Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-02 / 76. szám
H a a tv-sorozatot nézed, nagy valószínűséggel nem tűnik föl a zene. Leginkább a lírai részeknél ér el a füledig egy-két érzelmes ütem, egyébként elnyomják a „még adrenalint" kiáltások, az életmentő izgalom. Ezért szinte meglepetés, hogy 170) dal szerepel a zöld CD-n. Méghozzá 17 önálló életet élő dal, amit akkor is szerethetsz, ha nem láttad a sorozatot. Kellemes indítás után a közepe táján egészen lírai, mélyérzésű, sőt idegnyugtató, hogy annál inkább hasson a vége. hiszen az utolsó néhány helyre gyűjtötték össze a cím által is idézett helyzetek lüktető, sokszor idegborzoló, feszes zenéjét. ERVeszhelyzet (Atlantic) arpe Diems Alomhajó (Magneoton) Space Jam (Wamer Music) ASf JHLha t Space Jam nem tubusos űrlekvár, hanem nagyon is földi „lekvár”, amiben nyakig van Tapsi hapsi és összes barátja. Igaz, űrlények révén. Ugyanis Tapsiék csak akkor lehetnek ismét szabadok, ha egy kosármeccsen legyőzik az űrcsapatot. És akkor jön Michael Jordan, az NBA sztáija, aki szupeikosarasként tulajdonképpen önmagát alakítja. Merthogy ez egy film. És persze egy CD. 14 eredeti Space Jam-es nótával. Ezek leginkább programzenék (többek között) hip-hop, dance és cypress hill stílusban. Önmagában is hallgatható, ám ha valaki túl van a filmen (a bemutató február 6-án volt), annak valószínűleg jóval többet mond. Az Álomhajót három dagadó vitorla (úgymint album version, 70’s version és Csonti remix) repítette igen meszszire a slágerek tengerén. Többek között Afrikáig és a rádiós top első tíz helyezettje közé. Az Afrikában kiderül, hogy annak idején hiába fizetett volna a KFT, a feketék nem isznak feketét, ám ez az össze- csengés nem jelent egybeesést, vagy utánérzést, ez egy egészen másik Afrika. Hogy milyen, azt nyomon lehet követni a dalhoz a Dél-afrikai Köztársaságban készült videoklippen. A Carpe Diem viszont nem az a csapat, amelyik alá is merül az álmok tengerében. Egyetlen igazán lírai számuk a CD-n a Filmünk véget ért. A többi valódi tüzes dance, amit azért ad választási lehetőséget: nyugodtan meghallgathatod különösebb lábrázás nélkül is, ha viszont táncra vágyó füllel hallgatod, akkor sem okoz csalódást. A z Idegesek zenekara mai szerkezete - három év kezdeti szárnypróbálgatás és tagcserék után - 1991 környékén stabilizálódott, miután muzsikusait megnyugtatta a tény: egyre sikeresebben szerepelnek a hazai zenei fesztiválok „kakukktojásaiként”, hiszen a magyar, valamint balkáni népzene, a rock és a versek megzenésítésének egyfajta furcsa keverékét játszották. (A Rock gyermekei kisvárdai fesztiválján 2. helyezést, a Kaláka Folkfesztiválon pedig nagydíjat kaptak 1991-ben.) A zenekar a miskolci és környékbeli klubok, kocsmák állandó szereplője volt, a fellépéssorozatnak azonban véget vetett, hogy rövid időn belül két muzsikusunk is a honvégség kötelékébe került. A banda „maradéka” ugyan eleinte még próbálkozott a lehetetlennel, de az Idegenek egy koncert, és két év után azzal a fogadkozással szűnt meg, hogy soha többet nem akarnak együtt zenélni... A banda tagjai járták is a maguk útját, és a zenei stílusok egymástól igencsak különböző területeit: felbukkantak a púnkban utazó Üveges Csirkeszemekben, a szintén folk- rockot játszó Vörös Rébékben, a klasszikus rockot játszó Excelsior- ban, de eltévelyedtek a vendéglátóipar felé is a következő három L évben. A fogadalmak azonban ajra valók, hogy megszegjék. így EGYELŐRE IDEGEN 1996 szeptemberének elején Fogarasi Béla basszusgitáros, Nagy Ferenc dobos valamint Hajzsó Péter gitár felállásban hétvégenként ismét egymásra találtak. Hamarosan kiderült: felelevenítésre vár az Ideges-korszak, folytatása pedig elképzelhetetlen Farkas Tamás billentyűs nélkül. Abban viszont nem maradtak hűek a múlthoz, hogy a tőlük megszokott stílustól eltérve, a régi dalok helyett új utakat keressenek. Amikor Szabó Tamás csatlakozott a zenekarhoz (előtte az Excelsiorban, és a Szünet együttesben énekelt) kiderült: homlokegyenest másként muzsikálnak most, mint az elmúlt években, így az eredeti Idegenek zenekamevet Idegesekre cserélték, utalva az egy betűs különbséggel arra, hogy a forma nem, csak a tartalom változott. A közönség számára egyelőre idegen Idegesek jelenleg stúdióban rögzítik demójukat, de reményeik szerint a felvett dalok a kereskedelmi rádiók hullámhosszain hamarosan hallhatóak lesznek. A miskolci közönség az Anonymus és a Vian klubban áprilisban hallhatja az Idegeseket produkcióját, amiben jazzfunk stílusú saját dalok mellett kedvenc előadóik dalait is eljátsszák.-PHÖt fiatalember, Kiss György Konrád, Molnár Kristóf, Kénes Károly, valamint Sólyom Zoltán és Takács Tamás elindult Hajdúböszörményből szerencsét próbálni. Hajdúböszörményi Ütősegyüttesként (Takács Tamás Percussion Band) kongával, bongóval, guiroval, klávesszel stb. vágtak neki a megpróbáltatásnak. Együtt indultak - de másképp végezték. A tavalyi Ki mit tud?-os szereplés volt, akit elsodort, volt viszont akinek elindította a karrierjét. Ez utóbbi a csapat vezetője, Takács Tamás. Vele beszélgettünk. FELSZÁLLÁS- Nekem már a Ki mit tud? előtt is voltak komoly sikerélményeim, hiszen már tizenhét éves koromban az ország legnagyobb dobosaival léphettem föl. Sőt, egyszer alkalmam adódott a világhírű Steve Smith-szel játszani. Ami a zenekart illeti, több fesztiválon is szerepeltünk már, például a Tolerancia- vagy a Kotta-fesztiválon. Gyakran léptünk föl egyetemi klubokban is. Az együttes mégsem akart indulni; a többiek talán féltek a munkától, a megmérettetéstől. Később szerencsére sikerült rávennem a fiúkat a szereplésre, és elkezdhettem a szervezést. REPÜLÉS Fantasztikus volt, ahogy a tévéfelvételt megelőző szűrőkön átjutottunk! Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor ki- , vettem a postaláEddig is megvoltak Mexikó nélkül M anchester, England, England... - csak úgy zúgott a szünetben hirtelen összerántott kórus arra a Bánhídiné tanárnő pianínó mellől adott instrukciójára, hogy „szóló nincs, tehát onnan, hogy..,". Több tucat nyíregyházi zrínyis szájából csendült fel egyszerre az alig ismert Galt MacDemnot világhírű Haitjének talán legnagyobb ívű dala, s a szenvedélyes muzsikát ösztönös „táncos” mozdulataik kísérték (bevallom, a pad alatt én is vertem a lábammal óvatosan a taktust). A ZIG Singers az ország egyik legeredményesebb gimnáziumának immáron országos hírű büszkesége. A csoport egy részével a rögtönzött bemutató előtt beszélgettem. A téma nyilvánvaló: így, néhány hét távlatából hogyan értékelik a Ki Mit Tud?-ós döntőbeli szereplésüket, hogyan befolyásolja a második hely a hangulatukat. Nagyon jókedvűek voltak, nevetgélve mesélték a tévéfelvétel élményeit, a „kifordulós színpados” világ sajátosságait A ZIG Singersesek harmadik, negyedik osztályosok. érettségire, felvételire készülnek. Ami a repertoárt illeti: eleinte Magdi néni válogatott a nóták közül a közönség ízlésére apellálva, később azonban az énekesek hozták az ötleteket. Mind a mai napig ez a módszer. így ugrott be valakinek a Ki Mit Tud? döntőjében bemutatott spirituális jellegű, érdekes szólamépítkezésű Yesterday, melyet három hét alatt tanultak meg. Nem dédelgettek elérhetetlen álmokat, nem kergettek illúziókat a helyezéssel kapcsolatban, igazából nem is ez volt az indulás motívuma, hanem az, hogy ez a verseny is jó alkalom egy kis közös éneklésre. S majdnem, majdnem elsők lettek. - Megcsináltuk, amit tudtunk, senki előtt nem kell szégyenkeznünk - ezekkel a szavakkal fejezték ki (úgy éreztem daccal vegyes) büszkeségüket. (Van persze egyfajta különvéleményük a kétévenként sorra kerülő rendezvénnyel kapcsolatban - már ami az „amatőrök" versengését illeti, de ezt most hagyjuk...) Ők hetente egyszer, a kicsit nyu- godtabb péntek délutánokon próbálnak. Amikor ott jártam, kedd volt - ez azonban egyáltalán nem akadályozta meg őket abban, hogy összehozzanak egy kis örömzenét. És: Eddig is megvoltunk Mexikó nélkül - lebbentettek utánam egy huncutkás mosolyt. Most a jubileumi fellépésre készülnek - hiszen maga az együttes március 15-én ünnepli fennállása tízéves évfordulóját. Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban lesz a műsoros szülinapi buli. melyre háromszáz vendéget hívnak és még annál is több nézőt várnak. A színpadon szerepelnek majd mindazokkal, .>aSS®í»\ akik már a kezdetekkor együtt énekeltek. A finálé száz fiatal torokból hangzik majd fel. Vesztettek, de sokat nyertek visszavittek mindenkit a szállóba. Addigra a győztesek és a vesztesek teljesen elszeparálódtak egymástól, de mindkét tábornak egyetlen témája a Ki mit tud? volt. Csak másnap délben, a hazautazásunkkor kezdtünk felengedni. dából az értesítőt, amelyben az állott, hogy az utolsó rostán is megfeleltünk, és fölkérnek, egyeztessük a próbák és a tévéfelvétel időpontját. De a középdöntőbe már nem jutottunk be. Fájlalom, hogy reneszánsz zenét játszó rézfúvósokkal és egy musicalt előadó klarinétkvartettel párosítottak és mértek össze bennünket annak ellenére, hogy a hatodik elődöntőben szerepelt ütős. Szerintem az lett volna az igazságos, ha az ő teljesítményével vetik egybe a mi produkciónkat. Bánt az is, hogy - meglátásom szerint - a középdöntőbe jutottak nagy része jó viszonyban volt valamelyik zsűritaggal. ES TOVÁBB A FÖLDÖN Azóta ritkán jövünk össze. Néhányan kiálltak, ők diákok vagy dolgoznak. Ne- kém viszont rengeteget jelentett a fellé- pés, talán az az öt perc indította el a U karrieremet. Sokat számít, hogy a zene- f—>1 művészeti főiskola neves tanárai - Já- « vori Vilmos, Babos Gyula és Póka >C Egon - ismernek, tudják, ki vagyok, s, úgy érzem, szeretnek. Kapcsolatokra tettem szert, ez nagy mértékben segíti a közeljövőben megjelenő kazettám és CD-m kiadását. Talán a Ki mit tud?-nak köszönhetem azt is, hogy meghívást kaptam egy többhónapos amerikai koncertsorozatra. És természetesen elindulunk a következő Ki mit tud?-on is. Bízom benne, hogy legközelebb is minimum a tévéfelvételig eljutunk, de azt sem tartom kizártnak, hogy a döntőbe kerülünk, és esetleg - egyszer - győzünk! Korán Anikó LESZÁLLÁS- Szörnyű volt. Amikor kihirdették az eredményt, csak álltam a színpadon, fogtam a gerberámat, és a kamerák miatt még vigyorognom is kellett. A színfalak mögött sem ocsúdtam fel, csak kábán szorongattam azt a virágot (a rezes a levegőbe dobta, a klarinétos a falhoz vágta a magáét). Azután a váróba mentem a többiekhez. Ők is összetörtek. Vigasztaltam őket, mondván, hogy nem kis dolog hétezer induló közül a száztíz kiválasztott közé kerülni. Ennek ellenére mindannyian gyón el voltunk keseredve. A felvétel végén
