Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-08 / 158. szám

1998. július 8., szerda ;; ;'*jV,V - ] {. s} *•-/: * * fii i Dií ^cw'Juiw Itt-hon 6 Arló (ÉM - SZN) - Nem egy ember vé­leménye: ez a tábor bizony „egyemberes”. Ha / nem lenne Papp Zsolt, nem volna közkedvelt Suvadás évről évre, hagyo­mányosan. Az Ar- lói Népfőiskolái Egyesület fiatal el­nöke is úgy érzi: egész évi munkája csú­csosodik ki ebben a bő hétben, s bizony nagy kérdés, kire is tudná örökíteni a szervezést, ha úgy adódik. Zsolt tizenévesen lázadó volt. Elvégezte a középiskolát, de nem érettségizett le, az­tán kamionstoppal bejárta a fél világot, oda ment, ahol jó happeninget talált. Ma is őrzi azt a tiszteletjegyet, amit egy nep­pertől vett Miles Davis koncertjére. Ez az élet szerzett számára annyi ismeretséget, amit 8 éve, amióta az egyesület vezetője, s amióta van Suvadás, tud kamatoztatni. Először besegített túravezetőként az isko­lai természetjáróknak egy személyiségfej­lesztő klubban, aztán eldőlt, valamit kelle­ne csinálni a tóparton. Azóta a Suvadás- nak neve, híre, tradíciója van, s persze Zsoltnak is ráment sok-sok ereje, energiá­ja, agysejtje. Az arlói tavat és környékét szerinte maximálisan ki lehetne használ- ♦—ni fesztiválokra, koncertekre, s van még olyasmi a tarsolyában, ami üzleti szem­pontból is remek lehetne, dédelgeti is az álmát szorgalmasan, egyelőre azonban szeretné felküzdni a Suvadást a 10. alka­lomig, ami 2000-ben esedékes. Az év többi napján irányítja az egyesü­letet, szervezi a falunapokat, a község kul­turális eseményeit, besegít más, Ariéhoz kötődő rendezvények előkészítésébe, lebo­nyolításába. Ha vége a tábornak, esedékes lesz az új vezetőválasztás a Népfőiskolá­nál. Aztán július 14-től indul egy műhely, ahol a korábban pályázati pénzből átkép- zett tíz szövő lány dolgozhat majd az egyesület alkalmazásában. Fel kell újítani a tájházat, tetőcsere, falrenoválás követ­kezik, az általános iskolába is legalább négy műhellyel, szakkörrel készül visszamenni az elnök. Működik a kitűnő néptánccsoport, s a szövés sikerén felbuz­dulva máris nagyon erősen gondolkodik a helyi átképzés megszervezésében, a szak- képesítés, foglalkoztatás megoldásában. Ezek "után nem csoda, hogy egyelőre nincs ideje családot alapítani. És anyagi­lag sem vállalhatja még, mondja Zsolt, mindezt ugyanis munkanélküliként, vagy, mint jelenleg, a tájház gondnoksá­gával megbízott közhasznú alkalmazott­ként, társadalmi munkában teszi. Az ő családja addig a tábori résztvevők, a munkáját segítők fiatal csapata. Nem kis létszám, és nem kis felelősség... ll V A M l iJJJ WMMMM • Csernely. Bővül az idősek napközi ott­honának tevékenységi köre. Az önkor­mányzat egy, az intézmény által működ­tetendő mikrobusz vásárlására adott be pályázatot. A jármű elsősorban azért szükséges, hogy segítségével a község la­kossága számára megoldják a gyógyszer- beszerzést, valamint hogy szállítsa az idős, nem gondozott, de mozgásukban korlátozott embereket és további szociá­lis feladatokat lásson el. • Bánréve, Sajópüspöki. A két település önkormányzatai közös testületi ülést tar­tottak a közös üzemeltetésű intézmé­nyekkel kapcsolatos aktuális feladatok ügyében. Ilyen az általános iskola, illetve az iskolabusz, a körzeti orvosi és a védő­női szolgálat, valamint a Határ Bisztró, amelynek hasznosítására - megvételére, vagy bérbevételére - a két önkormányzat pályázatot írt ki. A határ menti falvak legnagyobb gondja, hogy nem tudják be­tölteni az üres védőnői státust, az ellátást jelenleg is helyettesítéssel oldják meg. Régi barátok a mesterek és a tanítványok A nyolcadik Suvadás Kézműves és Népzenei Tábor az idén a huszonéveseké Arló (ÉM - SZN) - Az arlói tó partján évente rendezett Su­vadás tábor az emlékezetes (kisebb botránnyal végző­dött) első zenei fesztivál óta eltelt hét évben komoly ran­got vívott ki a hasonló ren­dezvények között, ahol a fő­szerep a népi kismestersége­ké és a táncházaké. A legfiatalabb táborlakó hathetes volt, a legidősebb 65 éves. Az idén július 2-10. között zömmel a huszonéves fiatalok találkahelye lett a Suvadás, ami némi „öregedést” mutat az utóbbi évekhez képest, amikor még fő­ként középiskolások szerepeltek a résztvevő-listán. Egy másik ten­dencia a hűvös csapadékos idő, ami a táborlakók szerint néhány éve hagyományosan üldözi őket, tavaly például - mondják nevetve - a műhelyek közé nyugodtan be lehetett volna sorolni a vályogve­tést is, az alapanyag, azaz a sár korlátlanul adott volt hozzá. Az első három nap után, va­sárnap este 67-en voltak a táboro­zok, ami jóval elmarad a várt és szokásos 200 fős létszámtól, de a hét folyamán még nagy lesz a mozgás, sokan jönnek-mennek majd. Volt, aki azt mondta, ép­pen „szülnek” ezidőtájt, aztán mégis megjelentek, immár szapo­rodva, szétnéztek, elbeszélgettek a barátokkal, megetették a gyere­A munka szórakozás is a táborban keket és hazamentek. Az oktatók, táborlakók, rendezők között ki­alakult baráti kapcsolatok már nem az év 8 napjára korlátozód­nak. Egy békési résztvevő a tá­bortól ihletve itt, a tóparton vett hétvégi házat. A Suvadás egyik legnagyobb értéke, hogy általa többszáz ember ismerheti meg ezt a gyönyörű vidéket, a hagyo­mányok, a kétkezi alkotó munka, a barátság és a közösség erejét. Fotó: Vajda János Kevéssé mozgatja meg a me­gyét, annál inkább az ország egyéb vidékeit a Suvadás. Ez fel­tűnő lehet, de senkit nem zavar. A győri fiatal jól megfér a mis­kolcival, a pesti a svéddel, akár együtt tanulják a bútorfestés rejtelmeit az Erdélyből érkezett oktatóval, aki nem idősebb ná­luk. Tíz kézműves műhely, nép­dal és néptánccsoport működik. Szövés, gyöngyfűzés, agyago­Piros haj? Miért ne? Séra Nikoletta két bátyjá­val, további unokatestvé­rekkel. barátokkal és a tá­borban népszerű. MÉZ ne­vet viselő hároméves vizs­lával felvértezve Vámosúj­faluból érkezett, ez a ne­gyedik Suvadásuk.- Először a táncházak mi­att jöttem, később a hangu­latért, a társaságért - me­séli Netti. - Már elsőre szimpatikus volt a tó. a se­gítőkész falusiak, főleg az idősebbek. Engem nem iz­gat az, hogy ez is, mint minden, évről évre többe kerül, mert érdemes kifi­zetni. Inkább eljövök ide, mint máshová. Év közben levelezünk az itteni baráta­inkkal, ha érkezünk, so­kan már megismernek, a Vadászban addig tartanak nyitva, amíg akarjuk, mert ez a tábor a falut is meg­mozgatja. Mi az, amit haza­viszek? Egyrészt amit ké­szítek, az az enyém. Más­részt az élmények, az emlé­kek a legfontosabbak. A su­li végefelé már alig várom, hogy nyár legyen és újra összejöjjön a csapat. Itt bármit meg lehet csinálni, minden jó poénnak számít. Most például egy páran be­festették a hajukat pirosra. Miért ne? Ez is az együvé tartozás jele és a világon senkit nem zavar. zás. kosárfonás, fafaragás, bőr­művesség, nemezelés, lószőrfo- nás, tűzzománcozás is művelhe­tő, de a rendezők jövőre tüziko- vácsolással, rézművességgel bő- vítenének. Azt tervezik, hogy a 2000-ben esedékes, 10. jubileu­mi táborban együtt lesz minden eddigi fellépő, minden eddigi oktató. Nem kérdés, hogy meg is csinálják, ha a tá­mogató önkormányzat és a pá­lyázati pénzek osztogatni is úgy akarják. Élet a „Pörgetóriumban” Délelőtt 10 körül beindul a munka, a teraszon és a kato­nai sátrakban dolgozni kezde­nek az oktatók és tanítványa­ik. A munkavezetők kéthar­mada népi iparművész, a nép­művészet mestere. Olyan érté­kek, mestermunkák születnek, amelyeket otthoni körülmé­nyek között igen nehéz volna megcsinálni, hiszen az alap­anyagok, szerszámok beszer­zése nem olcsó, nem egyszerű. A közös munkák összetartó ereje is rendkívüli, s készített az itteni műhely olyan több­százezer forint értékű nemez­takarókat, fából faragott és bőrből készült tárgyakat, ame­lyek kiállításon is szerepeltek. Estefelé, miután a műhe­lyek összecsomagolnak másna­pig, mindent szabad. Van, aki kirándul a faluba, mások für- denek, röplabdáznak, íjászkod­nak. vacsorát főznek. A gyere­kek a játszótéren, a kutyák a tóparton, a felnőttek a pub kö­rül, a stégen, a sátrakban és mindenütt. Sötétedéskor ven­dég népzenekarok, színtársula­tok szórakoztatják a csapatot, aztán a hagyományos „tarto­zék” egri Gajdos zenekar rá­zendít, s addig húzza a talp alá valót, amíg akár csak egyvala­ki mozogni bír. Ezt hívják a régi táborozok Pörgetórium- nak, s kivétel nélkül a hajnali órákra nyúlik. Nincs takaro­dó. amikor pihen a zenekar és a táncház, akkor énekelnek, beszélgetnek, társasjátékot ját­szanak a csoportok, aztán újra körbe állnak. A középkori ud­varok táncai ugyanolyan nép­szerűek, mint a néptáncok. Nyár van és remek hangulat, az elv az: ha az ember keve­sebbet alszik, többet él. GÖiüÖri Nyár - emlékek és alkotások. A Gömöri Nyár programsorozata júliusban is bővelkedik érdekes és tartalmas eseményekben. Tegnap ért véget az a kézimunka-kiállítás (ké­pünkön), amelyet a putnoki Tóth Ede Művelődési Ház nagy­termében rendeztek be a városi Nőklub tagjai, s amelyet má­tól felvált a régi bányászeszközök és fotók kiállítása. Ezen a héten folyamatosan zajlik a Gömöri Népfőiskolái Egyesület ál­tal hagyományosan szervezett honismereti és életmódtábor. Számos helyismereti és honismereti előadást rendez a putnoki könyvtár felnőtteknek és gyerekeknek, 25-én pedig a Tompa Mihály Emlékbizottság tart emlékülést Gömörszőlősön, ahol Petőfi Sándor, Arany János és Tompa Mihály költészete, kap­csolata lesz a téma. Fotó: Vajda János Az ország Nádasdjai Borsodban Borsodnádasd (ÉM) - Négy tele­pülés közös rendezvényévé sze­retnék tenni a Nádasdi Napokat az érintett önkormányzatok, va­gyis Nádasd, Nádasdladány, Me- cseknádasd és Borsodnádasd ve­zetői, akik összedugták a fejüket és arra az elhatározásra jutottak, hogy az első, hagyományteremtő találkozónak a borsodi nagyköz­ség legyen a helyszíne. A kultu­rális és szórakoztató programok­kal, kiállításokkal, sportrendez­vényekkel, sörfesztivállal, tűzijá­tékkal és folklórparádéval tarkí­tott kétnapos eseményen a há­rom vendég dunántúli Nádasd is bemutatja hagyományait és jele­nét augusztus 29-30-án, de itt lesznek a Borsodnádasd-környé- ki falvak kulturális és hagyomá­nyőrző csoportjai is. A Nádasdi Napok vetésforgó-szerűen járnák végig a községeket, vagyis négy- évenként kerülne vissza a ren­dezvény egy-egy helyszínre. Az első mindig a legnehezebb - állítja Farkas Pál, Borsodná­dasd jegyzője, ám ez nem tánto­rítja el őt és munkatársait, nagy előkészületek folynak a két nap sikeres lebonyolítása érdekében. A településvezetők számítanak a helyi vállalkozókra is. Serényen az új játszótérért Serényfalva (ÉM) - Serényfal­ván új játszóteret alakít ki az ön- kormányzat. Az 1100 lakosú köz­ség újtelepén nagyon sok a fiatal család és a kisgyermek, ezért ha­laszthatatlanná vált. hogy egy nyárfás, kellemes parkban ját­szóeszközöket helyezzenek el. A két hajóhintát (képünkön) a köz­hasznú alkalmazottak készítik, s amint elkészülnek, máris felál­lítják azokat, később pedig fából faragott óriásfigurákkal sakktáb­lát „betonoznak” ide a tervek szerint. Közmunkások dolgoznak más intézményi, közterületi munkákon is, ami meglátszik a „serényen” gondozott faluképen. A 13 közmunkás ezen kívül jár­dát épít, míg a 7 főnyi környe­zetvédelmi közalkalmazott fel­adata az ároktisztítás, valamint a ravatalozó és a templom közöt­ti összekötő út építése. Épül a hajóhinta Fotó: Vajda J. A Suvadás „egyembere”

Next

/
Oldalképek
Tartalom