Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-03 / 127. szám

Itt-Hón 4 Riport Nagy Zoltán Kelemér (ÉM) - A múltból leginkább a négy földbirtokot emlegetik a község öreg­jei. Mai jellegzetessége, hogy amolyan köz­bülső megállóhely a Putnók-Aggtelek kö­zötti útvonalon. A gömöi'i városból indul­va az erdőség övezte úton előbb a Mohos­tavak látványa fogja meg a természetked­velő kirándulók figyelmét. Néhány kanyar és elibénk tárul az erdők, dombok közé épült irodalomtörténeti emlékhelyként számon tartott Kelemér. mmmmmmmmmmmmmwmmmmmmssmmmm A község történelméről a két évtizede Kelemér- ben élő Veres Lászlóval beszélgettünk, akinek saját életútja is jól tükrözi a település sorsá­nak alakulását: előbb földműves volt, majd az ózdi vasgyárból vonult nyugdíjba.- Négy uradalomé volt itt az egész határ 1945-ig. A kastélynak - ma kultúrház - Put- noky Móric volt az ura, országgyűlési képvise­lőként is ismertük akkoriban. Felesége a Gesz- tetéből származó Károlyi Sarolta Gömör vár­megye legnagyobb úrnője volt. Hamvay Lász­lónak tulajdonában volt még nagyobb földterü­let községünk határában, Széki-puszta köz­ponttal. Kisebb területekkel rendelkeztek Di- ószeghy Dezső és testvére László. Komolyan-.Hon vették a gazdálkodást, kivált az előbbi két na­gyobb uradalom adott munkát az itt élőknek. Kisebb-közepes parasztgazdaságok nem voltak jellemzőek, mégis a század első felében csak a föld és az erdő jelentette a megélhetést. Gyen­ge minőségű szántók voltak errefelé, erdőirtást követően alakították a birtokokat, negyed-ötöd osztályú minőséget képviseltek. A II. világháborút követően szintén sor ke­rült földosztásra, de eszközök, állatok nélkül nehezen boldogultak az új tulajdonosok, a volt cselédek. Átmenetileg próbál­koztak itt termelőszövetke­zettel is, de nem sok sikerrel. Az ötvenes évektől kezdődő­en aztán mind többen men­tek dolgozni az iparba az óz­di kohászatba, a környező bá­nyákba, majd Kazincbarciká­ra. menekültek is, természe­tesen a fiatalok, a beszolgál­tatás elől. Napjainkban mindinkább turista központként tarthat­juk számon Kelemért. Ezt két adottságának köszönheti: Putnok és Aggtelek közötti földrajzi fekvésének, nem ke­vésbé a Tompa Emlékház­nak, mint közismert a költő egy ideig itt élt református lelkipásztorként. Az emlék­házban Krajczár Istvánná gondnok tájékoztatott a turis­ta forgalom alakulásáról.- Sokan megfordulnak itt, jönnek csoportosan diákok, felnőttek egyaránt. Április vé­Naponta 200 turista látogatja a Tompa Emlékházát Jellemző a régi építkezési forma, a tornácos ház. Képünkön Veres László a háza előtt. gétől októberig mintegy 80-100 ember látogat ide naponta. Az emlékházban megismerkednek Tompa Mihály életével, aki két évig -1849 áp­rilisától 1851 szeptemberéig- élt itt lelkészé­ként és itt alkotta például a Gólyához, a Ma­dár fiaihoz című verseit. Az emlékház az önkormányzat tulajdona, a szakmai felügyeletét a Sárospataki Reformá­tus Tudományos Gyűjtemény látja el. Látoga­tásunkkor éppen ott tartózkodott Pocsainé Epeijesi Eszter, a Sárospataki Református Kol­légium múzeumának vezetője, a szakmai felü­gyelet gyakorlójával, aki újságolta, hogy ter­vezik az emlékház tetőzetének felújítását és a kiállítás felfrissítését, amikor az ehhez szüksé­ges pénz együtt lesz. A turizmus szerencséjére egy vállalkozó ked­vű család, Lenkey Béláék kialakították a Ba­golyvár fogadót, ahol jelenleg - további bőví­tése folyamatban van - tíz vendégnek tudnak szállást biztosítani. Ha az igényt előre jelzik, csoportoknak étkezési lehetőség is van. Az im­pozáns épület vonzza az arra látogatót. A falucska jelenéről Szala Pál polgármes­ter többek között az infrastruktúra fejlődésé­ről, a környezet szépítéséről számolt be:- Községünknek jelenleg 568 lakosa van, 28-30 százalékuk tartozik a cigány kisebbséghez. Tipikusan kétlaki életet éltek az itteniek. A fiatalabbak az iparba mentek dolgozni, az itt­hon maradt családtagok, az öregek művelték a földet, amennyit bírtak. Szorgalmas nép él itt, ez meg is látszik a portákon. Mára nehezebbé vált az élet, ismert, hogy mennyi a munkanél­küli itt Ózd, Putnok térségében. ’90-től nagyot fejlődött Kelemér. Addig csak három közkifolyó volt. Mostan­ra kiépítettük a teljes vízveze­ték-hálózatot, létesítettünk 15 közkifolyót, a lakásokba is be­vezették, illetve bevezetik a vi­zet. Saját vízbázisunk biztosít­ja az egészséges ivóvizet. A múlt évben pályázat útján nyertünk 2 millió 400 ezer fo­rintot e bázis bővítésére. A te­lefon iránti igényeket is sike­rült kielégíteni, 40 állomás lé­tesült a szomszédos Gömörsző- lőssel együtt. Pormentesítettük az utakat, járdát építettünk, ár­kot betonoztunk a közmunka hasznosításával. Teljessé tettük a közvilágítást is. Korszerűsí­tettük a buszmegállót, a rava­talozót. Vásároltunk 15 konté­nert nagyon vigyázunk a falu tisztaságára. Napirenden van a gáz bevezetése, tíz Száraz-völgyi település összefogásával szeretnénk megoldani. Tavaly nem sikerült a pályázatunk, az idén remél­jük, hogy megkapjuk a támogatást. Rendben tartjuk a középületeket. Szala Pál polgármesternek a legfőbb gond­ja a szociális problémák megoldása. A község lélekszámához viszonyítva magas a munkanél­küliek és az idősek aránya. Sokszínű program várta a résztvevőket Az új tájházban kapott helyet a Kachelmann gyűjtemény Fotók: Bujdos T. mondott, majd felavatták a könyvtár homlokzatára elhelyezett emléktáb­lát. Csütörtökön az advent és pün­kösd közötti, téli és tavaszi ünnep­kör népköltészetét, zenéjét, hagyo­mányait elevenítették fel Tóth Tibor, a kassai Thália Színház színésze, va­lamint Kovást Marcell és Szabó Gá­bor, a népművészet mesterei, a kas­sai Csámborgó zenekar tagjai köz­reműködésével. A Borsodi Általános Iskolában Iskolánk gyöngyszemei címmel tartottak kulturális rendez­vényt. Pénteken Balassi Bálinttól Buda Ferencig tartó megzenésített verseket hallgatott a közönség Bu­da Ádám énekmondó, a szentendrei zeneiskola népzenetanára előadásá­ban. Szombaton a Szt. Miklós cser­készcsapat tagjai és középiskolások részvételével ifjúsági napot rendez­tek gyalogtúrával, ebédfőzéssel, tánc­házzal bezárólag. A rendezvényso­rozatot a Hősök vasárnapján fejez­ték be. Koszorúztak a Hősök szob­ránál, majd emlékhangversenyt ren­deztek a római katolikus templom­ban. Emlékbeszédet mondott és az Edelényi Hetet bezárta Kovács An­tal esperes plébános. Közreműködött szavalattal Orosz Gergely, fellépett az edelényi férfikórus Vaszilkó Fe­renc és a Hozsánna vegyeskar Tóth László vezényletével. Pünkösd hétfőjétől a hősök vasárnapjáig Edelény (ÉM - FL) - Új kiállí­tások a Borsodi Tájhá- z(ak)ban, a Borsodi Tájház közleményei 1. számának megjelenése, kiállítás a karo- si honfoglaláskori temetők ré­gészeti rajzaiból, emlékülés és emléktábla-avatás Csenkesz- fai Poóts András tiszteletére, az adventtól pünkösdig felso­rakoztatható jeles napok be­mutatása, rendhagyó óra a Balassitól Buda Ferencig éne­kelt dalokból, ifjúsági nap táncházzal és végül megemlé­kezés a Hősök emlékműve előtt. Ez a május 19. és 25. kö­zött megrendezett Edelényi Hét tartalomjegyzéke, de ettől sokkal több történt a Városi Rendezvények Háza és a Könyvtár szervezésében. Pünkösd hétfőjének délutánján Laki Lukács László, a Városi Ren­dezvények Háza és Könyvtár igazgatója nyitotta meg a rendez­vénysorozatot és a Borsodi Táj ház új kiállításait. A régi, a Váralja u. 1. sz. alatti épületben a Népi la­káskultúra a Bódva-völgyében cí­műt tekintették meg az érdeklő­Homola Krisztina régészeti rajzai között dók, de ugyanekkor a tájház egy másik portával és épülettel is be­mutatkozott. A Borsodi út 155. alatt találhatóval, amelyben Egy kisnemesi család tisztaszobája címmel állandó kiállítást nyitot­tak meg. Időszaki bemutatóként itt állították ki a csen­gőket, kampókat, ko- lompokat felvonultató Hodossy gyűteményt és a Fehér hímzések elne­vezést viselőt, amelyen a Kachelman hagyaték úgynevezett „fehér” anyagát láthatjuk. Meg­jelentették a Borsodi Tájház közleményeinek 1. számát, amely tartal­mazza többek között Ha- dobás Pál Edelény hon­foglalás előtti régészeti leletei, Wolf Mária A borsodi földvár, Laki Lu­kács László A kézimunkázás bol­dogságáról című tanulmányát, va­lamint a Bódva mente 1997. jan.- jún. közötti évfordulónaptárát. Kedden a Rendezvények Házá­ban Hazag Mihály, a megyei ön- kormányzat főtanácsosa nyitották meg Homola Krisztina a karosi honfoglalás kori temetők régésze­ti rajzaiból rendezett kiállítását. Szerdán a városi könyvtárban em­lékülést tartottak az Edelényben 250 évvel ezelőtt született Csen- keszfai Poóts András lekész és költő emlékére. Ünnepi beszédet Kovács Sándor Iván, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára Az amatőr költő Kazincbarcika (ÉM - LM) - Zvadané Far­kas Erzsébet Kazincbarcikán él, az Észak- magyarországi Regionális Vízmüvek Rt. szakszervezeténél számítástechnikai mun­katárs. Két gyermeke van, egyedül neveli őket. Mindezek mellett verseket ír és fő szervezője a Szabadon Szárnyaló írók Rím­faragók Társaságának (SZÍRT). A SZÍRT „fészkéből felszállók” közül egyre többen veszik a bátorságot, hogy szű- kebb környezetük és az ország nagy nyil­vánossága elé lépjenek alkotásaikkal, könyv’ formájában is. A Buda­pesten, Miskolcon, Gyulán és más városokban éló társaik példáját kö­vetve, a SZÍRT bölcsőjében és székhelyén, Kazincbarcikán lakók kö­zül is többen kötetbe rendezik és saját kiadásban megjelentetik mü­veiket. Most Zvadáné Farkas Erzsébet vállalta a megmérettetést. Vet­te a bátorságot hogy küzdelmes életéről, vívódásairól, kudarcairól, győzelmeiről, örömeiról-bánatairól, érzelmeiről, szemlémről, barátság­ról, szerétéiről megfogalmazott gondolatait, vallomásait kötetbe szer­kesztve is megossza velünk, olvasókkal Halványuló Csillagomat Pá- tyolgatom címmel. Erzsiké életét - részben - talán Móricz Zsigmond Árvácskájának sorsához lehetne hasonlítani. Ó mégis szerencsésnek mondhatja ma­gát, mert az édesanyja halála után nagyszülei gondoskodó szeretet­tel nevelték a szépre, jóra, a könyvek szeretetére. A betűk lettek a legkedvesebb pajtásai, s felnőtt korára a leghűségesebb társaivá vál­tak. Az összerakosgatásukból született versek révén találta meg az utat a SZIRT-be, ahol bálátokra leit. O büszke arra, hogy amatór, az sem zavaija, hogy nálunk ezt a szót a legtöbben lekicsinylő, lenéző jelzőként használják, értelmezik. Nem is törekszik arra, hogy valaha is „profi” legyen. Semmi másra nem vágyik, csak a szeretette, fényre, sikerre. Ezért minden lehető­séget megragad, mindent megtesz, hogy vágyai teljesüljenek. Talán az első kötetével is tett egy lépést az ennek megvalósítása felé veze­tő úton. <rajczár Istvánná, Szala Pál és Pocsainé Eperjesi Eszter a Tom- aa Emlékház előtt. Fotók: Farkas Maya Csen- keszfai Poóts András emlék­tábláján, nak ava­tása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom