Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

1998» JanuAr 2., Pintik A MEGYÉBŐL JELENTJÜK Iszak-MaoyarorszA« bi KOMMENTÁR Extra Görömböi yi László Mindig jó érzéssel tölt el, ha megyénkben emberek vagy szervezetek, intézmények kel­tenek országos figyelmet - persze csak ak­kor, ha valami pozitív megnyilvánulásról van szó. Nos, a múlt esztendő utolsó napjaiban 137 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei üzemor­vos nyílt levele váltott ki - nemcsak vissz­hangot, de szakmai egyetértést is. Az már egyáltalán nem tölt el jó érzéssel, hogy a megyénkbeli üzemorvosoknak - vagy ahogy újabban nevezik őket: foglalkoztatás­egészségügyi alapellátást végző orvosoknak - volt okuk a levélírásra. Az aláírók ugyanis azt kifogásolják, hogy a nemrégiben nyilvános­ságra hozott, és január elsejétől érvényes kor­mányrendelet ellentétben áll az Európai Uni­óban érvényesülő eljárásokkal. Arról a rende­letről van szó, amiről mi is részletesen beszá­moltunk: ha valaki beutaló nélkül vesz igény­be szakrendelést vagy kórházi ápolást, meg­határozott összegű térítési díjat kell fizetnie. Van a rendeletnek egy eddig csekélyebb nyil­vánosságot kapott eleme is: az üzemorvosok januártól nem utalhatnak be betegeket labor-, EKG-, röntgen- és ultrahangvizsgálatra. Ez a - nyilván alaposan megfontolt, körülte­kintő hatáselemzések után meghozott - dön­tés sajátos következményekkel jár. Az egyik a munkát keresőket (jelentős részben tehát a nem túl jó anyagi helyzetben lévő munka- nélkülieket) érinti. Számos foglalkozási ág­ban előírják az előzetes egészségügyi alkal­massági vizsgálatokat; amelyeknek az akár hat-nyolcezer forintra rúgó költségei a rende­let szerint a majdani munkavállalót terhelik - aki persze a „fizetős" vizsgálatok idején egyáltalán nem lehet abban biztos, hogy va­lóban megkapja a munkát. De van más prob­léma is. A cégek szolgáltatási díjat fizetnek a foglalkoztatás-egészségügyi ellátásért - va­gyis azért, hogy a dolgozóiknak lehetőségük legyen rendszeres orvosi felügyeletre, ha szükséges, kezelésre. Mostantól kezdve vi­szont egyetlen alkalmazottnak sem lesz érde­mes az üzemorvoshoz járni, hiszen ha ő kül­di a laborba (és nem a háziorvos), akkor fi­zetnie kell a vizsgálatért: Kíváncsian várom a fejleményeket. Meg azokat a nyilatkozatokat, amelyek arról szól­nak, hogy egyre sikeresebben halad az egész­ségügy szervezeti korszerűsítése. Bár, ha meggondoljuk, ami a sokoldalú finanszíro­zást illeti, kétségkívül ötletes formákkal talál­kozhatunk. Mert ne feledjük: akit az üzemor­vos a laborba küld, az többnyire fizeti a tb-t; sőt, fizet utána a munkáltatója is. Persze, ha egy vizeletvizsgálat ma Magyarországon lu­xusnak számít, az más - fizesse meg, aki nem átall igénybe venni efféle extra szolgál­tatásokat. Öt megyei újszülött A mama, Stán Edit kislányával Fotó: Végh Cs. Miskolc (ÉM - PT) - A megyében három kislány és két kisfiú látta meg a napvilágot 1998 első haj­nalán. A miskolci Diósgyőri Kórházban és a Me­gyei Kórházban egy-egy kislányt, Sátoraljaújhe­lyen egy kislányt és egy kisfiút, míg Szikszón egy kislányt segítettek a világra tegnap reggel 5 óra 10 percig. Az úgynevezett AB-bébi sorsolásra (amin csak az éjfél és egy óra között születettek vesznek részt) megyénkből a január elsején 0 óra 57 perc­kor a Diósgyőri Kórházban 2 kilogramm 60 deká­val világra jött Stán Fanni Grétát nevezhették be, de ez alkalommal nem kedvezett a szerencse ré­giónk ez évi első csecsemőjének. Szilveszteri malac volt, de a hó hiányzott Miskolc (ÉM - FL) - A miskol­ciak leginkább szűk családi körben búcsúztatták az óévet, ennek ellenére a nagyobb ven­déglátóipari egységek sem maradtak vendégek nélkül. Lillafüreden, Tapolcán és a belvárosban egyaránt kite(he)tték a minden hely foglalt, zártkörű rendezvény táblát. Az igazi hangulathoz mindenütt feltálalták a szil­veszteri malacot, a disznóto­rost, de a téli havat senki nem tudta „prezentálni”. A lillafüredi Palotaszállóban telt ház volt - tudtuk meg Fekete Gyulától, a szálló igazgatójától. A 300 vendég öt-hat napra érkezett, az ország minden részéből, csalá­dostól, többen még a kiskutyáju­kat is magukkal hozták. Hatvan százalékuk törzsvendég. A Palotaszállóban találtuk Se­res László restaurátort is, aki tíz éve lillafüredi lakos, de ideje egy részét Indiában tölti: - Szabad­úszónak mondom magam, a téli időszakot Bombav-ban töltöm, ahol magángyújtók képeit restau­rálom már negyedik éve, de szil­veszterre mindig hazajövök - mondja a művész. - A közelben lakom, a Palotaszálló két nagyobb kepét is én restauráltam. Baráta­im a szálló vezetői, dolgozói, ezért jövök szívesen át ide koccintani. Indiában három szilveszter is van: más időpontban tartják a Szilveszteri hangulatban muszlimok, a hinduk és a keresz­tények. A Palotaszálló vendégei tegnap újévköszöntőre kisvonatra száll­tak — tudtuk meg Fekete Gyulá­tól. Újmassára utaztak, ahol forró tea, pogácsa várta őket, majd a Bükk visszhangzó csúcsai között 300 torokból csendült fel nemzeti imádságunk: „Isten, áld meg a magyart...” A Fridolin vendéglőben tíz óra­Fotó: Végh Csaba kor már tetőpontján volt a hangu­lat. Miskolci és sátoraljaújhelyi vállalkozók és barátaik „szállták meg” ötvenen a vendéglőt. Dél­után érkeztek, és azonnal „be­lecsöppentek” egy hamisítatlan falusi disznóölésbe. - Ez eg}' bará­ti társaság - mondta Boros István főszervező, aki már 1996. decem­ber 31-én annyira jól érezte itt magát, hogy azonnal lefoglalta a Fridolint a mostani szilveszterre. A disznót szokás szerint pálinká­val „siratták el”, aztán követke­zett a finom vacsora, majd a tánc. Éjfélkor „házi” tűzijátékban gyö­nyörködtek. majd disznótorost tá­laltak és utána tombola követke­zett, kicsit pikáns nyeremények­kel. Aztán tartott a mulatozás a nóta szerint „Reggelig Juliskám, sej-haj reggelig...” A Székelykert vendéglő körül, az Avas tövében minden parkíro­zó hely foglalt volt szilveszter éj­szakáján. A vendégek Izraelből, Ukrajnából, Tádzsikisztánból ér­keztek nagyobb részt. Elek Zoltán miskolci származású, izraeli kato­natiszt itt ünnepelte 24. születés­napját édesanyja és izraeli felesé­ge társaságában. Mint kiderült, nemcsak a magyaros szórakozás­hoz szokott hazaiak, hanem az iz­raeli fiatalasszony is nagyon jól érezte magát a magyar szilveszte­ren. Meglepte, milyen hangulato­san, cigányzenével, tánccal, varie­té-műsorral ünnepeltek a Szé- keiykertben főijének honfitársai. Ä Junóban minden asztal fog­lalt volt. Vendégeik több napra ér­keztek. Programjukba tartozott a Barlangfürdő kipróbálása mellett lovaglás és szánkózás is - sorolta Szajky István étteremvezető. A lo­vaglás a görömbölyi lovasiskola gondjai, a szánkózás a hó hiánya miatt elmaradt, mindezek ellené­re jó hangulatban szilvesztereztek a vendégek Miskolc-Tapolcán - állította Szajky István. „Elfujta” a köd a tűzijátékot Miskolc (EM - FL) - Az enyhe szilveszteri estén hatalmas tömeg gyűlt össze a Városház téren, hogy lássa a tűzijátékot. A nyolc órára meghirde­tett eseményre már fél órával korábban gyüleke­zett a tömeg. A kezdés idő­pontjára a tér és a bele torkolló utcák teljesen megteltek unokáik kezét szorongató nagyszülőkkel, gyermeküket nyakukba emelt papákkal, vidám fia­talokkal. Amikor az avasi templom harangjátéka nyolc órát jelzett, és még­sem történt semmi, a csa­ládok türelmesen vártak tovább. A téren szorongók nem is gondoltak arra, hogy a látványosság elma­radhat. Közben a dudák teljes hangerőre „kapcsol­tak”, egymással verseng­tek, visszhangzott a város- központ. Negyedóra-félóra elteltével többen hazain­dultak, mások pezsgőt bontottak, kitöltötték a zsebükben hozott poha­rakba, és vidáman búcsúz­tatták az óévet. Kilenc órára ürült ki a tér, vették végleg tudomá­sul az emberek, hogy a szilveszteri tűzijáték elma­rad. Egyesek tudni vélték, hogy nem a köd miatt, ha­nem azért, mert a piro­technikusok nem kapták meg munkabérüket a pol­gármesteri hivataltól. Venczel Vilmos, a Sagh- ma-Pirotech Kft. vezetője szerint a pletykának sem­mi alapja nincs! Cégük a kora délutáni órákban ki­telepítette a tűzijáték megrendezéséhez szüksé­ges eszközöket, és vártak a ködös időjárás megválto­zására. Mint elmondta, a polgármester még a mete­orológiai szolgálattól is megkérdezte: remélhető-e derültebb idő nyolc órára, de onnan is nemleges vá­laszt kapott. Dönteni kel­lett: elhalasztják a tűzijá­tékot, mert a ködben él­vezhetetlen lesz, vagy az élvezhetelenség ellenére is megrendezik a „drága mu­latságot”. A tűzijáték elha­lasztása mellett döntöttek. Miskolc polgármestere, Kobold Tamás is tudatta lapunkkal, hogy a terve­zett tűzijátékot a várost beborító sűrű köd miatt kellett elhalasztani. A nagy érdeklődésre számot- tartó látványosságot vi­szont az időjárástól függő­en minél előbb megtartják, az időpontról a sajtóban tájékoztatják az érdeklő­dőket. Áttáncoltak az újévbe Sátoraljaújhe­lyen a szlovák iskolában gyűltek össze hagyományo­san az élő ze­ne kedvelői szilveszter éj­szakáján. A Hangár együt­tes nosztalgia­dallamaira ropta a táncot egy éjen át az újhelyi publi­kum. A zene­kar billentyűs tagja most is, mint más óév­búcsúztatókor kettős ünne­pet ült (szinte- tizátorozott) vérié. O ugyanis 27 év­vel ezelőtt éppen december 31-én látta meg a napvilágot. Fotó: Puskáé Tibor Koznia Zoltán most lesz 23 éves és tegnap délelőtt 11 óra körüt kezdett el kipakol­ni Miskolcon a Trabantjából:- A bánkúti síházban egy 30-35 fős, 20-25 éves korú fiatalokból álló baráti társa­ságban töltöttem a szilvesz­tert. Az MVK Rt. dolgozója vagyok, de bennünket nem a foglalkozás, hanem a termé­szet szeretete köt össze. Fi- úk-lányok tartozunk ebbe a csapatba már évek óta. Min­denki hozta a bulihoz a „nyersanyagát". Ne gondol­janak nagy dolgokra! Virslit, krumplit, üdítőt, pezsgőt... A Bánkúton leesett hónak kö­szönhetően szánkóztunk, síztünk, óévbúcsúztatóként paprikás krumplit ettünk, az­tán koccintgattunk. Gyuranecz Árpád miskolci nyugdíjas dédunokáját, az alig másfél éves Esztikét tolo­gatta az újév első napjának délelőttjén a kiskocsiban:- Szűk családi körben, az unokám lakásán szilveszte­reztünk. Dédunoka, szülők, nagyszülők, dédszülők együtt. Hálistennek mind­nyájan egészségesen, mert ez a legfontosabb. Eszeget­tünk, keveset iszogattunk és a televíziót néztük. Nem po­litizáltunk és nem készítet­tünk az elmúlt évről orszá­gos és családi mérleget sem. Nem tartozom az állandóan panaszkodók közé, most sem tettem. Nem panaszko­dunk, de ha végiggondolom 1997-et, akkor azt kívánom, leitven 1998 iobb. Misii jánosné nyugdíjas a templomból hazajövet egy hivőtársának panaszkodik és törölgeti könnyes szemét:- Egy beteg fiammal élek együtt, aki építésztechnikus volt. 70 éves vagyok, a gyer­mekem 44, elvált és földön­futó lett, a lányom idegbe­teg. Tele vagyok bánattal. Bérházban élek a fiammal, én tartom el őt is. A szilvesz­tert otthon töltöttük, nagyon szomorúan. Én az egyik szo­bában, ő a másikban sírta ki a bánatát. Kivették az egyik szemét és fél vesével él. Csak azt szeretném, hogy ki tudjam fizetni a rezsit, bár­milyen takarékosság árán. Nehezen élünk, nem tudom hol a kiút. Mondják meg ne­kem. van egyáltalán kiüti Vincze Andrea a Miskolci Egyetem 4-es Kollégiumának lakója, az egyetem gépész- mérnöki karának műszaki informatikai szakán tanul:- Harmincán szilveszterez­tünk együtt. Szobatársak, a szomszédos szobák lakói, fi­úk és lányok együtt. Finom szendvicseket csináltunk, virslit tálaltunk fel, süte­ményt hoztunk hazulról. Ki­ki azt hozta/adta, amire le­hetősége volt. Tudom, hogy mindez mások előtt nem tű­nik „fejedelmi" lakomának, de mi a szegényesnek tűnő „menü" ellenére is fantaszti­kus hangulatban búcsúztat­tuk el az óévet. Együtt vol­tunk, táncoltunk, daloltunk, beszélgettünk. Azt reméljük, hogv ez az év iobb lesz. Bátor László a Borsod Volán forgalmi szolgálattevője a Búza téri buszpályaudvaron:- Sajnos, nekem nem tellett arra, hogy a szilvesztert vala­mi előkelő helyen töltsem. Miskolcon, az Avas-délen lakunk, feleségemmel, két gyermekemmel és a szom­szédos házaspárral búcsúz­tattuk el az óévet. Kedves párom rokkant, remélem, hogy ezt ebben az évben az illetékes orvosi bizottság is belátja és nyugdíjazza. Véle­ményem szerint már ez az év sem jól kezdődik, hiszen az ember csak az újabb áre­melésekről hall. Bevallom, már most készülök a válasz­tásra, mert akkor újabb négy évre meghatározhatjuk jö­vőnket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom