Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
Interjú A polgár pedig ott kezdődik, ha valaki kijelenti: vagyok, aki vagyok. Természetesen nem önkritika nélküli elfogadásást jelenti az egyén egy bizonyos állapotának... II. oldal interjú A reflektor tényleg a szemébe süt az embernek, de csak ágy lehet jól játszani, ha az ember ki tud bújni a saját bőréből és bele tud szállni Olivérbe. III. oldal Üferátor ______ ^ A kik jól ismerték csak Horpinak szólították. Horpi fordított életet élt, nappal aludt, éjjel dolgozott. És sokat dolgozott... Egy éve itthagyott bennünket. IV. oldal Puszi Fotó: AP A hét embere Elek Gyula, a versmondó rendőr Nyikes Zita »Versmondó rendőr?! Ez egy kicsit nevetségesen hangzik, nem?!” - szabadkozik beszélgetésünk elején Elek Gyula, az „Őrzők vigyázzatok a strázsán” mottót viselő I. Országos Verses Prózamondó Verseny döntőjének egyetlen Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei résztvevője. Az első, kimondottan rendőröknek - a rendőrség állományában dolgozóknak, és a szakközépiskolák közbiztonsági tagozatán tanulóknak - rendezett vers- és prózamondó verseny döntőjét ma, szombaton rendezik meg Erdőkertesen. Az elődöntők eredményei szerint az országból harminckilencen vesznek részt a végső megmérettetésen.- Felhívással kezdődött a Verseny. En viszont már csak a szolnoki területi döntőre emlékszem pontosan. Az januárban volt. Öt megyéből körülbelül hatvanan voltunk ott. A szolnoki versenyen nem hirdettek helyezetteket, tízünket - oégy felnőttet és hat középiskolást - továbbküldték erre a hétvégi, szombati döntőre. Szolnokon a Lócit adtam elő, miután befejeztem, a zsűri egyik tagja csak ennvit mondott: „Ugye, család van?!” Igen! Elek Gyula kislánya bárom és fél éves. Feleségével os ihletet adó gyermekével szülőfalujában, Sajólászlófalván él. Huszonhat éves, így életrajzi adatait nem nehéz felsorolnia. Sajószentpéteren született, ugyanis ott volt szülőfalujához a legközelebbi szülészet. Az általános iskola első négy osztályát Lászlófalván járta, a felső tagozatot pedig már Parasz- nyán. Miskolcon, a közlekedési és postaforgalmi szakközépben érettségizett. Szombathely következett, a rendőrtiszthelyet- tes-képző. Szolgált Miskolcon, zászlós lett, novembertől pedig a barcikai városi rendőrségnél dolgozik. A legutóbbi parancs szerint gépkocsizó járórvezető, kutyavezető...- Hogy mit jelent ez a beosztás? - kérdez vissza, majd a választ is megadja. - Mindent, vagy ha úgy szebb, akkor bármit. Egyszóval pedig talán így lehetne kifejezni a feladatomat: közrendvédelem. Voltam színjátszó is egy időben, de úgy' érzem, hogy mostanában is nap mint nap szerepelnem és játszanom kell az utcán. Nem mindegy ugye. hogy' kihez hogyan szól az ember?! - helyeselted kijelentéseit Elek Gyula.- Az elődöntőn egy kicsit elveszettnek éreztem magam, amikor közvetlenül előttem szavalta el az egyik lány a Lócit - kanyarodunk vissza újból a versmondáshoz. - Persze, az ember figyeli a többiek előadását is, de akkor, ott a színpadon már úgysem lehet változtatni. Mindenki maga dönti el, hogy kinek mi a jó, hogy ki hogyan magyarázza és értelmezi, majd ki hogyan adja elő a verset. Ki így mondja, ki úgy, kinek így tetszik, kinek úgy. A zsűrinek, úgy' látszik, az én előadásom tetszett. Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse nagyon ismert, ezért Elek Gyula a döntőre Karinthy Ferenc Előszó-ját választotta. Választását még azzal is megindokolja a versmondó, hogy' a döntőn már nem illik gyerekverssel elindulni, komolyabb verset kellett tehát keresnie. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...” - indul a szavalat. Tekintete „elnéz”. Talán az érzéseivel való kapcsolatot keresi, talán a versmondáshoz szükséges „színpadi” körülményeket. A jókedvű, vidám fiatalember kicsit az irodalom világéba csöppen. „Nem mondhatom el senkinek...” - Hömpölyög a komoly ismétlés, majd egy hirtelen mosoly: „Elég ennyi?”- Az az igazság, hogy nem vagynk nagy olvasás típus. Szívesen meghallgatom a verseket. Tetszenek Latinovits előadásai is, megnézegetem a Vers mindenkinek című műsort is, olvasgatok is, ha időm engedi. Jókait szeretem, azért, mert ő még romantikus - igen, tényleg ez a legjobb szó rá, hogy' romantikus - volt. Az irodalmat az általános iskolai magyartanárom, Kocsis Teréz szerettette meg velem. Szigorú tanár volt, nagyon figyeltünk az óráin. Amikor eldöntöttem, hogy indulok ezen a versenyen, elmentem Teréz nénihez, hogy segítsen, ő is ajánlott verseket. Kiskoromban többször szerepeltem versenyeken, még középiskolás koromban is tagja voltam a szín- játszókömek, amikor viszont a rendőrséghez kerültem, elmúlt a szavalási vágy bennem. A zene, az van helyette - mondja. Mikor a Rendőri Ezred IV. Zászlóaljánál dolgozott, szintetizátoron játszott a „Kék fény” rendőrzenekarban. Rendezvényekre jártak, a csárdástól a keringóig zenéltek mindent. Hobbi szinten ma is gyakran muzsikál otthon.- Még mi a fontosabb az életemben?! A legfontosabb a család, másképpen nem lehet megfogalmazni a lényeget - jelenti ki szűkszavúan Élek Gyula. Közbizonytalanság Kor na a István Mikor jött el abból a mocsok-Landból, kérdezte egy müncheni bolt eladónője, távolba menekült hazánkleá- nya, csak így, ohne cicó, mikor kiderült, hogy földiek volnánk. Hebegtem valamit, hogy csak egy hónapra, aztán megyek haza, HA-ZA. A hölgy azonban ezt nem látszott érteni. Százhúszezerből ott ki se lehet jönni, harsogta, s már úgy belejött, nem hagyta annyiban, a „kriminalitát" meg borzasztó, célozva ezzel közbiztonságunk elégtelen voltára. Mindez két éve történt, amikor Horn Gyula még álmában sem gondolt arra, hogy egyszer kicsúszik majd a száján elhíresült mondata: „Ami itt van, az nem közbiztonság." A miniszterelnöknek persze igaza volt, mert a helyzet valóban nem megnyugtató, az egészben csak az a visszás, hogy ezt akkor vette észre, amikor egy - ilyen, még inkább tán olyan - üzletembert jól tőbe nem lőttek a nyílt utcán. Megintette a belügyminiszterét - az egész inkább neki szólt -, hisz ugyanaz a kormány, de mégiscsak két párt, meg választások, miegymás: Amikor egy üzletembert lelőnek, még inkább kivégeznek, az nem csupán közbiztonsági kérdés, felmerül ilyenkor korrupció, alvilági kapcsolat. Ha így nézzük, rám nem lenne érdemes pazarolni egy golyót sem, mert semmim sincs. Ha pedig egy apuka - lásd amerikai esetek - a parabellum használatára okítja bilin ülő porontyát, akkor a szülő az elmeorvosi eset. Nekem is Zorro volt a példaképem (komoly következmények nélkül), aki kardélre hányta tucatjával a gazokat, a népnyúzókat; ma meg a Terminátor és társaik a (komolyan) követett minták, akik válogatott kegyetlenséggel végeznek minden útjukba kerülővel - százszámra. A tudósok is tanácstalanok még. hogy mik is valójában a fokozódó gyermeki és felnőtt agresszivitás okai. De ha csak egyetlen tinilányt erőszakolnánk meg évente, akkor is azt kellene mondani, a helyzet nem jó. (De vizsgáljuk-e, érdekli-e az újságolvasót e rettenetes tettek háttere, az elkövetők élettörténete - az okok egyáltalán?) Ha csak egyetlen egy csecsemőt tenne ki tizenéves anyja a kukába, akkor is azt kellene kiáltanunk: ez szörnyűség! (De tudjuk-e, érdekel-e bennünket egy leányanya végső testi-lelki, anyagi kiszolgáltatottságai) Az nem sztori, hogy szegény, hogy nyomorult; a sztori az - s erre vagyunk vevők, mert ezzel etetnek hogy kitette, megölte az alávaló. A megélhetési bűnözést sem lehet pusztán rendőri intézkedésekkel, a testület minőségi munkájának javításával visszaszorítani. Mondhatta volna a miniszterelnök, hogy ami itt van, az közbizonytalanság - ezért hát ez a félelmetes bűnözés, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim; s akár keblünkre is ölelhettük volna, hogy milyen önkritikus. Nem tudom, hogy most mennyivel több gyilkosság és brutális eset történik, mint mondjuk két-három hónapja, de az biztos: a Horn- bejelentés óta retteghetünk. A „szidd, ahogy éred"-elv alapján a választási kampánynak - úgymond - aktuálpoli- tikai aduja lett azzal riogatni a választókat, hogy ki sem lehet már menni az utcára. Csak így, az utcára. Mindig voltak és mindig lesznek - több vagy kevesebb, ezen lehet lemérni, hogy javul-e helyzet - utcák, városrészek, ahová nem érdemes sötétedés után bemenni Barcelonától Stockholmig. (A skandináv országokban persze ügyelni kell az évszakokra, mert ott az óvatlan turistát nyári éjeken is napfénynél vágják kupán.) Miskolcon sem érdemes a Béke szálló körül sétálgatni, vagy a Szondi telepen. De hát senki sem állította, hogy a közbiztonság jó lenne. Szabó Iván MDNP-elnök szerint a kampányban a GDP mégoly tetszetős számaival nem lehet tömegeket mozgósítani. A „Több rendőrt az utcákra!" ellenben jól eladható szlogen. Értjük mi, hisz rettegünk. Torgyán józsef egy nagygyűlésen a parlament rendkívüli összehívását sürgette: módosítsák az alkotmányt, és állítsák vissza - ha nem is véglegesen, legalább időlegesen - a halálbüntetést. Nem érdekes, hogy csatlakoztunk az ellenkezőjét megfogalmazó nemzetközi egyezményhez. Szomorú aktualitást adott szavainak a körmendi gyerekgyilkosság. Nem tudni még, hogy pontosan mi is történt, de a halálos ítélet mégis sokak igazságföérzetét megnyugtatná. Vannak, akik csendben azt mondják inkább: jólétet; mások - ezt ugyan nem tagadják, sőt - a hangsúlyt a rendre, az asz- talracsapós, a mindenrekiterjedő RENDRE teszik. Egy hete hét felé Miskolc belvárosában sétálgattam a barátommal. A Centrumnál úgy döntöttünk, iszunk egy kortyol. Felsétáltunk a Széchényié a villanyrendőrhöz, a Tháliába - két sör. Tízkor indultunk haza. Épp mesélném neki, hogy nemrég Budapesten jártam, a Moszkva térnél vacsoráztunk - ahol a koldust lelőtték -, aztán sétáltunk a Margit körúton - nem messze attól a helytől, ahol meg Fenyő Jánost lőtték agyon - mire ő közbevágott: hogy nem lehet már végigmenni Miskolc közepén nyugodtan, valaki mindig beléd köt, magyarázta tovább, levernek. Lépegettünk szép lassan, míg a Városház térig értünk, jött a villamos, felszálltunk rá. Megint megúsztok.
