Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-11 / 86. szám

1 Észak-Magyarorszäg TÖRTÉNELEM T 998. Április 11., Szombat Két választás Eszak-Magyarországon n. 1945-1947 Berecz József Még meg sem száradt a tinta az első szabad választáson a törvényhozásba jutott képvise­lők mandátumán, már is elkez­dődött az új választási küzde­lem, az országházban és a poli­tikai sajtóban egyaránt. Bár az 1945. november 4-i választások nyugati visszhangja kedvező volt - a Miskolci Hírlap is közli november 8-i számában, hogy „London szerint a nyugati értel­mezésű politikai és gazdasági demokrácia mellett döntött a magyarországi választás” - a Magyar Kommunista Párt a be­folyása alatt álló Szakszerveze­tek Országos Tanácsa révén no­vember 6-án támadásba lendül a nyugati típusú demokrácia érvényesülése ellen, s követek a bankok, ipartelepek államosítá­sát. Ugyanakkor formálisan még érvényesül a polgári de­mokrácia gyakorlata, az új kor­mány miniszterelnökét a Kis­gazdapárt adja Tildy Zoltán személyében, majd amikor őt a köztársaság kikiáltása után, 1946. február 1-jén köztársasá­gi elnökké választják, Nagy Fe­renc követi a miniszterelnöki bársonyszékben. A világpolitikában bekövet­kezett markáns változások, a háborúban győztes szövetséges nagyhatalmak közötti növekvő ellentétek hatására a Szovjet­unió a saját érdekszférájában a kommunista pártok minden áron való hatalomra juttatásá­ra törekszik. Az MKP 1946 ta­vaszán kierőszakolja a Balolda­li Blokk megalakulását, s kiad­ja a jelszót: „Ki a koalícióból a reakció ügynökeivel!” Ezzel el­kezdődik az úgynevezett „szalámitaktika” a magyar bel­politikában. A Kisgazdapárt meghátrálásra kényszerül, a baloldal követelésére kizárja 20, reakciósnak minősített nemzetgyűlési képviselőjét. A következő évben pedig elkezdő­dött nálunk az első koncepciós politikai per, a „köztársaságel­lenes összeesküvés” koholt vád­jával. Ebben kisgazdapárti és velük szimpatizáló közéleti sze­replőket ítéltek el, s a velük va­ló állítólagos kapcsolat miatt Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát - a nemzetközi jog nyűt megsértésével - közvetle­nül a megszálló szovjet katonai hatóságok hurcolták el, s tar­tották szibériai fogságban. A fő­titkár mellett kiálló Nagy Fe­renc miniszterelnököt lemon­dásra s emigrálásra kényszerí­tették, számos politikustársá­val együtt. A teljes széthullás állapotába került, addigi több­ségi párt a kommunisták meg­ítélése szerint már nem számí­tott jelentős politikai ellenfél­nek. Ezért a baloldal - teljha­talma formális legalizálására ­kierőszakolta, alig több mint másfél év eltelte után az új or­szággyűlési választásokat, 1947. augusztus 31-ére. Ennek kampányidőszaká­ban a mi régiónk lapjai is jel­lemzően kifejezésre juttatták a koalíciós időszak második felének politikai és társadalmi ellentmondásait. A Szabad Magyarország 1947. június 20-i, vasárnapi számának cím­oldalán felveti a kérdést: „Hogyan lett Nagy Ferencből a nép árulója?” A cikkben egye­bek között ez olvasható: „A Pa­rasztszövetség, mely módos gazdákat és nagybirtokosokat fogadott be soraiba, nem a pa­rasztság, hanem az úri osztály szervévé vált, amit legfénye­sebben a leleplezett összees­küvés adatai bizonyítanak”, ez­zel szemben a magyar kommu­nisták pártja úgy vonul be a történelembe, „mint a paraszt­ság harcos pártja, amely meg akarja szabadítani a föld népét minden bilincstől, minden kö­töttségtől és létre akarja hozni az új paraszti életformát.” A közelgő új választásról szólva a július 1-i szám kinyil­vánítja: az MKP véleménye az, hogy a választójog „körülbelül megfeleljen az 1945. évinek.” ,A különbség csak az lesz, hogy ezúttal jól megnézzük egymás jelöltjeit, hogy meg ne történ­hessék az, hogy a szavazók tud­tuk nélkül ... fehérterrorista gyilkosokra vagy szélhámosok­ra adják szavazatukat. Tendenciózusan címoldalon közli a július 5-i szám, hogy „Balogh István volt miniszterel­nökségi államtitkár bejelentette a Kisgazdapártból való kilépését, és Független Magyar Demokra­ta Párt néven új pártot alapít.” A szétzilált Kisgazdapárt he­lyi lapja, a Miskolci Hírlap vi­szont augusztus 20-án idézi Pártay Tivadar itteni pártigaz­gató véleményét, miszerint „a gombamódra előbújó új pártok a magyarság erejének szétfor- gácsolására törekednek.” Egy héttel a választás előtt a mis­kolci Népkertben rendezett vá­lasztási nagygyűlést az FKP. Ezen felszólalt Dinnyés Lajos miniszterelnök, aki hitet tett a koalíció fenntartása mellett. Szokatlan őszinteségre vall a következő kijelentése: „Ami a magyar politikai életben szo­katlan, működésemet nem kí­sérte a szokásos tömjénezés, hanem minden oldalról a leg­szigorúbb kritika. Ezt így tar­tom helyesnek és jónak, mert a demokrácia erejét éppen ez je­lenti, hogy a kormány minden intézkedését bírálni lehet.” Ilyen közhangulatban érke­zett el az új választás napja. A Miskolcot, s Borsod-, Abaúj-, Zemplén vármegyéket magába foglaló választási kerületünk­ben az előző voksolással össze­hasonlítva nagy mértékben megváltoztak a politikai erővi­szonyok, (akárcsak az országos összesítésben). Miskolcon az MKP 16 101 és az SZDP 13 844 szavazatával szemben az FKP csak 1641 sza­vazatot kapott, kerületi össze­sítésben az arányok: MKP 82 952, SZDP 47 944, FKP 24 036 szavazat. Meglepően sok szava­zatot szerzett az ellenzéki poli­tikát hirdető Demokrata Nép­párt (Barankovics István veze­tésével) a mi régiónkban is 38 687 voksával megelőzte a Kis­gazdapártot. (Országosan is Barankovics pártja lett az el­lenzék fő ereje.) A hivatalos választási ada­tok azt tanúsítják, hogy a lep­lezetlen szovjet nyomás, a belpolitikai manipulációk el­lenére sem sikerült a nemzeti demokratikus erőket teljesen háttérbe szorítani. Ám Észak- Magyarország további sorsá­nak alakulására is érvényes, amit „A magyarok krónikája” (megj. 1996-ban) az 1947-es választások utáni helyzet- elemzésében megfogalmaz: „szeptember 15-én életbe lé­pett a magyar békeszerződés, amely a szovjet csapatok to­vább itt maradását is rögzí­tette. Az MKP jövőbeni politi­kája számára ez újabb kedve­ző feltételeket teremtett... To­vább folytatódott a polgári el­lenzék képviselőinek eltávolí­tása a politikai életből, a de­mokrácia, a parlamentariz­mus és a többpártrendszer felszámolása”. A miniszter­társaival együtt április 14-én Pestre érkező Kossuth a Zrínyi-gőzös fedélzetéről üdvözli a kormány fogadására felvonuló tömeget- Tyroler József rézmetszete Múltidéző kérdések Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit felidéző cikksoroza­tunkhoz kapcsolódóan minden héten három kérdést is felteszünk olvasóinknak. Azok között, akik helyesen válaszolnak, és a megoldást - a lap alján közölt rejt­vényszelvénnyel együtt - a megjelenést követő hét csütörtökjéig eljuttatják szer­kesztőségünkbe, hetenként három darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf.:351. Előző heti rejtvényünk megfejtése: a Magyar Tudományos Akadémia lét­rehozását 10 000 forinttal támogatta József főherceg; a Kisfaludy Társaság iro­dalmi zsebkönyvének címe: Auróra; 1848. április 14-én érkezett Pestre a Batthyány-kormány. Nyerteseink: Birkás Imréné, Miskolc; Tóth Tamás, Miskolc; Ungvári László, Miskolc. A nyereményeket postán kapják meg. 1. Melyik országhoz tartozik ma Galícia? 2. Ki üdvözli beszédével a Pestre költöző Batthyány-kormányt? 3. Mekkora volt a zsidóság létszáma 1848-ban hazánkban? „Világhíres, félelmes rohamod Egyszerre lép át egy félszázadot.” /Vajda János/ 1848. április 11-én meg­születtek végre a régen várt átalaku­lás törvényei, és a királyi szentesítés után úgy tűnt, a dolgok mennek a maguk rendjén. A jobbágyfelszabadí­tás ugyan nem terjedt ki, csupán a te­lekkel rendelkező úrbéres jobbágyok­ra (a földesúri majorságok zsellérei nem jutottak hozzá sem földhöz, sem szabadulásukhoz), az iparban tovább­ra is megmaradtak a céhek - s bár a céhlegények mozgolódása megszűné­sükért megindul -, a dolgok alakulá­sa mégis kedvezőnek tűnt. Igaz, a bortermelő vidékeken a parasztoknak még mindig fizetniük kellett a szőlő- dézsmát, az irtványföldek utáni jára­dék is fennmaradt, nem rendezték a zsidók egyenjogúsítását, sőt a nemze­tiségek sem kaptak többet, mint a magyarok. Az új alkotmányosság né­hány hét alatt megszületett 31 törvé­nye azonban egy modem polgári Ma­gyarország alapjait rakta le. Létrejött az országgyűlésnek fele­lős magyar minisztérium (III. tör­vénycikk), és a Pesten évenként ülé­sező országgyűlés (IV. te.) állami füg­getlenségünk biztosítéka, törvény született Magyarország és Erdély uniójáról (VII. te.). Rendelkeztek a megyei (XVII.tc), a községi (XXIV. te.) választásokról, a szabad királyi váro­sokról (XXIII.tc.) és a nemzeti őrse­regről (XXH. te.). A feudalizmus sikeres felszámolá­sáról tanúskodik, hogy közterheket ezentúl nemesnek, nemtelennek egy­formán teljesítenie kell (VIII. te.), az úrbéri szolgáltatások (IX. te.), az úri­szék földesúri bíráskodása (Xl.tc.), a papi tized (XlII.tc.), az ősiség által korlátozott nemesi birtok (XV.tc.) egyszer 8 mindenkorra a múlté lett. Biztosították az április 12-én szen­tesített törvények a polgári szabad­ságjogokat is, hiszen törvény rendel­kezett a vallásszabadságról (XX te.), a sajtószabadságról (XVIII.tc.) és a tan­szabadságról (XIX.tc.). Választójogot kapott a másoktól független - mert önállósággal rendelkező - polgár és paraszt (V. te.). Mindezek még 1848- ban az ottani országgyűlés döntései nyomán Erdélyben is megvalósulnak. Az országgyűlés tisztában volt az­zal, hogy a reá váró feladatok egy ré­szét még ezután kell elvégeznie, s a törvényekhez írt bevezetőben erre utalás is történt („nem minden ez ...7, de évszázadok elmaradását behozni ekkora léptekben így is nagy merész­ség és önfeláldozás volt a rövid távon az eredményekből mit sem érzékelő nemesi képviselők részéről. Az uralkodói nyilatkozat („A mit hív magyar nemzetem tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, át is adom az egész nemzetnek, mint a melynek hű­ségében leli szivem legfőbb vigaszta­lását és boldogságát.”) megnyugtató- lag hatott Senki sem feltételezte, hogy a ké­sőbbiekben a törvényekben írtakért még harcolni kell, de a felkészülést az egyre ellenségesebbé váló nemzetisé­gekkel való küzdelemre meg kellett tenni. Április 12-én az első miniszter­IS4B IS 98 tanács kéri a királytól a Galíciában állomásozó magyar ezredek hazaren­delését, majd kormánybiztosokat küld a szlovák lakosságú megyékbe, s Jellasiccsal való tárgyalással bízza meg a nádort. A magyarellenes hor- vát bán ellensúlyozására 16-án a ma­gyarbarát Josipovics Antalt nevezik ki Zágráb megye főispánjává. Egyre veszélyesebbnek mutatko­zott a szerbek nemzetiségi mozgalma. Április elején Karlócán zavargások törtek ki, melyek lecsendesítésére Péterváradról katonaságot vezényel­nek. Az itteni április 14-i gyűlésen követelik először a szerb vajdaság ki­hasítását Magyarországból, hogy azt a Háromegy Királysággal (Horvátor­szág, Szlavónia Dalmácia) egyesítsék Sérelmeik orvoslását nem a magya­roktól, hanem az uralkodótól várják Ez már a nyílt szakítás jele volt. A szerbek elégedetlenségét a határon túli szerb fejedelemség ügynökei is szították. Április 14-én a kormány Pestre tet­te át székhelyét, ahol 7000 nemzetőr üdvözli Batthyányékat. Másnap a pesti Közbátorsági Választmány átadja a hatalmat a kormánynak. Az udvari kancellária is megszünteti működését. Batthyány Lajos felada­tává teszi a kormánynak a nemzetőr­ség felállítását, és a távollévő Mészá­ros Lázár hadügyminiszter helyette­sítését is. Elkezdődik tehát az önálló munka... (Folytatjuk) A sorozat szerkesztője: Gulyás József .ál. -—t. üh * mmmm j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom