Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09 / 108. szám
■r-wILWYm MaotaioksUo RIPORT - TÖRTÉNELEM 1999. Május 9., Szombat n Ha május íjén meglátogatjuk a családot, nem mindennapi élményben lesz részünk: a szirmai cigány vajda fia lánykérőbe megy, nem akármilyen májuskosár kíséretében '- tudatta velünk a család. „Magyarok vagyunk, magyar cigányok” Szalóczi Katalin A megadott cím Miskolc-Szirma egyik legmódosabb házára illik. Az udvaron nagy testű, harcias kutyával incselkedik néhány kisgyerek. De amint beóvakodunk a kapun, a kutya farkát behúzva visszabaktat az óljába, hogy aztán elő se jöjjön, míg ott vagyunk. Mi, az idegenek. Egy középkorú asszony perdül elénk, s bevezet.- Itt vannak a tévétől, a rádiótól! - kiáltja. A boltív mögötti ebédlőben az asztal körül csupa férfi. Keresem a legidősebbet, csak ő lehet a ház ura.- Én, én - s már tölti tele a poharat. Tolják elénk a tepertőstálat, a megkezdett falatokat kikapdossák belőle, vegyünk a főtt zúzából, két vajdlinggal is remeg belőle az üvegek, poharak között. Érdeklődnék, de senki nem ad komoly választ, jól elheccelődnek a körükbe került asszonyszeméllyel.- Milyennek kell lennie ma egy vajdának?- Kedvesnek kell lenni, például gyakran kell kínálgatnia a vendéget - mondja a szemre rangidős. S ha nem vagyok résen, már újra töltene.- Miért ülnek a nők külön?- Mert csak a féltékeny ember tartja mindig maga mellett az asszonyt.- Ezek szerint maguk nem féltékenyek?- Nem az eget, nekem már attól elborul az agyam, ha valaki ránéz a feleségemre - mondja az egyik fiatalember, aki ragaszkodik hozzá, hogy a nevét ne jegyezzem fel. Kiderül: a ház ura nincs is a körünkben. Még fürdik, akárcsak a vőlegénynekvkló. Végül megszánnak, s odaintik a fiú egyik nővérét.- Nem vajda az én apám, már nem abban a világban élünk. Cigányul is csak a nagyapáék beszélnek, a szüléink már épp hogy csak megértik, mi és a gyerekeink már azt se. Magyarul beszélünk, magyarok vagyunk, magyar cigányok. Szinte mindannyian vállalkozásból élünk, fuvarozunk, kereskedünk. Az apám nem vajda, az igaz, de bárki a faluban megmondhatja: Rézműves Lajos errefelé a legrendesebb ember. Minden gyerekét tisztességgel felnevelte, három lányát férjhez adta, egy fia megnősült, mindnek saját háza van. Ez az egy öcsém van még itthon, neki rendezzük most a lánykérést. Végszóra elő is kerül Rézműves István. Zavarban van, míg hófehér zoknit húz a fekete bórszereléshez, közben mosolyogva motyogja, mint aki maga is nehezen hiszi:,- Én volnék a vőlegénynekvaló, tizenhét éves. Az apa is előbújik, frissen mosdott, de az arca még borotvahabos. A középső nővér háznézőbe invitál. A falépcsők István jelenlegi „rezidenciájába” vezetnek. A háló gyönyörű, mellette a nappali, márványpultos bársarokkal.- Van hová jönnie a leánynak - mondom őszinte elismeréssel. Kiderül, nem jót szólottám: Istvánnak van már saját háza, csak még üres. Az esküvőig meglesz az új autó is. Most is van épp egy „ezerkettese”, futkosásra megteszi.- Milyen a kislány? - kérdem a legilletékesebbtől.- Csak jót mondhatok róla: szép is, csinos is, kedves is...- Szóba se jön a továbbtanulás?- Ószintén szólva nemigen szerettem tanulni. Az asszonyok közbeszólnak:- Nálunk nincs idő rá, hamar házasodunk, aztán máris jönnek a gyerekek. De őket már biztos taníttatni fogjuk.- Mit csinálnak napközben a sok kicsivel?- Arra van a ’bébisziszter’ és a bejárónő.- Hány gyereket akarnak, István?- Szépen sorban, ahogy jön.- Nem lesz még korai, hiszen Mónika még általános iskolás? Az asszonyok ismét átveszik a szót.- Van még egy jó évük az esküvőig. Jelentik, megjött a májuskosár. A hatalmas rózsaszín csoda nem lovasszekéren érkezett: az utolsó percben meggondolták, széjjel ne rázódjék, inkább az egyik Mercedes teherautójukkal mentek érte. Zsolcáról rendelték, nyolcvanhárom ezerért. A sütemények is onnan valók. Egyre többen érkeznek, a jókedv alapozására azon nyomban előkerülnek az üvegek. Két hegedűs és egy gitáros rendületlenül húzzák a megrendelt nótákra ugyanazt a ritmust. Egy órányi utcai várakozás után elindulunk. Akinél nem süti van, annál italok és poharak. Út közben senkit ki nem hagynak a kínálásból, aki csak a legkisebb érdeklődést is mutatja a menet iránt. De többen már messziről kiáltják: egészséget az ifjú párnak! Az anya irányít. Rá-rászól a platón álló fiúkra, merre fordítsák az arcukat, hogy a képeken rajta legyenek, a zenészekre, hangosabban húzzák, a lányokra, asszonyokra, serényebben kínálgassa- nak, énekeljenek. Néha meg mindenkire:- Rendeződjetek már, ne úgy menjünk, össze-vissza, mint a cigányok! Engem karon fogva vezet, az egyik kanyarban előkapja zsebéből a menyasszonyjelöltnek szánt arany karkötőt, rajta fityeg az árcédula: 79.900 forint. A testvérek is hoznak ajándékba némi apróságot: kosztümöt, ruhát, papucsot. Éz így szokás. Az ebéd a lányos háznál lesz, így lett megbeszélve, kétszáz főre főztek, a szűk rokonságnak. Az eljegyzésre mgjd barátokat is hívnak, az esküvőre az ismerősök is hivatalosak lesznek. A lányos ház előtt kevéssel az anya előtt terem egyik felnőtt lánya:- Mindjárt úgy felképelem a fiadat! Az anya intézkedik: az addig a menet mellett kocsival fel-le furikázó vőlegényjelöltet kiparancsolja az autóból, és az élre irányítja. A keresztapával megbeszélik a „forgatókönyvet”. Ő a kikérő. A másik család már a kapuban. Középütt Oláh Mónika, csipkés ruhában, ezüstös papucsban, felaranyozva várja Istvánékat. A zenére gépiesen mozdulnak tagjai, mosolypg, de mintha egy más világban járna. Mindenkivel fordul egyet, akivel kell, legkevesebbet a vőlegénnyel, aki - úgy tűnik - legszívesebben láthatatlanná válna. Nagy parádéval hordják be a vendégek az ajándékokat. A májuskosár alig fér be a ház mellet felállított sátor nyílásán. Fotó: Vajda János „A síkra magyarok! Fegyvert ragadjatok. ” /Vörösmarty/ lUiliU árkává, Stevan Supljikacs ezredest vajdává választották. Május 15-én kimondták a szerb nemzet szabadságát és függetlenségét, követelték a szerb vajdaság létrehozását. A kongresszus egy főbizottságot (főodbort) választott, amely a vajdaság kormányának szerepét tölti majd be. Elnöke a Rajacsics által 18- án kinevezett Stratimirovics lesz. Elkezdik a helyi odborok szervezését is. Május 14-én közben a Batthyány- kormány követeket küld a frankfurti német birodalmi gyűlésre: az ott történtek nagy szerepet játszhatnak a magyar függetlenedésben. Ebben az időszakban a horvátok felkelésre, a románok nemzeti gyűlésükre készülnek, amelyet május 15-17-én tartanak Balázsfalván. A 30-40 ezer résztvevő követelései hasonlóak a szlovákokéhoz. A nemzetiségi törekvések - különösen a szerbeké - a magyar állam felbomlásával fenyegettek. Az önvédelem érdekében május 15-én a kormány döntött arról, hogy megerősíti a délvidéki várakat, megtiltja a fegyverkivitelt, Szegednél katonai tábort állít fel, és egy 10 000 fős mozgó nemzetőrsereget szervez. Új ember kerül a nemzetőrség élére is. Május 16-án Batthyányék kibocsátják rendeltüket az első 10 honvédzászlóalj és egy tüzérüteg felállításáról. Ezzel elkezdődik a honvédsereg szervezése, s hamarosan szükség is lesz rá... (Folytatjuk) A sorozat szerkesztője: Gulyás József sfj májusának közepén a ■ pesti ifjúság megmozdulása akaratlanul is gyengítette a baloldalt. Május 10-én a radikálisok macskazenét akartak adni Lederer tábornoknak, a budai katonai fóhadparancs- noknak, mert szabotálta a nemzetőrök felfegyverzését: elavult fegyvereket adott át a fővárosi nemzetőrségnek. Elhatározásukat erősítették azok a bécsi hírek, hogy az ottani miniszter- elnök lemondását is macskazenével kényszerítették ki a bécsiek. Lederert a radikális sajtó Metternich emberének tartotta, s így örültek volna lemondásának. Amikor azonban a tábornok Szent György téri lakása elé értek, nem várt fogadtatásban részesültek. A füttykoncert hatására a közeli fegyverraktárból vértes cseh lovasok, a szomszédos utcából szuronyos magyar gránátosok robogtak elő, s kardlappal, puskatussal, szuronnyal ütötték-vágták a tüntetőket. Az eset kapcsán a nádor vizsgálatot rendelt el, s ez Lederer Pestről való meneküléséhez, majd bécsi nyugdíjazásához vezetett. Csak ezután küldte meg Latour hadügyminiszter a katonasághoz a május 7-i királyi parancsot, amely a katonákat a magyar kormány iránti engedelmességre utasította. Bár a kormány némileg megingott az ügy miatt (a radikálisok lemondásokat is követeltek), mégsem Batthyányék vesztettek presztízsükből. Igaz, ennek már egészen más okai voltak... Ezeket az eseményeket háttérbe szorította a nemzetiségek elleni katonai készülődés. A magyarországi nemzetiségek nagyjából 1848-ra jutottak el a nemzeti fejlődésnek azon fokára, hogy saját politikai jogaik, nemzeti létük elismertetését követeljék. Biztatta erre őket a bécsi udvar mellett a határon túli szomszédság is. A románok, a szer- bek félig-meddig önálló államai megerősödésüket remélték a Habsburg Birodalomban élő testvérek csatlakozásától Május 10-11-én a szlovákok bptó- szentmiklósi gyűlése a korábbi programon is túllépett. Bár nekik nem volt külső államuk, amelytől támogatásra remélhettek, rámenős értelmiségük ősi jogaikra hivatkozva követelni kezdte egyenjogúságuk elismerését. Vezetőik (Stúr, Húrban, Hodza, Francisci, Kollár, Daxner) 14 pontba foglalt határozatot fogadtattak el. Követelik nemzetként való elismerésüket, az általános választójogot, a szlovák tannyelvű oktatási rendszert- beleértve az egyetemi oktatást is -, szlovák kulturális életet akarnak. Céljuk az anyanyelvű megyei igazgatás, bírósági tárgyalás, törvények, és a szlovák országgyűlési képviselet megteremtése. Ehhez járulnak még a paraszti követelések. A kemény hang miatt vezetőiknek menekülniük kell a letartóztatás elől. Május 13-15-én ülésezik Karlócán- az érseki palota udvarán - a szer- bek nemzeti gyűlése. Felfegyverzet- tek lévén még nagyobb veszélyt jelentettek. Csemovics Péter királyi biztos a zavargások elkerülésére statáriumot hirdetett, de békére szólító kiáltványát nyilvánosan elégették. A gyűlést összehívó Rajacsics érseket pátri1. Mit jelent a statárium? 2. Kik voltak a frankfurti birodalmi gyűlésre utazó magyar követek? 3. Milyen méltóság a pátriárka? A magyar kormány egyetlen érdemi válasza a nemzetiségi követelésekre: a fegyvercsörtetés Vidéky János rézmetszete Múltidéző kérdések Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit felidéző cikksorozatunkhoz kapcsolódóan minden héten három kérdést is felteszünk olvasóinknak. Azok között, akik helyesen válaszolnak, és a megoldást -alap alján közölt rejtvényszelvénnyel együtt - a megjelenést követő hét csütörtökjéig eljuttatják szerkesztőségünkbe, hetenként három darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf: 351. Előző heti rejtvényünk megfejtése: a Márczius Tizenötödike című napilap szerkesztője Pálffy Albert volt; az össznémet parlament 1848. május 18-án ült össze, Hrabovszky János báró altábornagyot küldte a nádor május 10-én királyi biztosként Horvátországba. Szerencsés nyerteseink: Birkás Imréné, Miskolc; Ungvári László, Miskolc; Viga Gyuláné, Miskolc. A könyvutalványokat postán kapják meg.
