Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
1998. december 24., csütörtök ISZAK-IIIIAGVARORSZ/iGi ÉNI-karácsony 13 Tornay Mari Oregkarácsony Kőarcukon évmilliárdok valamit tudnak. Valahová figyelnek. Mi elúszik a fenyőillatban :még elodázható. Mi közelebb lép :végleges. Kalász László Szitál kristály havakkal csillogó kristályokkal bokánk köré nő a tél az ég is csillagokkal csillagzó parazsakkal fejünk fölé: mennyig ér Cseh Károly Távol Betlehem K.S.-nek I. Leszáll az angyal. Szeplős szárnyai zörgők, akár az újságoldalak. Hírt. hoz: a telet az vészeli át, ki alszik, mint kígyó a kő alatt. II. Jegenye csúcsán levél magánylik: bibliából elbitangolt csillag. Jeges vízzel telt vályú a jászol, belekölykedzett szél sír, nyüszít csak s villogtatja már fogát: az űrből hirtelen támadt havazás zürmöl. Pásztortalan éj, metsző, fénytelen, s a világ, mint az éj: födémtelen. III. A Jelenések Könyvéből hiányzik: tűzcsóva lesz a betlehemi csillag, s jaj a hajléknak, mely fölött világlik! Fecske Csaba Jó hírt hozott kinn voltunk akkor éjjel a mezőn ültünk a tűz körül a nyáj aludt botom szorongattam zsivány ha jön vérengző ebordas hát ebsorsra jut lassan kihunyt a tűz a pásztorok már a lóbőrt húztak jó hangosan ekkor láttam meg azt a csillagot fejem fölött a fénye színarany bolondul verni kezdett a szívem Atyám ütött a vég órája tán remegve féltünk valamennyien s akkor hirtelen angyal szállt közénk csodálkoztunk és néztünk csak bután jó hírt hozott és ontotta, a fényt Az oldal grafikáit Urbán Tibor képzőművész készítette. „...jászolában megsimul szent karácsony éjjel” Jászol az alsóvadászi Bódi család istállójában Fotó: Vajda János Nyikes Zita A jászlat a betlehemi istállócs- kába kötelező elkészíteni, a „pásztorok" pedig talán nem is gondolnak arra, hogy a hagyományos parasztistállókból mára szinte már eltűnt ez az állatok etetésére szolgáló, vályúforma eszköz.- Gyermekkoromban láttam utoljára - jegyzi meg egy harminc- negyven év körüli fiatalember, miközben Alsóvadászon járva jászlat keresünk. A polgármesteri hivatalban készségesen igazítanak útba, de azt is hozzáteszik: nincs mái’ túl sok jászol a faluban. Először Bódi Elek is bizalmatlanul mentegetőzik: nem olyan már az övéké sem. Ráadásul nem is tud sok mindent mondani róla, hiszen a régi házrész az istállóval együtt még az apósáé volt. A karácsonyi összeállítás illusztrálásához készítendő fotó miatt mégis betessékel- tetjük magunkat a sötét, jószágmeleg és szalmaszagú istállóba.- Úgy állítottuk ezt már össze, nem ilyen volt - nézünk a kérődző tehenek előtt álló tárgyra. Kérésünkre pedig elmagyarázza a házigazda a jászol részeit is. - A talp - mutat a földre. - Rajta a válú, ebbe tesszük a szemestakarmányt. A válú széle a prém, ez egy vastagabb gerenda. Karika is van rajta, ehhez kötjük az állatot. És itt fent van a rács, ebbe a szálas takarmány kerül. Régen bizony a fal mellett végig jászol volt, mostanra ennyi maradt belőle. De itt van még a kisborjúknak való is - és egy alacsonyabb. deszkából összeállított vályúformát látunk. Alsóvadászon fenyőből és akácból készítették a lovak, szarvas- marhák és a szaporulatok etetésére használt tárgyat (ma már betont és vasat is használnak hozzá). Még öt-hat istállóban lehet jászol a településen - becsüli a Bódi házaspár -, a téeszek idején ugyanis nem nagyon tartottak otthon nagytestű háziállatokat. A korai középkor óta- A kezdeteket nehéz eldönteni, de bizonyosnak vélem, hogy már a pásztorkodás korai szakaszaiban, akár a honfoglalás előtt, is megjelent az állatok etetésére alkalmas eszköz - mondja Viga Gyula, a megyei Herman Ottó Múzeum néprajzkutató muzeológusa. - Fontos volt ugyanis, hogy az összegyűjtött takarmányt ne tapossa le a jószág. A magyarság a korai középkor óta ismeri a jászlat, a XIV. századi említések szerint alacsony, fonott technikával előállított tárgy volt, később fából, deszkából is készítették. Mindenki otthon, magának, a maga szintjén alakította ki, a XIX-XX. században előfordulhatott, hogy ácsmester állította össze. Az elterjedéséről pedig azt mondja a néprajzkutató, hogy Európában ismert a jászol, a tárgyi világban ugyanis. így a paraszti gazdaság eszközeit is tekintve, nem lehet éles határokat húzni. A magyai’ nyelvterületen két fői-máját különböztethetjük meg: a peremterületeken a fatörzsből kivájt vályúformát, „befelé“ pedig időrendben előbb a fonottakat, később pedig a masszívabbakat. Jézus jászla- Nagyon keveset tudunk Jézus jászláról. Nem lehet megmondani, hogy ki készítette, miből készült, vagy hogyan nézett ki. A Biblia nagyon szűkszavú, a szöveg alapján nem lehet pontosan következtetni - magyarázza Kocsis Imre, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Hittudományi Karának szentírástudo- mánnyal foglalkozó tanára. - Egyedül Lukács evangéliuma számol be viszonylag részletesen Jézus születésének körülményeiről, de innen is csak annyit tudunk, hogy állatok számára készült istállóba ment a vajúdó Mária Józseffel, mert nem találtak megfelelő szállást Betlehemben. Majd a szülés után Mária pólyába takarva jászolba fektette a kisdedet. A jászol bölcsőként szolgált Jézus számára. Hogy ez mit jelképez? Én inkább üzenetről beszélnék: Jézus szegény körülmények között született, úgy hirdette az egyszerűséget, hogy meg is élte azt. A születés és újjászületés „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lukács evangéliuma 2,7) A vándorként betérőket a magyai’ paraszti kultúrában is az istállóban szállásolták el. Az is természetes volt, hogy a fiatal férfiak és a cselédek ott aludtak, a nők pedig alkalom adtán az istállóban szültek. ........................................................ U tána ment az ács meg a kötök. Lámpá t emelve a jászol előtt állt nagymama, Samu szamarunk horkant, fölágaskodtam: Zöld Erzsi fejőslány feküdt a szalmán, gyöngyös verítékben, csak ennyit mondott: Fiúnk született. (Kormos István: Jászol) .....................................................» A népi hiedelemvilág azonban nemcsak a jászolhoz, hanem az istállóhoz, mint építményhez kapcsolódik. A kultusz elemei pedig egyrészt megelőzik a kereszténységet - többek között, amikor vasszegeket ütnek a jászolba a rontás elhárítása miatt -, másrészt a bibliai kör is visszaköszön. A karácsonyi vacsorából a születés, újjászületés gondolatából merítkezve megetetik az állatokat is. De a szó története is a születéshez vezeti a szófejtőt. A jászol szó „elődjét” először 1395-ben a Besztercei Szójegyzékben említik. A magyar szó forrásaként pedig az ószlovák , jasli,, - csak többes számú alakban élő, bölcsőde jelentésű - szóra gondoltak a nyelvtörténészek.
