Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-01 / 75. szám

Itt-Hón Interjú Kalo Béla Edelény, Szendrő (ÉM) - Tetszik, vagy nem tetszik: Edelény és vonzáskörzete foglalkoztatás-munkáltatás szempontj á- ból az ország egyik legneuralgikusabb pontja. Az egykori bányavidék még má­ra sem nőtte ki az ipari központ hajdan­volt státusát, a tömegével munkanélkü­livé vált egykori bányász-földművelő két- laki réteg manapság a kényszermunkás­feketemunkás bélyegét viseli. Bélyegnek mondható ez, hisáen maga is szégyelli, aki hordja, s úgy tűnik, ebből pillanat­nyilag nincs is kiút. Adatok: 1991-től 1996 decemberéig 2329-ről 3713 főre emelkedett a munkanélküliek szá­ma, miközben 1993 szeptemberében több mint 5 ezer embernek nem volt munkahelye a Bőd­Nyugat-európai mintáit nyomában A közeljövő sem ígér mélyreható változást a Bódva völgyében élők számára va-völgyben. S idén már ugyancsak romlott a munkaerő-piaci helyzet, hiszen 1997 első két hónapjában túlhaladta a 3800 főt a munkát- dolgot keresők létszáma. Az okok rendkívül egyszerűen meghatároz­hatók: nincsenek új munkahelyek, a befekte­tők nem pályáznak az ország eme vidékére, s jelenleg nincs is olyan erő, amely a némete­ket, a japánokat, az amerikaiakat biztosan Észak- vágj' Kelet-Magyarországra vinné, von- zaná. A munkanélküli ráta a megyei átlagnál is sokkal magasabb ebben a régióban, s ez alig­ha változhat a közeljövőben. Pedig Edelény és vonzáskörzete (hogy a számok bűvöletében ma­radjunk) 94 miihó 300 ezer forintot kapott köz­hasznú munkavégzésre, azaz tartósan a mun­kanélküliek támogatására. Egy dolgot végre ki kellene mondani a struccpolitika mellőzésé­vel: az alulképzett cigánylakosság létszáma e térségben rendkívül magas, s a helyzeten a mindenféle kozmetikázás sem változtat, sőt ront. 1996-ban Edelény 161 millió 200 ezer fo­rintos támogatást kapott munkahelyek létesí­tésére, új beruházásokra, illetve pályakezdők támogatására. De: ezen a területen kevés a munkáltató, az önkormányzatokra számítani önmagában rendkívül szűk látókörre mutat, a közhasznú munkások foglalkoztatása csak egy kis időintervallumra tervezhető. Edelénj'hez 47 település tartozik, s írd és mondd: a régióban 13 településen van orvos, s mindössze 20 me­dicinát ismerő szakember dolgozik a területen. A tervek, az elképzelések és a juttatások végre összhangban állnak, állhatnak a jövőben, hiszen megyei szinten is több jut a bódvavölgyi körzetnek. Elvándorolni persze lehet in­nen, de a lakosság jelentős részének itt kell élnie. A ha­gyományok köteleznek, s az agyonkoptatott kifejezésnek, az összefogásnak itt és most kell, hogy értelme legyen. A Bódva-völgy több érintős „vállalkozás”. A hajdani múlt századi védegylet fogalma a munkaügyi központ vezetője szerint is jelenvaló, létező fo­galom ma, hiszen e terület is a helyi, rendkívül kicsiny és szűk iparra-mezőgazdaságra van utalva olyan bérek mel­lett, amely a fővárosi jövedel­mek negyedét-harmadát je­lentik. A munkaügyi központ vezétőjének természetesen A térség legnagyobb foglalkoztatója a Szefém-Hon nem feladata a jövő fölvázolása, de a régióhoz tartozó települések, így például Szendrő, Tor- nanádaska, Bódvaszilas adatait és mutatóit összegző táblázatok azt sejtetik, hogy e mos­toha körülményekkel bíró területnek sincs más választása, mint a bevált nyugat-európai pél­dák nyomába eredni. A táblázatok rögzítik többek között a inf­rastrukturális-közüzemi felszereltséget, a gaz­dasági-jogi személyiségű vállalkozások számát és erejét, továbbá a települések természetes szaporulatát és fogyását. Az adatok összesíté­se utáni állapot azt mutatja, hogy a Bódva-völ­gy a halmozottan hátrányos helyzetű régiók közé tartozik, s a közeljövő sem ígér mélyreha­tóbb változást. Hogy mégis csekély optimizmus­sal bíijon a terület polgára, annak egyik biz­tosítéka éppen a pályaorientációval, tanács­adással és felnőttképzéssel is foglalkozó mun­kaügyi központ lehet. (A szerző szuhogyi tanár.) MWAVMWAMVMY. Ripoi^ | Buzafalvi Győző Szikszó (ÉM) - Kimagas­ló, túlpörgetett, kifeszí­tett évet tudhat maga mögött a szikszói „Bé­ke” Mezőgazdasági Szö­vetkezet. 62 millió forin­tos beruházást valósí­tottak meg és 14,5 millió forintos nyereséget ér­tek el. Tirpák Ferenc el­nökkel e nem minden­napi sikerek „titkát” ke­restük, és természete­sen az idei tervekről, célkitűzésekről is szó es­ett beszélgetésünkben. □ Honnan indultak, mi­lyen örökséget cipeltek a hátukon? • Szövetkezetünk az 1992-es szétválás és átala­kulás után csak növény- termesztéssel foglalkozott. Az eredményesen végzett növénytermesztés ellenére minden esztendő első fél­évében - mivel ekkor tör­ténnek ezen ágazatban a befektetések - likviditási problémák jelentkeztek. Ez volt az egyik oka an­nak, hogy 1995-ben arról döntött igazgatóságunk, majd a közgyűlés, hogy az üresen álló baromfitelepet újra kell indítanunk és hasznosítani az ott lévő épületeket. Elemzéseink során világossá vált, hogy a korábbi technológiával (például olajfűtés) és az etető, itató és ventilációs berendezések felújítása nélkül képtelenség korsze­Nagy kihívás az EU-csatlakozás Minden a Major tanya fejlesztése, infrastrukturális ellátása érdekében történt rű baromfitartást elérni. Elkészítettünk égj' komp­lex fejlesztési programot, mely alapján saját erő, hi­tel és vissza nem téríten­dő támogatásokból össze­sen 35 millió forint fel- használásával létrejött a baromfitelepi rekonstruk­ció és fejlesztés. Felújítot­tuk a Majorba vezető asz­falt utat és az ottani épü­leteket. Megoldottuk a te­lep ivóvízzel és földgázzal való ellátását még a gépja­vító műhelyben is, és egy új tápraktárt építettünk. □ Miként fogalmazták meg hosszabb távú straté­giájukat? • A ’90-es évek elején a bankok bizalmatlanok vol­tak a szövetkezetekkel szemben. A pénztelenség minden kínját átéltük. Az 1992-es közgyűlésen a tag­ság három feltételt fogal­mazott meg a további mű­ködéshez. Igényként vető­dött fel, hogy a vezetőség kövessen el mindent a va­gyon gyarapodásáért, mert ebben látták a munkahely megtartásának feltételeit. Ugyanakkor azt is jegyző­könyvben rögzítettük, a jö­vedelmi viszonyok úgy ala­kulj anak, hogy átlagos szinten megélhessenek a szövetkezeti dolgozók. Ez a két kritérium mára ma­radéktalanul teljesült. Azt is előirányoztuk, az üzlet­részeknek olyan értéke le­gyen majd, hogy hozadé- kot fizessünk utána. Ta­valy évvégére jegyzett tő­kénk megduplázódott az 1992. évi 32 millió forintos nettó vagyonnal szemben. A béreket évente rendsze­resen infláció követő mó­don 20 százalékkal emel­jük. 140 tulajdonosa van szövetkezetünknek, 35-en tevékenykednek főállás­ban. Mind a 35-en értik a munkájukat, szíwel-lélek- kel tevékenykedik. Féltik a munkahelyüket, el akar­ják tartani családjukat. Jelenleg egyébként 1300 hektáron gazdálkodunk. öMárciusi zárszámadásu­kon kiugró eredményekről számolhatott be... 9 Valóban rekord évnek számít az 1996-os eszten­dő. 62 miihó forintos beru­házást valósítottunk meg, melynek zöme építési jelle­gű volt. Minden a Major ta­nya fejlesztése, infrastruk­turális ellátása érdekében történt. Lett ivóvízvezeté­künk, földgázzal fűthe- tünk. Felújítottuk útjain­kat. Magtárt építettünk, visszavásároltuk az aszaló- iaktól és az alsóvadásziak­tól a gépműhelyt. Felújítot­tunk három darab ezer négyzetméteres baromfiis­tállót. A gazdálkodás ered­ménye az elmúlt évben 14,5 millió forint nyeresé­get hozott. Ez elsősorban a kalászosok, a naprafor­gó sikeres termesztésének köszönhető, de nyilván hoz- záj árult a beruházásban való részvétel is, mint tel­jesítményérték. OMik az idei terveik? • Szolidabb termelési és pénzügyi tervet állítottunk össze. Kizárt dolog, hogy a gabona ugyanolyan jó áron legyen értékesíthető, mint tavaly. Csak érzékelteté­sül: 1995-ben 13 ezer fo­rintot adtak tonnánként a gabonáért, 1996-ban pedig 25 ezerért értékesíthettük, igaz a költségeink is növe­kedtek 30 százalékkal. Mindezek figyelembe véte­lével plusz 10 millió forin­tos eredményt irányoz­tunk elő. Az idei esztendő legfőbb programja a ba­romfitelep beindítása lesz. 18 ezer Ross 308-as szü­lőpárt rakunk le április 18-án - egyetlen darab na­pos csibe 410 forintba ke­rül. Ebben az évben egyéb­ként visszafogott beruhá­zást hajtunk végre. Fon­tolgatjuk, hogy pénzügyi feltételeink lehetővé te­szik-e egy nagyteljesítmé­nyű Class Dominátor ga­bonakombájn megvásárlá­sát. Ennek az ára több mint 20 millió forint. Vég­A Major tanya korszerű infrastruktúrával rendelkezik legesen még nem döntöttünk az ügyben. Nem akarjuk ve­szélyeztetni cégünk normális működtetését a túlzott köl­tekezéssel. Nagy kihívás szá­munkra is az EU csatlakozás, az új körülményekhez való alkalmazkodás. Ennek a „le­vezénylése” bőven ad felada­tot. Ha nem is fogalmaztuk meg direktben, de az elmúlt évi infrastrukturális fejlesz­tés is ezt célozta már. Őrlő­dő alkat vagyok, nehezen tu­dom kezelni a kudarcokat, már csak ezért is igyekszem elkerülni. Egy mezőgazdasá­gi alapanyagfeldolgozó üze­met jó lenne létrehozni, mert az infrastrukturális feltételei adottak. Konkrétan még nem határoztunk arról, hogy sava- nyító vagy szárító üzem lesz- e. A baromfitelepi rekonst­rukcióhoz kapott állami tá­mogatás egyik feltétele volt, hogy növeljük a foglalkozta­tott létszámot. Ez az elkövet­kező hetek legfontosabb teen­dője. Ahhoz, hogy a telep hi­giéniai, környezetvédelmi, esztétikai színvonala javul­jon, a meglévő fasorainkat ki­egészítjük, és újakat telepí­tünk. Főleg nyárfát és aká­cot, de díszcseijéket és külön­böző fenyőféléket is vásáro­lunk mintegy 150 ezer forin­tért. Ebben segít nekünk a Miskolci Erdőfelügyelőség is. A munkaügyi központ szik­szói kirendeltsége kiközvetí­ti szövetkezetünknek a hosz- szabb ideje elhelyezkedni nem tudó munkanélkülieket. Ebben az évben 30 fővel kí­vánjuk növelni a létszámot. □ Úgy judom, hogy zárszám- adó közgyűlésükön megemlé­keztek a szövetkezet alapító tagjairól is... # A szikszói „Béke” Mezőgaz­dasági Szövetkezet működé­si engedélye a közelmúltban került a kezembe. Ezen 1957- es dátum szerepelt. A Szik­szó történetével foglalkozó helytörténeti kutatók szerint március-április táján állt ösz- sze a termelőszövetkezet, így a 40 éves jubileumról is meg­emlékeztünk március 8-i köz­gyűlésünkön. Három szövet­kezeti tag: Csáji Józsefné, Krajnyák István és Somogyi Jánosné ekkor lépett be a^ ter­melőszövetkezetbe. Őket megjutalmaztuk, de minden hölgy kapott egy-egy szál vi­rágot a nőnap alkalmából. ^Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Munkája mellett marad-e elegendő ide­je a magánéletre? • A jövőben is szeretném fe­leségem gondoskodó támoga­tását élvezni. Bízom abban, hogy gyermekeim is boldogul­nak majd. Nagyapa korra vá­gyom, amikor unkáimmal játszhatok. Hobbimról, az utazásról nem mondok le. Ta­valy Brazíliában járhattam, de az amerikai kontinens több- országát is felkerestem már. Európa szinte minden országát ismerem. Ebben so­kat köszönhetek több mint 20 éves német kapcsolatomnak, a Hardtmut Theuserrel való barátságunknak. wmmmm H Az áfész-elnök Szendrő (ÉM - BGY) - Veres József hűséges alkat: 36 esztendeje ugyanazon a munkahelyen dolgozik, a Szendrő és Vidéke Áfesznél. A több mint három és fél évtized alatt természetesen végigjárta a ranglétra min­den fokát. Beosztott könyvelőként kezdte 1961-ben, utá­na 18 esztendeig számviteli osztályvezető, majd hat éven át főkönyvelő, 1985-től pedig a szövetkezet elnö­ke. Közben elvégezte a mérlegképes könyvelői tanfo­lyamot is. 1968-ban kötött házasságot Buku Ágnessel. Felesége a helyi takarékszövetkezet könyvelője. Két lányuk született. Ági Debrecenben végzett az egyetemen, orosz-történelem szakon. Jelenleg Mis­kolcon tanít az Éötvös József Szakközépiskolában. Igaz most gyesen van, napapa szeme fényével, az egyéves Adriennel. Éva a miskolci Semmel­weis kórházban ápolónő, férjével ők is a megyeszékhelyen élnek. A Szendrő és Vidéke Afész is jelentős fejlődésen ment át a három és fél évtized alatt. Először csak Szendrő, Szalonna, Martonyi, Meszes, Abod és Királykát tartozott hozzájuk. A későbbiek folyamán fúzionáltak a szuho­gyi, a rakacai és a ragályi földműves szövetkezettel. Mostanra már 15 község ellátásáról gondoskodnak Debrététöl Rudabányáig, Kánóig. 40 üz­lettel rendelkeznek. A kis szatócsboltokból korszerű szövetkezet lett Ki­épült az ABC-lánc, szakboltok jöttek létre Szendróben. Veres József büszke az elért eredményeikre, meg arra is, hogy a febru­ár 28. és március 7. között 19 helyen megtartott részközgyűlésen a két és fél ezres tagságból több mint 1500-an vettek részt, ami 62 százalékos megjelenési aránynak felel meg. Ez azt jelenti, hogy az emberek érdeklőd­nek a szövetkezet működése iránt. A rakacaszendi részközgyűlésen példá­ul többen jelentek meg, mint ahány tagja van az áfésznek. Április 19-én lesz a küldöttgyűlésük, ahol szó esik az idei üzletpolitikáról is. Tennivaló akad majd jócskán, hiszen a Bódva völgyében a lakosság több mint egyne­gyede munkanélküli. Sok a jövedelempótlós és a rokkantnyugdíjas. A „fordulat évétől” alpolgármester is Veres József, így jól ismeri az itt élők gondjait. A várossá válás ellenére sem képes Szendrő a látványos fej­lődésre. A vezetékes gáz persze óriási előnyt jelent a több száz családnak. De nagy szükség lenne egy benzinkútra, annál is inkább, mivel már az ’50-es évek közepén volt a főtéren töltőállomás. A Bódva áruházat több­ször is meghirdették már, területét bérbe adnák, de nem tudnak olyan pro­filt találni, amely ne lenne teljesen telített. Két éve üzemeltetett a szövet­kezet például édességboltot, de nem volt kereslet rá. A ruházati szakág is veszteséges, de nem szüntetik meg mint Edelényben, mert akkor a szend- róieknek egy öltönyért Kazincbarcikára vagy Miskolcra kellene utazniuk. Veres Józsefnek az áfész nemcsak a munkahelye, de a hobbija is. Túlzot­tan „lelkiző” típus. Hatvannyolcszor meggondolja, amíg egy embernek is felmond. Pedig a folyamatot nem lehet megállítani, mindenütt zsugorodik j a létszám. A szendrói áfész 1985-ig 230 embernek tudott kenyeret adni, 1 most már csak 110 az alkalmazottak száma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom