Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-10 / 133. szám
6= Edelény (ÉM - KS) - Bár az időjárás közbeszólt, mégis megtartották a madarak és fák napját az edelényi Izsó Miklós Gimnázium és Szakképző Iskola tanulói. Eredeti tervük szerint a várostól 6 kilométerre lévő Bordatetőre vonultak volna ki, ahol az erdős-ligetes környezetben tölthették volna el ezt a napot. A borongós idő miatt az iskolakertben maradtak, ahol a délelőtti dús program előtt meghallgathatták tanáruk, Moldová- nyi László gondolatait. Az alma mater parkjára is vigyázni kell Együttélni a természettel Nem szabad forintra váltani a fát madárfészkestől, fiókástól nyaikból már ismert tényekre, miszerint volt idő, amikor az ember le akarta győzni a természetet, ma viszont hazánkban is sokan kifosztják, kizsigerelik az élő és élettelen környezetet. Meg kell tanulnunk együtt élni a természettel - hangsúlyozta -, amit nyújt, el kell fogadnunk tőle, de kihasználni nem szabad, mert aki szándékosan vagy gondatlanul szeny- nyezi a vizet, a levegőt, a talajt, aki kapzsiságból vagy kegyetlenségből irtja az élővilágot, a vadkapitalizmus farkastörvényei szerint forintra váltja a dúslombú fát madárfészkestől, fiókástól, az maga alatt vágja a fát. Elfelejti, hogy az összes ember a fotoszintézis termékeiből él. Nem veszi tekintetbe, hogy a természet rendkívül sérülékeny és eddig még mindig sokszorosan megbosszulta a neki okozott kárt. A madarak és fák napja csak egy nap az évből, de talán arra elég, hogy a gimnázium mai növendékének évek múltán eszébe se jusson kiirtani volt alma materük parkjának díszeit, felkeltse érdeklődésüket a természet szépségei és áldásai iránt. És ez az első lépés a természetvédelem hosszú útján. Moldoványi László bevezetőül a természet szépségeit bemutató költői idézeteket használt fel illusztrálásul. Emlékeztette a diákokat a tanulmáFotó: Kardos Sándor Minden magyar halott emlékére Bocs (ÉM - FL) - Már áll egy emlékmű és egy emléktábla a községben az I. és a II. világháborúban elesettek tiszteletére. Most, június 1-jén, a hősök napján minden magyar hős és mártír emlékére avattak kopjafát a faluház előtti téren. A község református templomában Szőnyi Tamás lelkipásztor ünnepi istentiszteletet tartott. A Jelenések könyvéből idézett: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában és többé onnan ki nem jő; és felírom őreá az és Istenemnek nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Ezt követően koszorút helyeztek el a belső-bőcsi I. és II. világháborús emlékműnél, az orvosi lakás falán lévő, ugyancsak a háborúban elesettekre emlékeztető emléktáblánál, majd a faluház előtti téren felavatták a minden magyar halott emlékére állított kopjafát. Lippai Lajos polgármester azt hangsúlyozta, hogy magyarság-tudatunkhoz tartozik a hősök példája. Olyan történelemkönyveket kell adni a tanulóifjúság kezébe, amelyek nem porba taszítanak, hanem felemelnek. Éppen ezért egyik legszebb emlékünk, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseit és mártírjait jelképező 13 aradi vértanú arcképét helyezték el a kopjafán. Ünnepi beszédében Nagy Gergely önkormányzati képviselő emlékeztetett arra, hogy a hősök napjáról a második világháborúig mindig megemlékeztek, de ennek a hagyománynak a felújítására csak 1989-től került sor. Felidézte a háború borzalmaival kapcsolatos gyermekkori emlékeit, az éhezést, a pincét, a rongyos ruhát. Azt, hogy Bőcsön is mennyi özvegy, hány árva maradt. Végül kifejezte reményét, hogy többé nem lesz sem bel-, sem európai, sem világháború. Ennek érdekében kérte a résztvevők és minden magyar ember munkálkodását. A kopjafát Szőnyi Tamás lelkipásztor áldotta meg. Az avatást követően az önkormányzat, a község intézményeinek képviselői és a nyugdíjas klub tagjai koszorúztak. A lakosság virággal tisztelgett a hősök emléke előtt. Az emlékmű állításának kezdeményezője, szervezője, a kopjafa egyik készítője Szántai Lajos, Bőcsről elszármazott budapesti lakos volt. 0 öntötte bronzba a 13 aradi vértanút ábrázoló plakettet. Társa volt a mű kivételezésében a jászszentandrási Dávid Sándor fafaragó népi iparművész. A kopjafa minden magyar hősre emlékeztet Fotó: Bujdos Tibor-Hon Virágoszlopok díszítik a várost Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - A mezőkövesdi Vagyonkezelő és Városüzemeltetési Szervezet a Városszépítő és Városvédő Egyesülettel karöltve virágoszlopokkal díszítette fel Mezőkövesd városát. A különböző színben pompázó virágoszlopok a város főbb részein helyezkednek el - a lakosság nagy örömmel fogadta ezt a megmozdulást -, így a főtér, és a rendelőintézet környezetét is szépítik. A virágokkal beültetett „oszlopokat” rendszeresen fogják gondozni, locsolni, hogy ezzel is szebbé tegyék a települést. fe* Nyári turistákra várva... Jk Teresztenye (ÉM - NZ) - A Ga' lyasági Településszövetség pályázat útján nyert pénzből létesítette a „kalauz táblákat” a hozzá tartozó községekben, köztük Teresztenyén is. Az iskolai nyári vakáció hónapjaiban lendül meg itt a forgalom, lévén a völgyben több táborozási lehetőség, sót például Teresztenyén már két vállalkozó is létesített turistaszállást átalakított régi parasztházakban. Bányai Lászlóné polgármester örül, hiszen kezdődik a kirándulók szezonja. Télen bizony kevesen tévednek erre, mert Perkupától meglehetősen kanyargós és keskeny út vezet Teresztenyéig. A kis településen mindössze 29-en élnek, közülük 16 az egyedül maradt özvegy asszony. Ezt a falut csak a turizmus fellendülése mentheti meg a kihalástól, véli a képünkön is látható Bányai Lászlóné, Teresztenye polgármestere, aki szerint az idegenforgalom biztosíthatja a község megmaradását. Újabb körzeti orvos Putnokon Jl Putnok (ÉM) - Felújított lakásba költözhetett a város legújabb körzeti orvosa. Egy régebbi, gazdátlanul maradt lakóházat alakítottak át számára a városgondnokság karbantartói. A Tompa Mihály u. 33. sz. alatti házat korábban a gamesz birtokolta, majd diszkont boltként használták. Most befejezték az épület teljes átalakítását, felújítását és beköltözhetett az új orvos. Ezáltal tovább javult a város lakosságának egészségügyi ellátása. Felvételünk az átalakításkor készült. A szegénység nyűgéről beszélgetvén napaság a szentírásban járatosak többször idézik Jakab apostol intelmeit, miszerint, ha az ember szükséget szenved és adsz neki enni, azzal gondját nem oldod meg. A körülményeit kell megváltoztatni, hogy legyen lehetősége élete fenntartásához. Más szavakkal ugyanezt a gondolatot fejezi ki az ugyancsak gyakran emlegetett mondás: nem elég halat adni a nélkülözőknek, meg kell őket tanítani halászni. Megyénk munkanélküliség sújtotta területeit járva is megerősíthetjük a felismerések igazságát. A képzettebb, a szakmával rendelkező, de munkahely híján maradt ember hamarább elhelyezkedik, mint a képzetlen. Ők előnyben vannak az átképző központokban is: egy szakmáról könnyebb váltani, mint a nulláról indulni. Legtovább a szakmával, az iskolázottsággal nem rendelkező ember van ráutalva a segélyre, a járadékra, a jövedelempótló támogatásokra. Közülük sokan tartoznak a cigány kisebbséghez. Ezért figyelemre méltó minden olyan kísérlet, kezdeményezés, amely sorsukon kíván segíteni. Egyik formája ennek az úgynevezett szociális földprogram. A közelmúltban Kázsmárkon, Perkupán járván már beszámoltunk a segítségnyújtás ilyen formájáról. Önkormányzati tulajdonú, avagy bérelt földet juttatnak az arra rászorulóknak, alapítvány, pályázat révén nyert pénzből vetőmagot, gépi eszközöket vásárolnak és a programban résztvevőknek lényegében csak kézi erejüket kell adni, majd betakarítani a termést. Egyelőre ez csak a saját háztartást szolgálja. Persze gondok is adódnak, nem minden összefogás megy gördülékenyen. Van, aki időre nem végzi el munkát, márpedig a mező- gazdaságban a késett munka egyértelműen veszteséggel jár. Bizony arra is van példa, amikor megdézsmálják egymás termését, ami aztán csetepatét, veszekedést von maga után. De mutatkoznak jó tapasztalatok is. A perkupái példa is bizonyítja, például fontos az, hogy mindenki ugyanazt a területet kapja az egymást követő években. így maga látja hasznát a rendes munkának, a trágyázásnak, a gyomtalanításnak. Perkupán elmondták, hogy az együtt végzett munka erősíti az egymás iránt érzett felelősséget, közös érdeknek tekintik, hogy a termés azé legyen, aki megdolgozik érte. Az egész községben jó hatása van, amikor együtt látják dolgozni a családokat. Alighanem csak így, a jól végzett munka révén haladhat a legjobban előre a sokat emlegetett társadalmi (és nem etnikai) asszimiláció. Igaz, nem könnyű ledönteni az évszázadok alatt emelkedett előítéletek gátjait, de a munka, a konkrét cselekvés megteszi a maga hatását. Napjainkban sajnos még sok család rászorul Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében az önkormányzatok, alapítványok, karitatív szeretet-szolgálatok segélyére, ajándékcsomagjaira. Úgy igaz azonban, ahogy Dobos Imre abodi görög katolikus parókus is fogalmazott: az ajándékozás, a segély csak átmenetileg segít, a lényeg az, hogy az embernek legyen otthona, élelme, és ne legyen ez gond hosszútávon sem. Ez tekintendő az emberi lét minimumának a XX. század utolsó éveiben. Nagy Zoltán Segély helyett
