Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-08 / 158. szám
1998. július 8., szerda Kattan 7 ..................—.—u... K incsestár Mikita Gábor Szükségből is lehet erényt kovácsolni. A Magyar Televíziót bizonyára szegénysége vitte rá, hogy egyre nagyobb mértékben az archívumához nyúljon. Új produkciók helyett „konzervet” kínálni alapvetően nem nagy dicsőség. Csakhogy ez az archívum fantasztikusan gazdag: a zenés tv- színház operái, a színházi felvételek, a külföldi fesztiváldíjas tévéfilmek az elmúlt évtizedek nagy művészegyéniségeivel nem szégyellnivaló értékek. A Kincsestár ezt hirdeti. A naponta jelentkező beszélgetőműsor varázsa abban áll, hogy az aznapi témát - Humor a zenében, A kert, Vonat a művészetben stb. - archív felvételek illusztrálják. Nem is akármilyenek! Melis György operafelvételeit szájtát- va hallgatja az ember. S bizony rátapad a néző a képernyőre, ha a fiatal Psota Irén és Márkus László közösen énekli az Egy férfi és egy nő híres slágerét. Mondhatni, ez a műsor a régi televízió dicsőségéről szól. Néha nemcsak addig, amíg a régi felvételeket figyeljük. Időnként ugyanis a műsorvezetői hozzánemér- tés vagy felkészületlenség ráébreszt: a jelen televízióját nézzük, ahol ami tartalmas, az már szakmai belügynek számít, s száműzni kell. A nézőnek, a napilapolvasónak csak a felszín fecsegése jár. így lehetséges, hogy a Márkus Lászlóra emlékező műsor egyre inkább az „intim- pistáskodó” hangot ütötte meg, s a nagy művész szerepei helyett arról esett szó, milyen videokazettákat kölcsönzött neki Koncz Gábor... Rossz volt nézni, hogy szenved Melis György, hogy valami elfogadhatót válaszoljon a műsorvezető lehetetlen kérdéseire... Érdekes volt viszont a kertről szóló összeállítás, ahol jól megfért egymás mellett a gyógynövényismertető és a kert eszmetörténetéről szóló áttekintés. S élvezetes a három szubrett - Galambos Erzsi, Lehoczky Zsuzsa, Kovács Zsuzsa - kellemes társalgása, ahol a régi operettszínházi felvételekre éppúgy rácsodálkozhattunk, mint a három jókedélyű színésznő életbölcsességére. Arról a kérdésről pedig most ne beszéljünk, hogy a mai televízió műsoraiból lehet-e egykor majd Kincsestár?! Kórházi évkönyv Miskolc (ÉM) - A miskolci Szent Ferenc Kórház második alkalommal jelenítette meg évkönyvét. A kötet - Hajdú Imre szerkesztésében - az elmúlt esztendő kórháztörténeti eseményeit gyűjti csokorba. „Egy kórház históriája - legyen szó egy évről vagy sok-sok évtizedről - sajátos függőségű, ugyanakkor közös felelősséget vállaló emberek története. Igaz, a história rögzítendő, megörökítendő részét képezik a tárgyiasult dolgok, például egy új műszer beszerzése is, de mindezek eltörpülnek az ember-ember viszonylatú, mindennapi gyógyító munka sikere, olykorolykor kudarca, reménye és kétségbeesése mögött. Következésképp idei évkönyvünkben is az ember áll a középpontban...” - olvashatjuk az előszóban. Hajdú Imre a kórház legkülönbözőbb beosztású munkatársaival készített beszélgetéseket az igazgatótól a liftesig. A portrék nem csak „belső használatra” valók: sokszor a betegek is szívesen veszik, ha tudják, „kinek a kezébe” kerülnek. í<o u • A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma felvételt hirdet angol-bármely; számítástechnika; biológia-kémia szakos középiskolai tanári állásokra. Érdeklődni a 47/311-039-es telefonszámon lehet. • Jean-Michel Jarre francia zeneszerző július 14-én koncertet ad Párizsban. Jean- Pierre Chevenement belügyminiszter hétfőn engedélyezte, hogy az „elektronikus éjszakát" megtartsák az Eiffel-toronynál. Az ingyenes látványosság a július 14-i ünnepségek jegyében zajlik majd. • Ötödik alkalommal rendeznek nyári képzőművészeti szabadiskolát július 12-24. között a Miskolci Galéria alkotóházában. A szabadiskola résztvevői a kéthetes alkotótáborban személyre szabottan kapnak elméleti és gyakorlati segítséget a képzőművészeti főiskola tanárainak vezetésével. Kizökkent(ett) városi emberek A svájci Da Motus együttes - és a koboldok - táncos természetrajza Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Sopronban egy kutya egy darabig csodálkozva üldögélt, majd elkezdett vadul ugatni, úgy kellett elrángatni, ő se tudta mire vélni a Da Motus együttes produkcióját -, ahogy sok miskolci, hétfőn délután... • A Petőfi Csarnokban láttam először a Da Motus együttest, amint állatokat utánoztak a testükkel - meséli Gerlyák István, az Avellana Táncszínház vezetője. - Felvettem velük a kapcsolatot, és azóta minden évben elhívom őket valamilyen műsorral. Voltak már Sopronban, Szek- szárdon, Pesten, Egerben... Produkcióikban - amelyek között vannak színháziak és utcaiak - a kizökkent világról beszélnek. Miskolcon koboldokként jelentek meg. A koboldok természetéről tudni kell, hogy mindig meglepték az embereket... □ Szó se róla, elég meglepő volt a Pannónia Szálló előtt, ugrálócsúsz- káló négy> pirosruhás ember... • Ezeket az előadásokat nem kell feltétlenül megérteni. Azt jelzik, hogy az élet nem csak olyan, amilyennek látszik. Nagyon sokszor érhetik váratlan dolgok az embereket, amelyek ellen nem tudunk tiltakozni, amelyekre nem tudunk felkészülni. □ Nem tudom, Svájcban mi a helyzet, de az biztos, hogy itt Miskolcon nem sokan értették e tánc lényegét. • Svájcban gyakoribbak és régebbiek az utcai performance- ok. Ott már felkészültebbek, nyitottabbak erre az emberek, sokszor be is állnak a produkcióba. Nálunk a modern tánc és a performance „nem fért bele” az elmúlt rendszer táncoktatásába. Néhány éve kezd újra divatba jönni, így még időbe telik, amíg a hazai közönség is „megtanulja” ezt a nyelvet... Egy olasz festő, matematikus, először megrajzolta a bolygók pályáját, aztán a metszéspontokat kifestette, ez adta a kép hangulatát. Ha valaki ránéz a képre, lát benne rendszert. De nem mindenki tudja, mi ez a rendszer. □ Ön tudja, mi ebben a produkcióban a rendszer? • Részben, hiszen tanultam. De én is sokszor találkozom ismeretlen, új dolgokkal ebben a műfajban is. Csak nem félek attól, ha nem értem meg. Olyankor azt mondom: vagy nem tudta közölni velem amit akart, vagy olyan ember, aki nem hat rám, egy másik emberre meg igen. Persze az a baj, hogy nagyon sokan lehetnek kóklerek, akik állítják, hogy ez jó, és mi elhisz- szük, mert nem értünk hozzá. □ Erről az előadásról nem hihetjük azt, hogy csak bohóckodás, vagy egy nagy blöff?! • Ha megnézzük, hogyan mozognak a táncosok, mennyire együtt vannak, érezhetjük a munkát a produkció mögött. Ez akkor is tény, ha amit látok, nekem éppen nem mond semmit. A műsor lehet blöff, de maga a tánc, és ahogy ők hisznek abban, amit csinálnak, már semmiképpen nem az! Tánctalány „Mi ez a hülyeség?” - kérdi hangosan, talán csak önmagától az idős néni. De lehet, hogy kommunikálni próbál a főutcán sétáló többi emberrel. Válasz azonban nem érkezik... Ám egy másik „nézőpontból”, ahol a „Hozzak nektek kényszerzubbonyt?” kérdés hangzik el, egymásra talál két ember, hiszen a másik válaszol: „Hiába mondja, nem értik, külföldiek...” S ez a válasz már maga is győzelem. Hiszen a táncosok - mint vallják - műsoraikban az elembertelenedett világgal, a közönnyel szállnak szembe, azt akarják, hogy újra figyeljünk egymásra. S a két ismeretlen ember egymásra figyelt: a négy őrültnek tűnő - mert őrültségeket!?) művelő - táncos összehozta őket. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. Akárhogy is van, be kell valljuk: nem tudjuk, mi ez az egész. Hiába olvassuk a szórólapon, hogy éljen a természetes élet, pokolba az elidegenedéssel meg az amerikanizálódott, pénzközpontú, felületes világgal, mégsem tudjuk, melyik mozdulat melyik elvet jelenti. Ugyan egyfajta jelzés (lehet), hogy „rámorognak” a zakatoló villamosra, hogy bebújnak a miskolci főutca betonkockái között - betonkockába foglalt - bokrok közé, hogy belenéznek a járókelők szemébe, várják reakcióikat... A kamaszok bugyután nevetnek, egy kisgyerek riadtan kéredzkedik mamája ölébe, egy idős asszony vállalja a játékot: táncmozdulatokkal halad el a táncosok között. De a legtöbben meg sem állnak. átrohannak a furcsa, „égből pottyant” földiek között. Hát ez az! Minden megy tovább a maga útján... .Koboldok" a főutcán Fotó: Dobos Klára Dumas új regénye? Budapest (ÉM) - Egy olasz kiadó egy eddig kiadatlan Dumas- nagyregényt dobott piacra - olvashatjuk az Élet és Tudomány című folyóirat e heti számában. A Savoyai királyi házat 1854-ben egy torinói újság közölte folytatásokban, ám a 2500 oldalas kötetet még a Dumas elfeledett művei című kiadványban sem említik, s hiányzik a Nemzeti Könyvtár központi katalógusból is. 1851-ben, III. Napóleon december 2-ai államcsínye után a 49 éves író Piemontba menekült, ahol írásaiból tartotta fenn magát. Ekkor írta A Savoyai királyi házat is. Az epikus nagyregény romantikus volta ellenére közelít a történelmi valósághoz. A lap példányait olvasói közül sokan évfolyamonként bekötve megőrizték. Ezekből ma kettő lelhető fel. A torinói Piemont Könyvesboltban fedezett fel 1985- ben egy példányt két történész. A most kiadott példány eredetijét egy gyűjtő vásárolta meg nyolcvanötezer frankért a múlt év januárjában. A háromkötetes könyv első részét egyelőre háromezer példányban jelentette meg a kiadó, de máris tervezi újranyomását. A második és a harmadik kötet az elkövetkező két félévben kerül piacra. Domaházi népdalok Putnok (ÉM) - Elek Menyhért: Az a híres domaházi menyecske... című népdalgyűjteményt tartalmazó kötetének bemutatóját tartják ma, szerdán este 6 órától a putnoki Holló László Galériában. Elek Menyhért Domaházán született 1939-ben. Egerben szerzett tanítói oklevelet és matematika-fizika tanári képesítést. 1960-tól tanít szülőfalujában. A Magyar Televízió 1970-ben szervezett Röpülj Páva című népdalvetélkedője adta az apropóját a helyi népdalkor megalakításának. A tagok elhatározták, hogy Elek Menyhért vezetésével a tévés vetélkedő után is - ahol a döntőbe jutottak - együtt maradnak, gyűjtik, éneklik a szép domaházi népdalokat, amelyek egy része szex-epei a kötetben is. Az együttes számos sikert ért el az országban és külföldön egyaránt. A domaházi népdalkor a putnoki könyvbemutatón is megszólaltat néhányat a kötetbe gyűjtött dalok közül. Balladamondóból lett „futballista” Hol a labda? (Középen elöl Gömöri Krisztián.) Fotó: Dobos Klára Miskolc, Szeged (ÉM - DK) - Gömöri Krisztián négy évvel ezelőtt országos balladamondó versenyt nyert a miskolci Debreczeni Márton szakközépiskola tanulójaként. Most a foci hozza össze ismét lapunk olvasóival: a fiatalember a szegedi „csapatban" játszik. A kisvái'dai Határon túli magyar színházak fesztiválján láthatták az érdeklődők a szegedi Nemzeti Színház és a temesvári Csiky Gergely Szíixház közös produkciójaként a Régi idők focija című előadást, amelyet (a miskolci) Telihay Péter állított színpadra. A darab főszerepét Quintus Kon- rád játszotta (akit a miskolci közönség is jól ismer, hiszen több éven át az itteni színház művésze volt). Gömöri Krisztián pedig egy volt a tizenegyből...- Abban az évben érettségiztem, amikor megnyertem a balladamondó versenyt - meséli az ifjú színész. - Aztán egy évig különböző helyeken dolgoztam: voltam rakodómunkás, pásztor egy szentendi-ei tanyán, és dolgoztam a szakmámban, villany- szei'előként is. De a nagy álmom továbbra is a színészet maradt... Felvételizett a színművészeti főiskolára, de ez nem sikerült. Felvették viszont a Miskolci Nemzeti Színház tanodájába, ahol másfél évig tanult. Aztán tanáx-ai - Quintus Konrád, Telihay Péter, Faragó Zsuzsa - Szegedre szei'ződtek, s hívták őt is. A szegedi tanoda azonban csak fél évig működött. Ennek Krisztián szerint leginkább társai érdektelensége volt az oka. Ezután - három fiú és négy lánytársával együtt - a színház gyakoi'la- tos színésze lett.- Sokat tanulunk a többiektől, de dolgozunk külön is. Bemutattuk társaimmal Mrozek: A nyílt tengeren című dai'abját, egyelőre csak szakmai közönség előtt, de van rá ígéret, hogy bekei-ül a jövő évad műsortervébe... Egyre nagyobb lehetőségeket kapunk. Most például a Pinokkióban én leszek a róka, a legnagyobb szemétláda. Ezt most szabadtéren játsszuk, szeptembertől meg majd a színházban. Ahogy a Régi idők focijának is a jövő szezonban lesz az igazi premierje. Benne van a szabadtéri Háry Jánosban is. Ez pici szerep ugyan - első tüzér lesz -, de örül neki. Úgy érzi, megtalálta az álmát: a színészet az amit szeret, és - reméli - tud is csinálni.- Jó itt Szegeden, csak az a baj, hogy messze van az otthontól... Nem tudom, később merre- felé sodródom majd, de az biztos, hogy nem akarok egy helyen leragadni. Sok vidéki színházban szeretnék játszani, természetesen Miskolcon is, hiszen a város a szívemben van. És tei'- mészetesen szeretnék felkerülni Pesti'e. Mindeneseti'e két hét múlva hazajövök Miskolcra - pihenni.
