Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-22 / 68. szám

II ÉM-hétvégse ÉM-interjú Március 22., Szombat □ A tegeződő hatalom, a kisember és az aprómunka Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Nem tudni, elment- e a „varsói gyors”, de érdemes idén ősszel odafigyelni a választás­ra készülő Lengyelországra. Erről Kiss Gy. Csaba politikai elemző és irodalomtörténész - egykori aktív politikus, az MDF országos elnök­ségének valamikori tagja - nyilat­kozott lapunknak. A szakember egy Miskolcon hamarosan megje­lenő könyv szerzőjeként állítja: azért tanulságos a lengyel példa, mert ott igen megerősödött az el­lenzék. Magyarországon pedig erősödik a kritikus hangulat, to­vábbá az tapasztalható, hogy nő a pártokon felüli összefogás igénye, ennek jegyében némelyek Németh Miklóst hívnák haza kormányfő­nek. Az ilyen vágyakkal vitázva a politológus állítja: szükség van a pártokra, csak a parlamenti de­mokrácia keretei között juthatunk ki a ’70-es évek vége óta tartó fo­lyamatos válságból. □ Ön ott volt az MDF legutóbbi orszá­gos gyűlésén. Ennek hírértéke lehet, hi­szen Kiss Gy. Csaba 1990-ben hátat fordított a politizálásnak, s 1993-ban kilépett a Magyar Demokrata Fórum­ból. Mi indokolja akkor a mostani kö­zeledést? • A Magyar Demokrata Fórum orszá­gos gyűlésére vendégként hívtak meg. Ma sem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja, értelmiségiként azonban az MDF és a Fidesz értékeit tudom legin­kább vállalni. Ma Magyarországon ne­hezen alkalmazhatóak a nyugati poli­tikai kategóriák, hiszen kit lehet pél­dául nálunk konzervatívnak nevezni? Azokra is ráillenék ez a jelző, akik szemben állnak a mostani kormány­pártok politikájával. Másrészt a poszt- kommunista elit is konzervatívnak te­kinthető, hiszen sikerült megőriznie azokat a gazdasági, politikai, tömegtá­jékoztatási monopóliumokat, amelyek­kel már évtizedekkel ezelőtt is rendel­kezett. Helyesebb tehát egy, a nyugat­európaihoz képest torz társadalmi vi­szonyokkal jellemezhető posztkommu­nista paradigmáról (uralmi és gazda­sági szerkezetről) beszélni. A fő vá­lasztóvonal ezért szerintem ott van, hogy a posztkommunista paradigma - s az ezt jellemző monopóliumok - le­építését tűzik-e ki célul a politikai erők, vagy annak megtartását. A ná­lunk uralkodó politikai nyelvezet - amelyik a nyugati kategóriákat hasz­nálja - inkább a két kormánypárt ér­dekeit szolgálja. Ezért igazán pozitív­nak tartottam az MDF országos gyűlé­sének azt a törekvését, hogy ne ideoló­giai címkékkel határozza meg a Ma­gyar Demokrata Fórum törekvéseit, hanem konkrét politikai és gazdasági célkitűzéseket fogalmazzon meg. □ A közvélemény-kutatások szerint ugyanakkor a Demokrata Fórumnak azért kell küzdenie, hogy a törvényho­zásba kerüléshez szükséges mennyisé­gű szavazatot megszerezhesse 1998- ban. Lezsák Sándor mégis arról be­szélt az említett országos gyűlésen, hogy megkezdődött a párt felemelkedé­se. Komolyan vehető-e az ilyen kijelen­tés a tények tükrében? • Ez persze csak egy a fontos mutatók közül. Az általam ismert közvéle­mény-kutatási adatok is a parlament­Kiss Gy. Csaba: Új, hiteles arcokra is szükség lenne a politikában MltWtWIIIIIMIIIWIIHMIIlMWIWjlWK be jutási küszöb körüli vá­lasztási eredményt jeleznek az MDF számára. De tapasz­talható egyfajta kedvező el­mozdulás is a biztos szava­zók táborában. Hogy mi in­dokolja az országos gyűlés mérsékelten optimista hang­vételét? Úgy látom, az MDF- ben a hosszas viták, a szemé­lyes harcokba torkolló idő­szak után végre sikerült megteremteni a belső egysé­get. Az országban sokfelé jár­va azt is érzékelem, hogy az utóbbi fél évben az MDF he­lyi szervezetei is összeszedték magu­kat. Azt is meg kell említeni, hogy - egy rádiós ismerősöm hasonlatával él­ve - vibráló hangulat uralkodik az or­szágban. Érzi az ember, hogy a kese­rűség, a békétlenség, az elégedetlen­ség kezd formát ölteni: mintha a ma­gyar társadalom kapaszkodót vesztett csoportjaiból egyre többen keresnék a határozott politikai irányt, a kor­mányzó erőkkel szemben. □ Ugyanakkor nemcsak a civil társa­dalom megélénkülésének lehetünk a tanúi. Egy felmérés szerint a megkér­dezettek jelentős része a rendszerváltás előtti utolsó kormányfőt látná szívesen a miniszterelnöki székben. Németh Miklós visszavárása egybekapcsolható- e a pártokon felüli összefogás jól érzé­kelhető igényével? • Nehéz megmondani, hogy tömegje­lenségről van-e szó. De ez valóban ef­féle vágynak a tükröződése. Én azon­ban nem hiszek benne, hogy a pártok feletti összefogás vágyott egysége len­ne a kiút. Ez ellentétben állna a több­pártrendszerű parlamenti demokrácia elvével. Az egymást korlátozó pártok­ra igenis szükség van. □ Akkor mivel magyarázza, hogy egyre nő a biztosan nemválasztók tábora, a biztos pártválasztók körében viszont Kiss Gy. Csaba: A pártok feletti politizálás vágya a kádári diktatúra elfogadásában gyökerezik azoké nő, akik ma még nem tudják: kit erősítsenek a szavazatukkal 1998-ban? • Magyarországon az első szabad vá­lasztáskor sokkal nagyobb volt a nem választók aránya, mint a térség más országaiban. Ez egyebek között arra vezethető vissza, hogy a társadalom többsége évtizedeken keresztül beletö­rődött a kádári diktatúrába. A párt­szerű politizálást elutasító magatar­tásformák abban gyökereznek, hogy az emberek csalódottak, a ’70-es évek vége óta tartó válságban az tudatosult bennük: úgysem tudnak beleszólni a politikába. Nálunk 1988-ban, ’89-ben, a rendszerváltás hajnalán a társada­lomnak csak kisebb része volt aktív, a többség inkább kivárt, meg sem moz­dult. Ez ma is így van, s ez az általam emlegetett posztkommunista viszo­nyokat erősíti. Ezt én kedvezőtlen je­lenségnek tartom. Ez ellen a pártok­nak is sokat kell tenniük. □ Például mit? • Nemigen látunk a közéletben példá­kat arra, hogy a pártvezetők az állam­polgárhoz, a kisemberhez szólnának. Rossz volt az a gyakorlat, amelyet a kormányon lévő MDF folytatott, amíg a hatalomban volt, de az sem volt ro­konszenves, ahogyan például Bokros Lajos szocialista pénzügyminiszter­fotó: Bujdos Tibor ként letegezte a tüntető egyetemi hallgatókat. A pol­gár nem tegeződik - magázó- dik. Mintha a mostani MDF- ben Lezsák Sándor ebben a dologban is kedvező válto­zást hozott volna. Hogy mi­ként lehet elérni a begubó- zott, anyagi gondokkal küsz­ködő kisembereket? Sok ap­rómunkára van szükség, hogy a dolgok a polgárok szá­mára átláthatóvá váljanak. Ez mellesleg a politika és a tájékoztatás közös feladata. A pártok hajlamosak rövid távon gondolkodni: mindenkinek 1998 lebeg a szeme előtt. Pedig bizonyos fo­lyamatok ennél hosszabb ideig tarta­nak, s bizonyos gyümölcsök is csak ké­sőbb érnek be. □ Gondolom annak a veszélyét sem szabad lenézni, hogy a pártok esetleg nem valódi programokat ismertetnek, hanem arról beszélnek, amit az embe­rek hallani szeretnének... • A pártok vannak az emberért, tehát ígérni is kell. De nem tartom célrave­zetőnek a felelőtlen ígéreteket, mert velük szemben a társadalom bizalmat­lan. Széles Gábor azt mondta az MDF országos gyűlésén, hogy nem jó, ha­nem javuló életkörülményeket, átlát­ható közteherviselést szabad ígérni. Olyasmit, ami megvalósítható. Azt kellene bizonyítani hitelt érdemlően, hogy a pártok és a politikusok vannak a választókért, és nem fordítva. □ Milyen esélyt lát arra, hogy a parla­menti demokrácia keretei között alakul majd a magyar jövő? • Bízom benne. De látni kell: a jelenle­gi vibráló, nehéz helyzetben benne van az is, hogy a társadalmi feszültségek éleződnek, a demagógia fokozódik. A gazdasági, politikai és tájékoztatási monopóliumok birtokosai, a privilegi­zált elitcsoportok és a kormányzó pár­tok nap mint nap visszaélnek a poliú" kai és gazdasági túlerejükkel. Az lenn® a kívánatos, ha kiegyensúlyozottabb politikai struktúra alakulna ki - er®6 ellenzék, erős kormánypártok, am®' lyek betartanák a megegyezéseket. □ Azért érdekes, amit mond, mert má­ra három erőközpont jött létre: a Füg" getlen Kisgazdapárt, a Fidesz és ni MSZP körül. Mi lehet az oka, pont e három párt tört előre a politiká1 mezőnyből? • Az MSZP nagyon mélyen beágyaz®" dott a magyar társadalomba. Különö­sen a vidéki világban maradtak meg 8 kádári korszakból máig létező infot' mális struktúrák, személyi kapcsola­tok. A formátlan elégedetlenség a k* *8" gazdapárthoz vezeti a szavazókat Szerintem a harmadik pólus a Fidesz az MDF-fel és talán a KDNP-vel. Ezt a pólust azok választják, akik a polg8' ri, demokratikus értékekben gond0*' kodnak, azok a középrétegek, amely®*1 a legtöbbet veszítették az elmúlt évek­ben. A biztos választók viszonylag vé­konyabb rétege még többnyire nem ér­tékek szerint választ: ’90-ben gyakor­latilag azok voksoltak az MDF-re> akik ’94-ben a Demokrata Fórum el­lenében az MSZP-t választották,8 akik most a szocialista-SZDSZ koalí®1® ellen adnák le a szavazataikat. Ily®n helyzetben sokszor személyes motívu­mok döntenek, például, hogy ki a befo­lyásosabb, vagy rokonszenvesebb... □ Mi dönti el a választást 1998-ban* • Az egyik döntő tényező az emberek­nek a kormánnyal szembeni elégedek lensége lesz. A változtatás igénye- p két kormányzó párt komoly gazdaság ereje viszont az MSZP és az SZDS" esélyeit erősíti. Lényeges tényező, h°l^ sikerül-e az ellenzéki pártoknak új, m' teles arcokat felmutatniuk? Az Műi­ben az új politikusi generáció ilyen hi­teles képviselőjének tartom példán* Gémesi Györgyöt és Dávid Ibolyát. . □ A jelenlegi adatok alapján okkoj gondolhatjuk, hogy kiegyenlített erei' ményt hoz a választás. Mi lesz akkor 9 Hogy ki kivel kormányozna? Szert8; tem nagy meglepetésekre is számít8^ lehet. Hiszen a politikai hatalom ért8" si vonzerő, s a demokráciában min­denféle variáció elképzelhető. Én sem­mit sem tartok kizárhatónak, min ahogy a politikusok - ha előrelátóbb8* volnának - szintén nem zárnának ® semmit. Az idei tavasztól sok füg?- hogy lecsendesül, vagy felerősödik-® 9 vibrálás, az nagyban meghatároz28 majd ’98-at. □ A könyvhétre a miskolci Felső-Na’ gyarország Kiadónál könyve jelend meg. Ez is a politikával foglalkozik■? . • Ez a kötet visszaemlékezés: Lengy®* napló, ez lesz a címe is. A Szolidáris, Lengyelországával és a hozzá fűzőé viszonyommal, a lengyel eseménye* magyar visszhangjával foglalkozik. □ Mitől válik érdekessé 1997-ben °* 1980-81-es Lengyelország? 9 Lengyelország, térségünk legna­gyobb országa azért érdekes az id®8* mert szeptemberben lesznek ott parlamenti választások. S elég jól *at" ható az ellenzéki pártok fokozató térnyerése. □ Elment a „varsói gyors”, amivd baloldal legutóbbi választási győzelmi jellemezték? • Egyelőre nem tudom, hogy elment-®- De érdemes odafigyelni mostanában Lengyelországra. Komoly bugyutaságok A nyelvtanóra esete tízezer lépéssel T. Nagy József Szerencs, Rákóczi Zsigmond Általános Iskola. A jó tanító hamar ráérez, ha szorong a gyerek. S bár rég nem vagyok gyerek, Csider Ándorné nyugtat, biztat a 3. bések osztálytermébe ve­zetve: „Meglátja, ez egy talpraesett csapat...” Hamar meg is tapasztalom: sugárzó arcok, a hangzavarból jól kivehető az ok is: „De jó, hogy nyelvtan órára tetszett bejönni...” Lássuk hát, miért is:- Az órák között sokszor van nyelvtanóra. Igaz, sok mindent megtanulunk, de én mégsem szeretem a nyelvtant. Azért, mert nagyon sok baglyot, azaz szabályt kell megtanulni - Lapis Brigitta.- Azért szeretném felrobbantani az iskolát, mert nem szeretek tanulni és korán is kell kelni. Nem szeretem a nyelvtan órát és a fogalmazást. Csak a testnevelés órát szeretem, mert ott nem kell írni. Még a napközi is elmegy, mert ott meg­csinálom a házit - Nógrádi Attila. Itt bizony meg kellett állni egy kicsit, mert az utolsó padok tájékán kisebb csetepaté alakult ki: „Miért akarod te felrobbantani az iskolát, akkor megint újat kellene építeni és ha azt is felrob­bantanád, akkor ismét másikat kell építeni, ak­kor ez csak megy körbe körbe...” Elcsitultak az­tán a kedélyek, a „szeretem nem szeretem” téma került szóba:- Én nagyon szeretek iskolába járni, szeretem az irodalom-, a testnevelés- és a matekórákat is. Az iskolában minden nap cserélünk turbóképet vagy mást. Én az osztályunkból mindenkivel ba­rátságban vagyok - Gyetvai Gergő.- Én nem szeretem a fogalmazást, mert min­dig meg kell írni a hármas tagolást. Ázért mégis csak jó járni iskolába. Menni szeretek, de tanulni benne nem szeretek - Sipos Marianna.- Takács Máté vagyok és azért szeretek isko­lába járni, mert rengeteg barátom van. Nagyon szeretem az irodalom, a néptánc és a testnevelés órákat. A legjobb az, amikor kimegyünk az ud­varra, itt sokat játszunk, nevetgélünk. Nemrég beiratkoztam napközibe, ott mindent megtanu­lok és amikor hazamegyek, már csak gyakorolni és játszani kell.- Azért nem szeretek iskolába járni, mert ta­nulni kell... Azért szeretek jönni iskolába, mert tesin kimegyünk az udvarra - Farkas Gábor. Kimenni... kint lenni az udvaron, a játszóté­ren, a várkörnyéken, a természetben. A 3. bések ritka együttes: 10 000 (tízezer) lépést fogadtak meg, hogy felfedezzék lakóhelyüket, környezetü­ket, a kulturális és a természeti értékeket. Vagy egyszerűen csak azért, hogy együtt legyenek. Ál­maik, vágyaik sem akármilyenek:- Ketten vagyunk testvérek, a nővéremet Ré­kának hívják. Én tudok biciklizni, sajnos ő nem. Egyik reggel, amikor felébredtem, arra gondol­tam, hogy megtanítom. Neki ezt még nem mond­tam el, mert még nem tudom teljesen, hogy hogy kezdem el. Még gondolkoznom kell rajta. Talán majd egyszer megmondom neki, és megtanítom biciklizni - Blánkai Dóra.- Én szeretnék egy számítógépet anyukám­mal együtt, akit úgy hívnak, hogy Takácsné Föl­di Ágnes és a testvéremmel, Takács Milánnal együtt. Apa, Takács Nándor azt mondta, hogy ha nagyobb leszek, megveszi a számítógépet. És ha megígérte, meg is fogja venni - Takács Alex.- En azt szeretném, hogy ha Szerencsnek len­ne Vidámparkja és jó lenne, ha ezek a gépek len­nének benne: hullámvasút, dodzsem, óriáskerék és még sok-sok más. Az én legfőbb vágyam, hogy üljek hullámvasúton, ezért szeretnék Vidámpar­kot Szerencsen - Czina Veronika.- Egyszer elmentünk a csapattal, hogy meg­nyerjük az Olimpiát. Amikor ránk került a sort nagyon izgultunk, de amikor berúgta a társain gólt, nagyon örültem, hogy vezetünk és győztú®8 egy nullra. De utána jött a nagy csapat, ők v°' tak a Juventusz, mi pedig a Brazilok. Amik® egy gólt kaptunk, nagyon szomorú voltam, de aj' kor labdát kaptam, vittem a cél felé, senki ® semmi nem tudott megállítani é,s nagy gól le!í belőle, egy nagy óriás gól volt. És még egy & lett, az én társam rúgta és így lett, hogy n*®8" nyertük az Olimpiát. És én azt akarom, hogy csak álmomban történjen meg - Kanalas Zsolt­Jó, ha tudunk örülni álmainknak. Még j°*?D’ ha meg tudjuk becsülni, hogy túljutottunk val8 mely nehézségen. Lehet, hogy mégis erről besz lünk kevesebbet? Szemán József el mondja: .- Egyszer nagyon beteg voltam. Anyukám ^ mondta, menjünk el az orvoshoz. Amikor bemeö tünk, kiderült, hogy kórházba kell menni- y sokszor vettek tőlem vért. Mire vége lett a víz gálatnak, a doktor néni azt mondta, hogy ház mehetek. Jó, hogy újra egészséges vagyok. Még a nyelvtan óráról is kicsengetnek szer... Búcsúzóul mit is hallhatnék a köszön mellé: „Legközelebb is ilyenkor tessék eljön hozzánk...” Nos, ezt nem tudom megígérni, ellenben e redt bennem egy vágy. A tízezredik lépést szív sen megtenném veletek - „és én azt akarón*’ hogy ne csak álmomban történjen meg”... A * *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom