Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-12 / 36. szám
Borbély Szilárd: Dúsa Lajos: Fekete románc (Gépzene) Egy hosszú utca, egy lassú gondolat, eldobott papírpoharak, Coca-Cola szárnyak, halott angyalok a járdaszélen. Kavargó hóesés, neonbetűk az utcaképen, hol függőlegesen, hol meg vízszintesen. Egy hosszú utca, egy lassú hangú énekes, a bárban boxok. Halott angyalok a poharakban, brandy jéggel. Ki vagy? Egy gépzenész, rekonstruált mosoly, egy hosszú ujj a szájban. Az ajtón néha valaki belép. Egy hosszú utca, egy sötét szemfenék mögött egy lassú hóesés. Az angyal halott szeme, befagyott ablakok. Ha kérdenek, Iá vagy? Egy hosszú utca, egy névtelen tér, elmosódott táblákon betű. A pulton akváriumban hal. Egy bárzenész, az üvegen át látod, énekel a néma száj, mely levegőt iszik. Üres poharak az asztalon, hamutálcában csikkek. Mögötted egy hang: Ki vagy? A hal neve, a félelem neve, a csend. Egy hosszú utca, egy lassú szám, a szájban egy néma hal. Zene. (Kemény Istvánnak) Nem menni valahova: nem menni. Nem elvből nem menrii: csak úgy nem menni. Menni készülni, aztán mégse menrii. El is indulni, mégse odamenni. Oda is érni, mégse bemenni. Vagy szándéktalanul mégis bemenni, bemenni oda, mégse oda menni. Menni valahova úgy, hogy nem menni. Volt idő — és volt fagyott eső is —, mely minden lényre jégpáncélt adott. És halál szállt a karcsú őzikékre, és százados fák roppantak nagyot... E roppanás, e szörnyű hang kísért most, amelybe minden élet belehalt. Nincs semmi baj. A fagyos síkság nézi önnön magát, és a „nagy semmi bajt". XXX Milyen muris egy bankárszékből nézve ahogy a fagyban koppanok nagyot. — Ez nem madár! — Hiszen nincs repülése... Bizony igaz- Hisz jó, ha alhatok egy rossz odúban. „Szép" dalom nincs végképp, ránk rossz törvény, s ónos eső szakad; s jó ha mindig másnapom megélem, míg telelek e rongy idő alatt. Cselényi István Gábor: Önátadás a végtelen megáradt tengeréből égbolt-kagylókkal az idő galaxisokat merít mégsem merül ki a fonás az élet frissensült kenyerével mindig színükig telik a kosár mégse apad ki a fonás sőt áradása egyre gazdagabb önátadás öléből szakad ki életünk miben az Oszthatatlan osztja szét magát ki mégse fogy és nem lesz kevesebb mert ő aki ad és ő aki kap és ő az önátadás Rianás Kövek. Szavak. Kategóriák. Élünk, megannyi zárt világ, magunk-emésztő, újdonsült kvazárok. Falak. Félelmek. Zúgnak az átkok. De a kő most megrepedt. Rianás zúg, hasad a sziklaüreg. A tér kinyílt, a lét nyitott. Mindenen túl a VAN dobog. A táncos Nem látod a táncost lefátyolozott pedig mindvégig ő pergett szemed előtt (Nyolcadik nap címmel 1996-ban jelent meg Cselényi István Qábor válogatott verseinek gyűjteménye a Rím Kiadó gondozásában, az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének közleményei sorozatban. Az itt közölt versek ebből a kötetből valók.) világot lövell ki forgásaiból te is csak a tánca vagy HOGY A VIRÁG MEGMARADJON Szabolcs-szatmári költők antológiája Csöndes jubileumot ült Szabolcs-Szatmár-Bereg egyik, sokak számára talán kevésbé (vagy: alig) ismert művészeti szerveződése: a megyei írócsoport. A nyíregyházi Hotel Koronában emlékező, számot adó (és számvető) visszatekintésre egybegyülekezett, mostanság mintegy két tucatnyi szerző rendszeres „jelenlétével” működő csoport hivatalos megszületését valóban két évtizeddel ezelőttre: 1977. január 27-re teheti. Az évek során mindvégig szervezői, egybefogó, irányító, menedzselő, segítő — és még tudj’ Isten, milyen funkciókat vállaló — Katona Béla irodalomtörténész, a csoport vezetője, felidézvén a kezdeteket, citálta azt a talán egyetlen kritériumot, amely a mindig laza szerveződésű, sem kortól, sem nemtől, sem egyéb (politikai, társadalmi rangbeli, ízlésbeli) meghatározottságoktól nem körbezárt csapatba a „belépésre”, az odatartozásra feljogosított. Nevezetesen: azt tekintették írónak, költőnek (egyáltalán: szerzőnek), aki valamit már letett az asztalra, azaz: kötettel tudta (tudja) „igazolni” közérdeklődésre számot tartható művészi produktumait. Nos, a megyei írócso- port éppen a szívós, következetes, akadályoztatások nyűglődésein felülemelkedni képes publikációs tevékenységének köszönheti megmaradását. A húsz év alatt napvilágot látott kiadványok halmazában — inkább csak az előszámláíás, semmint a minősítés, rangsorolás szándékával — Antal Attila, a nyíregyházi tanárképző főiskola irodaHúszéves Szabolcs-Szatmár-Bereg írócsoportja A „harmadik típusú találkozások” (a könyvsorozatok adta alkalmak mellett) azok az antológiák voltak, melyekben valóban együttesen jelentkezett a megyei írócsoport. Ezek cím szerint a következők: Hogy a virág megmaradjon, Holdrajzóra, Tájak és ízek, Üzenetváltás, Távol és közel, Kisebb hazám, Ikarosz készülődik. Nyolcadikként a már említett Nyíri Múzsa „második fecskéjeként” röppent ki a Ki vált meg minket?, méghozzá jeles alkalomból: a Költészet Napján, 1996- ban. A csoport kiadványain kívül természetesen sok más fórumon is bemutatkoztak, sokféle kötetben publikálták írásaikat a szerzők. A Váci Mihály Irodalmi Kör juttatta első kötethez Cselényi István Gábort, Kondor Jenőt, Bíró Lászlót, Horváth Józsefet. Antal Miklós országosan ismert műfordítónak számos kötete jelent meg az Európa Könyvkiadónál. Révay Valériának finn prózafordítása jelent meg az Európánál; 1993-ben pedig egy' finn történész munkáját ültette át magyarra (Finnország rövid története). Gabulya Pál ugyancsak ismert fordító, társszerzője — ilyen minőségében — egy cseh költő műveit tartalmazó kötetnek. Nagy István Attila kötetsorozatából reprezentatív gyűjteményét, a válogatott verseit tartalmazó A csoda szomjúsága című könyvét és legújabb tanulmánykötetét, A s?óra bírt mindenség címűt emelhetjük ki. Bodnár Istvánnak két interjú- és két riportmi Társaság publikálta a verseskönyvét. Madár Jánost a Szépirodalmi Kiadó segítette kötethez. Magyar József ugyancsak több verseskönyvet jelentetett meg, s Ratkó-breviá- riumot állított össze. Érdemes szűkebb pátriánk határain kívül is megismerkedni Kulcsár Attila humoreszkgyűjteményével, Fábry Szakái Sándor esztétikus formájú új verseskönyvével, Losonczi Léna lírai köteteivel. Jánosi Zoltánnak Nagy László mitologikus költői világa címmel irodalomtörténeti szakmunkája öregbítette a csoport jó hírét; a monográfia értékét a Magyar írók Szövetsége azzal ismerte el, hogy esszé kategóriában az év könyvének választotta. Sok, említetlenül maradt jelentkezés nem fér bele szemelgető áttekintésünkbe. Számos értékhordozó alkotás lappanghat periodikák, napilapok, folyóiratok hasábjain. Nem szerencsés, de kétségtelen tény: e tájon olyan típusú, élettartamú és karakterű irodalmiművészeti folyóirat, mint pl. az Alföld, a Napjaink, a Jelenkor, nem tudtak megszületni, meggyökeresedni. A megmaradásában töretlenül bízó csoport egyik jövőbeni „feladata” éppen egy ilyen orgánum tető alá hozása lehetne. Ezt illetően mi mással zárhatnánk írásunkat, mint őszinte jókívánsággal: Kedvezzen a csillagok állása, a szelek járása nekik, nekünk! Márcsak a „virágért” is, hogy megmaradjon... Kállai János lom tanszékének adjunktusa tallózott. Azokat a megjelentetési szándékokat, irányzatokat, egyénekhez köthető sikereket hangsúlyozta, melyek karakteressé tehették (potenciálisan) Szabolcs-Szatmár-Bereg e körbe tartozó alkotóinak munkásságát az országos nyilvánosság előtt. A csoport történetének legtovább életben maradt, s talán ezért is legsikeresebb kötetsorozata a Tiszta szívvel füzetek voltak. Kereken tíz éven át jelentek meg (1982-1991), s összesen tizenöt tomus sorjázhat a gondos gyűjtők polcán. A filigrán könyvecskék elsősorban azért tűnnek fontosnak, jelentősnek ma is, mert a már „nagyok”, a már szót kapottak mellett teret, önbizalmat, első kötetet adott a fiataloknak. E széria darabjaihoz küllemben, terjedelemben nagyon hasonlóak a Nyíri Múzsa megjelöléssel 1995-ben indult kiadványsorozat kötetei, melyek Ördögh János és Rusin Mihály — nyomdász és vállalkozói mecénások — áldozatos támogatásával jelennek meg. kötete is megjelent az utóbbi években, s jó visszhangot kapott A gesztenyefa árnyékában címmel napvilágot látott elbeszélésgyűjteméKondor Jenő Beborít a szél Bég megtartott engem az Isten. Verhetett volna sárral, esővel. Most arcomra sárga levél hull; beborít a szél zörgő idővel. nye. Dúsa Lajosnak a Magvető és a Felsőmagyarországi Könyvkiadó adta ki verseskönyveit. Ószabó Istvánnak a Partium IrodaiNyilas Attila: A poria
