éves egzotikus állatot. Sárikát az utódnem- zéshez a 60 kilométerre fekvő Tiszabercelre kellett elszállíta­ni. A két állat egymásra talá­lását mi sem bizonyítja job­ban, mint a közeljövőben meg­érkező jövevény. Komoly szándékok Sárika kiscsacsijával egyéb­ként a tulajdonosnak komoly szándékai vannak. Arra sze­retné ugyanis megtanítani, hogy a néhány száz méterre lévő üzletben egyedül vásárol­jon be. A hátára kötnék a ko­sarat, benne a megrendelendő áruk listájával. A boltosnak nem akadna más dolga, mint a kosárba rakni a kért árucik­keket, és kiindulási irányba indítani a csacsit... Egy érdeklődő. Kertész Édua, öleli Sárikát Fotó: Puskár Tibor I I Fotó: Puskár Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom