Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
Május 24., Szombat ÉM-gyermeknap ÉM-hétvóge VII Komoly bugyutaságok „En jó és kedves felnőtt leszek...” T. Nagy József- „Barna hajú, barna szemű, kedves, szép és nagyon okos.”- „Azért szeretem Ót, mert vele együtt egy nagy csapat vagyunk.”- „Azt is megengedi, hogy megmutassuk új ruhánkat.” - „Ha baj van, rögtön segít, nagyon anyáskodó. Imádja, ha gyerekekkel lehet... Sokat szokott kiabálni, és nem fogadja el, ha másnak van igaza... En így szeretem, ahogy van és nem akarom, hogy megváltozzon.” - „Ha rossz kedve van, csak Szabolcs tudja felvidítani.” - „Nagyon mérges tud lenni, ha valamelyik gyerek nem tanulja meg a tudni valót vagy a verset, de amúgy elég rendes és mókás természetű... Higgyétek el, ilyen pedagógust nem találni minden bokorban.” Na, most már elég a gyereknapból! - már felnőtt voltam, amikor így szólt rám felnőtt partnerem. Azóta tudom, a nagyok nagyon óvják felnőttségüket; nyomban kiszabják az „ünnephez” való viszonyukat is. Prügyön, a Móricz Zsig- mond Általános Iskola 4. „ácsainak osztályfőnöke - Tapa Józsefné- nem ilyen felnőtt. A róla fentebb idézett elmarasztaló szavakat is dicsérte, buzdítással nyugtázta: „legyetek őszinték mindig”... „Legyetek jók, ha tudtok!” - énekelném szívesen kedvenc slágerem. Főleg így, május utolsó vasárnapjának környékén. „GYERMEKNAP” idején. Prügyön, ezektől a szíwidámító negyedikesektől kérdeztem: miért jó gyereknek lenni?- Hogy miért jó gyereknek lenni, most elmondom nektek. A gyerek sok olyat megtehet, amit a felnőttek nem. Például mi sokat játszunk, saját elképzelésünk szerint. Nem kell korán munkába menni. A mi teendőnk a tanulás. Festhetünk, színezhetünk... Kirándulhatunk a szabadban, horgászhatunk... Egyszóval sokat szórakozunk és jól érezzük magunkat - Csirke Gergő- Nem vagyunk már öregek a focizáshoz és pingpongozáshoz. Az a jó, hogy még iskolába járunk. Az osztállyal nagyon sokat kirándulunk. Szüléink megvesznek dolgokat, ha kérjük, és ha van rá pénzük. Ók gondoskodnak rólunk. Ápolnak, ha betegek vagyunk, nagyon szeretnek bennünket. Ezért jó gyereknek lenni! - Csörsz Gábor- Imádok gyerek lenni, mert előttem áll a gyönyörű jövő! - Pereszlényi Judit- Például ha fiúk vagyunk, akkor a lányoknak virágot, édesanyánknak ajándékot vihetünk. Iskolában hetes is lehetek. Ha felnőtt leszek, kár, hogy nem fognak ilyen jól menni a dolgok. - Oláh Csaba- Én nagyon szeretek gyerek lenni. Azért is, mert néha megengednek valamit, máskpr nem... És minden gyerek bármit megkap a kedves, szerető szülőktől. Én legtöbbször a sze- retetet és a kedvességet kapom. - Mihalik Zsuzsanna- Van olyan ember, aki nagyon gonosz, de ez nem általánosítható. Ezzel szemben a gyerek a jó tulajdonságok szimbóluma. A gyermek szíve tele szeretettel, kedvességgel és egy pici ravaszsággal fűszerezve. A családokat összetartó eró: a gyerek. Ez az én tapasztalatom is. Ha a szüleim gondterheltek, megpróbálom őket felvidítani. Együtt örülünk, együtt sírunk. 10 éves vagyok és eddig csupa jó dolgok történtek velem. Sok barátom van, ami szintén nagyon fontos egy gyereknek. Kár, hogy nemsokára felnőtté válók, ami iszonyúan rossz. - Palik Imre- Mikor nagy leszel, már nem kapsz annyi ajándékot, és nem babusgatnak, de maradsz a szüleid gyöngyszeme... Nem annyira nevetsz mái-, így sokkal nagyobbnak képzeled magad és csak egyre nősz, nősz... Azért tanácsolom minden gyereknek, próbáljon meg sokáig fiatal maradni. - Csugány Marianna Ennek a szeretnivaló, őszinte társaságnak megadtam ott Prügyön a lehetőséget, beszéljenek arról is, miért nem szeretnének gyerekek lenni? Az egyszem vállalkozó így beszél erről:- Sokat elgondolkoztam, mi jobb: gyereknek vagy felnőttnek lenni. Az óvoda után alig vártam, hogy iskolás legyek. Először szép és jó volt minden, de az évek múltával egyre nehezebb lett az iskola. Szüleim mind a ketten dolgoznak, így nagyon kevés idejük van nekem segíteni. Suli után megint tanulok, és mire végzek, késő este van. Egyedül nem megy mindig a tanulás, ezért sok segítségre van szükségem. Szeretnék én is játszani a barátaimmal... Én nagyon szeretek dolgozni, főleg a határban, és aztán nagyot pihenni... Mikor eljön az iskolakezdés, szinte elfelejtem, hogy iskolába járok. - Alföldi Andrea A gyermeki tapasztalatok utón következzék néhány elképzelés a felnő ttségről:- Én olyan felnőtt leszek, hogy meghódítom a világot. Mindent felfedezek. És segítek az állatokon. Segítek a vakokon, a szegényeken és a nyomorékokon. Megsegítem az árvákat is. Nem fogok inni, és dolgozni fogok mindég. A mezőgazdaságban fogok dolgozni. Jó és kedves felnőtt leszek... Remélem, hogy ilyen felnőtt leszek, ha megnövök. - Orosz Viktor- Én olyan felnőtt leszek, akinek minden ember jó barátja. Akit mindenki megért. Majd jó munkám lesz. - Szabó Gabriella- Nekem mindig azt mondták a szüleim: „Ne akarj felnőtt lenni!, mert az nehéz élet. így hát... nem vágyódom rá, hogy nagy legyek. Én nagyon szeretem a muzsikát, s míg élek, mindig szeretni fogom. Én olyan felnőtt leszek, aki minden idejét és tudását a gyerekeknek szánja. - Tapa Eszter A szeretet-gép Tóth-Máthé Miklós Kilencéves Máté fiam mostanában feltalálónak készül. Legutóbbi elgondolása a szeretet-gép. Elmondása szerint olyan masina lenne ez, amit rákapcsolnának az emberekre, és ha azok gyűlölködnek, veszekednek, a gép automatikusan beindulna, s megszüntetné ezt az állapotot. Kibékítené őket, és a gyűlöletet, viszályt szeretetté változtatná át. Mit mondhatok erre? Az ötlet zseniális az én nyolcéves fiamtól, de attól tartok, ezt még ő sem tudja majd megvalósítani. Pedig hát nagyon ránk férne egy ilyen szeretet-gép ebben a gyűlölségtől, viszálytól, öldökléstől terhes - egyébként elgépiesedett - világunkban. Hiszen képzeljük csak el, milyen jó lenne ilyen gépeket kiküldeni a frontokra, ahol háborúznak. De nagyon elkelne ez itthon is. Családokban, kisebb és nagyobb közösségekben, pártházakban, Parlamentben. Elkelne ez bizony a szerkesztőségekben is, a rádióban, a tévénél és mindenütt, ahol gyűlölséget, meg nem értést kéne átváltoztatni szeretetté. Azt hiszem, megérné az árát, bár félek tőle, hogy sokan lennének olyanok, akik ebből is csak a nagyobb hasznot remélnék. Nem a szeretet, hanem a profit dominálna a szeretet-gépekkel üzletelőknél, és a konkurens cégek ebben a versengésben nem biztos, hogy túlságosan szeretnék egymást. De azért ne legyünk borúlátóak. Azok, akik ilyen szeretet-gépet birtokolnának, biztosan másképpen tekintenének még a harácsolókra is. És talán előbb-utóbb még őket is meggyőznék arról, hogy a szeretet a pénz fölött áll. Máté fiam tehát, akárhogy is nézzük, nagyon kelendő gépet gondolt ki. Magam is rögtön vennék egy ilyet, ha lehetne. De hát amíg ezt a fiam meg nem valósítja, addig a már régen feltalált szeretettel kellene kezdenünk valamit. Csak úgy, gép nélkül, pusztán a szívünkből kisugároztatva. A krisztusi szeretet parancsának engedelmeskedve, és a Pál apostoli szeretet-himnuszt tartva szem előtt. Azt kapcsoljuk be lelkünk áramkörébe, és ha a gyűlölség, viszály kerít hatalmába minket, próbáljuk meg felvillantani magunkban a szeretetet. Legalább olyan egyszerűen, ahogy ezt az én kisfiam kigondolta, szeretet-gépnek nevezve azt, ami benne csak szeretet. Mert nem tudja még, hogy egy fogalmat nem lehet gépesíteni azt csupán érezni és éreztetni lehet. O érzi ezt, és ilyen különös módon akarja éreztetni velünk és másokkal is. Talán eddigi tapasztalataiból is okulva, hogy az emberek a tárgyakat (lásd: autó) jobban megbecsülik, mint a tárgy nélküli fogalmakat. Sajnos, ebben igaza van. De én most mégis azt kívánom neki, hogy majd felnőttként és egész életében, akár feltaláló lesz, akár nem, a szeretet mindig ott legyen a szívében. És amikor és ahol csak teheti, tudja azt „rákapcsolni" másokra is. Az apa mereven előrehajolva guggolt, és növekvő hangerővel számolt:- Huszonnyolc, huszonkilenc, harminc... Stop! Remek!- Még bírnám - lihegte a fiú, noha eléggé ernyedten zöttyent a hasára.- Fekvőtámaszból ennyi elég- szögezte le az apa, aki hetek óta buzgón irányította fia otthoni edzéseit. - Maradjon erőd az ütésekre! Na, tusolni és ágyba! A menők is hevernek egyet nagy mérkőzéseik előtt. Az edzések céljára használt garázsból a fiú a szobájába ment, a férfi pedig a feleségéhez, aki a tévét nézte. Leült mellé, lelkesülten átölelte, csókot lehelt a halántékára... Ingerülten odább rándult az asszony.- Na-a... - dorombolt a férfi.- Miért vagy durcás? El akarod rontani ezt a gyönyörűnek ígérkező esténket? Az asszony még arrébb húzódott, s amikor férje felé fordult, haragos könnyek csillogtak a szemében.- Valamikor mindkettőnké volt ez az este, és mindig szívesen ünnepeltem veled, valahányszor felidéztük, de most csak a tiéd. Emlékezz, hányszor kiszámítottuk, hogy tizenhat évvel ezelőtt... valószínűleg ez volt az az este, amikor... megfogant a fiunk. Mindig boldogság visszaemlékezni, de ma ne szólj hozzám!- Nocsak... Mi a baj a ma estével?- Vágóhídra viszed! - kiáltotta sírástól eltorzult arccal az asszony. - Tönkre akarod tenni a saját gyerekedet! Zsebkendőt kapott elő, és beletemette arcát.- Nem értelek - hüledezett a férfi. - Mi rosszat cselekedtem? A nő felugrott, és úgy folytatta vádló hangoskodását.- Hetek óta gyötrőd ennek a növésben lévő gyereknek a tes- tét-lelkét, ma este pedig azt ünnepied, hogy másoknak is átengeded a kínzását! Nagyon elkomorult a férfi, és ő is felemelkedett a székről. Hangja csendes, vagy inkább fojtott volt, de erős meggyőződést sugárzott.- Nem vetted még észre, hogy mindinkább az ököljog világát éljük? A gyengéket rendre megalázzák. Arra tanítom a gyerekünket, hogy bátor és erős legyen, és ne hagyja magát.- Nem erőssé, hanem erőszakossá akarod formálni! Különben pedig a gyengéknek is megvan a maguk Istentől kapott ereje! Az ő erejük a jóság, s a mi fiunkban ez megvan! Ettől válik majd boldoggá, és nem a vérszomjas mivoltától!- Fogalmad sincs, miféle Csák Gyula zöldségeket hordasz itt össze! - csapott a levegőbe a férfi, láthatóan veszítve türelméből. - A boldogsághoz manapság elsősorban élni-tudás kell, meg igenis az a képesség, hogy erőszakra erőszakkal tudjon válaszolni! Szavakban persze elítélik az emberek az erőszakot, de titkon tisztelik és főként: félnek tőle! - Rövid szünet után csillapodott, és megint legyintett egy rövidet. - Fölös vita. Mindeddig szavad sem volt ellene, hogy ma este mérkőzést vívjon. Azt mondtad, megnyugtat, hogy ott leszek és vigyázok rá. Még az is felmerült, hogy velünk jössz az eseményre.-Azóta mást gondoltam... Kérlek, tartsuk itthon! Te majd páholyból nézed, hát miképpen menthetnéd meg attól, hogy összetörjék a szép arcát. Eleget látok hasonlót a televízióban. Nem, nem, nem akarom! Az én fiam pici kora óta szelíd gyerek, és nem fog senkit bántani, hanem csak tűri majd, hogy őt ütik...- Arra tanítottam, hogy ne így tegyen... Hogyan képzeled? Őt aláznád meg vele, ha most futamodásra ösztökélnéd.- Hagyd, hagyd, hagyd, ha ilyen konok vagy! Szót se többet erről a szörnyűségről. Kisietett az asszony, s a lakás legtávolabbi részébe menekült. Férje hosszan bámult egy lila lyukat a levegőben, majd ő is kilépkedett a tévé-szobából, és bekopogott a gyerekhez, egyben be is szólt:-Ágyban vagy már?- Be tudnál jönni, papa? - hangzott bizonytalanul oda- bentről. A férfi benyitott.- Van valami probléma? - kérdezte számára is meglepő hirtelen aggodalommal.- Azt hiszem... vakbélgyulladásom van...- Miért lenne? - szaladt ki önkéntelenül a férfi száján. Ámbár az iméntinél is nagyobb riadalom rándította össze a gyomrát, csaknem felröhögött saját, buta kérdésének hallatán. Összeszedte magát és hadarni kezdett: - Tizenöt héten át keményen dolgoztunk, és nem volt semmi bajod. Miért pont most kaptál vakbélgyulladást?! - Hirtelen iszonyú gyanú ébredt benne. Fia ágyára ült, megtapintotta a gyerek által kitakart testrészt, ahol - talán - a vakbél van, és igen csendesen, szinte könyörögve mondta: - Ne csináld ezt velem és önmagaddal sem, fiam. Bízz magadban. Csak annyit kérek, hogy lépj be a ringbe és üss néhányat. Ön- magadért, anyádért és értem, az iskolatársaidért, az edzőért, aki annyira hisz benned...- Nagyon fáj - nyögött a fiú szenvedő arccal, majd felkiáltott: - Mama! Mama! Az anya berontott, és fia homlokát meg pulzusát tapogatta. A férfin átfutott a gondolat, hogy felesége ugrásra készen állhatott fia szobája előtt. Jól megnézte mind a kettőt, azután lassan kihátrált. Megkereste a telefonkönyvben annak a híres, hajdani bokszolónak a nevét, akiről azt állította fia, hogy leendő olimpiai bajnokot lát benne, és feltárcsázta. Miután tisztázódott, hogy a megfelelő számot hívta, bemutatkozott, és közölte a sajnálatos tényt, amely szerint fia belázasodott és ezért nem vehet részt iskolája képviseletében a ma esti, nagy válogatóversenyen. Kis csönd után azt mondta a bokszoló, hogy valóban foglalkozik iskolás gyerekekkel, de a most hallott név ismeretlen előtte. Válogatóverseny egyébként lesz az iskolások számára, de - mához három hétre.- Akkor... elnézést a zavarásért - sóhajtotta búcsúzóul az apa. Leült a tévé elé, s fia számtalanszor elképzelt, diadalmas bokszmérkőzése helyett végignézte a valóságos esti mesét. Bokszmérkőzés Prügyi gyerekrajzok - önmagukról, jókról, rosszakról, jóságról, gonoszságról...
