Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-01 / 280. szám

* Észak-Magyarország éÉlMl Mf szólást!* I« 1997. Dicimbir 1., Hétfő □ Tolvaj szarkák a kiskertekben Mély felháborodásomat szeretném kifejezni, tűrhe­tetlen állapot ami városunkban (s gondolom az or­szágban bárhol) van.Az úgynevezett „tolvaj szar­kák” minden felelősségre vonás nélkül lophatnak, pusztíthatnak. Nem számít az útszéli fák kivágá­sa, kiskerttulajdonosok termése, a telkeken lévő vas- ill. fémtárgyak (csatornák, kerítések) eltulaj­donítása. Sok ember 30-40 évi becsületes munka után sze­rény nyugdíját kiegészítendő kiskertjében tevé­kenykedik és hasznosan eltölti szabadidejét. Mit ad Isten, egyik napról a másikra illetéktelenek megsértve a magántulajdont, behatolnak és amit lehet, összeszednek és el visznek. Erre a törvény il­letékese mindezt elkönyveli megélhetési betörés­nek. Vagy a MÉH haszonvas átvevőinek nem szúr szemet, hogy valakinek a magántulajdonát viszik leadni? Szépen kérjük ezeket a „szarkákat”, keressenek maguknak munkát, ne a mások keserves fáradtsá­ga árán akarjanak bármihez is hozzájutni, a sok idős ember hátra lévő életét ne keserítsék meg, úgyis van elég bajuk és problémájuk. Nem utolsó sorban a „hivatalos szervek” segítsé­gét abban kérjük, hogy mielőbb hozzanak olyan törvényt, konkrét intézkedést, ami elrettenti azo­kat az embereket, akik egyre gyakrabban keserí­tik a kiskerttulajdonosok életét. Mágori Józsefné és nyugdíjas kiskerttulajdonos társai Miskolc Gyötrelmeink Tagadhatatlan, hogy Miskolc város önkormányza­ta az elmúlt években tett néhány, a kisembert is segítő intézkedést. Ilyenek voltak például a hatvan­öt éves kort elért városi polgárok ingyenes utazási lehetőségei a város közlekedési eszközein, vagy a rokkantak, pontosabban a gépkocsival közlekedni tudó mozgáskorlátozottak ingyenes parkolása a város fizető parkolóhelyein. Szeptember 1-től viszont „korlátok” közé szorí­tották a mozgáskorlátozottak ingyenes parkolási lehetőségét, ugyanis a megnevezett időponttól kezdve a parkolókban csak a számukra kijelölt 1-2 helyen parkolhatnak, más helyet igénybe venni megfelelő parkolójeggyel lehet. Éz azt eredményez­te, hogy a mozgáskorlátozottak ingyen parkírozni sehol nem tudnak, mert a kijelölt helyeket már ko­rábban elfoglalják az ügyeskedők, például a piacok környékén: az árusítók. Igaz, minden kocsin ott dí­szeleg a rokkantságot jelző embléma. Megértjük a város vezetése intézkedését abban a tekintetben, hogy a parkolóhelyek bérbe adásá­val bevételhez akar jutni, és a bérlőket is azért, hogy ki akarják szűrni a jogtalanul rokkant igazol­ványhoz jutottakat, csak ezt a valóban rászorulók sérelmezése nélkül kellett volna megtenni. Egyik legegyszerűbb módja lehetne a kiszűrésnek például az, ha az ellenőrök leolvasnák a kitett enge­délyek sorszámát, a gépkocsi rendszámát és azt egyeztetnék a szociális osztályon, s ha az hibás, ak­kor a rendőrségen. Higgyék el, nem kerülne több munkába, mint a mostani teljesen eredménytelen ellenőrzések. Azt már le sem merem írni, hogy a nagyértékű nyugati kocsikkal kellene kezdeni, meg­győződésem ugyanis, hogy azok a legritkább ki vétel esetén lehetnek rokkant ember tulajdonában. Bállá László a Nyugdíjasok Megyei Képviselete tájékoztatási bizottság vezetője Betegként kerültem november 18-án a sátoraljaúj­helyi Erzsébet Kórház sebészeti osztályára. Kicsit félve, hiszen nem sok jót hallottam eddig erről a kórházról. A véleményem azonban teljesen meg­változott. A körülményekhez képest kellemesen éreztük magunkat. Ezt több betegtársam állítása alapján is mondom. Az itt dolgozó orvosok lelkiis­meretesek, az ápolónők kedvesek, szolgálatkészek. Rend és tisztaság jellemzi az osztályt. Úgy gondol­tam, hogy éppen ideje lenne már észrevenni és tu­domására adni azoknak, akik rossz hírét keltik en­nek a kórháznak. Nagy Dénesné Sárospatak Délben egy tányér leves... Ötesztendei munka, száz- busznyi szegénysorsú ha­táron túli magyar gyerek itthoni kéthetes elhelyezé­se, feltáplálása, felruházá­sa, tanszerekkel, könyvek­kel való ellátása - ez a Szent Adalbert Misszió Alapítvány tevékenységé­nek mérlege. Reményked­tünk benne, hogy újra megindul ez az akció, de egyelőre lehetetlen! A ko­rábbi ingyenes közös útle­vél költsége 90 ezer forint. Folyamatos akció esetén, 200 ezer, egy-egy csoport áthozatala esetén 300 ezer forint lenne 45 gyerek út­levél és útiköltsége. így más jellegű szociális akció­kat indítottunk Kárpátal­ján. A beregszászi 6-os számú magyar iskolában harmadik éve minden nap egy tányér meleg levesre előfizettünk azoknak a ta­nulóknak, akik étlen- szomjan ülnek az iskola­padokban. Ha ülnek! Idáig 25 perces órákat tartottak a gyenge fűtés miatt. Már elfogyott a tüzelőjük. Az internátus 315 tanulójá­nak együtt ünnepeltük meg a születésnapját. Egy óriási tortát, két kisebbet csináltattunk, a többség­nek egy zacskó cukorka ju­tott. Nagyon boldogok vol­tak. Mikulásra már meg­rendeltem 400 csomagot 100 ezer forintért. Ez so­sem élvezett bőséget jelent számukra, hisz egy-egy szem cukorkának is na­gyon örülnek. Segítettünk S. Erzsébet 15 éves kis­lánynak, hogy fodrászta­nulónak jelentkezhessen. Itthon nehezen hiszik el, hogy sok ezer forint a be­iratkozási díj, havonta tandíj van, a munkaeszkö­zöket is neki kell majd megvenni, s a majdani el­helyezkedése is pénzbe ke­rül. Ez a kislány már hó­napok óta tétlenül ült ott­hon. Ezért vette pártfogás­ba alapítványunk. Istenes versekből szavalóversenyt hirdettünk a beregszászi járás tanulói számára. Ez december 18-án lesz. A Be­regi Hírlapban folyamato­san közölt és jutalmazott magyar történelmi vetél­kedőt szervezünk. A leg­jobbak március 15-én nyil­Megosztott falatok vánosan mérik össze tudá­sukat. Támogatjuk az Irka című gyermeklapot is. A lapban magyar irodalmi vetélkedőt rendezünk, dí­jazzuk a résztvevőket, s minden módon igyekszünk elősegíteni a kárpátaljai gyerekek anyanyelvi mű­veltségének és történelmi ismereteinek gyarapítását. Több sokgyermekes csalá­dot apró segélyekkel támo­gatunk. Aki segíteni tud bennünket anyagilag, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldheti el adományát: Magyar Hitelbank Rt. 10200878-31514279- 70690000. Átányi László tanár 1119 Budapest, Etele út 23. Telefon: 2033201 Fotó: Farkas Maya Hegyalja ólomcsapdában Huszonkétezer tonna használt savas ólom akku­mulátor, 3 ezer tonna ólomhulladék, 300 tonna lúgos akkumulátor feldol­gozását tervezik Borsod megyében, a Monok köz­ség területén lévő makrai telephelyen. Az illetékesek okként említik, egyrészt Magyarország környezet­védő igényét a potenciális veszélyforrások feldolgozá­sa, újrahasznosítása vé­gett, másrészt az ipari tár­cát zavarja az a tény, hogy Magyarország fizetni kényszerül egy külföldi cégnek az akkumulátorok beolvasztásáért. A zöldek az adatok bir­tokában cáfolják a fenti ál­lításokat, mondván, hogy nincs szükség a hazai ak­kumulátorfeldolgozóra, mivel Európában kapaci­tásfelesleg van. 1999-től Magyarország egyik leg­szegényebb, legelmaradot­tabb megyéjében tervezik az ólomhulladék, akkumu­látorfeldolgozó működteté­sét, abban a megyében, amely visszhangzik a ku­kákból élők matatásának zajától, a fűtetlen szobák­ban kitelelők didergésétől, munkanélküliek, éhezők, gyertyával világítók sóha­jától, gyógyszer nélkül ma­radt betegek szenvedésé­től, a jövő nélküliek sem­mibe meredő tekintetét kí­sérő apatikus csendtől. Erre a vidékre, ahol mi élünk, vegetálunk, nem­csak a környezetvédelem és a túlélést segítő lehető­ségek nem jutottak el, ha­nem potenciális veszély- források és több ezer ton­na ólomhulladék feldolgo­zásával szándékoznak az elszegényített családok egészségét, környezetét veszélyeztetni. Kutatásokkal bizonyított tény, hogy az ólom, az ak­kumulátorfeldolgozó üze­mek környékén a halálozá­si arány ugrásszerűen meg­növekedik. Emlékezzünk, néhány évvel ezelőtt vala­mennyi környező település nemet mondott az akkumu­látorfeldolgozó telepítésére. Mindezek ellenére az or­szág minden megyéjéből ki­utasítottak ismét vissza­tértek veszélyes üzem és 200 veszélyes munkahely ígéretével, hozzánk, a leg­nagyobb terhet cipelők kö­zé, bizakodva az elszegényí­tett hegyaljai nép térdre- kényszerítésében. Uray Katalin Szerencs Üveghuta ipartörténeti emlékhely Schusselka Gusztáv az üveghuta-alapító A Gyertyánvölgyében az utolsó üveghuta 1896-ban szűnt meg, ezzel végétért a Bükkben a közel 200 évig fennállott üveggyártás. Az üveggyártás kb. 50 évvel előzte meg az ómas- sai vasolvasztást. így a legrégebbi ipartörténeti emlékhely lesz a Gyer­tyánvölgy, ahol még meg­találhatók az üveggyártás nyomai és emlékei. A település történetét kutatva, javaslatot tettem részleges rekonstrukciójá­nak megvalósítására, amelynek tervét 1996. má­jus 8-án a helyszínen az Északerdő Rt. Erdőfel­ügyelőség és a Nemzeti Park képviselőivel ismer­tettem. A tervet elfogadva az Északerdő Rt. Igazgató­sága jóváhagyás és anyagi támogatás végett felter­jesztette a Földművelés- ügyi Minisztériumba. A minisztérium a terv­vel azonosult és f. évre 600 ezer forintot utal ki a mun­kálatok megkezdésére. A befejezés 2-3 éven belül több lépcsőben valósulhat meg. Ez egy újabb idegen- forgalmi lehetőséget nyit­na az útvonalba eső Répás­huta, Bogács és Cserépfalu községek részére. Kiala­kulhatna egy idegenforgal­mi centrum, a községek­ben lévő történelmi látvá­nyosságok bemutatásával, mely kedvezően hatna to­vábbi fejlődésükre. Az összekötő útvonal a Bükk legcsodálatosabb tá­ján vezet keresztül, mely magában is lenyűgöző lát­ványt nyújt az idelátoga­tóknak. A gyertyánvölgyi re­konstrukciós munkálatok f.év október hónapban el­kezdődtek az Északerdő Rt.vezetősége és a répás­hutai igazgatóság irányítá­sával, az Állami Erdészeti Szolgálat Miskolci Igazga­tóságának támogatásával, az általam elkészített és elfogadott tervek alapján. Remélem, hogy megva­lósulásával, az érintett kö­zségek bekapcsolódásával kialakul az a közös cent­rum, mely kedvezően hat az érintett községek fejlő­désére. Természetesen ezt közösen kell kimunkálni, az idegenforgalom illetéke­seinek bevonásával. Balogh Sándor a bükki üveghuták múzeumának alapító vezetője Öngólt rúgtunk már megint? Újsághír: Közös magyar-osztrák Európa-bajnok- ságot rendeznek 2004-ben, a legnépszerűbb sport­ágban, a futballban. Volt már tervben egy hasonló „közösség” létrehozása, a világkiállítás. Dugába fulladt. Pedig az hasznos lett volna, hisz a beruhá­zás behozta volna a kiadásokat, nem beszélve hír­nevünk gyarapításáról. Egy újabb luftrúgás, vagy érthetőbben az öngólrúgás egy fajtája most van fo­lyamatban? Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, mennyire tudunk felfejlődni nyugathoz a sport vo­natkozásában legalább, de a végszó elhangzott: megrendezzük! A kabinet garanciát vállal a ren­dezvény részbeni költségvetési finanszírozására, négy (?) stadion felépítésére. Négy stadion! Te jó Isten! És még hozzá fedettnek kell lennie, csak ülőhelyekkel és 30-35 ezer néző befogadására al­kalmasnak! Van egy régi szép dal: „... minden el­múlik egyszer... ” Nos, az Európa-bajnokság is elmúlik egyszer, feltehetően sikeresen, özönleni fognak a külföldi­ek, hozzák a devizát, a kereskedők elégedetten dörzsölik össze a kezüket. De mi lesz azután? Nem hinnőnk, hogy 2004 után óriásira növekszik a né­zettségi százalék, a stadionok kihasználtsága. Úgy gondolják (legalábbis egyesek) hogy a magyar fut- ball 2004-ig felfejlődik a nyugati színvonalra? Több tízezreket vonz majd egy új játékstílus, hátrahagy­va az eddigi „kisasszony-futballt”? Nem akarok vészmadár lenni, de a majdani üres lelátórészeket is karban kell tartani és ki más, mint az állambá­csira hárul e nemes feladat. És bizony neki jócs­kán be kell nyúlni abba a bizonyos büdzsébe és kü­lön kiadási rovatot kell kreálni stadionok karban­tartása címen. U.i.: Jó volna, ha nem lenne igazam... Nyíri Kálmán Miskolc Köszönetnyilvánítás A Puritán Nyugdíjasok és Leendő Nyugdíjasok Egyesülete nevében köszönetét mondok mindazok­nak, akik a lap október 6-i számának „Szólástér” rovatában megjelent „Felkérés a nyugdíjasokhoz” című írásukban foglaltakat magukévá tették és ezt írásban is megerősítették. Külön meg kell köszön­ni a bőcsiek aktivitását, ahol két nyugdíjastársunk munkájának eredményeképpen 99-en nyilvánítot­ták egyetértésüket. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a megye több mint hetven nyugdíjasszervezetéből csu­pán egyetlen egy tartotta kezdeményezésünket támogatásra érdemesnek. Közöljük, hogy a fel­vetett kérdéssel kapcsolatos beadványunkat az Alkotmánybíróságnak megküldtük és annak eredményét e helyen nyilvánosságra fogjuk hozni. Ihász Ferenc Ózd A mozgásfogyatékos gyermekek nevében A sályi Mozgásjavító Általános Iskola és Diákott­hon a „Sályi mozgásfogyatékos gyermekekért” alapítványa szeretné megköszönni valamennyi tá­mogatójának a felajánlott személyi jövedelem adó egy százalékát. Ennek révén alapítványunk közel félmillió forint bevételre tett szert, amely tovább segíti kitűzött céljaink elérését. Külön megköszön­jük az Észak-Magyarország ingyenes segítő közre­működését, amely nagyban hozzájárult az elért eredményhez. Gáli András kuratóriumi elnök Sály ÜGYFÉL- ÉS JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Szerkesztőségünk ügyfélszolgálata minden héten szerdánként délelőtt 9-12 óráig áll olvasó­ink rendelkezésére a Sajtóház II. emeletén a 221- es szobában. Jogsegélyszolgálatunk ma, hétfőn délután 4-6 óráig a Sajtóház II. emeletén a 212-es szobában áll olvasóink rendelkezésére. Tanácsokat és felvilágo­sítást ad Demeter Lajos ügyvéd. íífM Olvasóink FiGYELMHBE! !wég!': Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleket terjedel­mi lehetöségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, áJogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a hi­telesség érdekébén véleményükhöz adják teljes nevüket, és csak kivételesen, személyiségük valós védelmében ragasz­kodjanak nevük elhagyásához vagy rövidítéséhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom