Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-12 / 36. szám

1998. Fkbruák 18., Csütörtök A MEGYÉBŐL JELENTJÜK ÉSXAK-MARYARORSláft Szatmaszát Marczin Eszter /\ fuldokló minden szalmaszálba beleka­paszkodik. Hosszasan töprengtem azon, le merjem-e írni ezt a mondatot, mivel nincs ki­zárva, hogy az ózdiak sértésnek veszik. Az­tán úgy döntöttem, leírom, mert szó sincs ar­ról, hogy annak szánnám. Egyszerűen csak ez jutott eszembe, amikor az IBM-es Papp Gábor ózdi látogatása kapcsán felvetődött különböző értelmezéseket, továbbgondolá­sokat olvastam. Ismét egy, a nagy lehetőséget megcsillantó látomások közül. Pedig a szé­kesfehérvári gyáregység vezetője egyértelmű­en kijelentette: nincsenek az egykori kohász­városhoz kapcsolódó tervei a számítógépes cégnek. Azért érkezett a városba, hogy a fe­hérvári példáról beszéljen, megvilágítsa, mi­lyen feltételeknek kell megfelelni, ha sikerrel akarjuk ide csábítani a befektetőket. /\ határozott kijelentés ellenére a vendéglá­tók egy része máris IBM-es üzemcsarnokok­ról álmodik, sok-sok szorgos kézről - mun­kahelyekről. Ami valahol érthető is, hiszen a nagy leépülést, sok nehézséget megélt tér­ségben élők kimondhatatlanul vágynak már valami jobbra, és minden szalmaszálba bele­kapaszkodnak. Pedig ebben a történetben jobb lenne a realitások talaján maradni. Ér­demes megnézni például: mikor is kezdődött a székesfehérvári csoda, és milyen munka- kultúrára települt a szóbanforgó cég? Ott a munkanélküliek nem töltöttek hosszú éveket parkolópályán, ami azért a tudás értéke szempontjából lássuk be, nem mindegy. És a Videoton jóvoltából finommechanikához ér­tő szakemberek közül válogathattak a külföl­di befektetők. Ezzel szemben nálunk a nehéziparból évek­kel ezelőtt kikerültek adják a merítési lehető­séget. Ami persze vonzó lehet egy alkatrész- gyártó, egy gépgyártó számára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ózdiak ne is próbálkozzanak más tevékenységek betelepí­tésével - ellenkezőleg. De először is számba kell venni a meglévő adottságokat, kiemelni amelyekkel csak ők rendelkeznek, és azokat kell vonzóvá tenni. Aki ebből az alaphely­zetből indul, kisebb a valószínűsége, hogy csalódik. Ózdra pedig ráférne végre egy kis siker. Számítógépes menetrend a Tiszáin Márciustól számítógéppel vezérelt vizuális menet- rendíáblán is olvashatóak lesznek a vonatok indu­lására vonatkozó adatok a Tiszai-pályaudvar pénz­tárcsarnokában. A MÁV Miskolci Üzemigazgató­sága mintegy hatmillió forintos beruházás kereté­ben két jelzőberendezést szerelt fel a pályaudvaron -az elmúlt két napon. Mező Ferenc állomásfőnöktől megtudtuk: egyelőre a hagyományos táblás rend­szer is megmarad, mert az új berendezésen csak öt sor található, kevés vonat indulását lehet egyidó- ben megmutatni az utazóközönségnek. Pénz híján a vágányokhoz vezető aluljórókapttk mellé ebben az évben még bizonyosan nem telepítenek a rend­szerhez kapcsolható automatikus kijelzőt. így a hagyományos táblás rendszer az aluljáróban is megmarad. Fotó: Puskár Tibor Katasztrófa nulla óra nulla perckor A DAM néhány épülete helyettesítette egy képzeletbeli földrengés pusztítását Miskolc (EM - BAL) - A diósgyőri kohászat né­hány romos épülete he­lyettesítette tegnap a képzeletbeli földrengés által sújtott bodrogközi települések „romba dőlt” házait. A NATO- irányítással zajló egy­hetes had- és mentési gyakorlat borsodi kere­tein belül itt gyakorol­hatták a katasztrófael­hárítást a polgári vé­delmi erők és a speciá­lis mentőegység. Reggel kilenc óra után va­lamivel volt a „nulla óra nulla perc”, akkor hang­zott el a segélykérés a DAM belső távbeszélőhá­lózatán. Az összedőlt, ki­gyulladt építményhez - a szakemberek, tévé- és fotó- riporterek érdeklődésétől kísérve - három perc múl­va érkezett meg a gyári mentőautó, további két perc elteltével pedig a tűz­oltók. Az olajoshordókban jó előre meggyújtott lángo­kat hamar eloltották. Köz­ben megérkeztek a polgári védelem vészhelyzeti fel- derítői is, hogy felméijék a károkat. Negyedóra telt el a riasztástól, amikor befu­tott a miskolci különleges mentőegységjárműve, és a tavalyi kairói házomlás kapcsán híressé vált ku­tyák egyikének mindössze néhány percre volt szüksé­ge, hogy hangos ugatásá­val jelezze: a törmelék kö­zött sebesültre lelt. A fentiek egy brüsszeli vezetéssel, a NATO-tagok és a békepartnerségi prog­ram országai részvételével rendezett nagyszabású hadgyakorlat keretében zajlottak tegnap délelőtt. Mint lapunk is beszámolt róla, az Európát - s így hazánkat is - behálózó de­monstráció célja a béke­fenntartó tevékenység (egy képzeletbeli háborús konfliktusra reagáló csa­patmozgások), illetve a ka­tasztrófaelhárítási teen­dők gyakorlása. Ami megyénket illeti, a forgatókönyv szerint Zá­hony epicentrummal (keddről szerdára virradó éjjel) lezajlott földrengés következményeit kell elhá­rítaniuk az erre hivatott erőknek, amelyek megyei védelmi bizottság címszó alatt tömörülnek. A védel­mi bizottság koordinálásá­val a sebesültek mentését - ebbe a térségbe a felsőbb hadvezetés nem „terve­zett” halálos áldozatokat -, kórházba szállítását, a károk kijavítását, a szol­gáltatások helyreállítását kell elvégezni, gyakorolni a CMX ’98 fedőnevű akció egy hete során, miközben ezt Brüsszelből árgus szemmel figyelik. A diósgyőri kohászat területe úgy került a NATO-gyakorlatba, hogy a Pácin-Zemplénagárd- Cigánd háromszögbe eső településeket nem akar­ták az illetékesek a de­monstráció kedvéért „romba dönteni”, e célra megfelelő természetes katasztrófa sújtotta öve­zetre találtak a megye- székhelyen, a DAM tele­pén. Bár, mint elhang­zott, a tulajdonosváltás miatt nem volt könnyű megszervezni a dolgot. A gyártelepen három helyszínen zajlottak teg­nap reggeltől késő délutá­nig az események: az első épületből végül négy, a kü­lönlegesen képzett ebek ál­tal fellelt sebesültet, vala­mint egy holttestet imitáló bábut hoztak ki a mentő­sök fél óra alatt. A máso­dik házból pedig - mely­nek a sztori értelmében le­omlottak a födémjei - to­vábbi két sérültet enged­tek le drótkötélpályán az emeletről. A harmadik volt talán a legbonyolul­tabb, ám a legkevésbé lát­ványos művelet: egy meg­repedt ipari vízmedencé­ben kellett a speciális bú­vároknak kárelhárítási feladatokat elvégezniük. A bevetett szakembe­rek láthatóan teljes ko­molysággal tették a dol­gukat, mintha valóságos katasztrófa-problémával kellene megbirkózniuk. Ám, hogy szerencsére csak Játék” az, ami a képzeletbeli „bodrogközi kohászatban” lejátszó­dott, megnyugtató módon igazolta az akciók utóéle­te. A szirénázó mentőko­csival rohamtempóban el­szállított halálos sebesül­tek ugyanis épen és egész­ségesen tértek vissza a katasztrófa helyszínére... Hallgatni nem mindig arany?! Brit-magyar kriminálpolitikai konferencia Miskolc (ÉM - SZK) - Három brit professzor - a kriminálpolitika és a büntető igazságszolgál­tatás brit rendszerét és fejlődési irányait tagla­ló - előadásai jelentet­ték a vázát annak a brit-magyar konferen­ciának, amelyet tegnap tartottak a Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) székházában. Az esemény szervezője a Miskolci Egyetem (ME) Állam- és Jogtudomá­nyi Karának Bűnügyi Tudományok Intézete, valamint a MAB Állam- és Jogtudományi Szak- bizottsága volt. Felvethető-e a büntetőjogi felelősség a tizennégy év alatti fiatalkorúak eseté­ben? Egyáltalán: hány éves kortól felelős valaki a tettei­ért? Lehet-e a hallgatást az elkövető terhére értékelni? Ilyen és ehhez hasonló iz­galmas kérdésekre keres­ték a választ azon a brit-magyar jogtudományi konferencián, amelyet a két intézmény hároméves kö­zös - pályázat útján támo­gatott - kutatóprogramja keretében szerveztek. A két intézmény: az ME Bűnügyi Tudományok Intézete, illet­ve a Warwicki Jogtudomá­nyi Egyetem oktatói és dok­torjelöltjei kölcsönösen meg kívánják ismerni egymás országainak büntetőpoliti- káját, igazságszolgáltatási rendszerét és azok fejlődési irányait, tanulmányutak, közös konferenciák úfján - tájékoztatott az ME inté­zetigazgatója, Lévai Miklós egyetemi docens. Lévai- Miklós a tegnapi programból érdekesség­ként kiemelte: az angol igazságszolgáltatás terén - mindkét országban je­lenlegi gyakorlatától elté­rően - olyanfajta elmoz­dulás várható, hogy a ti­zennégy év aluliaknál sem mondhatjuk ki, hogy nem felelnek a tetteikért. Egy másik kuriózumként említette azt a brit változ­tatási szándékot: ha vala­ki hallgat, azt lehessen a terhére értékelni. Mind­ezt olyasfajta elgondolás­ból: ha az illető hallgat, az azt jelenti, hogy lemond a vallomás lehetőségéről, tehát hallgatásával mint­egy beismeri bűnösségét. Az intézetvezető elmond­ta: mindkét kérdés élén­ken foglalkoztatja a hazai jogtudósokat is. Természetvédelmi kihívásokról „A természetvédelem új kihívásai Európában - magyar szemmel” címmel tartott előadást Tardy János helyettes államtitkár tegnap este Miskolcon a MAB-székházban. Fotó: Bujdos Tibor Tizenkilenc vádlott, két tucat ügyvéd Volt banki vezetők is érintettek a tegnap Miskolcon kezdődött tárgyalásban Miskolc (ÉMT) - Az előzetes le­tartóztatásban lévő elsőrendű vádlott érdekében a tárgya­lást megtartjuk. A harmadren­dű vádlott védője által előter­jesztett elnapolási kérelmet elutasítjuk - így kezdődött tegnap Miskolcon, a Megyei Bíróságon a „Budapest Bank­perként” emlegetett gazdasági bűnper tárgyalása. A vád: kü­lönösen nagy kárt okozó csa­lás, és ott van a listán a lopás, megvesztegetés, orgazdaság, sikkasztás és okirat-hamisítás is. A tizenkilenc vádlottat számláló ügyben két tucat ügyvéd lát el védelmet. A Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatósága ellen elkövetett kö­zel félmilliárd forintos hitelcsalás elsőrendű vádlottja Dávid Csaba 25 hónapja van előzetes letartóz­tatásban. A férfit 1996. január 4- én az Interpol segítségével fogták el német földön. A többi 18 vádlott szabadlábon védekezik. Az ügyész által ismertetett vád­irat szerint Dávid Csaba külföl­dön élő magyar állampolgár, aki Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett cégekkel rendelkezik, és aki hat évvel ezelőtt úgy döntött, Magyar- országon is vállalkozásokba kezd. Az önálló cégalapításhoz azonban nem volt elegendő tőkéje, így már bejegyzett társaságokban szerzett tulajdonjogot, illetve olyan vállal­kozásokat vont be tevékenységi körébe, amelyekben tulajdonosi jogosítványokkal nem rendelke­zett. Azért, hogy nagyobb összegű hitelhez jusson, az elsőrendű vád­lott banki kapcsolatokat keresett. Ekkor került a képbe P. Zsolt (ötödrendű vádlott) miskolci vál­lalkozó, aki kiváló üzleti és ma­gánkapcsolatban állt a Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatóságá­nak elsőszámú vezetőjével és an­nak helyettesével. (A két korábbi bankvezető most az ügy harmad, illetve negyedrendű vádlottja.) P. Zsolt vállalta, hogy megfelelő öss­zeg ellenében segít a hitelek el­nyerésében. Ez számára már nem az első „közbenjárás” volt, a pera­nyagban foglaltakból ugyanis ki­derül, hogy 1993-ban már több megyében köztudomású volt: a miskolci Budapest Banktól csak az kaphat hitelt, akit az ötödren- dú vádlott beajánl. Dávid Csaba az ajánlás hatására 414 millió fo­rint hitelhez jutott. A vádirat ismertetését követő­en az elsőrendű vádlottat délután hallgatta meg a bíróság Horváth Mária vezette büntetőtanácsa. Dávid Csaba több bizonyítékot mutatott be arról, hogy felszámo­lás alatt álló magyar cégeinek ér­téke még felszámolási áron is meghaladja a felvett mintegy fél­milliárd forintnyi hitelt. Tehát nem fiktív vállalkozásokhoz vett fel pénzt, és nem tüntette el azt, hanem valódi vállalkozói vagyont halmozott fel. Dávid Csaba védője, Szógyényi József (aki Tocsik Márta védel­mét is ellátja) kérdésünkre el­mondta: „Lehet, hogy ügyfelem szabálytalanságot elkövetett, de bűncselekményt nem. Ezt pedig bizonyítékokkal is alá tudjuk tá­masztani,..” A bíróság jövő héten folytatja a tárgyalást a vádlottak meghallga­tásával. A szövevényes ügyben azonban várhatóan rövid időn be­lül nem születik ítélet. A miskolci Budapest Bank-botrány elsőrendű vádlottja (középen) és védője (felvételünk jobb szélén) a bírósági meghallgatásra vára­kozva Fotó: Puskár Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom