Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

Örök Harc a fiatal es a szülő kö­zött, mikor Hozhat éjszakára Há­lótársat a lakásba. Az anyák ösz­tönösen Harcolnak ez ellen, mivel nem akarják tudomásul venni: Trabant az ágyuk áború- Ha én egyszer belezúgok egy fiúba, akkor én éjjel nap­pal vele akarok lenni. Engem nem érdekel az sem. ha este nincsen szex! Annak is örülök, ha a srác szuszogását hal­lom - gyújt rá egy cigarettára a 18 éves Viki. O már 15 évesen belekóstolt az éjszakai életbe. Iskolába csak néha meg)’, s szinte egyáltalán nem jár haza.- Az első hapsimat egy diszkó után akartam hazavinni. Azt hittem, mákom lesz és fel tudunk lógni az emeletre, de az őseim megvártak. Olyan cirkuszt csináltak, hogy na­pokig nem szóltam hozzájuk. Aztán egyszer megemlítet­tem. hogy járok egy fiúval. A faterom első megnyilvánu­lása az volt:,.Ide ne hozd!” Kész. Összecsomagoltam és elköltöztem otthonról - meséli. Azóta szülei állandó- __________ a n kérlelik, bármit megengednek neki, csak menjen vissza hozzájuk. Ám neki így most jó. Senki nem szól bele, mikor, hol és kivel alhat. De azért csendesen megjegyzi: egy dara­big még makacsko- dik. aztán hazacuc- col. Napi ütközet A 46 éves asszony 15 éve elvált férjétől, s azóta egyedül neveli 24 éves lányát. Az ember első be­nyomása az, hogy haladó szellemeket képvisel er­re utal fiatalos viselkedése és öltözködése. • Amikor én fiatal voltam nem volt divat az együtt alvás az éppen imádott fiúval. Jómagam 16 évesen ismerkedtem meg a férjemmel és öt évig talán kétszer ha együtt aludtunk, de úgy hogy egy szobában a szüleivel és én a mamájá­val. Pedig majd megvesztünk egymásért! • mondja. Ezt lányával is próbálta megértetni. • Sajnos az emberek ma sokkal pletykálkodóbbak mint valaha is voltak. Nem akarom, hogy a gye­rekemről mindenféle rosszat teljesszenek, ugyanis tökéletesen egyetértek azzal a mondással, mely szerint a férfi bármennyiszer leejti a kalapját fel­veszi, de ha a lány csak egyszer leejti is örökre megjegyzik • teszi hozzá határozottan. Bevallja, emiatt már többször összetűzésbe került lányával, aminek az lett az eredménye, hogy ő ment aludni a fiú lakására...- Amikor először volt barátnőm, egyáltalán nem gondoltam arra. hogy haza vigyem aludni, vagy esetleg én menjek ezért hozzájuk -meséli a most 22 éves András. - Aztán egyik alkalommal olyan sokáig voltunk buliban, hogy már nem tudott hazamenni a lány és én - saját felelősségemre - invi­táltam meg egy együttalvásra. Reggel, amikor felkeltünk anyám egymás után szívta a cigarettát, de nem mert szólni Anikó előtt. Persze én sem, csak bújtam mint nyúl a lyukban. Az eset után végül is nem lett komolyabb gond, mivel, ahogy ő mondja „Jó fej az anyám!”, és megbeszélték a dolgot.- Anyám először ellenkezett, hogy azért 17 évesen mégsem illik lányokat fel­hozni. de sikerült meggyőznöm arról, hogy mi van akkor, ha Anikó az igazi és ő pedig ilyen hülyeség miatt elválaszt bennünket. Ez ha­tott és belátta, ha így áll a dolog, akkor nem áll az együttal- vás útjába - teszi hozzá büszkén. Azonban a fenti érv, ma már kezd kissé cikissé válni, ugyanis azóta egyfolytában ezt mondja mamájának, ha lánnyal osztja meg esténként fekhe­lyét. __ _ __l^lSPfS; m§§ • A fiam a barátnőit 18 éves kora óta felhozza • a két gyermekes, 50 éves anyuka • , de még soha nem volt problémánk emiatt és ez a mai napig jó! műkö­dik. Dühítenek azok a szülők, akik mereven kezelik a témát, s ezért a fiatalok nem egyszer a Trabantban kénytelenek tölteni kapcsolatuk legszebb pillanatait! Soha nem ellenezte, ha a lányok éjszaka náluk alud­tak. Talán azért, mert fia nem egy szoknyavadász tí­pus. Ha így lett volna, biztos ő sem fogadta volna szívesen az alkalmi, egyestés vendégeket. • Ha egy fiú és egy lány valóban jól ismeri egymást, akkor a szülőnek igenis meg kell engednie, hogy együtt aludjanak. Nincs abban semmi rossz! Úgy leg­alább nemcsak lelkileg, de testileg is megismerik egy­mást. Egyébként nem biztos hogy megtörténik a do­log, de ha történik is, lehet, kiderül, hogy szexuálisan nem felelnek meg egymás elvárásainak. Amennyiben ezzel tisztában vannak, megelőzhetnek egy rossz há­zasságot______________________________________ Sz ilágyi Anit a tf hondd. miért pont egy denevér? JVJl- Nem ez a kedvenc állatom, hiszen nincs is kedvencem. Nem is hi- • r Iszem. hogy lehetne, hiszen mindegyikben van valami különleges, va­lami igazán figyelemre méltó. A denevér például az egyetlen emlős ál­lat, ami aktív repülésre képes... De volt már három yagy négy verebem és egy kékcinkém is. Akkor ők voltak ki­csik és árvák, reménytelen helyzetűek.- Azért verébbel kicsit gyakrabban lehet Miskolcon ta­lálkozni, mint denevérrel...- De felnevelni semmivel sem könnyebb. Nekem például csak egyet sikerült. Pedig azt hiszszük, a veréb igénytelen állat, de az anyamadár és a többi fajtatárs, mondhatjuk azt is, hogy a szociális kör­nyezet nehezen, szinte egyáltalán nem pótolható. A denevér pedig nemcsak a városban, de sajnos máshol is egyre ritkábban fordul elő. Ezért is védett. Viszont őt éppen Miskolcon találtam, méghozzá egy templom padlásán. A kolóniát akartam ellenőrizni, mert a te­tőt bontották, és ez nagyon zavarja az állatokat. A denevér ugyanis nehezen viseli el a zajt, az embert. Ez fialó kolóniáknál, tehát tavasszal és nyár elején különö­sen veszélyes, hiszen ha megzavarják, repdesni kezdenek, az anyák a mellükön viszik a fiaikat, akik azonban erre nincsenek felkészülve, hiszen normális esetben nem szállítják őket. Ezért ilyenkor sok apróság le­esik. Ez történhetett Concorde-dal is.- Akit hazavittél. Miért nem tetted vissza a többiekhez - vagy vitted ki a Va­dasparkba?- Hogy tettem volna vissza a 4-5 méter magas ácsolatra? És honnan tudjam, ki az anyja, aki úgy sem fogadta volna vissza, ha megérzi rajta az embersza­got. Segítséget pedig kértem szakemberektől, állatorvosoktól, de mindannyian reménytelennek látták az esetet, és nem tudtak érdemlegeset javasolni.- Az ácsolat és a: anyatej után miféle kon foltot tudtál adni neki?- Hogy el tudd képzelni: 1-2 napos volt, vak és csupasz, és mindössze 5 grammot nyomott. Először is, egy ilyen apróságnak még fejletlen a hőszabá­lyozó rendszere. A megfelelő hőmérsékletet az anyja, a kolónia biztosítja számára. Mivel ő kései denevér volt. már június végét írtuk, így elég volt a szoba melege. Aludni pedig egy zsákba tettem.-Mibe?- Egy' tenyérnyi zsákba. Nem tudnak repülni, alig igénylik a mozgást, így ab­ban jól érzik magukat. Hogy mennyire, arra jó bizonyíték volt. amikor készí­tettem neki egy érdes falú dobozt, szépen kibéleltem, de amikor beletettem, kitört a botrány.- Mégis, egy 5 grammos apróság miféle botrányt csaphat?- Először is, tikkor már súlyosabb volt néhány grammal. Másodszor pedig ész nélkül próbált kimászni belőle. De ha igazi „botrányra” vagy kíváncsi, akkor meg kell hallgatni, hogy jelzi, ha éhes. Az ember ki sem nézne belőle olyan iszonyatos hangerői. Olyan volt a hangja, mint egy ideges, kiabáló tü­csöknek. Ráadásul 2-3 óránként megéhezett, természetesen éjszaka is... Még jó, hogy már nem volt suli.- És mivel etetted? Fogtál neki legyet?- A kis denevér csak akkor eszik rovart, ha már magának meg tudja fogni. Tehát az anyja nem vadászik neki, mint a madarak­nak. Anyatejjel táplálja, aminek viszont nem ismerjük az összet­ételét. Hosszas konzultációk után tápszerrel próbálkoztam. Az is szép volt, mikor megvettem e gyógy szertárban. Merthogy a leg­olcsóbbat kértem. Mire furcsán rám nézett a gyógyszerész, hát gyorsan megmagyaráztam, hogy állatnak lesz. Milyen állatnak? Denevérnek. Paff!!! Se ő, se a kollégái nem szóltak egy szót sem. csak felnéztek. Ezután hosszasan beszélgettünk, míg végleg elmúlt a csodálkozásuk.- Es, ízlett a tápszer?- Úgy tűnt, igen. Pipettával etettem, és annyira pici volt, hogy az elején még rendesen látni lehetett, amikor megtelt a gyomra. Az alatt a 12 nap alatt, amíg velem volt, 5 millimétert nőtt az alkarja, ami a denevéreknél fontos mutató. A tápszer pedig végül is jó volt, de hiányzott például belőle az anyatej egyik legfontosabb össze­tevője, az immunanyag. Meg nem biztos, hogy jók voltak a szeren belül az arányok. A másik denevéremet például kamillateában ol­dott kutyatápszerrel etettem, hiszen az is emlős és ragadozó, tehát már közelebb áll a denevérhez az emésztőrendszere, mint az em­beré, aki emlős ugyan, de mindenevő.- Másik denevér?- Igen, őt egy barlangban találtuk. Jenőt (a kisöcsém ránézett és csak ennyit mondott: Jenő, így lett meg a névadó) jóval idősebb ko­rában találtuk. Már szőrös volt és látott. Viszont biztos pusztulás várt rá. Valószínűleg az ő kolóniájukat is megzavarhatták, ketten feküdtek a földön egymás mellett, teljesen gyengén. Mire kiértünk a barlangból, a társa el is pusz­tult. Ő 21 napig volt velem. Amikor etettem, az ujjamra akasztottam. Ha hirte­len lesüllyesztettem a kezem, már tárta szét a szárnyait, próbálta a repülést.- Végül mi lett velük?- Mindketten elpusztultak. A szakirodalomban eddig csak néhány napos táp­lálásokról olvastam, tehát valójában jó eredményt értem el. És tudom, hogy nekik nem ártottam. Hogy mi lehetett a baj? Tulajdonképpen már elmond­tam: az anyatej, az anya, a társak hiánya. De ha megmaradnak, ugyanolyan nehéz lett volna a visszavadítás. Hiszen Con­corde például engem látott meg elő­ször, és a bevésődés szerint én vol­tam a mamája. De egyébként is, hogy tanítsam meg ama, ahogy fél­jen az embertől, mikor addig egy ember táplálta? Márpedig a vissza­vadítás ezt is jelenti. És nem csak az elmélet szerint. Valóban félniük kell. Hiszen felelőtlen emberi megnyilvá­nulás szakíthatta el őket a kolóniától. De az ember csak megbontani tudja könnyen a természet rendjét. Visszaállítani már nem. Csörnök Mariann Ökológia A természet világának megértése megtaníthatja az embert arra, miként élhet környezetével összhangban úgy, hogy a jövő számára egy , jól karban tartott” bolygót hagyjon maga után. Az ökológia (környezettan) tudománya ráébreszt minket arra, hogy Föl­dünket nem egymás mellett élő fajok kusza halmaza népesíti be. Minden növény- és ál­latfaj - köztük az ember is - úgy fejlődött ki, hogy együtt éljen egy remekül összehangolt egyensúlyi rendszerben. Ez a rendszer azonban igen könynyen összeo­molhat. Bizonyítja ezt a világméretű környezet­szennyezés, amelynek szenvedő alanya éppen az, aki okozza, okozta: az ember, aki a tudo­mány vívmányait gyak­ran felelőtlenül használ­ja. Környezetpusztító „munkáját” kihalt, vagy éppen kihalófélben lévő állat és növényfajok, le­tarolt erdők, vegyszerrel mérgezett szántóföldek és folyóvizek szegélye­zik, miközben ő maga a fullasztó levegőjű váro­sokban az autók és gyá­rak füstjét szívja, s gyógyszereket szed a környezetszennyezés kiváltotta betegségei el­len... Michael Scott Ökológia című könyve (Fiatalok Oxford Könyv­tára, Holló és Társa Kia­dó, Kaposvár) felszólítás arra: ne csak észreve­gyük szűkebb és tágabb környezetünk problémá­it, hanem gondalataink- ban és cselekedeteinkben egyaránt tegyünk ellene. S tegyük mindezt ne csak magunkért, de azo­kért is, akik utánunk jőve ugyanezen az egyetlen * Földön szeremének élni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom