Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

ILUffi MagyarorszAg INTERJÚ - TÖRTÉNELEM 1998. (j „Vagyok, aki vagyok” Pankucsi Márta jogász-szociológus. Jelenleg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium civil kapcsolatok igazgatóságának igazgatója. Férje, Furmann Imre jogász, költő, a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédő iroda vezetője. Imre nyékfádhází munkáscsaládból származik, Márta szülei első generációs értelmiségiek - apja orvos volt, édesanyja tanítónő. Egyiküket Budapesthez köti a munkája, másikuk pedig folyton úton van az országban. De a hétvégét mindig itthon töltik, sőt, Márta nap mint nap hazajár, hiszen itt az otthona, negyedikes gimnazista fiuk sem volt hajlandó a Földest feladni, s itt lakik Márta édesanyja is. Szalóczi Katalin „A polgárság lényege: va­gyok, aki vagyok” - fogal­maz Furmann Imre (F. I.), és felesége, Pankucsi Márta (P. M.). Ok hívták életre 1993-ban a rendszerváltozás utáni első olyan civil szerve­ződést Miskolcon, amelyik nevében is vállalta törekvé­seit: a politika öntörvényű- ségének korlátok közé szo­rítására kísérletet tevő Mis­kolci Polgári Kört A házas­párral a polgári hagyomá­nyokról és a példaképeikről beszélgettünk. P. M.: - A civil szerveződés csí­ráját saját életünkben az a ba­ráti társaság jelentette, amely­nek tagjait az azonos értékrend alapján való azonos gondolko­dás jellemezte. Korábbi lakóhe­lyünkön, az avasi panellaká­sunkban rendszeresen találkoz­tunk, s beszélgettünk közélet­ről, irodalomról. F. L: - Aztán jött a rendszervál­tás, s a politikában megmártóz­va meg kellett tapasztalnunk: a politika mindenre képes. Felis­mertük: a politika öntörvényű- sége ellen csak a civil társada­lom léphet fel. Felhagytam a po­litikával, s elkezdtem tanulmá­nyozni Miskolc és környéke múltját. Izgalmas felfedezés Pankucsi Márta és Furmann Imre, akik megmártóztak a politikában Fotó: Farkas Maya volt, hogy ha az itteni feltételek közül - hagyományok, termé­szeti adottságok, polgári múlt - mondjuk egy svájci városban csak eggyel is rendelkeznének, abból aranybányát csinálnának. Ezzel szemben Miskolcnak csu­pán a „lepusztult, primitív” mi­nősítést „sikerült kivívnia”. A polgári aura az utóbbi pár év­ben van visszatérőben. P. ML: - Kutattuk, mi a gond: ki­épült a polgári demokrácia intézr ményrendszere, megvalósult a pi­acgazdaság, valami mégis hiány­zik - és ez a polgárság. A polgár pedig ott kezdődik, ha valaki kije­lenti: vagyok, aki vagyok Termé­szetesen nem önkritika nélküli elfogadását jelenti az egyén egy bizonyos állapotának sokkal in­kább azt: mindenkinek ki kell hoznia önmagából a legtöbbet, a folyamatos önépítés által. Furmann Imre és Pankucsi Márta a hagyományokról, az önépítésről, a példaképeikről F. I.: - Aminek a feltétele az anyagi, gazdasági, szellemi füg­getlenség. Amíg arra kell foly­ton gondolni, hogy meglegyen a család betevő falatja, nem lehet polgári létről beszélni. Másfelől persze attól sem válik polgárrá valaki, ha meggazdagszik. P. M.: - A bizalom kulcsszó. Az embernek bíznia kell önmagá­ban, de másokban is. El kell fo­gadnia: ha tud saját erőből bol­dogulni, nem azt jelenti, hogy másokat el kell taposnia. F. L: - A szolidaritás persze nem mehet az egyéni élet rová­sára. A mi életünk másról se szól, mint hogy megpróbáljuk azt az egyensúlyt megtalálni, amikor még a saját életünk ká­rosodása nélkül tudunk máso­kon segíteni. Be kell vallani, kevés sikerrel. P. M.: - A polgári léthez hozzá­tartozna a testi-lelki egészsé­günkkel való törődés is, amire mostanság aligha futja. A nagy álmom: arra vágyom, bárcsak lenne Miskolcon egy olyan - művészeti pódiumként is mű­ködő - kávéház, ahova betérve biztosan találok olyan embere­ket, akikkel jól el lehet beszél­getni. F. I.: - Az én ,„szent helyem” a totózó. Évtizedek óta hetente eljárok, hallgatom az embere­ket. Sok mindenkitől lehet so­kat tanulni. Hosszan sorolhat­nám a példaképeimet: ott van Pataki János, a festő, akit nem győzők csodálni, milyen teljes­séggel képes megélni az életet, vagy Fecske Csaba, aki noha egyre bicegósebben jár, egyre magasabb szellemi régiókba emelkedik... P. M.: - Sokat tanulunk Dá­vid fiunktól is. Mi olyan világ­ban nőttünk fel, amelyben a felsőbb hatalomnak való en­gedelmesség ugyanolyan meg­határozó volt, akárcsak az összeköttetés. A fiunk számá­ra már egyszerűen elviselhe­tetlen a gondolat, hogy bár­mit elintézzünk neki; a felvé­telije idején még nevet is akart cserélni. Biztos akart lenni, hogy önmaga értékei szerint méretódik meg. Ő már igazi polgár lesz. „Az egész szomszédság mind ellened zendül” (Arany János) S okasodtak gondjaink a nemzetisé­gekkel április második felében, és a helyzetük miatt elégedetlen céhlegények is sorozatosan tüntettek. Utóbbiak a céhek korlátainak eltörlé­sét követelték. A Pestre költözött kormánynak még olyan népgyűlési mozgalommal is far­kasszemet kellett néznie, amely április 19-én a következő negyedévi lakbérkö­vetelések eltörléséért lépett föl. A Batthyány-kormány ezért április 20-án kelt kiáltványában rendeletileg szabá­lyozza a népgyűlések tartását. (24 órá­val előbbi bejelentés szükséges.) Nem volt könnyű dolga a miniszté­riumnak, ahogyan a Kossuth által 20-án közreadott pénzügyi mérleg is mutatta - a kincstár helyzete elég ki­látástalan. Készpénzben 402565 forint állt rendelkezésre. Ebből látható, hogy a pénzügyminiszter a közszükséglete­ket a következő országgyűlésig sem lesz képes fedezni. így hát takarékos­kodni kellett. (J\ sajtószabadság... biz­tosítása következtében, a censorok- nak... hivataluk megszűnvén,... fizető­sök is azonnal megszüntetett” - írta egyebek mellett Kossuth rendelete.) Az udvar pedig mindent elkövetett, hogy az utolsó rendi országgyűlés hang­adóját, a pénzügyminiszterré lett Kossuth Lajost lejárassa. A császári pénzügyminiszter elrendelte, hogy Becsbe szállítsák a magyar bányák termékeit, s a magyar pénzügyminisz­ternek április 20-án rendeletileg kel­lett ezt leállítania. A vármegyékben is fontos volt át­venni az ellenőrzést, ezért 21-22-én új főispánokat neveztek ki a megyék élé­re. Ekkor lett főispánná Szatmárban Károlyi György, Borsodban Vay Lajos, Biharban Beöthy Ödön, Nógrádban Ráday Gedeon, Zemplénben Andrássy Gyula, Szabolcsban Patay József. Az április 22-i napon a miniszter­elnök elrendeli, hogy a nemzetőrség vezényleti nyeíve a magyar lesz. A rendelet szerint az oktatás is magya­rul folyik majd. A nemzetőrségnél csak egységes gyalogság és lovasság létezhet. 1848. április 22-én konfliktus ala­kul ki a magyarok és a szászok kö­zött Erdélyben az unió kérdésében. Az erdélyi Szász Egyetem ugyanis elutasítja az Uniót. (Már a magyar hivatalos nyelv bevezetése ellen is tiltakoztak a ’40-es években.) De ugyanígy romlott a királyföldről be­települt románok és szászok viszonya is. Viszont a magyarok elleni fellépés időnként szövetségessé tette e két er­délyi népcsoportot. Április 23-án István nádor elrendeli a Partium visszacsatolását, s ennek végrehajtására Wesselényi Miklós ve­zetésével királyi biztosságot nevez ki. Megszaporodtak a zsidóellenes fel­lépések 1848 tavaszán. Az 1846-47-es évek rossz termése nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy ezek a pogromok ál­landósuljanak. A zsidóellenesség okai között kell keresnünk a vallási eredetű antisze­mitizmus (Krisztus elárulói és gyilko­sai, titokzatos vallási szertartások résztvevői) mellett a gazdasági ténye­zőket is. A céhtagok kontár iparűzésük miatt haragudtak a zsidókra, míg a parasz­tokat sértette, hogy zsidó vette meg a borukat, gabonájukat, s a felvásárló­val ugyan ki elégedett...? Némi dema­gógiával könnyen ellenük lehetett lá- zítani az embereket. Április 23-án, húsvét napján Po­zsonyban a lakosság a nemzetőrséggel együtt megrohanta a zsidók boltjait és házait, összecsapott a védelmükre ki­rendelt katonasággal is. Két nappal később emiatt rendeli el Batthyány miniszterelnök a pesti zsidó nemzet­őrök lefegyverzését, hogy az ottani összecsapásoknak elejét vegye, Szeme­re belügyminiszter pedig kormánybiz­tost nevez ki Pozsonyba a rend helyre- állítása, a bűnösök megbüntetése ér­dekében. Április 24-én a kormányfő tájékoz­tatja az osztrák hadügyminisztert, hogy Mészáros Lázár hazatértéig meg­tiltja bármiféle hadianyag szállítását az országban. A hadügyek irányításá­val ideiglenesen Franz Ottinger budai dandárparancsnokot bízza meg. Az osztrák minisztertanács kijelenti, hogy az áprilisban elfogadott törvé­nyek nem érintik a hadsereg egységét. Pedig szükségünk van önálló hadse­regre, hiszen a nagykikindai szerbek 24—27-i magyarellenes megmozdulása, és Jellasics április 25-i lépései (megtilt­ja, hogy a horvát közigazgatási szervek a magyar kormánnyal érintkezzenek) nagyobb yeszélyt sejtetnek... (Folytatjuk) A sorozat szerkesztője: Gulyás József A pozsonyi zsidónegyed ahol a reakciós céhpolgárok által felújított csőcselék április 23-án és 24-én pogromot rendez R. Acon acélmetszete Robert Batty rajza nyomán Múltidéző kérdések Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit felidéző cikksoroza­tunkhoz kapcsolódóan minden héten három kérdést is felteszünk olvasóinknak. Azok között, akik helyesen válaszolnak, és a megoldást - a lap alján közölt rejt­vényszelvénnyel együtt - a megjelenést követő hét csütörtökjéig eljuttatják szer­kesztőségünkbe, hetenként három darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Címünk: Eszak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf.:351. Előző heti rejtvényünk megfejtése: Galícia ma Lengyelországhoz tartozik; Vas­vári Pál üdvözölte a Pestre költöző Batthyány-kormányt, a zsidóság lélekszá- ma 1848-ban hazánkban kb. 250 ezer volt. Nyerteseink: Becse János, Onga; Nagy László, Miskolc; Tóth Tamás, Miskolc. A nyereményeket postán kapják meg. 1. Hol tartózkodott Mészáros hadügyminiszter a Batthyány-kormány Pestre költözése idején? 2. Milyen tisztséget kapott Franz Ottinger vezérőrnagy a miniszterelnöktől 1848, április 20-án? 3. Melyik nagy reformpolitikussal állt baráti kapcsolatban gróf Károlyi György, az április 20-án kinevezett Szatmár megy ei főispán? »

Next

/
Oldalképek
Tartalom