Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09 / 108. szám
Riport ____________ M agyarul beszélünk, magyarok, vagyunk, magyar cigányok. A legtöbben vállalkozásból élünk, fuvarozunk, kereskedünk... Hamar házasodunk... II. oldal Körkérdés Május 11. —Miskolc város és minden itt éló polgár ünnepe. De kinek miért kedves ez a nap, kinek, mit jelent ez a város, milyennek szeretné látni álmai városát? III, oldal Műhely Engem nem érdekel mások véleménye. Nekem is van véleményem, neki is, természetes, ha ezek néha nem ereznek. Ezt a követ sent látjuk egyformának. IV. oldal A hét embere Erős Miklós, az év tűzoltója Mit is válaszolhatna mást egy nyolcéves kisfinagy oltó az édesapja an* a £ leszel, mint azt, hogy tuzolto. A nyolc i"_ii igvőlán kissé szégyenlősen de mégis ha arozott» közli jovo re vonatkozó terveit. Ha álma ugyanolyan büszke lesz rá, mint mos óra . -„^árom lódja, és persze minden kövesdi éves Erős Miklós ugyanis a napokban vette at K bor belügyminisztertől Az Ev Tűzoltója kitüntetést. Cs, Kelemen Andrea ~ Valójában mezőgazdasági repülő szerettem volna lenni, ez a terv éveken át kísért fiatalkoromban. Mialatt a miskolci gépipari szakközépiskolába jártam, rendszeresen látogattam az MHSZ-klubot, ahol - igaz csak hobbi szinten -, de vitorlázó repülő voltam. Érettségi után a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára jelentkeztem, de helyhiány miatt elutasítottak, és így sorkatona lettem. Ott is többször csábítottak, hogy jelentkezzem a katonai műszaki főiskolára, ahol folytathattam volna a repülést, de valahogy idegenkedtem az egyenruhától - mondja a Mezőkövesdi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokságon dolgozó törzszászlós, aki már tizenkét éve viseli a lánglovagok egyenruháját. A cserépváraljáról származó fiatalember mégsem hagyta magát meggyőzni a honvédségnél, inkább szakmájában helyezkedett, de már akkor beadta kérelmét a kövesdi parancsnokságra: tűzoltó szeretne lenni. Hogy miért? Ilyenkor általában az emberek többnyire nagy szavakkal hozakodnak elő, de a szolgálatparancsnoki beosztásban dolgozó fiatalember őszintén bevallja: kezdetben „csak” munkahely volt számára a tűzoltóság. Vonzotta a kihívás, a változatos munka, nem tudott volna „beülni” egy nyugodt, nyolcórás munkahelyre, de valójában csak akkor mérte fel igazán, hogy mi a tűzoltóság, amikor újoncként állományba került. Ott tapasztalta, hogy mi az a közösség, az egymásrautaltság, hogy' sokszor társa kezében van az élete.- Tudnom kell, hogy a mögöttem állóban megbízhatok, mert másképp ez nem menne - fogalmaz. Úgy érzi, az idősebb kollégák segítsége, tanacsai mind hozzájárultak ahhoz, hogy munkája hivatássá vált. Beosztott tűzoltóként kezdte, s végigjárva a ranglétrát jutott el odáig, hogy most szolgálatparancsnokként szolgál.- Voltam gépjárművezető, szerkezete, szolgálatparancs- nok-helyettes, és mindezt nem is bánom, hiszen így a tűzoltásnál szinte minden mozzanatot ismerek, jobban rálátok a gyakorlati dolgokra. Az újoncokat is csak így lehet betanítani Valójában így érzem jól magam, hogy fokról fokra jutottam el idáig, s ha egyszer a fiam valóban tűzoltó lesz, azt szeretném, ha ö is így csinálná végig. Igaz, a szakmai tudás mellett sokszor nagy: szerepet kap munkánkban a szerencse is, hiszen olykor csak a pillanatokon múlik, hogy sikerül-e egy égő házból kivinnünk a gázpalackokat, hogy megakadályozzuk a robbanást. Persze, a közúti balesetek jobban megviselik az embert, főleg, ha már későn érkezünk, és halálos áldozatok is vannak. Erős Miklós törzszászlós az elmúlt tizenkét év alatt nemcsak a szakmai iskolákat végezte el, hanem főiskolára is járt, es hamarosan pedagógusi diplomáját is kézbe veheti. Még mielőtt a tűzoltóság kötelékébe került volna, megnősült, és ma már Miklós kisfia nyolc-, Dorottya kislánya pedig négyéves. Felesége a helyi rendelőintézetben dolgozik asszisztensnőként.- Nem volt könnyű a család mellett tanulni, és elég sokat is voltam távol. Meg persze az otthoniak is megérzik, ha valami történik velünk a szolgálatban, vagy ha egy halálos baleset .napokig nyomja” az ember lelkét. Ezzel szembe kell néznünk, mint ahogy' azzal is, hogy szolgálaton kívül sokan kénytelenek vagyunk másodállást vállalni. Igaz, az utóbbi években javult a fizetésünk, mégis alihoz, hogy megtartsuk a család életszínvonalát, kell a mellékes. A munkánk tele van stresszel, veszélyhelyzetekkel, s a szabadidőnket inkább pihenéssel, kikapcsolódással kellene töltenünk, de ez ma még nem megy. Az Év Tűzoltója kitüntetést öt éve adja ki minden évben a belügyminiszter Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének napján az arra érdemesnek. Erős Miklós közel kilencezer tűzoltó közül nyerte el ezt az országos kitüntetést, amire a kövesdi parancsnokság terjesztette fel kiemelkedő munkájáért.- Meglepődtem, mikor megtudtam a hírt, mert erre igazán nem számítottam, de valahogy' úgy érzem, hogy ezzel a kitüntetéssel nemcsak egy személyt ismertek el, hanem az egész kövesdi tűzoltó-parancsnokságot. a kollégáimat is, hiszen csak olyan állományból lehet kiemelni valakit, ahol mindenki jól dolgozik. Miskolc, május 11. Bkackó István A4 ottó: Amikor Miskolc pallosjogot kapott, s a mészárosokkal az élen megalakultak az első céhek, úgy lehetett valaki a város polgára, hogy egy hollandi aranyat vagy egy tűzoltásra szánt bőrvedret adományozott a tekintetes elöljáróságnak. Ára volt miskolcinak lenni, mert értéke is volt. /\ jelzők egyre szaporodnak, ha Miskolcról esik szó. Már nem az ország második városa, mert mind demográfiai szempontból, mind pedig gazdasági súlyát tekintve Debrecen megelőzte. Ez legyen a legnagyobb baj a Szinva-partján. A hajdan 999 csizmadia, a békás kocsonya, a legnagyobb jövőjűnek titulált, az ipari fellegvárnak minősített város ünnepre készül. 1909. május 11-én „kiállíttatott az a címeres kiváltságlevél, amely széleskörű jogokat, és teljes önállóságot biztosított Miskolcnak". A város azóta is fejlődött, változott, s megvalósult az álom: Nagymiskolc, amely most Bükkszentlászlótól Szirmáig terjed. Ez a se szép, se csúnya település könnyen befogad, s lakóit önérzetes önvallomásra készteti, prókátor Nemes Szrogh Sámuel 1800-ban szedte versbe „Miskolcnak a javai" című sokat citált költeményében az itteni lét értelmét és gyönyörűségét. „Van jó levegője: Vize, melyen vannak sok Malmok. / Úgy rendeltettek strá- zsául körülte a szép Halmok, / Hogy Kaput is formáljanak Lakossai számára, / Kenyeret is teremjenek, s légyenek Borok tára. / Itt az Avas, az Angyal-völgy, Tetemvár s Bábonyibérc / Olly Kintset tart, mely könnyebben ád pénzt, mint az arany-érc. / Itt az Asszonyok tsinosak, még-is nem bujálkodnak; / A Férjfiak társalkodnak, s e mellett munkálkodnak. / Ellehet hát ezt mondani: A Ki nem volt Miskolczon, / Nem tudja a Boldogságot hol ülhet a fő pólczon." IVlassán, Diósgyőrben már jó kétszáz esztendővel ezelőtt vasat olvasztottak, papírt készítettek. Híres volt az itteni kohászkodás, a tehérmívesség, a gépgyártás. Indokolt a múltidő használata, hiszen a monokulturális indusztrializáció a váratlan rendszer\'ál- tás nyomán szükségszerűen leépítette az ipart, elszegényítette a várost, szélnek eresztette a dinasztiák szakmai tapasztalásán edződött munkásokat. A múlt és a jelen egymásra fényképeződik, de nem keveredik, s a daliás idők nem ötvöződnek a mai kínosan keserves pillanatokkal. Igaz, a bankónak való papírpénzt még itt készítik, s az egyetemváros nyolcezernél több diákot számlál. r\ megszépítő nosztalgia fényesítheti az ünnepet, a régi-új címerrel ékesített transzparensek elfedhetik a város szeplöit, a stadiont megtöltheti annyi ember, mint ahányan valaha a kohászatban szorgoskodtak, az ilyenkor szokásos tűzijáték alkalmi látványosságot nyújthat, ám az Avas alji település mogorva, sértődött, s jobb sorsra érdemes. Az Avas a miskolciak „kiapadhatatlan jókedvének" forrása. Városnyi várost tart a hátán, de a legendárium szerint a jó öreg hegy gyomra jó bort érlel, fái árnyékot, friss levegőt adnak, s a tetejéről szép a kilátás. Most milyen a kilátás? A gazdasági visszaesés miatt kevesebb kémény füstöl, tisztább a levegő, de a kép mégis homályosabb... A hétfői rendezvény színhelye az idén 175 éves nemzeti színház. Micsoda hatalmasságok fordultak meg itt! Csak a közelmújtból néhány név: Major Tamás, Lati- novits Zoltán, Őze Lajos, s az első sikerét Miskolcon arató friss Kossuth-díjas Sztankay István... Holnapután a mai Miskolc jeleseit köszöntik, díjazzák Thália templomában. Érdemdús polgárok szólíttatnak majd a színpadra, nevüket megőrzi a város most is íródó krónikája. E sorok írása, illetve megjelenése idején a kitüntetetteket még nem ismerjük, csakúgy, mint a holnapi képviselőválasztás első etapjának befutóit. Ám a kötelező kampánycsönd sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a civil kurázsi legjelesebbjeinek előre is gratuláljunk. Azoknak, akik nemcsak Miskolcon, hanem Miskolcért is élnek, dolgoznak; s képletesen is és valóságosan is várost építenek, itt és most, ezen a 633 esztendeje urbánussá lett településen. Fogjunk hát kezet velük, mosolyogjunk egymásra, s ünnepeljünk a város ünnepén! Hogy is írta naplójában Déryné Széppataki Róza 1822-ben? „Fölmelegedtem ismét a régi szerető karoktól átölelve, s keblükhöz szorítva, mintha új életre derültek volna napjaim..." Ünnepre készül a város Fotó: Bujdos Tibor
