Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

1998. december 24., csütörtök EM-karácsony 14 ér Je7/K Jv.r..r(1 ,(L Ql}‘n ^­A $ .púm - fr\J/f£of,//Wstfr. n\w v>/\' jib nysr.. cl teJ)t<.*c/i*rr\ inja. &■ a &jNl*ssjjrdJ', 'Lcjij' nu^Á' éa ij/j^S-STL rrv?.<f 5xx>/yA/iáX Aj/>n i isin' J JXP} OJjJo-L J b *J < p inzert a ;> A V) -A/'V'&A pj/'í-bíO.. -s^cu/íUT-^-o-J -ve-Ip.hA.ij^jiaP/ • j'fiSbMr-' py A iíKxrfbpjasJsr . bZjjLsbHisd ■ £=000-' • A/jühÜAlí^yn- íöxx- f\.c/~OruyJL rdkasfi. -SoA O^XTuJoJÍloX ,' pJlcL - uJL rnV)&* - (^ö^v^cret, cxfuA ! LairaXot. Aauxc - Xgcta-vvxX ko^xx^Jcccrt, p,uXo-<X/rC .-cn cp£ ^ ­jAt AíAx'TxA- ^J^úrruc/t. lltrcx» a ok ß-rrcLy. S-pTTO^t- . !-'7JUr3jrlL)Cf\, hxQ VJ£. CrJLcX^lyCO a!J}\x>^xrN?jJ ex vz a.-Aa./Vja-oix -D/rw. Kj.cL\,x,^ fi-zus'cex 1 u i »iánkon ^u(/uA k/xj'uic ^'úyn. 'ka'Kt/z^cyijijfaX VUcy a,^cxi xáíbl-co ->öo/_£. (joJjqK orrút OJut yLAÁjJjU *T) fúr - ctóll JvU^x^i'ít.rr\ Kojy,, j£rl’&' L’-ízjJc/ tlícp, utv.juJjQ.rri tb ‘iZz.vJjxi 'Mfy djJZQ<do-rt, CbfxuÁóoi rrucp 'óUJoífdioJJy íxrKÁOJxC A nex^ A^oc/ncA X reós ­Arrv | nact^A A Ob >sr\o~ks ruducL ScA ‘ou^UtijJ. bsuefaJL VtAtebto. i cyrdóJ-^ Aki nem látja az ünnepi fényeket Beszélgetés a karácsonyról azzal, akiben a képek emlékként élnek Halmos Ildikó Miskolc (ÉM) - Karácsony. Az utcák, a kirakatok, az ottho­nok díszbe öltöznek. Ezer ap­ró lámpa szórja fényét, ég­nek a gyertyák, a karácsony­fán szikráznak a gömbök. Kiss László azonban mindeb­ből semmit sem lát. Vak. De szerinte az ünnep átélése nem is attól függ, hogy lát-e az ember vagy sem...- Az én helyzetem más, mint azo- ké, akik születésüktől fogva va­kok. Nekik nehéz képet alkotni­uk a világról. Annak, aki születésétől fogva nem lát, hangokból, ízekből, illatokból, tapintási élményekből kell összeraknia a valóságot. Nekem vannak látó élményeim, tudom, milyen a hó, milyen a fény... A karácsonyhoz kapcsolódó látvány emlékképekben él bennem. A csillogás csak külsőség- De szerintem a karácsony meg­élése nem annak függvénye, hogy lát-e az ember vagy sem. Ez a meghitt ünnep lehetőséget ad arra, hogy a családja körében ki­ki önmaga lehessen. Egy pilla­natra megáll az élet. A fények, a csillogás, a díszek - mindez csak külsőség. A karácsony ünnepé­lyességének érzését gyermekko­runktól kezdve hordozzuk ma­gunkban. Szüléink, nagyszüleink révén kapjuk és visszük tovább, adjuk át gyermekeinknek. A csa­lád hatalmas erő, attól függően élik meg az ünnepet a gyerme­kek, hogy miként tudták szüleik továbbítani örökségüket. Én sze­rencsés vagyok, hiszen van csalá­dom. Az ünnepen feleség, négy lány és a lányok nagyszülei vesz­nek körül. De sokaknak nem adatik meg mindez. A szövetség­ben ilyenkor próbálunk többet nyújtani, hogy másoknak is szép Kiss László: Az ünnepélyesség érzését önmagunkban hordozzuk legyen a karácsony. Bár semmi sem pótolja az igazi családot. Kiss László, amellett, hogy ti­zenhat éve B.-A.-Z. megyei titká­ra a Vakok és Gyengénlátók Or­szágos Szövetségének, praktizál is, Miskolcon ügyvédként dolgo­zik. Az ELTE jogi karát már va­kon végezte, szalagos magnó se­gítségével tanult. Mégis teljes az élet Nem szívesen beszél önmagáról, minden személyes kérdést elhárí­tana, vagy egy humoros megjegy­zéssel helyettesítené a választ. Amikor arról kérdezzük, mi a titka annak, hogy látása elveszté­se ellenére teljes életet tud élni, szabadkozik. Amit mondani fog, nem szociológiai felmérésen, ki­zárólag személyes tapasztalato­kon alapszik. Esélyegyenlőség nincs- A vakság leküzdése sokrétű, összetett dolog. Van egy mondás: Segíts magadon, és az Isten is megsegít. Én megfordítottam: ha nem segítesz magadon, az Isten sem segít. Ahhoz, hogy segítséget várjon és kapjon valaki, magá­nak is lépnie kell. Ezért mondjuk minden sors­Fotó: Bujdos Tibor társnak, ha énekelni, néptáncolni vagy tekézni akarsz, vagy szíve­sen mondanál egy verset, gyere el ide, a szövetségbe. Ha ezt meg­teszik, máris tettek valamit, ki­mozdultak a bezárkózottságból. Nagyobb az esély arra, hogy to­vábblépjenek. Bár érdekképvise­lőként tudom, milyen nehéz do­log ez. Mindenért meg kell küz- denünk. Az esélyegyenlőségi tör­vény szép távlatokat nyit, ám egyelőre csak esélyt ad, egyenlő­séget nem. De ha valaki igazán akarja, elérheti, hogy vaksága el­lenére, ha nem is teljesen szintre hozva, de működjön az élete. Mottó: „a semmi van” (Erdély Miklós) Egyszer volt, hol nem volt... Szóval, mióta világ a világ, egyszer volt, hogy semmi nem volt. Mondhatnánk azt is, hogy ha az ember körbenézett, mindenfelé csak a rengeteg nagy vizet látta, sehol egy kis szárazföld, hegy, de még egy kis pálma fás szigetecske se volt. De hát ezt se mondhatjuk, merthogy egy fia ember se volta földön. Ezen a nagy rengeteg vizen se látott az ember egyetlen hajót, óceánjárót, de még csak egy kempingvitorlást, vagy hajótörött mentőcsónakot se. Képzelhetitek, milyen egyedül érezte ma­gát Noé és Noémi. Csak ők maradtak meg a nagy özönvíz után, rozzant bárkájuk egyedül bolyongott a nagy semmiségben. Napjaikra egyébként mondhatnánk, hogy mesébe illő- ek, hány de hány ember szeretné, ha egész nap nem kellene csinálnia semmit. Noé nap­hosszat csak horgászott, vagy ha éppen vala­mit kellett javítani a hajón, akkor azt foltoz­gatta, toldozgatta, de azt se kellett elkapkod­nia. Nem volt senki, aki nógatta volna. Noé­mi, Noé felesége jó sokáig aludhatott, nem rántotta le róla senki a takarót, hogy kelj fel kislányom, menni kell iskolába, vagy munká­ba, vagy mittudoménhova, csak kelj már fel, és menj valahova. Délben megfőzte az ebé­det, szerencsére jól bepakoltak annak idején, de ha nem akart főzni, akkor szárazai ettek. Noé nem üvöltözött vele, mint sok férfi, ami­kor munkából hazajön, és követeli, hogyasz- szony, mi a zaba, és ha nincs zaba, akkor üvölt. Legalább valami szárazai látunk, mond­ta ilyenkor, és vágyakozóan néztek a száraz­föld felé, ami a hajó orrában volt egy kis cse­répben. Esténként kártyáztak. Elég unalmas volt örökké huszonegyezni meg hatvanhatot játszani, de hát Zoá, az eleven csimpánz, min­dig csalt az ultiban, ezért vele nem játszottak, a többi állat meg nem állt még a domesztiká- ció magas fokán. Szóval, Így telt az életük. Egy téli napon, amit persze nem érzékel­hettek télnek, mert valahol az egyenlítő kör­nyékén hajóztak, Noé korán ébredt.- Jaj, már megint fel kell kelnem, zsörtölő­dött magában. És olyan rosszul is aludtam. Szörnyű, mióta ezen a bárkán kell élnünk, azóta nem tudok rendesen aludni. Bezzeg Noémi, ő tud. Őt nem érdeklik a viharok, meg a hánykolódás a tengeren. Ő csak alszik. Amikor felébred, megnézi a naptárban, hogy mi a dolga aznapra, aztán visszaalszik. Úgyis mindennap csak főznie kell. No, nézzük csak, hogy mára mit irt. Ajándékozás... Mi a szösz. Kinek kell venni ajándékot, hiszen már évek óta nem jön senki vendégségbe, a Nagyfőnök is csak rádiótelefonon érintkezik velünk. Aztán jobban megnézte a naptárt és örömmel kiáltott fel:-Jaj, hát ma Karácsony van! Lelkesedése azonban azonnal lelohadt, mert eszébe jutott, hogy nem vett Noéminek semmit, és bizony ma dolgoznia is kell, meg kell faragnia a karácsonyfát.- Noémi-Noémi, hol a kará­csonyfa, keltegette Noémit Noé.- Mi van Noé, miért nem hagysz aludni, kérdezte Noémi, az utolsó szavakat alig kimondva, mivel újra elaludt.- Noémi, hol van a karácsonyfa? Mondd meg drágám, hová dugtad, hallod, kelj fel, mondd meg hol van a karácsonyfa?- Hogyhogy hová dugtam, kérdezte Noé­mi elég bosszúsan, mert Noé végképp kiverte az álmot a szeméből. Noé, a karácsonyfa mindig a férfiak feladata. Tudod, hogy én csak a díszeket csinálom. A fát te raktad föl a bárkára. Noé gondolkozott, hogy hová is rejthette el a karácsonyfát, de nem jutott az eszébe. Kis csend után, döbbenten szólalt meg.-Noémi, én... Én ottfelejtettem.- Hol, hol felejtetted te a karácsonyfát? - ugrott ki az ágyból Noémi, mert nagyon fájt volna neki, ha nem lett volna karácsonyfája, az csak egyszer fordult elő, még kislánykorá­ban, amikor pont karácsonykor vették ki a manduláját, de még ott is volt a kórház kert­jében egy feldíszített fenyőfa.-Apádon, a parton felejtettem, mondta Noé.- Tudtam, sejtettem, hogy ilyen vagy. Ez lett volna az első közös karácsonyunk, és te elrontottad. Miért nem lehetett azt a fát be­rakni? Bezzeg ami neked kell, azt elhoztad. Teli van a hajófenék Népsporttal, és mikor mondtam, hogy csak egyet hozzál abból is, arra hivatkoztál, hogy mindegyik számban más van. Meg a sok söröshordó, van vagy öt­száz féle, persze te azt mondtad, hogy min­den kortynak más az ize, meg hogy kétszer nem ihatunk ugyanabból a pohárból, és vala­mi görög filozófusra hivatkoztál. És az állatok­ból is beraktál egy-egy párat, mert élvezed, hogy az állatok azt csinálnak, amit mondasz nekik... Csak a fa, az én, a Mi karácsonyfán­kat felejtetted el. És Noémi keservesen zokogott.- Mert olyan gyorsan kellett mindent, úgy jött az az özönvíz, próbálkozott Noé.- Özönviz, özönvíz, neked inkább tüzesvíz. Egyébként is mért nem beszélted meg a Nagyfőnökkel, hogy várjon még néhány na­pot, vagy küldje azt az özönvizet részletre.-De...- Nincs de, Noé, erősködött Noémi. Megtörölte az orrát.- Te, Noé, én szétszaggatom az orrvitorlá­dat, ha nem lesz karácsonyfa. Azonnal menj, és könyörögj a Nagy főnökhöz, hogy adjon neked karácsonyfát. De tüstént. Mit tehetett volna Noé, kimenta fedélzet­re, mert egy telefonfülkét is magával hozott, a biztonság kedvéért, úgyis volt egy fém hú­szasa, amit bedobott, annyi ideig tudott be­szélni, aztán kivette a perselyből, és újra tár­csázhatott, szóval Noé kiment a fedélzetre, és felhívta a Nagyfőnököt. A hívás kicsengett. Még szerencse, gondolta Noé. Régebben Karácsonykor mindig foglaltak voltak a vona­lak. Mély dörgő hangot hallott. Noé nem szólt semmit a telefonba, de az „isten tudja honnan" tudta Isten, hogy ő van a vonalban. Persze rajtuk kívül senki nem volt a nagy semmiségben.- Halló, itt Isten, kivel beszélek. A, te vagy az Noé. Már akartalak hívni. Kellemes Kará­csonyt... Hogy, hogy nincs karácsonyfátok... Hahhaha. ..Hát mért nem raktad fel a bárkára ... Noé, ne mentegetőzz, a rinocéroszt, meg a dinoszauruszt pofátlanul volt kedved itt hagy­ni, hadd pusztuljanak el, akkor ne beszélj ne­kem megértésről, meg szeretetről... Hogy én küldjék neked, ember te megőrültél, hogy mindent tőlem vársz. Egész évben le se szar­tok, aztán meg állandóan tőlem várjátok a se­gítséget... Hogy vegyek a piacon, tudod te mennyibe kerül métere a fenyőfának, ráadá­sul ezüstfenyőt akarsz, képzeld már el, ha mindenkinek én vennék, ötmilliárd ember, mondjuk egymilliárd fa, ebben benne vannak a vállalati ünnepségek is, tudod te mennyi pénz az... Mi, hogy mért nem nyerek a Casi- nóban... Ugyan, hát nem emlékszel, hogy már Einstein megmondta, Isten nem koc­kajátékos... No-jé, hagyjál békén, oldd meg a problé­mádat magad. I És Isten letette a telefont. Noé nem tudta, mit te­gyen. Olyan még a mesék­ben sincs, hogy egy család­nak ne legyen karácsonyfája. Még a kisnyugdíjasok, akik­nek nem telik fél méter fára se, még azok is összeszedik a lehullott fenyő­ágakat. De itt, amerre elnézett, nem látott mást, csak a végtelen nagy vizet. Nem sokáig gondolkodhatott, mert Noémi jelent meg a fedélzeten.- No, beszéltél vele? - kérdezte.-Igen...- Ne haragudj az előbbiért, próbált békülni Noémi, de tudod, akkor ébredtem, és az ju­tott eszembe, hogy milyen egy Karácsony ka­rácsonyfa nélkül.- Ezt mondta ő is. Hogy nem ad! Érted Noémi, nekünk máraz Isten sem ad kará­csonyfát. És még azt is mondta, hogy lehet anélkül is jó, mondta Noé.- Szeretsz? - tette hozzá némi hallgatás után. Noémi nézte Noét. Most mit csináljon. Raj­ta kívül nem volt más férfi a bárkán. Jobbról nem álmodhatott.- Igen, mondta.- Látod. Legyek elég. Én neked. Tudod, nem hozhattam el az összes fenyőt. Egyéb­ként is a tűlevelek január elejére lehullanak, beleragadnának a bárka puha szőnyegébe, és csak veszekednénk azon, hogy ki porszívóz­zon fel naponta. Noémi, legyek elég én ne­ked.- Jó, de akkor díszítsük fel egymást, mondta Noémi, és már újra az a vidám lány volt, amilyen az év összes többi napján szo­kott lenni.-Jaj de jó, ujjongott Noé, mint egy kisgye­rek. Te díszítesz, én meg alád rakom az aján­dékot.- Ne bohóckodj, simogatta meg Noé Noé­mit. De tudod mit, jó, én tényleg alád rakom. Már megjelentek a sárga alkok a végtelen víz alján. Esteledett. Noé és Noémi ültek a fedélzeten, és egy­másszavába vágva kacagtak.- Te is tonettszéket vettél, hahhaha, akkor üljünk le ide a fedélzetre.- Noémi, nekem többet érsz mindennél, hadd akasszam ezt a kis aengőt a füledbe hogy mindig tudjam merre jársz, s a aengő hangja mindig eszedbe juttasson.- Én meg hadd rakjam rád a színes villany­égőket, hogyha éjszaka a hajóhídon állsz, olyan legyél mint egy világítótorony.- Én meg orrodba a szaloncukrot... ...rád meg árvalányhajat... ...szemed minta csillagszóró... ...a te lúdtalpad meg mint a karáaonyfa- tartó... ...hűűűlyeee... És nevettek, és talán boldogabb Karácso­nyuk volt, mint vala bármikor is, amikor igazi fájuk volt, alatta ajándékokkal. Az ég egyre vörösebb lett. Hirtelen madarak jelentek meg az égen. Régen nem látták már őket.- Nézd csak! Karáaonymadarak, kiáltott fel Noémi.- Tényleg. Belőlük egy párat sem tudtam hozni, sóhajtott fel Noé. Talán ezt küldte a Nagyfőnök ajándékba.- Milyen szépek, és szabadok. Nekik nem kell leszállni soha, állandóan aak siklanak a levegőben, boldogan. Nem bolyonganak úgy a végtelenben mint mi, nem kell állandóan a partot keresniük, szomorodott el Noémi, és eszébe jutott, hogy holnaptól minden olyan végtelen unalmas lesz, minta kihalt tenger.- Bolondom, nekünk se kell sokáig bo- lyongani, meglátod, minden olyan szép lesz, mint a mesében, mondta Noé. És Noémi már nem törődött semmivel, se a semmivel, se a mesékkel, csak nézte Noét. Meghúzta a fülét, ami úgy ailingelt, hogy Zoá, a aimpánz felszaladt az árbóerúd tetejé­re.- Boldog Karácsonyt, kis tűlevelű világító­tornyom. És köröttük ott volt, hol nem volt, a nagy végtelen semmi. Ficsku Pál Karácsonyi mese Noéról és Noémiről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom