Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-13 / 110. szám

Itt-Hón KWWNMNKKHMSIHHÍiKfl vXWv!Wy^<<v^’>XWX^vy/^W'v"!v 4 'VrrR,íl Borotvaélen „táncolt” az encsi szövetkezet Buzafalvi Győző Enes (ÉM) - Kétarcú esztendőt hagy maga mögött az encsi Me­zőgazdasági, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet. A rendkívül mostoha időjárás el­lenére csaknem 60 milliós adó­zás előtti eredményt értek el. Pataki Lászlóval, a szövetkezet igazgatósági elnökével arról beszélgettünk: milyen nehézsé­gekkel kellett megküzdeniük az elmúlt esztendőkben, és mik az idei kilátásaik. * • J Az encsi szövetkezetét eddig job­bára csak sikereiről ismerték me­gyeszerte... • Kétarcú azért volt tavalyi gaz­dálkodásunk, mert egyrészt igen eredményes évet zártunk annak ellenére, hogy emberemlékezet óta nem találkoztunk ilyen mostoha időjárással. Sokat késett a tava- szosodás, április 15-én 10 centimé­teres hó esett. „Elcsúsztak” a mun­kák. Ráadásul a május csapadék nélkül telt el. Mindez épp elég lett volna egy rossz évhez, de június­ban kéthetes trópusi kánikula is bekövetkezett. Megsültek, valóság­gal megégtek a terményeink. Még a Hemád völgyében is elfogyott a víz, harmat sem volt. A kalászosok egyharmada teljesen üresen ma­radt, további egyharmadában ocsú termett és csak az utolsó harmad volt képes túlélni s átvészelni a kritikus helyzetet a viszonylag jó tápanyagellátásnak köszönhetően. Az aratás is igen elhúzódott, mert szinte minden nap lehullott fél-egy milliméter csapadék. Mindezek el­lenére a növénytermesztés adta az árbevétel ötven százalékát: a 435 millió forintos árbevételünkből 204 milliót ez a terület produkált. Ál­lattenyésztésünk nem túl sok hasznot hozott, de vagyonvédelmi szerepe miatt kénytelenek va­gyunk szarvasmarhát, juhot és ba­romfit tartani. Ha ugyanis kivo­nulnánk az istállókból, másnap az éghető anyagokat, a tetőszerkeze­tet, a nyílászárót szétszednék. Mi ezt el akarjuk kerülni. Minimális a szarvasmarha állományunk, mindössze 400 darab van, ebből 120 tejelő, 150 húshasznú tehén. De az állattenyésztés pozíciórom­lása olyan nagy, hogy 1995-höz ké­pest 80-100 forinttal esett vissza a felvásárlói ár az elmúlt évben, ugyanakkor a táptakarmányárak 50-60 százalékkal megemelkedtek. Ezt egyetlen ágazat sem képes el­viselni. □ Milyen termésátlagokat értek el? • Összesen 4213 hektáron gazdál­kodunk. Ezt a területet több mint 1800 embertől béreljük. Ebből 3600 hektár a szántó, 429 hektár a gyep és 197 hektár az erdő. Bár utóbbi csak a vesztünkre van: min­denki vágja, akinek fűrésze, baltá­ja van. A termésátlagot illetően 1996-ban „sikerült” elérni az orszá­gos átlagot, ezt megelőzően szinte mindig többet takarítottunk be ga­bonából a megyei és az országos átlagnál. Tavaly búzából hektáron­ként 3,2 tonna termett (ez 64 szá­zaléka csak a tervnek), árpából 2,8 tonna hektáronként (ez is csak 63 százalékos teljesítés), kukoricából 5,1 tonna, napraforgóból 1,6 és cu­korrépából 51,2 tonna volt a ho­zamunk hektáronként. Óriási veszteség érte szövetkezetünket így. Csak a kalászosokból meg nem termett hozam által okozott kiesésünk 100 millió forintra rúg. □ Hogyan sikerült kompenzálni ezt? • Isten igazából semmivel. A gon­dot az okozta, hogy nem tudtuk át­hozni nagy mennyiségű készlete­inket 1997-re. Az előző években mindig 200-300 vagon termény­készlettel fordultunk. Most janu­árban viszont csak egy töredéke volt a magtárainkban. Ezért nehe­zen tudtuk kikeresni a 100 milli­ós árbevételkiesést. Ősszel, az idei esztendő megalapozásakor mindez problémát jelentett, s hetente kel­lett 5 millió forintért gázolajat vá­sárolnunk. Borotvaélen táncol­tunk, de a likviditás megőrzése ér­dekében mindent megtettünk. Sze­rencsére ezt az óriási kiesést is ki­bírta a gazdaságunk, mivel több lábon állunk. Felkészültünk az idei évre, jó minőségben elvetettük a kalászosokat. Összességében ered­ményünk nem volt rosszabb a ter­vezettnél, sőt inkább jobb. □ Mivel magyarázza ezt? • Nem dicsekvésnek szánom, de megközelítette eredményünk a 60 millió forintot, adózás előtti ered­ményünk 59 millió 315 ezer forint volt. Ez kicsit magyarázatra szo­rul, mert tavaly részben sikerült beforgatni kárpótlási jegyeinket, de az 1995-ről áthozott termény­készletünk minden költsége az elő­ző évben jelentkezett, 1996-ra már csak az eladás maradt. Egyéb te­vékenységeink is jól alakultak, és ha az időjárás mellénk szegődik, akkor még sikeresebb időszakról számolhatnék be. A mezőgazdasá­gi szolgáltatásból és a kereskede­lemből elért bevételeink meghalad­ják a 100 millió forintos nagyság­rendet. A tároló-telep kihasznált­sága a korábbi évek 50-55 száza­lékával szemben most megközelí­tette a 95 százalékot. Csak a kar­bantartásra, felújításra és javítás­ra állunk le. Szorgalmas és becsü­letes fizikai vezetőállományunk vitte végbe ezt a „csodát”. □ Több fórumon is éles hangon szó­vá tette a verseny- és szektorsem­legesség hiányát... • Szövetkezetünk 120 állandó dol­gozót foglalkoztat, de 290 főre te­hető a nyugdíjasaink száma. Egy alkalmazottunk 14 ezer 500 forin­tos bér esetében az egyéni járulék 1668 forint, szja-t nem kell fizet­ni, de a munkaadó által fizetett já­rulék 8064 forint, a kettő együtt összesen 9732 forint, azaz az össz- teher bér-jövedelem arányában 67,1 százalékot tesz ki. De példá­ul egy 46-660 forintos szövetkeze­ti alkalmazott esetében az egyéni járulék 5367 forint, az szja 8400, a munkaadó által fizetett járulék 21 960 forint, vagyis összesen 35 707 forintot tesz ki, tehát 76,6 szá­zalék. Ugyanakkor egy ősterme­lőt ha összehasonlítunk ezzel, ak­kor kiderül, hogy a 14 500 forintos és 10 százalékos átlagos jövede­lemhányad mellett 1,74 millió forint/év árbevétel esetén ó össze­sen 3468 forintot fizet, vagyis az összjöyedelem arányában 23,9 szá­zalékot. De a 46 660 forintos jöve­delemnél ez nála csak 7164 forin­tot jelent, azaz 15,4 százalék össz- terhet. Mi a helyi önkormányza­toknak, a mérainak, a forróinak és az encsinek igen tisztességesen megfizetjük a járulékokat, de az államnak is. Megkérdeném: mi lenne akkor, ha szövetkezetünk nem fizetne 120 ember után és mindannyian őstermelőkké vál­nánk és az államnak, a költségve­tésnek szinte semmit sem fizet­■Hon Riport 5 nénk? Mindenki rosszul járna. Meggyőződésem: még az idén hat­hatós kormányintézkedésre van szükség. Nem elég a verseny- és szektorsemlegességet szavakban hirdetni, ha a tettek nem követik. □ Az idei évre mit terveztek? • Nem kívánjuk bizonytalan hely­zetben tartani a szövetkezet alapí­tó tagjait és nyugdíjasait. Ebben az évben lejárnak a bérleti szer­ződések. Mi továbbra is a nevünk­ben megjelölt szolgáltatási és ke­reskedelmi tevékenységet akarjuk folytatni. Ebben az évben a szövet­kezet testületéiben, az igazgató­ságnál is kiderül: kik azok, akik a szövetkezet mellett, illetve ellene vannak. Az idén növénytermesz­tésben 100 millióval nagyobb ár­bevételt kívánunk elérni, azaz 302 millió forintot. Őszi búzából termés­átlagunkat hektáronként 5,2 ton­nára terveztük, árpából 4,2-re. Csak a szövetkezetnél összesen fél- milliárdos árbevétellel számolunk. Ha társaságainkkal együtt vizsgál­juk az idei kilátásokat, akkor tisz­tességes eredményt várunk. Kapaszkodik felfelé Hidvégardó Pályázati pénzekkel igyekeznek megvalósítani a fejlesztési elképzeléseket Hidvégardó (ÉM - BGY) - Aki végigsétál Hidvégardó, a szlovák határ menti kisfa­lu főutcáján, azt érzi: igazi gazdája van a településnek. A középületek rendezet­tek. Az utak, járdák tiszták. A temető ál­lapota is önmagáért beszél. Pedig Hidvég­ardó önkormányzatát is sújtja a közpon­ti normatívák csökkenése, a nehezedő szociális ellátás, a község nagyméretű munkanélkülisége. Mégis, a folyamato­kat figyelve apró lépésekben ugyan, de kapaszkodik felfelé a Tornai-medence e kistérségi központja.- A tavalyi esztendőnk is a takarékos gazdál­kodás jegyében zajlott - mondja Matusz Ta­más polgármester, mikor az elmúlt év gazda­sági helyzetéről faggattuk. - Mégis jó színvo­nalon működtettük intézményeinket, pedig a normatív támogatás közel sem növekedett az infláció arányával. Megvalósítottuk felújítási és fejlesztési elképzelésünket, de több olyan önként vállalt szolgáltatást is teljesítettünk, ami a lakosság komfortérzetéhez hozzájárult. Mire is futotta az önkormányzati erőből? Hatvanöt millió forinttal gazdálkodtak, de a kiadásaikra 62,1 milliót költöttek. A záró­egyenlegük 2,9 millió forint volt. A forráshiányt és a fizetési problémákat úgy tudták elkerül­ni, hogy a működtetési kiadásokat visszaszo­rították és sor került a régóta húzódó létszám- leépítésre is. Ugyanakkor az önkormányzat helyi működési bevételi tervét pedig sikerült túlteljesítem, s ezeknek a megtakarításoknak, illetve többletforrásoknak köszönhetően mű­ködhetett zavartalanul a helyhatóság 10 in­tézménye. Sőt 1996. tavaszán egy fiók men­tőállomás is „megnyílott”, amelyet a térség érintett községei finanszíroznak közösen. A vagyoni helyzethez hozzátartozik, hogy a megyei gyógyszertári részvényekből jutott Hid- végardónak is, amelyet igen jó áron, 175 száza­lékon sikerült értékesíteni. Ez 610 ezer forintot hozott a konyhára. Az ÉMÁSZ Rt. 1,9 milliós ré­szesedését is megkápták, de ezt letétbe helyez­ték, mert nem találtak megfelelő vevőt eddig. A járdaépítéstől a Gedeon-kúriáig Útfelújítás, járda és épületkarbantartás jel­lemezte a hidvégardói falufejlesztést. A helyi parókiától a postáig új járda épült. Helyreál­lították a gáznyomvonalat. Folyamatosan tisz­títják a patakmedret is. Megújult a vasútál­lomás, az orvosi lakás és melléképülete. De megoldották az intézmények és szolgálati la­kások egy részének a gázfűtés-korszerűsítését is. A falu ékességének számít a rendbehozott Gedeon-kúria, ami majd közösségi háznak is helyt ad. Az év kiemelkedő eseményének szá­mított, hogy az önkormányzati tulajdonú ha­tárátkelő épületének a felújításához hozzá­kezdtek. Az ünnepélyes átadásra várhatóan nyár végén kerül sor. Pályázati pénzek elnyerésével orvosi mű­szereket, számítógépet is vásároltak. A sport­pálya körül építési telkeket alakítottak ki és megkezdték a szennyvízberuházás előkészíté­sét. Plusz szolgáltatásokat is vállalt a helyha­tóság. Gondoskodtak a rászorulók tűzifa- és szénbeszerzéséről, házhoz szállításáról, mező­őr és csordás alkalmazásáról. De igény szerint különféle gépekkel is a segítségére siettek a lakosságnak. Ingyen tízórai A szociális feladatok terén is igyekezett helyt állni Hidvégardó önkormányzata. A rendsze­res és rendkívüli segélyezésen túlmenően a gázfűtésre való átálláshoz támogatást nyúj­tott. Az általános iskolai tanulóknak a tan­könyvet és a tízórait ingyen biztosította. De hozzájárultak a középiskolai kollégiumi térítési díjakhoz. Az alacsony jövedelműek kedvezményt kaptak az óvodai és idősek napközi otthoni ellá­tásában. Helyi szabályzat alapján például a szar­vasmarha-állomány növeléséhez is nyújtottak se­gítséget. A foglalkoztatás javítása terén is történtek intézkedések. Munkahelyet jelentett az új men­tőállomás létrehozása, de egyben gondot is a kép­zett munkaerő hiánya miatt. Itt és a tejfeldolgo­zó üzemben jelenleg is hiányzik hivatásos gép­kocsivezető. A tanfolyam elvégzéséhez akár szo­ciális segélyt is nyújtana az önkormányzat. Enyhíti a feszültségeket a közhasznú és kömye- zetvédelmis foglalkoztatás. A közhasznú program beindítása kedvező elbírálás esetén is csak júni­usban kezdődhet. A hidvégardói képviselő-testület egyébként úgy döntött, hogy azok, akik nem kíván­nak részt venni a közmunkán, s a felajánlott le­hetőséget visszautasítják, számíthatnak a szociá­lis ellátások megszüntetésére. Mire jut az idén? Matusz Tamás polgármestertől megtudtuk: az ön- kormányzat pénzügyi pozíciója romlik az idén. A bevétel növelésére irányuló erőfeszítéseik ellené­re is 4,6 millió forint forráshiányt terveztek. Pe­dig bevezették a helyi vállalkozók iparűzési adó­ját is. Ennek ellenére az idén sem mondanak le fejlesztési tervekről, aminek a nagy részét pályá­zati támogatásokkal igyekeznek megvalósítani. A Megyei Területfejlesztési Tanács jóvoltából hamarosan megkezdődik a határátkelőhely mel­lett található büfé, pénzváltó és buszváró épüle­teinek bővítése és teljes felújítása. Az elképzelés az, hogy egy színvonalas idegenforgalmi bázis létesüljön itt. Szóba került a szövetkezeti szar­vasmarha-telep bővítése és a tejfeldolgozó üzem kapacitásának növelése is. De ez is csak akkor valósulhat meg, ha az önkormányzatnak sikerül támogatást nyernie. A diákparlamenter Ináncs (ÉM - BGY) - Életre szóló élményben volt része egy ináncsi diáklánynak május 1-3. között. A nyolcadikos Balázs Szonja ugyanis részt vehetett az első Országos Diákparlamenten. Összesen 2200 kül­dött figyelhette az eseményeket, szúkebb pátriánkat 45-en képvisel­ték, köztük az Ináncsról érkező Szopja. Ki is valójában ez a 14 éves szimpatikus, talpraesett lény? Elsőtől kezdve kitűnő tanuló, de nem a magolós típus benyomását kelti. A tantárgyak közül leginkább a biológiát, a kémiát, az angolt és a törté­nelmet szereti. Édesapja, Balázs Ferenc Miskolcon a készenléti rend­őrségnél kazánfűtő. Édesanyja, Balázsné Borisza Ilona felsódobszai szár­mazású és Miskolcon dolgozott a MÉH-vállalatnál, de sajnos leszázalékolták. Szonjára felnéz ötéves öccse, Kornél, aki a helyi óvoda középcsoportosa. A nagyszülők mindkét ágon meghal­tak már. A családi tanács úgy gondolta: jó szakma az egészségügyi, ezért ilyen irányú indít­tatást kapott Szonja. Először gyógytornász szeretett volna lenni, mivel hetedikes korában egy tévéműsor láttán megtetszett neki ez a pálya. Ez év elején aztán Iraplom János iskola- igazgatóval beszélgetve mégis úgy döntött: inkább logopédus lesz. Februáiban felvételizett a miskolci Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolába és március közepén arról értesült, hogy felvették. Jelentkezett a Szemere Bertalan Kollégiumba, de csak július 4-én bírálják el, hogyr kik kerülnek be a „kőtárba”. Szeptembertől azonban mindenképpen „búcsút int” Ináncs- nak. Szabad idejében úgy él Szonja, mint diáktársai. Szeret úszni, ezért ha teheti, ellátogat az encsi uszodába. Két barátnője van: az ináncsi hetedikes Krajnyák Tímea és a monaji nyol­cadikos Nagy Adrienn. Imádja a zenét: a külföldi és a magyar számokat egyaránt kedveli. Ahány énekes, annyi stílus. A rockzene nincs közel hozzá, a popzene annál inkább Ha név­sorolvasást tartana, akkor is az élen lenne a The Kelly Family. Diszkóba nem jár, csak a sa­ját iskolaiba, mert hallomásai alapján kedve sincs oda menni. Amikor az Országos Diákparlamentről kérdezem, felnőtt nyilatkozókat megszégyenítő módon képes megelevenítem az ott történteket: - Május elsején reggel kilenckor indultunk a szikszói kórház elől busszal, úgy negyvenötén a térségünkből. Amikor megérkeztünk, kollé­giumokban szállásoltak el bennünket. Délután háromkor az Erkel Színházban Magyar Bá­lint művelődési és közoktatási miniszter köszöntötte a küldötteket. Felolvasták Göncz Árpád és Horn Gyula levelét is. A gála és a koncert este tízig tartott, majd a kollégiumban videó­zásra és gitármúsorra nyílt mód. Én a 100 Folk Celsius együttesnek tapsoltam. Május 2-án megkezdődött az érdemi munka az 54 szekcióban. Engem a Tanítóképző Főiskolán a 33-as szekcióba osztottak be. A diákjogok érvényesüléséről beszéltünk. Utána a szabadidőprog­ramban mi a Vidámparkot választottuk, mások a Planetáriumot, vagy a Nemzeti Lovardát. Pénteken szinte semmit sem aludtunk. A szerencsésebbek ezen a napon eljuthattak a Parla­mentbe is: szekciónként öt diák mehetett el a nyílt kormányülésre. Sajnos én nem lehettem ott. Május 3-án, szombaton reggel összepakoltunk a kollégiumban, majd irány az Erkel Szín­ház. A záróülésen Magyar Balint és Koltai Péter, az Országos Diákjogi Tanács vezetője fog­lalta össze a diákparlament tapasztalatait és felszólították a küldötteket, hogy éljenek a közoktatási törvény nyújtotta lehetőségekkel. Elvihettük iskoláink házirendjeit és a diákön­kormányzatok programjait, természetesen én is leadtam a szekcióvezetőnek a miénket. Jogi­lag majd elbírálják és megküldik a véleményüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom