Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-01 / 230. szám

19G8. október 1., csütörtök Rt-hOBi 8 Mezőkövesd és környéke mW -rWMM 9 „Aláírásért" fizetnek. Mezőkeresztes önkormányzata kifizeti az értékesített gázrészvények egy részét a lakosság ré­szére. Mint azt Kiss Miklós polgármester lapunk érdeklődésére elmondta: a lakos­ság aláírásgyűjtésbe kezdett az ügyben, és ennek végeredményeként döntött úgy a testület, hogy mintegy hétmillió forin­tot fizet ki a polgároknak. Ez azt jelenti, hogy ingatlanonként mintegy 6300 forin­tot kap 1103 ingatlan tulajdonosa a jövő hónap kilencediké után. 9 Parókiából nyugdíjasotthon. Szeptem­ber elsejével megnyitotta kapuit Egerlö- vőn az idősek napközi otthona. Mint azt Gordos Attila református lelkész lapunk­nak elmondta: a régi parókia épületét alakították át erre a célra, minthogy a megyei Területfejlesztési Tanács pályáza­tán közel 800 ezer forintot nyertek ta­valy. A szükséges önrészt, mintegy 200 ezer forintot az önkormányzat biztosítot­ta a beruházáshoz, a bútorokat pedig Hollandiából kapták. A harminc beiratko­zott idős ember napközben veheti igény­be az új otthont, ahol különféle progra­mokkal várják őket. A könyvtárigazgató Mezőkövesd (ÉM- CSKA)- Azok a legértékesebb percek hivatá­sunkban, mikor bejön egy olvasó ‘ a könyvtárba in­formációt, tájé­koztatást kérni, és mi valóban tu­dunk neki segíte­ni - mondja Csir- mazné Cserve­nyák Ilona, aki éppen harminc éve van a pályán, és ebből közei huszon­ötöt a mezőkövesdi Városi könyvtár­ban töltött el.- Valójában nem könyvtáros akartam len­ni, hiszen általános iskolában még a cuk­rászat volt a mindenem. Dolgoztam is egy évet a cukrászatban, de mivel csak három évenként indítottak ilyen tagozatot, a deb­receni katolikus gimnáziumban folytat­tam tanulmányaimat. Ez akkoriban nem volt igazán jó aján­lólevél a főiskolák, egyetemek számára, amit megtapasztalhatott a frissen érettsé­gizett lány is. Többször és több helyre je­lentkezett, de a vallási iskola miatt min­denhol elutasították. Főként azért, mert akkor már a pedagógusi pályát tűzte ki maga elé célul. Matematikatanár szeretett volna lenni.- A reál tárgyakhoz vonzódtam legin­kább - mondja a humán területen dol­gozó könyvtáros de mivel nem tud­tam továbbtanulni, a szülőhelyemen, Rakacán lettem tiszteletdíjas könyvtá­ros. Persze, szakképesítést kellett sze­reznem, előírták számomra a főiskola elvégzését. Úgy gondoltam, hogy meg­próbálom, de a sorozatos kudarcok után nem reménykedtem pozitív eredmény­ben. Én voltam a legjobban meglepődve, mikor felvettek népművelő és könyvtár szakra. A diploma után került Mezőkövesdre Csirmazné Cservényük Ilona, ahol feldol­gozó könyvtárosként kezdte, majd kike­rült olvasószolgálatra. Hét évvel ezelőtt megbízott, majd rá egy évre kinevezett könyvtárigazgató lett.- Ettől függetlenül ma is az a legkedve­sebb számomra, ha az olvasókkal foglal­kozhatok. Ami fontos, hogy mindig előt­tük járjunk egy lépéssel, viszont ehhez ál­landóan naprakész információkkal kell rendelkeznünk minden területen. Ebben megkönnyítik helyzetünket az informá­cióhordozók és az internet. Hogy mennyit olvas egy könyvtáros? Nos, erre mosolygós választ kapunk: so­kat, de mégis keveset. Mert bármennyit is olvassanak, az mindig kevés. Természet és társadalom közt - félúton Beköszöntött az ősz a tanyára Fotó: Cs. Kelemen Andrea Bogács (ÉM - CSKA) - Ott, ahol ma is gumicsizma az úr az őszi sárban, és telente még hallatszik a jeges szél süvítése a magas kőházban - ritkán fordul meg idegen. A tanya, ami két település kö­zött - valahol félúton - áll, ma már magában hordozza a civili­záció kisebb-nagyobb nyomait. Maguk az emberek viszont vala­hogy mégis’emlékeztetnek azok­ra a régi, tanyasi világról szőtt novellák alakjaira, akik nyitott ajtóval fogadták az arra vetődőt, akit hosszú történetekkel ma­rasztaltak... Ma egyré nagyobb „divat” ta­nyára kiköltözni, és a lehető leg­egyszerűbb, nomád életet élni. Azok az emberek azonban, akik az egész életüket erre tették fel, és nem szórakozásból, hanem megélhetésük miatt vállalják ezt a zárt, önmagukra utalt életet - valójában csak ők tudják igazán megfogalmazni azt, mit is jelent tanyán élni. Antal Imréné, Ilonka tizenhét évesen választotta férjével együtt ezt a sokak számára ta­lán furcsa világot. Merthogy az is előfordult, hogy hat évig nem kopogtatott senki az ajtajukon.- Nem bántam meg semmit, pedig több mint harminc éve élünk távol a településektől, ma­gunkban - mondja Ilonka, aki amiatt szabadkozik a szeptem­ber végi napon, hogy gumicsiz­mában fogad minket. De itt, kinn a határban, már csak ez járja. - Nem, mintha nem sze­retnénk az embereket, csak va­lahogy jobb így. Távol minden­kitől. Napjaink nagy része amúgy is munkával telik, hi­szen birkákat tartunk. Ezt a ré­gi majort és az állatokat a bogá­csi mezőgazdasági szövetkezet­től béreljük, és munka az min­dig van. Hajnaltól késő estig itt nem állhat meg az ember.- Persze, nem itt kezdtünk, több mint tizenegy évig voltunk kinn Kácson, a Kecske kő ta­nyán, a kőhodályoknál - ott ta­nultuk meg igazán, mi a tanyasi élet. Petróleumlámpa mellett, fo­lyóvíz nélkül, mikor sorban jöt­tek a gyerekek. Ketten voltunk a férjemmel az erdő közepén, de azért nem féltem. Egymásra vol­tunk utalva nemcsak a munká­ban, hanem az életben is. Mesz- sze mindenkitől, s ha betegek voltaic a kicsik, akkor nem haj­nalban, hanem azelőtt keltünk, hogy az állatok is el legyenek látva és az orvoshoz is eljussunk a gyerekekkel. Soha nem vol­tunk gazdagok, de megvoltunk. Mi nem vagyont, hanem mun­kás kezeket adtunk a gyereke­inknek. Ennyi az örökségük, de azt hiszem, ezt meg is becsülik.- Kács után Szomolyára ke­rültünk, és lassan húsz éve, hogy itt vagyunk Bogács és Kö­vesd között félúton, kinn a ha­tárban, a Pazsag tanyán. Persze itt már van telefon, villany, víz is - igaz, csak kút- ból hozza fel a hidrofor, de az egykori intéző kőháza ma már alig emlékeztet a régi tanyákra. Szeneskályha melegít a kora őszi napon, húsleves illata adja az otthon szagát, miközben Ilon­ka a napi munkáról beszél. A ta­karmányozásról, mennyi a sza­porulat a birkánál, mennyiért viszik a gyapjút, és még a takar­mány is eladható. Az üzlet már fárasztja - mond­ja, s hozzáteszi: így, negy­vennyolc évesen talán már válta­ni kellene. Merthogy itt az ősz... A tanyasi harmatos, és néha fakító nyarat viszont oda nem adnák semmiért. Ezért is bú­csúztatták nehéz szívvel az utol­só fecskecsapatot a napokban. Magyar nóta német ajkakon Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Egyre szorosabbá és gyümöl­csözőbbé válik a mezőköves­di Bárdos Lajos Általános Is­kola és a Németországban található dingelstadti gim­názium között évek óta tartó kapcsolat. Mindezt mi sem bizonyítja job­ban, hogy az elmúlt héten meg­érkező német gyermekcsoport teljesen felborította az itthoniak által megtervezett „alvási ren­det”, ugyanis az elmúlt években már olyan szoros barátságok alakultak ki diákok, és azok csa­ládjai közt, hogy a nebulók már előre eldöntötték, melyik ma­gyar családnál szeretnének lak­ni egy hétig. Maga a hét tartalmas és gaz­dag programokkal telt - tájékoz­tatta lapunkat Nyíró László igazgató, hiszen a tokaji, szeren­csi látogatástól kezdve, a matyó néphagyományok megismerésén át a tanórákon is rajzoltak, éne­keltek a német diákok - termé­szetesen magyar dalokat. A két iskola aláírt egy barát­sági szerződést, mi szerint már nemcsak csere rajzkiállítások és csoportlátogatások lesznek, ha­nem kiterjesztik kapcsolatukat az intenzívebb nyelvgyakorlás területére is. Ez azt jelenti, hogy német tanárok érkeznek majd a matyó városba, hogy intenzív nyelvórákat adjanak a gyere­keknek, felnőtteknek. Persze emellett a magyar tanulók is - mint eddig már oly sokszor - ki­látogatnak majd a németajkúak földjére. A cél, már nemcsak megfogalmazódott, hanem rész­ben meg is valósult: a diákok hosszabb távon is tartsák a kap­csolatot. s ezáltal a családok, tá- gabb környezet is bekapcsolód­jon ebbe a testvériskolai csere­programba. Címer a hivatal falán. Nemrégiben került a bükkábrányi polgármesteri hivatal falára a község új ebnere, ami egy pillanatra megállítja az arrajárókat. A címer rajza tükrözi a község történelmi múltját, valamikori mezővárosi mivoltát. Fotó: Cs. Kelemen Andrea Ö .;-í :< 0 U,',( Á..'í Vv; :\-C( A térség polgármesterjelöltjei Mezőkövesd Fekete Zoltán (Fidesz-FKGP- MDF-KDNP), Halmai Gyula (Magyar Szocialista Párt), Sebe Imre (Mezőkö­vesd V.V. Szövetség) Bogács Szajlai Sándor (Független) Borsodgeszt ________ N agy Lászió (Független), Szabó Atti­la (Független), Tónkő Levente (Független), Vályi Gábor (Független) Borsodivánka Csató Flórián (Független), Hanzel Sándor (Független) Bükkábrány Dudás Sándor (Független) Bükkzsérc Boldizsár Bertalan (Független), Ko­csis Károly (Független), dr. Pintér Ká­roly (Független)) Cserépfalu ___ ____ K ósik István (Független) Cserépváralja dr. Bótáné Pongó Margit (Függet­len), Czeglédy Lajos (Független) Csincse Dudás János (Füqgetlen), Lőrincz Im­re Attiia (Független), Perhács Sándor (Független) Egerlövő___________ G ombás János Károly (Füqgetlen), Gordos Attila (Független) Kács ___ ________ H orváth János (Független), Majnár Miklós (Független), Markó László (Független) Mezőkeresztes Fekete Ferenc (Független), dr. Jakab Róbertné Gomba Sarolta (Függet­len), Kalivoda András (Független), Kiss Miklós (Független) Mezőnagymihály__”_____ C selényiné Kiss Margit (Független), Kovács Istvánné (Független) Mezőnyárád dr. Horváth László György (Független) Négyes Agócs Lajos (Független), Szent-lmrey Tamásné (Független) Sály Fekete Jánosné (Független), Stenger Károly (Független) Szentistván Ördög Jakab (Független) Szomolya __ B auerné Fodor Katalin (Független), Csombor Csaba Albert (Független), Daragó Lajos Emil (Független), dr. Molnár István Mihály (Független), Vincze György (Független), Gyenes Gábor (Magyar Szocialista Párt) Tárd Czufor József (Független) Tibolddaróc dr. Kuncsik János (Független), Ágfay Gábor (PTNE) Tiszabáboina Burka Józsefné (Független), Császár Béla (Független), Hencz Zsolt (Füg­getlen), Varga Károlyné (Független) Tiszadorogma Erdei Gyuláné (Független), Széki Gé- záné (Független) Tiszavalk Mikola István (Független), Stefane« János (Független) Vatta •* Veréb József (Független) Hirdetés­Opel Campo. Csapatmunkához! m 5 személynek + plató a csomagoknak Fiúk az ülésbe, teher a platóra! Az Opel Campo Crew Cab az amerikai filmekből jól ismert szabad életstílust képviseli. A Campo személy- és teherautó is egyben: akár a munkatársakra, akár a családtagokra kényel­mes, 5 fős kabin vár! És emellett, illetve mögött, egy tágas plató található a munkaeszközök, vagy éppen a szörfdeszka részére. A vezetőnek pedig külön csemege: kapcsolható összke- rék meghajtás alapfelszerelésként! Opel Campo. Rodeó, a hét minden napján. *az ár az ÁFÁ-t nem tartalmazza

Next

/
Oldalképek
Tartalom