Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-17 / 191. szám
1999. augusztus 17., kedd Itt-hon 6 HÍRCSOKOR • Szántói kilátó. Az Abaújszántóért Egyesület nyolcoldalas újságot jelentetett meg Abaújszántón. A lokálpatrióta közösség által útjára indított lap beköszöntőjét Bakonyi Béla írta. • Jubiláló zenekar. Nyolc évtizedes fennállásának ünnepét tervezi a Megyaszói Fúvószenekar. Az együttes az 1919-ben életre keltett Önkéntes Tűzoltó Fúvószenekar hagyományaira építkezve muzsikál. Azonban igazán fiatalosak, hiszen a legidősebb tagok is csak 50, a legfiatalabb pedig mindössze 14 éves. Az „Aranyember” Tállya (ÉM - SFL)A címben szereplő jelző egyáltalán nem túlzás, ha közelebbről ismerkedünk meg a harmincadik évét szeptemberben betöltő fiatalemberrel, Slezsák Zoltánnal. Nem anyagi javakról van szó. Hatalmas szívvel és akaraterővel áldotta meg a sors. Az előbbi segítőkészségében, az utóbbi terveinek kivitelezésében tapasztalható. Nincs ellensége, sőt. Csak barátokról tud. Egyszerűségéből fakadóan, első ránézésre szimpátiát érez vele szemben az ismeretlen. Nemes, mint az arany. Az általános iskolai évek után Szerencsen érettségizett. Majd elvégezte a vendéglátóipari szakközepet Miskolcon, ami azért jött jól a családban, mert édesanyja vállalkozásában már tapasztalt alkalmazottként állt a vendégek rendelkezésére. Akaraterő De térjünk vissza az akaraterőre. 1987. május elsején, mint utast, súlyos motorbaleset érte, lába ripityára tört. Egy évet töltött a baleseti sebészeten, nem győzték cserélni benne a platinabetéteket. Ott említették először Aranyemberként, a magában hordott nemes fém apropóján. Az orvosokat megdöbbentette a felépülni vágyás erőssége, hihetetlen szívóssága. Fel- épült, ma már nincsenek lábában a pótalkatrészek, de a tenni akarás megmaradt. Mindig is bosszantotta, hogy korosztályának nincsenek meg a városiakhoz hasonló szórakozási feltételei. Munkája mellett diszkó szervezéssel csapta agyon az időt. Próbálkozott Mádon, majd. a 37. sz. főút melletti Bakter fogadóban, a Rakacai-tó partján, eleinte kisebb, később nagyobb sikerrel. Most nagy fába vágta a fejszét. Sikerült megszerveznie azt, hogy a szerencsi Rákóczi vár legyen a helyszíne annak a diszkónak, ami CRAZY NIGHT néven a legmenőbb lesz a környéken. A monumentalitás jelzi majd az augusztus huszonnyolcadikén nyíló bulit úgy hangzásban, mint fénytechnikában. Országosan ismert zenekarok lépnek majd fel később élő zenével, és megcélozza a külföldi sztárokat is. Egyik álma az, hogy - többek mellett - D.J. BOBO a vendége legyen. A már sokszor említett akaraterőt ismerve, kétség nem fér hozzá, hogy megvalósítja a tervet. Egy ember, aki a semmiből indult, akinek szókincséből hiányzik a lehetetlenség fogalma. Az oldalt szerkesztette: Puskár Tibor Telefonszáma: (46) 414-022/217 E-mail: puskar@iscomp.hu Slezsák Zoltán Motorroncsok a veteményeskertben Egy felújításra váró motor Fotó: Puskár Tibor Bodrogkeresztúr (ÉM - PT) - Akik egykori motorkerékpárok roncsait Zahuczky Lászlónak ajándékozták, nem mertek volna fogadást kötni rá, hogy a mesternek sikerül újra életre kelteni a Bervákat, Csepeleket... A feleségével Mezőzomboron élő férfit huszonöt éve csókolta homlokon a magyar motorok védőszentje. A múzsa A múzsa - akit vagy amit Tündének, Panninak, Dongónak, Danuviának, Csepelnek vagy Bervának hívtak - előbb csak arra ösztönözte a civil foglalkozását tekintve szerelő mestert, hogy kezdje összeszedni az eldobott járgányok darabjait. Amikor a különös gyűjtőszen'vedély- nek híre ment, az ismerősök, barátok hozták is a motorkerékpár-alkatrészeket. A háztáji gazdák évekkel korábban a megunt motorkerékpárjaikat többnyire szétszedték és kistraktort, furi- kot, vagy mást építettek belőle. Ezért egészben csak nagyon ritkán lehetett hozzájutni egy-egy régi motorkerékpárhoz. Amikor ugyanis annak idején elkezdődött országunkba a keletnémet MZ-k, Simsonok, a csehszlovák Jawák, Babették, a szovjet Izsek, a román Rometek, és ki tudja miféle márkakülönlegességek behozatala, a hazai ipar, mintegy önként véget vetett a messzeföldön híres és megbízható hazai motorkerékpár gyártásnak. Jöttek az újak, a magyar típusok pedig a szemétre kerültek. Szorgalmasan szerelt Zahuczky László ennek ellenére szorgalmasan gyűjtögette a roncsokat a ház veteményeskertjében. Ennek felesége, Kata először nem kifejezetten örült. A motorkerékpárokhoz való viszonyában az áttörést az hozta, amikor férje összeszerelte és felújította az első „ócskavasból újjászületett", szemet gyönyörködtető Danuviát. Később a mester keze alól egyre-másra keltek életre a szebbnél szebb motorok. Az akkor még okafogyottnak tetsző hobbi lassacskán a család vérévé vált. A porta pedig egy nagy motorkerékpár raktárhoz kezdett hasonlítani. Újabb fordulat akkor következett be a történetben, amikor a bodrogkeresztúri származású házaspár egy régi házat vásárolt magának szülőfalujában. Arra gondoltak, hogy öregkorukra visszaköltöznek Bodrog- keresztúrba. Elkezdték a felújítást, és amikor elkészült az utcafront felőli nagyszoba, szinte magától kínálta a lehetőséget arra, hogy alkalmi kiállítóteremmé váljon. így a motorokat átszállították a ’97-ben létrehozott bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeumába. A házaspár egyébként azt vallja: akkor válhat teljessé örömük, akkor bizonyosodik be a gépfelújítás értelme, ha a kuriózumszámba menő magyar motorcsodák látványát megosztják másokkal is. Motorosok randevúja Az elmúlt hét végén a múzeum tulajdonosai második alkalommal rendezték meg Bodrogkeresztú- ron a Magyar Motorok Randevúját. Azt szeretnék elérni ugyanis, hogy ez a hely nyaranta adjon találkozási lehetőséget azoknak, akiknek még van valamilyen régi magyar motorkerékpárjuk. A versenyeken, a túrák alkalmával baráti közösségé kovácsolódhat a régi magyar motorokkal rendelkezők köre. A motoros randevúk pedig újabb színfoltját jelenthetik Tokaj-Hegyalja, Bodrogkeresztúr idegenforgalmának. Népszerűek a közép-európai művészek Már a végéhez közeledik Tállyán a közép-európai Művésztelep idei programja Tállya (ÉM - SFL) - Utolsó hetüket töltik Tállyán a középeurópai Művésztelep alkotói, akik népszerűségnek örvendenek nem csak a településen, de a szomszédos községekben is. Nem véletlenül hívta meg a teljes társulatot Pataky Sándor, Tárcái polgármestere egy kirándulásra, ami közös vacsorával zárult a Borok Házánál szombaton. A több mint hatvan főt számláló telepen teljes intenzitással folyik a munka. Már befejezéshez közelednek a litvánok oszlopszobrai, amikhez a rönköket a miskolci központú Északerdő Rt. adta Barna Sándor vezérigazgató jóvoltából. Encsről az Abaúj Bútoripari Rt. a festőknek segített be falemezekkel, képkeretekkel. Persze nem csak a munka jellemzi a közel egy hónapja működő művésztelepet. A kolóniákra nem jellemző a zártság. Egyszer az ukránok, máskor a lengyelek vagy a litvánok tartanak nemzeti estet, amelyen természetesen részt vesz, aki teheti. Ropog a tűz, a vendéglátók országukra jellemző ételspecialitásokat készítenek, szól a gitár és a szájharmonika. Magyar szavak keverednek litvánnal, angol az ukránnal, lengyel a franciával, élénk taglejtések közepette. A művészet nyelvén mindenki ért mindenkit. Bár közeleg a táborzárás időpontja, a hangulat kiváló. Készülnek a húszadikai zárókiállításra, ahol a nagyérdemű együtt láthatja majd az idei termést.Faragók Tállyán Fotó: Serfőző László Hegyaljai pezsgőrázó Bekecs (ÉM - PT) - Ha bármelyik tokaj-hegyaljai termelő nem tudná értékesíteni gyengébb minőségű szőlőjét, az alacsonyabb mustfokú nedűből még mindig előállíthat pezsgőt. Persze ehhez is szükséges pince, és speciális szaktudás. A különleges ital előállításának hosszadalmas folyamata során - hónapokon át - rendszeresen rázóállványon forgatják a pezsgősüveget, míg végül a seprő le nem rakódik a bu- télia szájánál. Hajdú János, bekecsi asztalos fővárosi, balatoni és más pezsgőelőállítók számára sorozatban gyártja ezeket a speciális állványokat, melyekben egy időben 120 üveget lehet elhelyezni. Ha bárki kedvet kap a pezsgőkészítéshez, vagy a szükség kényszeríti erre - az egyébként jól jövedelmező - munkára, és már csak rázóállványra van szüksége, a bekecsi asztalos- mesternél megtalálja. .V7' így néz ki a pezsgőállvány - mutatja a mester Az arábiai hegyi mászó Sárika kiscsacsit vár Bodrogkisfalud (ÉM - PT) - A Bodnár család már nagy izgalommal várja, hogy Sárika világra hozza kicsinyét. Sárika ugyanis a kedvencük, egy arábiai hegyi mászó szamár. A jámbor négylábút a bodrog- kisfaludi vasúti átjárónál lévő Bodrog Étterem mellett bárki megnézheti, és meg is simogathatja. Hátára ülni azonban a közeljövőben bekövetkező el- lésig nem szabad. Bodnár János egy éve vásárolta meg a 7 éves egzotikus állatot. Sárikát az utódnem- zéshez a 60 kilométerre fekvő Tiszabercelre kellett elszállítani. A két állat egymásra találását mi sem bizonyítja jobban, mint a közeljövőben megérkező jövevény. Komoly szándékok Sárika kiscsacsijával egyébként a tulajdonosnak komoly szándékai vannak. Arra szeretné ugyanis megtanítani, hogy a néhány száz méterre lévő üzletben egyedül vásároljon be. A hátára kötnék a kosarat, benne a megrendelendő áruk listájával. A boltosnak nem akadna más dolga, mint a kosárba rakni a kért árucikkeket, és kiindulási irányba indítani a csacsit... Egy érdeklődő. Kertész Édua, öleli Sárikát Fotó: Puskár Tibor I I Fotó: Puskár Tibor
