Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-01 / 230. szám

1998. október 1., csütörtök Kultúra 7 :íí;(i;:ío;<o;í ® Festmények a váróteremben. Arnóti Nagy József festményeiből nyílik kiállítás ma, csütörtökön délután 5 órakor Miskol­con a Tiszai pályaudvar olvasó-várótermé­ben. Az alkotásokat Kovács Istvánná, a BAK Képzőművészeti Egyesület titkára ajánlja az érdeklődők figyelmébe. • Nosztalgia-klub. Zenés-táncos esten ve­hetnek részt az érdeklődők október 2-án, pénteken este 7 órától a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. A '60-as, '70-es, '80-as évek nosztalgia slágereit a Flamin­gó együttes játssza. • Fotóiskola. 100 órás fotóiskola indul október 10-től Miskolcon az Ifjúsági és Szabadidő Házban. A foglalkozásokat szombatonként délelőtt 9-től délután 1 óráig tartják. Érdeklődni és jelentkezni a 46/411-747-es telefonszámon lehet. • Csuhé. Csuhé tárgykészítő tanfolyamot hirdet a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház. A foglalkozásokat szombatonként délelőtt 9-től délig tartják. Érdeklődni a 46/411-747-es telefonszámon lehet. Mihály-nap az oviban Megyaszó (ÉM) - A megyaszói óvodában tart ma foglalkozást a szerencsi és tokaji körzet óvodapedagógusainak munkakö­zössége. A hagyományőrzéssel foglalkozó óvodában délelőtt 10 órától Mihály-napi vásárt rendeznek a gyermekek és az óvó­nők, melyre az iskola 1. osztályos tanulóit is visszavárják. A programon részt vesz Herczeg Mária szellemi szabadfoglalkozá­sú pedagógus-bábanimátor, aki délelőtt az érdeklődő gyermekek számára bábelő­adást, délután pedig a pedagógusoknak - A természet adta anyagok felhasználása az oktatásban, nevelésben címmel - gya­korlati bemutatót tart. Alsóvadászi könyv Varga Gábor Megyénk helytörténeti irodalma ismét fi­gyelemreméltó könyvvel gazdagodott. A dél-abaúji község rövid időn belül immá­ron a második történeti kötettel büszkél­kedhet. Iskolatörténetének (Cs. Kovács Ágnes, 1996) közreadása után most Dienes Dénes pataki egyháztörténet-professzor szorgos munkájának eredményét vehet­tük kezünkbe. Az eddig feltáratlan levéltári források útján a könyv segítségével új ismeretek birtokába juthattunk. A kötet minden so­rát végigkíséri a szülőfalu iránti szeretet. A könyv első negyede összefoglalja Alsó­vadász történetének legfontosabb esemé­nyeit 1948-ig. A kronológiai sorrendben fel­épített tanulmány jó tagoltsággal, kiemelé­sekkel kitűnően segítheti majd az iskolai oktatást is. Mivel a környék falvainak tör­ténetére is kitekintést ad, így nemcsak az alsóvadásziak hasznosíthatják. A mű második negyede ismeretlen for­rások gyűjteménye. Itt olvashatunk a község tisztviselőinek - főbíró, nemesség hadnagya, tizedese, kurátor, egyházfi stb. - esküszövegeiről. A nemesi testület végzéseiről (1787), a földesúri rendeletek­ről (1770), birtokösszeírásokról (1646), az 1772-es urbáriumról és szőlőbirtok összeírásról. Különösen becses az 1646. évi birtokka­taszter, mert tartalmazza a legrégibb alsó­vadászi családok neveit is: Bíró, Boros, Barabás, Csulyák, Csibi, Farkas, Forrai, Kovács, Kösze, Imre, Kis, Nagy Sós, Filep, Kádas, Farkas, Szabó, Tót, Posgai stb. A könyv legnagyobbik része a reformá­tus egyház múltjával foglalkozik. Megtud­hatjuk, hogy a régi alsóvadásziak a leg­nehezebb történeti helyzetekben is úrrá lettek a súlyos gondokon. Ebben számít­hattak erős kezű és kiválóan képzett lel­kipásztoraikra. A község anyagilag is megbecsülte lelki vezetőit. Rangot jelen­tett itt szószékhez jutni. Egy ízben még a püspököt is megnyerték prédikátorukul, azonban a felsőbb hatóság ehhez nem já­rult hozzá. A református egyházközség, mely gya­korlatilag az egész falut jelentette, mindig kész volt az iskolára és a templomra is adakozni, időben felújítani, újat építeni, így a könyv üzenet lehet a mának. „A gondterhelt jelenben biztatni akar” - ahogy a szerző is írta. (Dr. Dienes Dénes: Alsóvadász. Egy abaúji község históriája, Spatak, 1998) Találkozások - táborban és táboron kívül Ma 80 éve született Hegyi Imre közíró, a Tokaji írótábor alapító tagja Hegyi Imre Fotó: Farkas Maya Filip Gabriella Miskolc, Bogács (ÉM) - A To­kaji frótáborban már köszön­tötték 80. születésnapja al­kalmából Hegyi Imrét, a tá­bor egyik kezdeményezőjét, alapítóját. De a bogácsi. anyakönyv szerint a hivata­los születésnap: október 1.- Mióta meghalt az édesanyám, a születésnapomon az első utam a bogácsi temetőbe vezet, hogy megköszönjem neki az életem. Persze, ilyenkor nem­csak az ő sírjára viszek virá­got, hiszen a legtöbb elhunyt rokonom, nagyon sok barátom a bogácsi temetőben nyugszik. De máskor is megyek én haza. Én mindig Bogácson vagyok igazán otthon - kezdi a szüle­tésnapi visszaemlékezést a több mint fél évszázada Miskolcon élő Hegyi Imre.- Engem először a nagy­anyám nevelt, amikor hozzájuk kerültem, a nagybátyám még otthon volt, ő tanította nekem az első verseket. Szüleim éltek a summások életét, aztán az apám Pesten kapott munkát, így a ne­gyedik elemit már én is ott vé­geztem, de alig fejeződött be a tanítás, már Bogácson voltunk. A nagyanyánk pedig mindjárt mondta: nézzük csak meg a ka­pánkat, nem rozsdásodtak-e be... A bogácsi emlékek sokasága és kedvessége ellenére is élete meghatározó eseményeként egy budapesti találkozást említ.- Megismerkedtem Móricz Zsigmonddal... Korábban is ír­tam már. A Szabad Szóban 1940 Virágvasárnapján Árpád Géza álnéven jelent meg az első jelen­tősebb, a parasztszövetkezettel foglalkozó cikkem. Aztán Szabó Pál mutatott be 1940. június 4-én Móricz Zsigmondnak. Zsiga bá­csi az Uránia mozi előtt dedikál­ta a könyveit. Az ő asztalánál találkoztam Szabó Dezsővel, majd megismerkedtem Veres Péterrel, Darvas Józseffel... Ké­sőbb pedig - amikor már a nép­frontnál dolgoztam - az ő szelle­miségüket követve javasoltam, hogy a tiszaladányi találkozók emlékére szervezzük meg az író­tábort... Hegyi Imrét a meghatározó találkozások, az irodalmi kap­csolatok ellenére sem csábította el a szépirodalom.- Számomra nagyon fontos a Tokaji írótábor, de nem mint költő vagy novellista veszek részt a tábor munkájában. Első­sorban közéleti embernek és közírónak mondanám magamat. Bár tagként nem kötődtem a Márciusi Fronthoz, de ott vol­tam a szervezet születésénél, az­tán a Parasztpárt tagja lettem. A Parasztpártot hivatalosan soha sem oszlatták fel, de aktív élete­met mégis pártonkívüliként él­tem. Mint a népfront munkatár­sa, majd megyei vezetője a ma­gam módján támogattam a kul­túrát, az irodalmat. Most sok más elfoglaltságom mellett a Nagy Imre Társaság megyei el­nöke vagyok. De a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesületének elnökségi tagja­ként is szívesen járom a vidé­ket, elsősorban a helytörténeti kutatásokat szorgalmazom. Per­sze, szívesen és sokat olvasok. Most éppen Szabó Zoltán Szerel­mes földrajzát. Nagy öröm szá­momra, hogy felavathattuk Tar- don a szobrát. Ugyanilyen ked­ves számomra a Cserépfaluban megnyitott Cserépfalvi-emlék­szoba, különösen azért, mert Cserépfalvi Imrével is volt sze­rencsém találkozni... Aztán jönnek sorban az írók, költők, kiadók. Évre, hónapra, napra pontosan emlékszik: ki­vel, hol, mikor találkozott. Pon­tosan idézi soraikat, külön is hangsúlyozza a megyéről, Dél- Borsodról, a Hór-völgyi falvak­ról szóló írásokat. Majd hirtelen a határon túlra ugrik a gondo­lat, Stószon járunk, Fábryt idé­zi, aztán az abaiíji Garadnáról indult Gulyás Mihályt...- Nyolcvan év nagy idő. Hosszú lenne elsorolni, mennyi mindenivei találkoztam, meny­nyien biztattak: jó úton járok. A díjak sem maradtak el, de ami a legfontosabb, hogy min­dig mellettem állt a családom, a feleségem, a gyermekeim - és ki ne hagyjam a kisunokámat! Holnap lesz ötven éve, hogy megházasodtam. De sajnos, már csak a mindszenti temető­ben vihetem azt az öt szál virá­got. mellyel szeretném megkö­szönni a feleségemnek a közös megélt éveket. Fotók a Kisgalériában Rubycon címmel a mis­kolci Ádám János fotói­ból nyílik kiállítás ma, csütörtökön délután 4 órakor a megújult ka­zincbarcikai Kisgalériá­ban (Egressy út 35.). A tárlatot Ádám Ibolya, a miskolci Ifjúsági és Sza­badidő Ház igazgatója ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe. A megnyitón közreműködik: Czakó Péter (szaxofon) és Koncz Károly (előadómű­vész). A kiállításon lát­hatjuk Ádám János - itt bemutatott - Angi és Zsófi című fotóját is. Örökségünk Kisgyőr (ÉM) - Megyénk nép­művészeinek alkotásaiból ren­deznek kiállítást - Örökségünk címmel - a kisgyőri Faluház­ban. Az október 6-án nyíló tárla­ton fazekasok, fafaragók, szö­vők, hímzők, csipkeverők, népi gyermekjáték-készítők állítják ki munkáikat. A tárlat egyben megmérettetési lehetőség is, hiszen minden alkotást zsű­riznek a Népi Iparművészeti Ta­nács tagjai. A kiállítás anyagá­nak jelentős részét már össze­gyűjtötték, de még várják nép­művészek és népi iparművészek jelentkezését, akik szeretnének részt venni a népművészeti seregszemlén. Az alábbi telefon­számon kérhetnek bővebb felvilágosítást az érdeklődők: Kékedi László, 46/476-900. A fejedelem emlékét őrzik a franciák is Rákócziról a Rákóczi Múzeum munkatársai Yerres-ben rendeztek kiállítást Világnapi koncert Miskolc (ÉM) - Zenei világ­nap alkalmából ünnepi hangverseny lesz ma, csütör­tökön este fél 6-kor a miskol­ci városháza dísztermében, a Borsodi Zenei Társaság és a Miskolci Kulturális Mene­dzser Iroda rendezésében. Köszöntőt mond Barta Péter, a Borsodi Zenei Társaság el­nöke. A hangverseny közre­működői: a Fazekas Utcai Általános és Zeneiskola gyermekkara, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola blockflőte kamaraegyüt­tese, Kígyóssyné Komoróczy Zsuzsanna (zongora), a Mis­kolci Balázs Trió és az Eg­ressy Béni Zeneiskola szim­fonikus zenekara. A műsor­ban többek között Bárdos-, Debussy-, Vivaldi-művek hangzanak el. A koncertre a belépés díjtalan. A zenei világnap alkalmá­ból - a korábbi évek hagyo­mányát folytatva - a miskol­ci Kaffka Margit Általános Iskolában népdaléneklési versenyt rendeznek. Sárospatak, Yerres (ÉM) - A Párizsi Kölcsönösen Segélye­ző Magyar Egylet és Yerres városa, magyarok és franci­ák immár hagyományosan, minden év szeptemberében il. Rákóczi Ferenc emléke előtt tisztelegnek. Az idei ünnepségen részt vettek a sárospataki Rákóczi Múzeum munkatársai is. Az ünnepségek helyszíne a Rá- kóczi-emlékoszlop, mely az egy­kori kamaduli kolostor közelé­ben áll. Közismert, hogy II. Rá­kóczi Ferenc emigrációs éveiben 1713-17 között francia száműze­tésben élt. Ekkor egy ideig a ka- maduliak kolostorába vonult vissza. A hagyomány szerint a fejedelem halála után szívét szintén e kolostorban helyezték örök nyugalomra. Sajnos, az épület a nagy francia forradalom alatt elpusztult, ma már csak az utókor által állított emlékoszlop őrzi a fejedelem emlékét. A Magyar Nemzeti Múzeuma Rákóczi Múzeuma a Párizsi Ma­gyar Egylet meghívására részt vett a szeptember 13-i ünnepsé­gen. A múzeumot 1997 őszén fel­kérték egy kiállítás készítésére. E megtisztelő feladatnak eleget téve, II. Rákóczi Ferenc élete címmel a fejedelem életútját és a francia-magyar kapcsolatokat be­mutató kiállítást rendezett. Az ünnepségen, a kiállítás megnyitá­sán a Rákóczi Múzeum képvisele­tében Jósvainé dr. Dankó Katalin múzeumigazgató, dr. Tamás Edit történész-muzeológus, Váradi László fotós-restaurátor, Spisák Béla kiállításrendező vett részt. Az ünnepségnek már több évtizedes hagyománya van, és valójában francia-magyar kö­zös emlékezéssé vált. A Rá- kóczi-kultusz ápolását a Yer­res-ben élők, a franciák is ma­gukénak érzik. (Yerres város 20 évvel ezelőtt már kapcsola­tot keresett Sárospatak városá­val.) E nap tiszteletére idén is magyar és francia zászlók dí­szítették a várost, a középüle­teket. Közös, kétnyelvű misét tartottak és a Rákóczi-oszlop- nál az egybegyűltek elhelyez­ték a megemlékezés virágait. Az ünnepségen az ottani ma­gyar emigráción kívül megjelen­tek a párizsi magyar külképvi­selet tagjai. A francia politikai élet képviselői, a terület parla­menti képviselője (a területi közgyűlés elnöke), Yerres város polgármestere, a város vezetői, egyházi személyek. A megjelent politikai vezetők beszédeikben hangsúlyozták a ffancia-magyar kapcsolatok tör­ténelmi múltját és kifejezték óhajukat a folytatásra, a közös kultuszápolásra, a kulturális együttműködésre. Szombati Bé­la, hazánk nagykövete beszédé­ben külön kiemelte, hogy ez volt az első alkalom, amikor az ün­nepséghez egy színvonalas kiál­lítás is kapcsolódott. A pataki Rákóczi Múzeum ki­állításának sikerét bizonyítja, hogy meghívták a következő év­re - két hétre -Yerres városába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom