Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-03 / 102. szám
II ÉM-hétvége ÉM-irrterjú Május 3., Szombat A teremtés maga Deák Mór Többet ittam a kelleténél, pedig tudtam, hogy reggel érkezik édesanyám. Másnap aztán a tükörbe meredve a véreres szem, sápadt arc láttán ijedten konstatáltam, milyen nehéz rendbe szednem magam. Öregszem, legyintettem lemondóan, s kerültem, hogy magunkra maradjunk, anyám meg én. Egy óvatlan pillanatban azonban félrehúzott: - Sokat ittál? Nem voltál jól az éjjel? Olyan rosszat álmodtam... S engem átjárt a jóleső melegség, a bizalom és megnyugvás, újra gyerek voltam, anyám közelében, s vágytam anyám közelében lenni, megsimogattam az arcát. Én? Öreg? Öreg az, akinek nincsen édesanyja. Akit nem védelmez a szeretet. Akit már nem óv a féltés. Aki felé nem száll az aggódó gondolat: Éhes vagy? Pihennél kicsit? Aki már nem tud kinek beszámolni arról, hogy rosszul volt az éjjel, s nincs kinek letagadnia a másnaposságát. Aki már úgy érzi, mindegy, mit csinál, nincs kinek örömet szerezzen, bánatot okozzon. Nincs már, aki egész életével rá figyelne, az ő életében teljesedve ki. Most, hogy már nekem is vannak gyermekeim, édesanyjukon, a feleségemen látom, hogy mindent köszönhetek én is anyámnak, hogy mi az: anyának lenni. Az anya áldoz, mindent feláldoz, ha talán nem is áldozat. Lemond a csokiról, a banánról, félmosolya tartósítja a füllentést, egyétek csak, én nem szeretem, lemond a nyugodt éjszakákról, lemond a létezéshez elengedhetetlen önzésről. Lemond a társaságáról, a fiatalságáról, az életéről, s teszi ezt olyan természetességgel, hogy sokszor fel sem tűnik, mekkora lemondással jár anyának lenni. Lám, én is csak most értem meg a megértésre, most, hogy ekkorára nőtt az idő bennem. Közepében ott ül édesanyám, talán még megtanulom valamikor úgy szeretni, ahogyan Ő mindig is szeretett engem, s mosolygok a lányomon és a fiamon, akiknek még rengeteg idejük van arra, hogy a most egyformán fontosnak látszó dolgokat elhordja előlük a szél, elmossa a víz, s életük térképét kirajzolja a szeretet, az édesanya tájékozódási pontjával. Bocsánatot kérek, ha esetleg nagy szavakat használtam volna. Édesanyámhoz nem illenek kis szavak, s talán nem is létezik olyan szó, amelyik ne nőhetne föl egyszer. Ki merné azt állítani, hogy nem rendül meg, amikor egy csecsemő első szava elhangzik? Amikor először ejti ki: anya. Ilyenkor templommá válik a kicsiny szoba is, s a bölcső oltára fölött ott mosolyog Isten. Mária a feleségem, Édesanyám Anna. Mindig is szerették egymást, de amióta a feleségem anya lett, mintha közös titkuk lenne. Mindenkivel szemben, mindenkivel, aki nem nő, nem anya. Sejtem is, mi az: a teremtés maga. S így hát anyák napján, titokban titkokat irigyelve figyelem szép arcotokat. Ami azon átdereng, időtlen. Nem fogja év, nem csorbíthatja semmi. Amíg vagyunk, s általatok vagyunk. Jaj, nagyon örülök, hogy nem vagyok öreg, s jaj, nagyon örülök, hogy hasonlítok rád, Édesanyám. Btk.-módosítás: egy naptól életfogytig Az ellenzék a büntetések felső határát emelné, az igazságügyi kormányzat az alsót Lévai Miklós: Aggályos lenne, ha életfogytig tartana az életfogytig tartó szabadságvesztés Fotó: Vajda János Bujdos Attila A büntetőjog ma nem jelent visszatartó erőt az elkövetéssel szemben; nem szabályoz és nem tilt olyan jelenségeket, cselekményeket, amelyek korábban elő sem fordultak. Ezután büntetnék a gyermekpomográfiát, a házasságon belüli erőszakot, sok esetben megszűnne az egynapos büntetés is. Ezt Lévai Miklós, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi docense nyilatkozta lapunknak a Btk. módosításával kapcsolatban. □ Megkezdte a Büntető törvénykönyv módosításának általános vitáját a parlament. Mi indokolja, hogy éppen most foglalkozzanak ezzel? • A jogász-szakma szerint az elmúlt években olyan gyakran módosították a Büntető törvénykönyvet, hogy lassan követhetetlenné válik, és felbomlik a belső koherenciája is. Tehát szükség lenne az átfogó módosítására. Az igazságügyi kormányzat által tervezett változások azonban nem ezt az átfogó reformot célozzák. Sokkal inkább a növekvő bűnözésre, a közbiztonság romlására kívánnak reagálni. Tény, hogy 1988- hoz képest a rendszerváltás idejére megduplázódott az ismertté vált bűncselekmények száma. A büntetőjog ma nem jelent visszatartó erőt az elkövetéssel szemben; nem szabályoz és nem tilt olyan jelenségeket, cselekményeket, amelyek korábban elő sem fordultak. O Az ellenzék egy része azért bírálja az igazságügyi tárca elképzeléseit, mert szerintük a jogalkalmazás tárgyi és személyi feltételeinek javításával többet tehetnének a jogbiztonságért. így látja-e ön is? • Egyetértek azzal, hogy ha már a növekvő bűnözéssel szemben és a nagyobb köz- biztonság érdekében keresünk megoldásokat, akkor arra kellene törekedni, hogy bűn ne maradjon büntetlenül. Ennek valóban nem a Btk. módosítása a kulcskérdése. Hanem az, hogy miként lehet a bűnüldöző szervek - elsősorban a rendőrség - számára megfelelő személyi, technikai feltételeket teremteni. Az állampolgárok jelentős részét érthetően irritálják az elhúzódó eljárások is. E téren valóban az ügyészség és a bíróság személyi, technikai feltételeinek javításával lehet sok eredményt elérni. Az előzőkkel egyenlő jelentőségűnek tartom a Büntető Törvénykönyv módosítását. □ A hazai sajtó fontos híre, hogy hosszú idő után végre úgy tűnik: megvannak Farkas Helga elrablói. A hazai joggyakorla tban sokáig ismeretlen bűncselekmény elkövetői a mostani törvények szerint tíztől tizenöt évig terjedő, illetve életfogytig tartó szabadság- vesztéssel büntethetők. Mennyit kellene ülniük az emberrablóknak, ha a Btk. módosítása előtt, illetve ha azután szabnák ki az életfogytig tartó büntetésüket? • A mai gyakorlat szerint az életfogytig tartó büntetés 15 és 25 év közötti időt jelent. A parlament elé került javaslat értelmében ha el nem évülő bűncselekményt követ el valaki - például ilyen lehet az emberölés minősített esete, amelyről a Farkas Helga-ügyben esetleg szó lehet -, akkor 20 és 30 év közötti idő elteltével lehetne szabadon bocsátani. □ Az igazságügyi tárca javaslatát bírálók egy része azonban azt szeretné, ha az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban addig tartana, ameddig csak él az elítélt. Összeegyeztethető-e ez a követelés a nemzetközi joggyakorlattal? • Európában is van rá példa, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés életfogytig tart. De emlékeztetnék az olasz és a német alkotmánybíróságnak a ’70-es évekből származó döntésére, amelyben leszögezték: az életfogytig tartó szabadságvesztésnél is biztosítani kell a feltételes szabadon bocsátás lehetőségét, mert különben alkotmányossági aggályok merülnek fel. Ha Magyarországon kizárjuk az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, akkor nálunk is felmerülhet: nem ütközik-e bele ez az Alkotmány kegyetlen, megalázó és embertelen büntetéseket tilalmazó passzusába. □ A képviselőházi kisebbség követelését talán az is táplálhatja, hogy az igazságügyi kormányzat is a büntetések határának emelését szorgalmazza. Ennyire enyhék ma Magyarországon a büntetések? • Lényeges különbség, hogy amíg az ellenzék a büntetési tételek felső határát emelné, az Igazságügyminisztérium az alsót. Ma például a súlyos testi sértés alsó határa a szabadságvesztés általános minimuma, vagyis egy nap. Ha a testi sértés életveszélyt, vagy halált okoz, akkor 2-től 8 évig terjedhet a szabadságvesztés. A jelenlegi Btk. szerint a legalább két évvel büntethető cselekmények aránya a személy elleni bűncselekményeknél 23 százalék, a közlekedésieknél 40, a vagyon ellenieknél 24. Ez valóban felvetheti, hogy a személy elleni bűncselekmények esetében érdemes lenne megemelni a minimumokat. A tervezet sok helyen ezt meg is teszi: egy napról egy évre. Emellett az is szigorítást jelent, hogy a tárca javaslata gyakorlatilag kizárja az enyhítés lehetőségét azon cselekményeknél, amelyeknél a büntethetőség nem évülhet el, például a legsúlyosabb élet elleni, vagy a szándékos gazdasági bűncselekmények esetében. Ez nyilván azzal van összefüggésben, hogy az igazságügyi kormányzat enyhének találja azt a gyakorlatot, amelyet a büntetések kiszabásánál alkalmaznak a bíróságok. Mivel azonban a bíróságok függetlenek, nincs más eszköze ennek a gyakorlatnak a befolyásolására, mint a törvénymódosítás. □ Helyénvaló törekvés ez? • Én a mai szabályozással értek egyet. A sajtó tudósításaiból úgy tűnik, hogy agresszív a magyar bűnözés színtere. Ez nem a sajtó hibája: a dolog természetéhez tartozik, hogy nem a piti ügyeknek van hírértékük. Természetesen egyenként minden bűncselekmény veszélyes, de ha meggondoljuk, hogy a bűncselekmények 80 százaléka vagyon elleni bűncselekmény, be kell látni: nagyon sok enyhítő körülmény van, s nem lenne szerencsés, ha hiányozna az enyhítést megengedő jogszabály. Nem lehet kizárni a lehetőséget, hogy a bíró méltányosságot gyakoroljon. Ismétlem: az igazságügyi kormányzat sem akarja teljesen kizárni ennek a lehetőségét, csak a legsúlyosabb esetekben. Ez pedig beleillik az általános szigorítással kapcsolatos törekvéseikbe. □ Az utóbbi időben megjelent bűnözési formák közül a bűnszövetkezet fogalmát határoznák meg a jogalkotók. Felgyorsulhat-e ettől a változástól az ilyen típusú ügyekben az ítélkezés? • A szervezett bűnözés a mai Btk. által ismert mindenfajta csoportos, bűnszövetségi elkövetésnél veszedelmesebb. Elsősorban a bűnüldözők részéről fogalmazódott meg az az igény, hogy mór az ilyen bűnszervezethez való tartozást is büntessék, s ha valaki ilyen bűnszövetkezet keretében követi el a cselekményét, az minősítő körülmény legyen. Erre most lehetőséget teremtene a Btk. módosítása. Itt az lesz majd a kérdés, hogy miként tudják bizonyítani mindezt a büntető eljárásban. De hát muszáj a bűnüldözésnek is korszerűsödnie: a rendőrségnek körültekintően kell begyűjtenie a bizonyítékokat, hogy a tárgyaláson, a bíróság előtt ne omoljon össze a vád. □ Megfelelő bizonyítékkal szolgálhat, ha a rendőrség beépül a maffiába. Ebben az esetben rájuk is vonatkozik-e az említett jogszabály? • Nem, az 1994-ben elfogadott rendőrségi törvény, illetőleg a büntető eljárási törvény megteremti a beépülés feltételeit. □ A gyermekpornográfiát is büntetné a Btk. Eddig nem volt bűncselekmény a gyermekekről pornográf tartalmú felvételek készítése? • Eddig is akadtak az ilyen esetekre alkalmazható jogszabályok: de ez a passzus arra példa, hogy megjelentek olyan cselekmények, amelyek addig nem voltak ismertek, ugyanakkor veszélyesek a társadalomra, egy bizonyos közösségre, s elégtelen az ezekkel kapcsolatos büntetőjogi szabályozás. A javaslat értelmében 2-től 8 évig terjedő szabadság- vesztéssel büntetnék, akire rábizonyítanák, hogy pornográf képeket készített kiskorúról, vagy 18 év alatti gyereket pornográf műsorban szerepeltetett. □ Ugyancsak a nemi erkölcsökkel kapcsolatos törekvés a házasságon belüli erőszak büntetése. Valós társadalmi érdek indokolja ezt a szándékot? • Amikor a büntetőjogot tanultam, akkor még azt tanították - ami ma is igaz -, hogy a jog csak végső eszköz. Hozzátették: a büntetőjognak a magánszférához semmi köze, ott nem érhet el eredményt. Hiába mondunk ki tilalmakat például azzal kapcsolatban, hogy miként neveljük a gyerekünket, úgysem lehet eredményt elérni. Igen ám, de időközben Nyugaton megerősödtek a nő- és gyermekvédő mozgalmak, s kitágult az emberi méltóság fogalma. Ebbe ma már az is beletartozik, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés az életkora, a nemi szerepe miatt. E folyamatok hatására megjelentek az intim szférába beavatkozó jogszabályok is. Kiderült: olykor sokkal durvább erőszakos cselekedeteket követnek el házastársak egymás, vagy a gyermekük sérelmére, mint amilyeneken a közvélemény felháborodik, ha nem családon belül történik az ilyesmi. Én ebben az esetben azt tartom gondnak, hogy e törekvések Nyugaton társadalmi mozgalmak szorgalmazására és támogatása mellett, a közvélemény előtt folyó nyilvános viták következtében kerültek a jogrendszerbe. Nálunk nem beszélhetünk hasonló mozgalmakról. A magyar szülők legtöbbje nem tartja aggályosnak, ha lekever egy, vagy akár két pofont a gyerekének. Ugyanez a helyzet a szexuális zaklatással. Márpedig egyetlen huszárvágással nem lehet a társadalommal a kívánatos magatartást elfogadtatni. Ha valami a társadalom számára közömbös, azt nem is támogatja. A büntetőjog a jogrendszernek az élethez legközelebb álló ága, ahol van jelentősége a közvélemény érték- és normarendszerének, amit nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. A tervezett szabályozásban pedig azt tartom elhibá- zottnak, hogy amíg jelenleg erőszakos közösülés, vagy szemérem elleni erőszak esetén az első fokú ítélet meghozataláig házasságkötés révén korlátlanul enyhíthető a büntetés, házasságon belüli erőszaknál nem lesz lehetőség az ilyenfajta tevékeny megbánásra, hiszen házasfelek már nem köthetnek házasságot. □ Az volt a kiindulópont, hogy a Btk. módosítása a jogalkalmazás anomáliáit kívánja felszámolni. A tervezet szerint sikerül-e ez minden esetben? • A szabadságvesztéssel nem járó szankciók esetében hiányzik az áttörés. A közérdekű munka Nyugaton a leginkább felfelé ívelő büntetési nem. A lényege: meghagyják az elkövetőt abban a közösségben, amelyben addig is élt, de a cselekménye jóvátételére kötelezik azáltal, hogy a közösségnek végez munkát. Magyarországon tíz esetből egyszer ha kiszabnak ilyen büntetést. Pedig sokszor jobban járna a közösség és a bűntettes is, ha nem a számára nagy anyagi terhet jelentő pénzbüntetésre, vagy az őt a közösségből kivonó szabadságvesztésre ítélnék. Ehhez azonban fejleszteni kellene a pártfogói hálózatot, hogy a büntetés mellett a beilleszkedést is segítse. Ezen a téren annyit tesz csak a módosítás, hogy több büntetési tételbe beiktatja a közösségért végezhető munkát, tehát a bírák elvileg gyakrabban alkalmazhatják majd ezt a büntetést. De ha ugyanúgy tudják, hogy nincs meg e büntetés alkalmazásának a feltétele, mint eddig, s a közvélemény is ugyanannyira idegenkedik tőle, mint eddig, akkor igazából nem számíthatunk a közérdekű munka alkalmazásának elterjedésére. Május Korkos Jenő Zoltán grafikája
