Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
W ÉszakoMagyakorszAo SZÓLÁSTÉR 1998. Március 2.. Hétfő □ Elnapolt állatvédelem Bizonyára kevesen tudják, hogy az első állatvédelmi törvény tervezetét tíz évvel ezelőtt hazánkban a HÉROSZ (Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület) szakemberei dolgozták ki és indították jóhiszeműen útjára. Azóta tizenkilenc tervezetet vétóztak meg, s vajúdnak rajta törvényhozóink. Nemrégiben már-már úgy látszott, hogy sínre kerül. Végre a tisztelt parlament foglalkozni kezdett vele. Csűrték, csavarták, majd fúrták és faragták, végezetül ügyesen elnapolták. (Ismételten igazolódott azon tézis, mely szerint nálunk a látszat túl gyakran csal.) Pedig uniós csatlakozási törekvéseinket is sérti, hiszen amíg nincs meg e törvény, addig nincs jogharmonizáció sem. A kelet-közép-európai országok közül egyedül Magyarország volt képtelen a kulturált, emberhez méltó állatvédelmi törvényét megszülni. Napjaink állat- és természetvédelme mindössze kézlegyintésre elegendő, erkölcsi és anyagi bázisát veszítve lassan a törülköző bedobására kényszerül. Áldozatvállalásunk mögé mindössze a méltatlanul magukra hagyott állatvilág sorakozott fel. A HÉROSZ eddig végzett tevékenységéről az Állatvédelmi Világszövetség (WSPA), az Angol Királyi Állatvédő Társaság (RSPCA) és más külföldi állatvédő szervezetek a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Az állami és önkormányzati támogatások elvonásával most mindez veszélybe került. Végső kétségbeesésünk folytán segítségért fordulunk minden olyan adózó állampolgárhoz, aki igyekszik megszánni a védtelen állatokat, hogy azok megsegítésére adójuk 1 százalékát a 19816016241 számú számla javára ajánlják. Amennyiben nem kapunk sürgős segítséget, a Herman Ottó kezdeményezésére 1882-ben alapított szervezet megadja magát. Egyáltalán létezik-e még nálunk olyan politika, amely segít nekünk Herman Ottó szellemi örökségét, és azon keresztül a még élő világot utódaink számára átmenteni? Persze, hogyan beszélhetünk ott emberségről, ahol az ember embernek lészen farkasa? Kletz László, a HÉROSZ B.-A.-Z. megyei ügyvezetője Most, vagy... ...azt nem mondhatjuk, hogy soha, de ha - a választások előtt - nem jön létre az Idősügyi Tanács, akkor bizonytalan, hogy az új önigazgatás mikor lesz képes ezt a civil szervezetet létrehozni. Mi is az Idősügyi Tanács? Van erre szükség? Hiszen több ezer civil szervezet tevékenykedik az országban (komolyan, vagy látszólagosan), van alapszabálya, abban valamilyen cél és működési rendszer van kodifikálva. Mi köze mindehhez az idős- koníaknak? Épp az a gond, hogy bármilyen sokan is vannak, ezek a szervezetek más céllal jöttek létre, nem az életvitelre vonatkozó érdekképviseletre. Van sok párt, társadalmi szervezet, amely koncepciózusán bizonyítja az idősek iránti rokonszenvét, csak éppen a kontaktus hiányzik a társadalom e - számában jelentős - rétegével. Végül is az időskorúak ébredtek arra a gondolatra, hogy olyan szervezetet kell létrehozni, amely saját tapasztalataiból ismeri, az életvitelét e nagy számú társadalmi rétegnek. így alakult ki az a vélemény - a pohtikusok egyetértésével -, hogy létre kell hozni az Idősügyi Tanácsot. E szervezet feladata: állandó kapcsolat, személyes kapcsolattartás az aktív réteggel, azokkal, akiknek jelezhetik az idős generáció sorskondicionáló állapotát. Elmondani ezt annak a rétegnek, amelyik szerepet játszik a társadalmi mozgás irányításában, akikkel tanácskozni hasznos. Ilyen aktív Idősügyi Tanácsot kívánnak létrehozni a miskolci és megyei nyugdíjasok és időskorúak. Olyan aktív elnökséggel, amelynek tagjai az önkormányzatokban vezető állásban vannak, akik egyébként is az emberi, állampolgári, anyagi jogok érvényre juttatásáért lettek a polgárok által meg- választva. A mozgalom országos, a mi élőhelyünk sem maradhat ki „bejegelt” állapotban. Öregjeink! Ne várjunk másokra! Ez a mi dolgunk. Kezdjünk hozzá! Hozzuk létre a tanácsot. Csapó András, Miskolc (B.-A.-Z. Megye Nyugdíjas Szervezeteinek Érdekvédelmi Szövetsége) Na, most már elég! Hogy mekkora hatalom a média, és különösen a televízió, arról értelmes embert nem kell meggyőznöm. Ez a véleményformáló hatalom két héten belül (legalább) másodszor műsorainak összhatásában - minimális túlzással - kábítószerpropagandát fejt ki. Ezt teszi a meghívott szakemberek többsége, és az egyik említett adásban a távollétével „tüntető”, „felvilágosult” Komád György író, aki már korábban is a könnyű drogok legalizálásának vezető (?) hazai szószólója volt. Tisztelet illeti viszont Juszt Lászlót, aki a szakértő vélemények hallatán - médiatörvény ide-oda - józan emberségével megpróbálta a - még egyszer megismétlem - már-már kábítószerpropaganda hatását tompítani. Ebben egy-két (köznapi?) hozzászóló segítette. A másik alkalom: február 26, a Nap-kelte utolsó riportja volt. Résztvevői: dr. Veér András, a Kábítószerellenes Tárcaközi Bizottságból, egy kriminológus és a Vám- és Pénzügyőrség egy képviselője. Itt is a riporter próbált sok megszólalással szemben egyensúlyt tartani. Gyakorlatilag sikertelenül. A műsorból kiderült: 1. A kábítószerfogyasztást külföldön is - legalább valamilyen formában - tiltják és üldözik - így sajnos (?) nekünk is kell. 2. Természetesen nem ez az igazi megoldás. 3. Hogy miért? Először is, nem kell félni, mert a kábítószerfogyasztók a családi vagy egyéb problémával küzdő emberek. Félig rendben - mondom én -, tehát a dolog bagatell, mert mint tudjuk, az ilyen emberek egyre kevesebben vannak, hiszen anyagi helyzetünk, a fiatalok biztonsága, a családi élet összetartó ereje - tehát a „helyzet” (mondaná Virág elvtárs) csak fokozódik. De hagy tegyek fel még egy kérdést! Ki az a szakértő, és milyen végzettségű, aki azt meri állítani, hogy az alkoholizálás - de még inkább a cigaretta - fiatalkori szenvedélye csak a fenti problémákkal küzdőknél van jelen? A jelenség fellépésének nem inkább a kíváncsiság, az alkalom, a kivagyiság (felnóttesség) fitogta- tása és az engedékenység az oka? És nem így kezdődik a kábítószerfogyasztás jelentős része is? De még mennyire. 4. A jó recept (február 26-án reggel) majdnem szó szerinti idézetben: a drogkérdést „okosan”, felnőtt módon kell kezelni. Felvilágosítással. El kell mondani, hogy a kábítószerélvezet nem biztos, hogy jó, riogatni nem szabad, megemlíthető, hogy bele is lehet halni (bagatell - D.Zs.), és ezek után már minden az egyén dolga. Hát nem, tisztelt „szakértők”! Ez a negyedóra - ha fogékony fiatal fülekre találtosztályfőnöki és rendőrségi felvilágosító (valódi felvilágosító) órák tízezreit teszi hatástalanná, utat nyit „célországgá” válásunkhoz, a halott gyerekeiket sirató szülők számának gyarapodásához, puszta céltalanságban elvegetált életek tízezreinek megjelenéséhez, a bűnözés egyéni (az adagot meg kell szerezni) és maffiaszintű fokozódásához, és igenis, egy nemzet alkotó és életerejének megsemmisítéséhez. Hát tényleg ez kell nekünk? Nem, nem és nem! Dobos Zsolt, Miskolc Félünk A napokban az egyik éjszaka hangos szóváltásra ébredtem fel. Kinéztem az ablakon, és megdöbbenve láttam, hogy vernek, rugdosnak két embert, akik tehetetlenül összekuporodva fekszenek a földön. Fiatal fiúk voltak a tettesek öten-hatan. Kiordítottam, hogy mit csináltok, hívom a rendőrséget! Föl se néztek. A telefon állandóan foglalt volt, mint később megtudtam, többen hívták a házból a 107-et. Mire vonalat kaptam, el sem tudtam mondani a kérésemet, félbeszakított a rendőr, hogy már intézkedett. Mikor újra az ablakhoz jutottam, már senkit sem láttam, csupán a szomszéd- asszony didergett lenn a kapuban - várta a rendőröket. Vártunk, vártunk, már többen az ablakban... Jóval később egy rendőrautót láttam elhaladni a főúton, de ez egyáltalán nem az általunk megjelölt útszakasz és házszám volt - onnan semmit sem lehetett volna észlelni a park fái miatt Mi is történt, míg én telefonálni próbáltam? A rémületében bátor szomszéd- asszony kiszaladt, leráncigálta az egyik rugdosót, és a sértettben ismerős fiatalembert látott meg véresen, nyögve feltápászkodni. A fiú csak annyit kérdezett, ho! a barátom? A verekedők elsomfordáltak - a két összevert fiú csendben hazament. A „banda” ismerős, valószínűleg kábítószeresek, azt is tudjuk, hol szoktak szórakozni Annyira felzaklatott az eset, hogy másnap elindultam. Megkérdeztem a rendőrségen, történt-e valamilyen intézkedés a bejelentésünkre, később nem találkoztak-e a „bandával”? Semmi érdemlegeset nem tudtak mondani - pedig ezután a verekedés után még egy középület ablakát is (állítólag) ezek a fiúk törték be. A rendőrök - elmondásom alapján - azt bizonygatták, hogy ismerik a fiúkat, de nem tudnak ellenük fellépni, csak ha a sértettek feljelentést tesznek - nekik különben nincs elegendő kapacitásuk sem. Megtaláltam az egyik összevert fiú anyját, és elmondtam neki, hogy a fia életét a szomszédasszonyom bátorsága mentette meg. Megrémültek. A fiuktól értéktárgyakat, igazolványt vettek el. Megbeszéltük,-hogy jelentik a sérelmet, különösen a mama kétségbeesése láttán felajánlottam, hogy tanúskodunk, ha kell. Másnap érdeklődtem, mert nyugtalanított a tehetetlenség. (Este ismét látták a házunk közelében sétáló ,bandát”, és kábítószerről .beszélgettek.) A sértett fiú szülei elmondták, hogy a két fiú nem mer feljelentést tenni! Félnek, hogy legközelebb agyonverik őket! Sajnos, egyetértettem velük, én is félek néhány év óta, de még jobban félek attól, hogy mi lesz ezután? Az én gyerekeim is jönnek, mennek, és hiába a pillanatnyi bátorságom, ami a pánikhelyzetben szerencsére még él, de mit tegyek ezután? Azért írtam meg ezt a levelet, hátha segít valaki - hivatalos szerv, akinek munkaköri kötelessége -, hogy meg lehessen előzni a további bajt anélkül, hogy megnevezett emberek rettegjenek a bosszútól. Remélem, a kedves olvasó is megérti, • miért kérem a névtelenséget... Félek! A szerkesztőség mindenesetre megérti, szokásainkkal ellentétben ezért közöljük név nélkül a levelet. Számunkra természetesen ismert olvasónk neve és címe. (a szerk.)-------------------■------------------------------------------------N agyszerű kollektíva Ez év január 3-án baleset ért az egri szabadtéri strandon, amikor is boka- szalag-szakadást és kétszeri bordatörést szenvedtem. Kérésemre az egri baleseti sebészetről a Diósgyőri Kórház sebészetére szállítottak Rácz Sándor főorvos úr engedélyére, hiszen én diósgyőri lakos vagyok. Nagyon sok jót hallottam erről a sebészetről és az ott dolgozó kollektíváról, mint utólag - a kezelésem során — meggyőződtem, nem csalódtam. A műtét jól sikerült, azt követő ápolás a mostani nehéz körülményekhez viszonyítva, a rend, a tisztaság, a betegekkel való bánásmód felér egy gyógyulással. Ez a kollektíva azt hiszem, mentes minden politikai intrikától, ezek az emberek „egyszerűen” gyógyítanak szóval és sebészkéssel (szikével) a betegek mielőbbi gyógyulásáért, hívek az orvosi esküjükhöz. Nem volna szabad a kormány részéről visszaélni az egészségügy rovására, s lassan működésképtelenné tenni az orvosokat, a szó igazi értelmében! Ezúton szeretném megköszönni a kórház orvosainak és az ápolószemélyzetnek fáradozásukat és lelkiismeretes munkájukat. Komjáti László, Miskolc Lovamra is vÁriuk olvasóink közügy ékről szóló véleményét, észrevételeit. A rovatba beküldött leveleket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni - minden esetben ügyelve az eredeti mondanivaló megtartására. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások természetesén e helyütt sem jelenhetnek meg. Nem tudjuk közölni azokat a leveleket sem/ amelyek nyelvi-nyelvhelyességi okokból oly mérvű beavatkozást igényelnének, ami gyakorlatilag az eredeti szöveg átírását jelentené. Nem foglalkozunk a névtelen levelekkel, aláírásként pedig a teljes név helyett monogramot csak akkor használunk, ha ez a szerző védelmében valóban indokolt. A Szólásfér rovatban megjelenő írások nem. feltétlenül tükrözi ka szerkesztőség állás pontját. Egy fizetési felszólítás története Sokáig gondolkodtam, hogy meg- újam-e az alábbiakat önöknek, és úgy döntöttem, talán nem közömbös a Tigáz gyakorlata, amely engem mélységesen felháborított. 1998. február 7—11-ig voltam távol lakásomtól, amely tulajdonképpen három napot jelentett (ebből 2 munkaszüneti nap volt), mert az első és ötödik nap az utazással telt. Hazatérve „Fizetési felszólítás 2.” elnevezésű nyomtatványt adott át a szomszédom. Hirtelen meg sem néztem a papírt, majd rácsodálkoztam, és nem tudtam elképzelni, hogy egy szolgáltató cég ilyen rövid idő alatt hogyan tud három lépcsős eljárást produkálni. Tudniillik én, mint naiv fogyasztó, eddig még mindig találkoztam a díjbeszedővel, így kiegyenlítetlen számlám még nem volt. Tehát úgy képzeltem el, hogy jön a díjbeszedő, a fogyasztót nem találja, értesítőt hagy, jön másodszor, fizetési felszólítást hagy és így tovább. Kíváncsian és egyben fölháborodva mentem a kiliáni Ti- gázhoz másnap, hogy megtudjam, valójában mit is jelent ez az eljárás? Megtudtam. A díjbeszedő tájékoztatott, hogy náluk ezt a nyomtatványt használják, úgymond, értesítő helyett. Mit mondjak, nem tudott megnyugtatni, majd körülbelül 20 perc várakozás után kapcsolta a főnökasszonyát, aki több, szóra sem érdemes közlendője mellett ezeket hozta tudomásomra, szó szerint: Még maga van fölháborodva, amikor be sem jelentette az eltávozását? No, itt telt be a pohár. Egy szolgáltató, igaz, monopolhelyzetben lévő, amely értesítés helyett fizetési felszólítás 2. nyomtatványt alkalmaz a díjbeszedés megkísérlésekor, és még ilyen hangot is megenged magának a fogyasztóval szemben, amelyből és amely által létezik - kissé elgondolkodtató és egyben felháborító. Talán ideje lenne a már 30 forintra fölemelt köbméterenkénti fogyasztói árból megfelelő nyomtatványokat beszerezni, mint amilyeneket az ÉMÁSZ és a Mihő alkalmaz, és egynémely főnököt leváltani, aki nem tud disztingvál- ni, és nem búja a kritikát elviselni. Megjegyezni kívánom még, hogy a hivatalnál jártamkor megemlítettem, hogy nyilvánosságra hozom a helytelen gyakorlatot, amely talán sokaknak fel sem tűnik - amely kijelentésemre úgy reagáltak: még fenyegetőzöm is? Makó Katalin, Miskolc * Őszintén sajnáljuk, hogy munkatársaink nem tudták megnyugtatóan rendezni a hozzájuk forduló fogyasztónk jogos reklamációját, melyért ezúton is szíves elnézést kérünk. Makó Katalin minden alkalommal - e konkrét esetet kivéve - a díjbeszedőnél egyenlítette ki az esedékes gázdíját. Az eltelt évek alatt jó szolgáltató kapcsolat alakult ki közöttünk. Sajnálatos módon a díjbeszedőnk a számla sikertelen bemutatásakor nem az előírt 1. sz. fizetési felhívás útján értesítette ügyfelünket, mely tájékoztatást nyújt az ismételt fólkeresés időpontjáról. A 2. sorszámmal ellátott fizetési felhívást akkor kell a helyszínen hagynia, ha az ismételt felkeresés is eredménytelen marad. Ezzel értesíti a fogyasztót, hogy hol és mikor lehetséges a számla kiegyenlítése (fogadóóra, ügyfél- szolgálati iroda megjelölése), valamint tájékoztat arról is, hogy milyen szankciókat von maga után, ha a fizetési kötelezettséget a meghatározott időn belül nem teljesíti. Jelen esetben Fogyasztónk fól- háborodása teljesen megalapozott. Egy szolgáltató vállalat sem engedheti meg magának, hogy a jogos problémával hozzá forduló fogyasztókat kioktassa, netán még felelősségre is vonja. A társaság jó hírnevének megőrzése érdekében még abban az esetben is udvariasan, készségesen kell a hozzánk forduló ügyfeleinkkel beszélni, ha az általuk felvetett kifogások alaptalanok, és felvetéseiket esetleg nem megfelelő hangnemben hozzák a tudomásunkra. Fogyasztóink jogosan várják el tőlünk, hogy az általuk fizetett díjért megfelelő szolgáltatást nyújtsunk, és reklamációjukat megnyugtatóan rendezzük. Ismételten szeretnénk köszönetét mondani, hogy Makó Katalin panaszáról társaságunkat értesítették, mert ezzel ráirányították a figyelmünket a munkavégzésünk esetleges hibáira. Az ügy tanulságait figyelembe véve saját hatáskörben a szükséges intézkedést megtesszük. Fogyasztóink érdekében a jövőben is köszönettel fogadjuk a szolgáltatási tevékenységünkre vonatkozó megkeresésüket. Kovács Ottó területi igazgató Zámbó Tibomé igazgatási, rendészeti vezető
