Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12 / 161. szám
II ÉM-hétvége . Literátor Július 12., Szombat □ Chris Bridge A reggelek De igazából a reggelre gondoltam, meg a lányra az utcánkból, ahogy lebbenti a szél, a melleit dúsan, valami igazán szépre, és a lány mellei azok lehetnek. Gondoltam, de igazából csak reménykedtem, hogy összejön ez az egész vele, hogy leülünk egyik nap, én előbb megvárom az iskola előtt, ahogy kilép, a melleit juttatja eszembe, és együtt gondolkodunk, akár ne is szóljunk, vagy üljünk. De igazából mégis a reggelre gondoltam, mert a reggel olyan jó, ha felkelsz és kilépsz az iskolába menő útra és mész valahová, talán nem is ahová elindultál, csak a lány jár a fejedben, melleit előveszed útközben, vagy gondolatban, mert még soha nem láttad őket és igazából a lány is egy a sok közül, amit gondolatban már hátulról is jók a mellei, de igazából mindig ugyanarra gondolsz és igazából ugyanolyanok a reggelek. Székelyhídi Zsolt fordítása Anselm Hollo Szerelem jól alszom amikor fáradt vagy és idegen városokat látogatsz meg egyedül is jobb felébredni, mint egyáltalán nem de még jobb a szeretett ember mellett felébredni igazán csodálatos a szeretett ember mellett felébredni úgy nézni arcára, mintha akkor látnád először „egy hátborzongatóan gyönyörű idegen aludt az ágyunkban ma reggel” Óh, hiszen ez te vagy te vagy még soha nem láttalak ilyennek Chicago fel és le a rózsaszín liften a rózsaszín hotelben ahol rózsaszín (és néhány hamuszürke) Idős ember időzött fel és le, mint régen az életük de most ezekben az „irányított körülményekben” a tény az tény „Irányított állománnyá” váltak ez jutott eszébe ahogy kilépett a rózsaszín liftből fiatal barátaival volt találkozója a tekintélyes csillár alatt beszélgettek néhány idős emberrel bohócnak öltözve Vad papírhajjal fejükön Christi NF-: Busta (osztrák) Ábel megvédi Káint Ne űzzétek! Űzi ő magát. Eszét a felszálló füst vette el, s vetélytársat látott bennem, testvér helyett. Segítsétek inkább az Úrhoz, tisztázni színe előtt: miért csak parázson pislákoltatta tüzét. Üzenem, neki -sez éltet tovább: tettével bennem csak a gonoszt ölte meg, s épen és gyógyultan várom, egy füstmentes helyérí. 1986. május 7. Reiner Kunze (német) A művészet alkonya Nem kell megénekelni a napot huhogta a bagoly a, fajdkakasnak nem fontos a nap a fajdkakas kihagyta dalából a fényt Jochen Börner (német) Ahová a halottak megtérnek Nem gránitba, gipszpátoszba vagy harsonákba. De talán a gyermekek szemébe, ahogy a százszorszépre nevetnek; egy eltartási szerződés szavak mögötti kezeibe, harántvágású, szélütött fiatal asszony barátságába, egy fogoly cellájába, aki bírójának kegyelmet kér. művész vagy magasztalta a bagoly és szépen besötétedett Jochen Börner Varádics (német) Jerzy í Jarasymowicz (lengyel) Teréz haja Megszólal hajsátra akkora hogy megszólal Nem is megszólal - suttog mikor félénk suttog a haja Nem is megszólal - dalol hajnaltá jt legzengőbb: Te, a kavics szélén égő seb és korom között: arany vigasz. Milyen puhán tükröződik fényed Theofrasztosz szeptemberi ásóján, hosszan viliódzik a ködben, aztán elsorvad a várakozás csendes tüzében. Juhász József fordításai Teréz Teréz Teréz Tény hogy dalol mint a madarak melyek tiziani színekben pompáznak mint Teréz haja Anselm Hollo A természet körtánca finom, vatta-majomarcú felhő sodródik mágnesesfejek hajtják a szalagot más fejek közti terekbe mágneses, elektromos, innen mindenfelé valószínűleg vissza és rajta ki valaki egy zenei témát idéz a kottát elképzelvén önmaguk előtt olvassák, elhihető ezt nevezzük emlékezésnek az emberben, hogy létezik, önmagát látja (az agy szeme) könyvében lapozgat tehát amit olvas abban a könyvben az az amire emlékezik Wittgenstein Zettel 653 valaki lihegve rohan a házsoron sikít vidám döbbenettel virág remeg az asztalón sok-beszéd-a-fejben a nevem az időtartam minden halál és születés között a karma dinamit magjai kis zárt mancsok, nagy zárt mancsok postakocsi fordul a sarkon, tömérdek por mester bébi mandragóra sikít ha kitépik, sikít ha valaki visszaöklel feltűnik, újra feltűnik nyelveket beszél, tanterven kívülit a fiatalok őrült háborúi, az idősek örült háborúi szalag sodródik, Zettel sodródik leomlott kövek között a hatalmas sebhelyes varratban a királynő törpe kísérője szólni próbál ott ahol egyszer már nem tudott némán várakozott tőrének markolatával játszva Ok távolságot tartanak a föld felett gondolta s a dolgok felszíne felett csakúgy, mint az aki soha nem látott tükröt és elmereng mily mélységekben fekszik az arc, amit a királynő látott hőhullámok versenyeztek, csillogtak a völgy peremén megoldjuk ezt is, súgta, ne félj, csókolj e kinyilatkoztatás váratlansága ellenére a törpe kő mereven, mély lélegzetet vett emberek jöttek, ujjmutogatva bámulták suttogásuk megtört hullám a lány körül vonásai ködként lengtek a fiú előtt borús és vad a hely levegője a tavasz ingyen van, gondolta a lány és többnyire nem jól alakul, bár az élet ereje beágyazva fekszik ebben, a friss folyású egyenletességben sűrű, mint emlékezetünk minden jó áruja a lassúság és a nap maradt velem nyugodt és szelíd képtelenségben gyakori mesélő klimaxok, a nagyszerű bizonytalanság pillanatai és az ebéd pillanatai talán megmenthetők egy ember oly képességével mely komikus képtelenséggel jellemzi mitikus szerepét ’ fi . i SAV. IH ismét a bagoly huhogása nyársalta át az éjjelt farkasok álltak a gazdagok küszöbére egyetlen szótagot sem. akarnak elmulasztani „misére vagy lopni tértél e házba” ne edd a szellemeket felemelkedett helyéről lecsapásra készen ne hidd egy szavam se forró a város ezernyi könyörületet visz magával az útra egy életen át hiányoztam hálámat szétszórom lábaidnál tátogott a halál sötét zsákja de te a havat hallottad a pokol csörömpölő hárfái között melyek nyögnek a béke álmainál reggeltájt anyagtalannak érezzük önmagunk elmúlik térdünk remegése, kabátunkba burkolózunk és folytatjuk utunk a tölgyek felé kicsavartak, szélfútták, kapaszkodnak a köves bolygóba tekintélyes gyökereikkel bíbor és skarlát periszkóp-fák és a nyelv kalapból ki-behúzott a formátlan mindenség-jegc lassan felolvad a földön, hogy eredeti formáját minden felvegye a földön ahol még minden változó elbeszélések, elválasztók (még) társulók, mint az álmok zengzetes versek elegáns szavakkal tele miközben hiányzik minden „érzés” és „kapcsolat" az eljövendő világ érzékelhető káosz a. végtelenség erejévé emelt vagy megsokszorozott káosz Gyukics Gábor fordításai Cseh Károly fordításai Gyukics Gábor fordítása
