Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
T&rfégtelewi__________ ______ A választási adatok azt tanúsítják, hogy a szovjet nyomás, a belpolitikai manipulációk ellenére sem sikerült háttérbe szorítani a nemzeti demokratikus erőket. II. oldal ülport Az ügyes gazdasszony a semmiből is kavarint valamit. No, majdnem semmiből... A leggyorsabb és legegyszerűbb étel a tojásrántotta. III. oldal Műhely ______ J aj, ezek az asztalok, még a szegényebb otthonokban is. Még társbérletben is. S mi mindent tálalfel —akár szegénység közepette — a jóakara t, a vendégsze ret et. IV. oldal Fotó: Puskár Tibor .Gólyahír" a Bodrog partjáról A hét embere Salamon Attila, az utaztató Kornya István »Az utaztatás bizalmi munka - vallja tízéves idegen- forgalmi tapasztalata alapján Salamon Attila, a Menjünk világgá! utazási kiállítást szervező Szerviz Iroda Kft. Air Partner irodájának Vezetője - hiszen az emberek a szabadidejük eltöltéséhez, nyaralásuk megszervezéséhez kérik segítségünket, ezzel bíznak meg bennünket. Ha ezt nem tudjuk megfelelően biztosítani számukra, csalódnak. Azon kell munkálkodnunk, hogy mindenki elégedett legyen.” Salamon Attila a Herman Ottó Gimnázium idegenforgalmi osztályban érettségizett, majd felsősokú kereskedelmi és idegenforgalmi végzettséget szerzett.- Elsősorban a nyelvismeret miatt gondoltam annak idején, hogy ez lenne a megfelelő hány, amelyen elindulhatok. , Édesapja Görögországban focizott, s gyerekkorában itt sajátította el a nyelvet, aztán németül és angolul is megtanult. Első munkahelye két évig az Express, majd hosszabb időre oz IBUSZ utazási iroda volt Miskolcon. Mindkét helyen a külföldiek beutaztatásával foglalkozott ~ Korábbi munkahelyemen külön csoport foglalkozott ezzel " ennek én voltam a vezetője mert olyan nagy számban érkeztek hazánkba és a megyébe is turisták, főleg a szomszédos szocialista országokból. A rendszerváltás idején ez megszűnt. A volt szocialista országokból már nem Magyarországra, hanem nyugat felé utaztak az emberek. Ez ránk is jellemző volt, szabadon lehetett a világ bármely tájára menni, és a magyarok is elsősorban a külföldet, a Nyugatot vették célba. Közel három évig - 1994 és 1997 között - volt irodavezetőhelyettes, s az után következett mostani munkahelye: az Air Partner iroda.- Az idegenforgalom még mindig Budapest-centrikus, a külföldiek is elsősorban oda látogatnak, illetve a szinte mindenki által ismert helyekre: Hortobágy, Balaton. Minden fővárosi utazáskiállítás után Miskolcon és Debrecenben rendezett idegenforgalmi kiállítások célja éppen az lenne, hogy a vidék ismertsége is megnövekedjék, s a belföldi turizmus is élénküljön. Ezért van Miskolcon is jelen több megye Tourin- form irodája - most a Menjünk világgá! kiállításon.- Nincs még egy olyan terület Magyarországon, ahol ilyen sok történelmi és természeti érték lenne, ilyen „kis” területen, mint Borsod-Abaúj-Zemplén- ben. Szinte egymást érik a várak, a nevezetes műemlékek, számtalan gyógyfürdő található a régióban, itt van a világiunj borvidék, a természeti kincsekről - elsősorban a világ- örökséghez tartozó aggteleki cseppkőbarlangról - nem is beszélve. Egy ilyen kiállítás azért jó, mert a kevesebb pénzzel rendelkezők itt hatvan utazással foglalkozó cég ajánlatai közül válogathat, s igénybe vehetik azok kedvezményeit is. Salamon Attila szerint elsősorban az infrastruktúra hiánya miatt kevés még a német, az osztrák, a holland turista, de már ők is felfedezték maguknak az északkeleti régiót, és az egyre népszerűbb köreikben. Mostanság ismét megjelentek a lengyel turisták is. A gazdasági fejlődés azonban, aminek már - ha egyelőre nem is jelentős, de - érezhető hatása van Borsodban, segíthet az idegenforgalom fellendítésében. Magyarországon - teszi hozzá - még mindig az egyik legjelentősebb húzóágazat az idegenforgalom, s ha egy nehéz, de javuló gazdasági környezetben fellendül ez az iparág, akkor ez a kereskedelemtől, a szállodák forgalmán át, a szolgáltatások egyéb területéig szintén fellendülést fog hozni. A belföldi turizmus élénkülése, azt is jelentené, hogy az országon belül marad a pénz, azt itt költik el az utazók.- Ez egy láncreakció, s ha a szemek jól illeszkednek egymáshoz, akkor mindenki megtalálhatja a számítását. A cég, ahol Salamon Attila dolgozik, vállalatok és csoportok „röptetését” szervezi,- Amikor tavaly megalakultunk, sokan azt mondták, hogy Miskolcról repülőutakat szervezni, őrültség. De ezek az aggodalmak nem igazolódtak be. Nagyon sok egyéni utat is szervezünk, azoknak, akik tengerentúli rokonaik meghívására utaznak, s annyi pénzük azért van, hogy egy repülőjegyet megvegyenek, egy félmillió forintos utazásra azonban már nem telne nekik. Én - nem csak hivatalból - optimistán látom a régió idegenforgalmi jövőjét. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan egyre többen engedhetik majd meg az utazás „luxusát” maguknak - belföldre és külföldre egyaránt Makucskai merengés Filip Gabriella Ha valaki próbálta, tudja, milyen reménytelen vállalkozás az állandóan kérdező gyereknek, vagy a kritikus kamasznak elmagyarázni, hogy is van ez a feltámadás. A bibliai történetet még csak-csak felidézi az ember, aztán elmagyarázza a széttartást is: negyven nap, böjt, virágvasárnap, utolsó vacsora, nagycsütörtök, nagypéntek, a harangok Rómába mennek, tűz- szentelés, vízszentelés... De a feltámadás? Hogy is van ez a feltámadás?! Kaiért is próbál olyan kérdésekre válaszolni a halandó ember, amely a halhatatlanoknak sem mindig sikerül... Nagyon sok költőnknek, írónknak adott témát és életprogramot a halál. Radnóti is csak kérdez: „Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni... S halott-e már a perdülő szirom, /ha hullni kezd? / vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?" Az elmúlást is nehezen érti meg, és talán még nehezebben fogadja el az ember. Pedig az értelmetlen halál után jön az újabb értelmezési probléma: az újjászületés. „Miért nő a t'ü, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?" - teszi fel Babits az Esti kérdést. Itt már csak a mese segít! Vegyük például annak a kislánynak a történetét, aki azt mondta, addig él, amíg az utolsó falevél el nem hagyja a fát. A látszat kedvéért festhetünk falevelet az ablaküvegre, de mit sem ér. Hiába szeretnénk, maradjon minél tovább az ágon legalább egyetlen levél, tudjuk, előbb-utóbb elérkezik a vég. Nagyon jól tudjuk, ahhoz, hogy újra eljöjjön a tavasz, hogy újra kizöldüljenek a fák, hogy diadalmaskodjék a halál fölött az élet, le kell hullania az utolsó levélnek is. Ilyen a természet... Az emberi természet meg már csak olyan, hogy meg akarja érteni a világot. Mindig kérdez, választ keres. Ha nem talál, ha a hűvös ész mit sem ér, hát tréfát csinál. így lesz a temetőkapu feliratából szóvicc: a Feltámadunk!-ból Fel, támadunk! A templomban elhangzó feltámadás ígéretéből valóságos feltámadás - Makucskán. Szabó Dezsőről minden rosszat el lehet mondani. El is mondták, le is írták róla kortársai, hogy összeférhetetlen természetű volt, hogy elhajlott jobbra, de azt azért elismerték, és nekünk is el kell ismernünk: a Feltámadás Makucskán igazán eredeti szatíra. Pedig nem tett többet az író, mint szó szerint vette a feltámadást. A makucskai temetőben nyugvó polgárok fogták magukat és feltámadtak. A vasárnapi szagos mise után jöttek sorban az egykor oly keservesen elsiratott makucskai ősök, és újra éltek. Ebből lett aztán a nagy galiba: mert, aki él, jogot fomiál tulajdonára, feleségére, szamarára, egyéb ingó és ingatlan vagyonára... Sem magunknak, sem ellenségünknek, sem felebarátunknak nem kívánhatunk ilyen feltámadást. De azért eltöprenghetünk ezen a makucskai histórián. Ez a történet is megtanít bennünket arra, hogy az írás (az írás) nem szó szerint értendő, legalábbis a mi fogalmainkkal nehezen magyarázható. Ha a hitünk nem elég erős, ilyen esetekben a ráció mit sem ér. Az emberi észnek az is épp' elég, hogy értelmet találjon az új napnak, az új tavasznak. A természetben olyan természetes ez az újjászületés. Senki sem locsolgatja, mégis kinyílik az ibolya, ha metsszük, ha nem: ki rügyeznek a fák, a feketére égetett útszél is kizöldüi, megerednek a nedvek, a farakás alá rejtett fészekből előjönnek a kiscsibék. Nekünk ezt a tavaszt sem adják olyan könnyen. Ahogy a hitet, a megújulást sem kapjuk ingyen. Még ha a hitet különleges adománynak is tartják, akkor is meg kell érte küzdenünk. De az ünnep, az ünnepben való megtisztulás csak rajtunk múlik. „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát, keféld meg a hajad vizes kefével, tisztálkodjál belülről és kívülről..." - írja Márai. Ennyi lenne a titok?! Ennyi. Ha az állandóan kérdező gyerekek, vagy kritikus kamaszok azt akarnák tudni, hogy is kell ünnepelnünk, elég is lenne ennyit mondanunk: „Ölts fekete ruhát, keféld meg a hajad vizes kefével, tisztálkodjál belülről és kívülről..." Aztán, ha sikerülne nemcsak kívülről megtisztulnunk, hanem belülről is, talán igazi ünnep lehetne az ünnep, talán újjászületnénk, megújulnánk, talán nem fogadnánk olyan ingerülten azt a kérdést sem: hogy is van ez a feltámadás?! \
