Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
8 ESZAK-Magyarqrszág Kultúra 1997. Január 7., Kedd _Téka Lyukasóra Vass Tibor Merre tartasz, ember? - teszi fel a kérdést Szepes Mária a Lyukasóra című folyóiratban. Tőle megszokhattuk, hogy gyakran kérdez így, meg gyakran ilyeneket, hogy rendre ismétli magát (ez is egy érdekes „koncepció”), s hogy mondatai „zokognék”, miközben szoros összefüggéseket keres ötvenhat és a Marson talált mikroorganizmusok között. A Lyukasórától viszont nem szokhattuk meg, hogy helyt ad az Édesvíz Kiadó házi szerzőjének (tavaly nyolc könyve jelent meg e cégnél), ráadásul Prognózisok címen külön rovatot avat a merretartaszem- ber-jelenségnek. Ezen is látszik, hogy a lap megváltozott, új ár (manapság a legkevésbé szokatlan...), új küllem, és új szerkesztő - Hegyi Béla személyében. Akinek e megjelenés búcsúszáma is lett egyben, februártól már Dippold Pál jegyzi a folyóiratot, tudjuk meg a lap első cikkéből. Varga Domokos távozását nem indokolják, visszavonulása tehát nem irodalmi közügy. Nem úgy a Pomogáts Béla által „az irodalom helyzete megváltozott” és „az állami mecenatúra csak töredékesen működik” című befőttmondatokkal jellemzett irodalmi köz-érzet. Az írószövetség elnöke számtalanszor hangoztatta már ezeket a gondolatokat, de hát neki ez a dolga, hangoztatni ezeket. Bár a változatosság kedvéért néha lehetne ízesebb. Miként a versek, prózák is. A mai magyar irodalom (egyik) élvonalába tartozó írók sem legjobb írásaikkal kecsegtetnek, s a legfiatalabbak sem múlatják rosszkedvem. Kivétel - mert hál’ Istennek van - (a Kazincbarcikán élő huszonnégy esztendős) Réti Zsolt Árnyékvándor című novellája. Nem „hibátlan” szöveg, de oly bájos, ahogy ösztönösen kavarog soraiban a hagyományos prózaírás iránti igény a kísérletező kedvvel. Szeredy Ádám (Somogyi Gyula néven publikált eddig) karcolatai fájó (után) érzésekkel telített groteszk-kon- zervsztorik, Vásáry Tamás versei szintén „fájnak”. Vásáry egyébként Liszt-díjas zeneművész, Gyurkovics íija róla itt, hogy versei „nem földi esztétikájú versek”, hát tényleg nem azok, érthetetlen, miért kell egy kitűnő karmester erőtlen, néhol minősíthetetlenül rossz verseit közölni. A folyóirat még mindig látványosan hordja az „olvasói lap”-titulust. Hát talán ezért. Az olvasóért mindent. Az olvasó szent. És hál’ Istennek sokféle. Sokféleképpen le lehet nézni. Ha egy író jelenti ki, hogy a huszadik század visszavonhatatlanul a végéhez közelít, akkor az biztos úgy van (lásd Nemeskürty cikkét). Higgyük el neki. De ne kínálgasson a befőttjéből, mert jön a Merretartokember és diszkréten lepiszkítja tőle ezt a drága papírt. Pardon. Aradi népmesék Békéscsaba (MTI) - Békéscsabán hétfőn országos könyvbemutatón ismertették meg az érdeklődőkkel a Kovács Ferenc által az 1950- es években gyűjtött aradi magyar népmeséket közzétevő kötetet. Kovács Ferenc aradi író, jogász, tanár, népköltészeti kutató a halála előtti években jegyezte fel Arad magyarlakta külvárosaiban, valamint a környékbeli településekről Aradra került magyarok népköltészetét. Kovács Ferenc az aradvégi hétosztályos magyar iskolák tanárainak s diákjainak segítségével gyűjtötte össze a városban akkor még elevenen élő népköltés legjellegzetesebb alkotásait. A kézirat Romániában nem jelenhetett meg; az 1989-es fordulat után Magyar- országra átkerült sokadik, alig olvasható - valószínűleg egyetlen megmaradt - példány alapján 1995-ben a gyűjtemény mondáit, most pedig a népmeséit jelentették meg a viharsarkiak. A kötet 56 aradi magyar mesét tartalmaz. Az elűzetés könyve Szekszárd (ÉM) - A magyarországi németek elhurcolása és elűzése címmel dokumentumkötet jelent meg Szekszárdon, az Országos Német Önkormányzat kiadásában. Szerzője, Zielbauer György kandidátus, nyugalmazott főiskolai tanár több évtizedes kutatómunkával gyűjtötte össze az országban föllelhető dokumentumokat a német lakosság szovjet kényszermunkára hurcolásáról, majd kitelepítéséről. A könyv a korabeli - 1944 és 1948 közötti - magyar sajtóban megjelent cikkek válogatását tartalmazza. Zielbauer György bejárta az ország összes levéltárát és fölkeresett mintegy kétszáz katolikus plébániát is a korabeli feljegyzések, dokumentumok megismeréséhez. Munkájához 420 újságot lapozott át. A kötetbe végül azok az újságcikkek kerültek, amelyek hitelesen mutatják be a történteket. A szerzőt egyébként a Békés megyei Elekről hurcolták el kényszermunkára, 15 és fél éves korában, s 31 hónapig volt hadifogoly. Ötödik érintés: átjárás, kérdések Szemző Tibor zeneszerző estje a Csarnok Kultusz Motelben Kamondi Zoltán, a Csarnok Kultusz Motel művészeti vezetője, Szemző Tibor zeneszerző és beszélgetőtársa: Tillmann József kritikus, esztéta Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - A főhős előmászik a koporsóból, ahol a negyedik előadás végén felejtették. A kérdései válaszra várnak. Ahogy neki, úgy nekünk sincsenek feleleteink. Szemző Tibor zeneszerző estjével folytatódott vasárnap a Csarnok Kultusz Motel Egymást érintő című sorozata. A miskolci teátrum kísérleti műhelyének játékában minden produkciót más visz színre. A színházi nyelvről való felelős gondolkodás jegyében indított széria lényege, hogy mindegyik darabnak kapcsolódnia kell valahogy a korábbi előadásokhoz. Az utolsó érintés azzal ért véget, hogy egy fatális véletlen folytán a koporsóban felejtették a főhőst - a rendező elfelejtett rá megoldást találni, hogy miként bújjék elő a színész a tapsrendre. Ezt a pillanatot idézi fel a mostani darab, hogy aztán a koporsóból előkászálódó He- vér Gábor ismét kisfiúvá válhasson: az ő szemével látjuk, mi történt eddig. A keretjáték egy Cse- hov-novella, a szolgáló lány féijhez- adásának története, beleszőve a korábbi rendezésekre utaló elemek (színész, kritikus, performer és professzionális rendező „keltette életre” az eddigi produkciókat).. Az ajtó mögött hallgatódzó, a kulcslyukon át leselkedő gyerek rácsodálkozik a felnőttek - számára - érthetetlen világára: mit tudja ő, hogyan működik e kusza szövevény? A felnőtté lett kisfiú később egy tokiói parkban arról beszélget a barátjával, hogy van-e átjárás. Ez a beszélgetés valóban lezajlott 1994. november 11-én éjjel Szemző Tibor és Balogh B. Márton keletkutató között. Most az eredeti hangfelvételt halljuk, s két csevegő alakot - Vida Péter és Hevér Gábor - látunk egy asztal mellett. A játéktér egy másik zugában egy lány - Major Melinda - az Egymást érintőről készült videó-felvételt nézi, máshol egy pár - Kovács Vanda és Kardos Róbert - nyolc milliméteres csehszlovák oktató- és osztrák családi filmet vetít. Egy hatalmas vásznon Szemző japán - felhúzós kamerával készült - felvételének képei peregnek, miközben a zeneszerző a Gordiusi Csomó nevű társulással Snap #2 című zeneművét adja elő. (Aligha tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy az angol kifejezést a pillanatfelvétel készítésére utaló értelmében használták.) Mármost: Szemző a mozgó fényképek és zenék meghatározást \ használja ahhoz, amit csinál. Akkor mi keresni valója van egy színházi kísérletben a dolognak? Vélhetően arról van szó, hogy ebben a műhelyben egyebek között arra keresik a választ: hogyan tehető ismét élő színházi képpé a rögzített színházi kép. Ha innen nézzük, azt kell mondanunk: sehogy. Hacsak nem nevezzük élő színházi képnek az előbb vázolt látványt. Fogadjuk el: bár rendkívül statikus, merev, de mégiscsak élő színházi képet láttunk. Akkor viszont Ketten a szereplők közül: Kovács Vanda és Kardos Róbert Fotók: Strassburger Alexandra át kell értékelnünk a színházról alkotott fogalmainkat. (Ami nem baj, hiszen az ilyenfajta kísérleteknek pont az lehet a céljuk, hogy kitapogassák és tágítsák a műfaj határait.) Nevezhetjük ezt színháznak, de azt, amiben nincs akció és dikció, amiben a színészek csak ülnek és néznek és hallgatnak? Hát persze. Csakhogy akkor sajátos a definíciónk: színház az, amit az emberek egy adott közössége annak fogad el és annak is nevez. Ez ugye, nem igazán egzakt. Arra a teoretikus felvetésre sincs szabatos válaszunk, amelyre az est épül: van-e átjárás a különféle dolgok - például minőségek, kultúrák, műfajok - között. Pedig ez egy fontos és aktuális kérdés: a miénk az információs boom kora; az ember pillanatok alatt bármiről bármit megtudhat, ha képes megfelelően kezelni az ehhez szükséges technikákat. De mihez kezdhet mindezzel a tudással? Használhat- ja-e a saját javára, ha nem tudja: mi miért van úgy, ahogy, milyen tényékhez milyen tradíciók tartoznak? Szemző nem adott konkrét választ a saját kérdéseire. Az ő válasza: érzelmeket ébresztő zenei válasz. Magunkra hagyott a kérdéseivel: rágódjunk rajta, ha akarunk. Bölcsészközgyűlés Miskolc (ÉM) - A Miskolci Bölcsész Egyesület január 8-án, szerdán délután 3 órától tartja 1996. évi rendes közgyűlését Miskolcon a Vasgyári út 18. szám alatti oktatási épületében. Színházi találkozó Budapest (MTI) - A Magyar Színházművészeti Szövetség úgy döntött, az idén a Szegedi Nemzeti Színház ad otthont az Országos Színházi Fesztiválnak. A magyar színházak hagyományos éves seregszemléjére 1997. június 8-a és 15-e között kerül sor, és az egyhetes találkozó zárásaként a szegediek rendezik meg a Csepűrágó Fesztivált is. A szövetség arról is határozott, hogy ezúttal a vendéglátók választják ki az előadásokat, és szabadon dönthetnek, kiket kérnek fel a zsűribe. 1996 januárjától a városi önkormányzat a Szegedi Szabadtéri Játékok és a szegedi Nemzeti Színház közös irányításával Nikolényi Istvánt bízta meg, aki pályázatában a régóta gyengélkedő prózai társulat talpra állítását ígérte, amely egyébként hosszú évek óta egyetlen előadásával sem tudta magát képviseltetni az Országos Színházi Találkozón. Az új művészeti vezető, Szikora János hívására két fiatal rendező - Telihay Péter és Zsótér Sándor -, valamint több neves színész is - például Derzsi János, Tímár Éva, az ifjú miskolci sztár, Létay Dóra - a Ti- sza-parti városba szerződött. A Szegedi Nemzeti Színház ebben az évadban összesen tizenöt bemutatót tart, a közönség felfokozott várakozását jelzi, hogy ebben a szezonban kétszer annyi bérletet váltottak, mint tavaly. Az Országos Színházi Találkozónak nemcsak a két színház (a Nemzeti és a Kamara) ad majd otthont, hanem a Belvárosi moziban, a kis zsinagógában és a Tisza Szálló koncerttermében is lesznek kiegészítő programok. Bábilóni Biblia Budapest (MTI) - Az emberiség műveltségét, világképét, gondolkodásmódját és erkölcseit egyaránt alapvetően meghatározó teremtés- történettel szeretné az új esztendőben megismertetni a gyermekeket a Budapest Bábszínház első premierjén. Á Bábilóni Biblia című előadás ősbemutatóját január 11-én tartják az Andrássy úti társulat otthonában. Harminc év - ezerötszáz tanítvány Nyugállományban a mezőcsáti gimnázium népi kollégistából lett igazgatója Faragó Lajos Mezőcsát (ÉM) - Elindult negyvenöt szeptemberében Harsányból Miskolcra Juhász Sándor szerencsét próbálni, hogy szülei reményei szerint tanult ember legyen. A népi kollégiumban kapott egész életét meghatározó indíttatást. Tanári diplomát szerzett, majd a mezőcsáti gimnázium igazgatójaként dolgozott harminc éven keresztül. Az elmúlt év végén nyugállományba vonult. □ Honnan indult el a „fényes szellők” szárnyán Juhász Sándor ? • Sokgyerekes falusi családban születtem Harsányban 1934-ben. Negyvenötben indultam el kis- gimnazistának Miskolcra. Nagyon nagy volt akkor a szegénység, sokkal nagyobb, mint most, mert akkor mindenki szegény volt. Azt hiszem, vissza is fordultam volna, ha nincsenek a népi kollégiumok, személy szerint Kovács Tibor, a miskolci népi kollégiumok igazgatója. Úgy ítélem meg most, hatvankét évesen is, hogy ott fordulópontja volt az én életemnek, mert ha nem segítenek, valóban haza kellett volna mennem. De diák maradtam, népi kollégista, mert engem ez az ember szeretett és féltett. Ötven- hétben fejeztem be az egyetemet és kezdtem tanítani. Két évet a hernádnémeti általános iskolában töltöttem, onnantól kezdve pedig vezetőként dolgoztam. Előbb a kesznyéteni általános iskola igazgatója voltam, majd '66- ban jöttem helyettesnek Csátra. □ Alapítója, később az intézmény szárnyait erősítő igazgatója lett. • A mezőcsáti középiskolában nem történtek hatalmas események. Én nem dicsekedhetek azzal, amivel annyira szoktak ilyenkor büszkélkedni más igazgatók, hogy mennyi diákjuk került egyetemre. Nálunk is van néhány száz ilyen is. Azzal sem dicseked- hetem, hogy milyen nagy pedagógiai eredményeket értünk el. A mezőcsáti középiskola a szegény emberek iskolája. Leginkább helyből és a környékbeli községekből járnak hozzánk a tanulók, de vannak például kesznyéteni diákjaink is, aztán vannak a szülőfalumból és a feleségem szülőfalujából, Kisgyőrből is. □ Mit tart mezőcsáti működése legnagyobb eredményének? • Leginkább azt, hogy visszaadhattam valamit abból, amit a népi kollégiumban kaptam. Itt zömmel egyszerű emberek gyerekei tanultak, és én is pátyolgathattam, segíthettem azokat a diákokat, akiket a szülők ide elhoztak. A másik, hogy a Mezőcsáton dolgozó óvónők, általános és középiskolai pedagógusok mintegy fele a mi középiskolánkban érettségizett. Érdekessége igazgatói működéJuhász Sándor, aki valamit visz- szaadott abból, amit a népi kollégiumban kapott Fotó: Bujdos Tibor semnek, hogy én az iskola harminc év alatti, hozzávetőleg ezerötszáz diákját tanítottam is. Ez azt jelenti, hogy személyesen majdnem mindenkit ismerek. Érdekesség továbbá, hogy nagyon sokan idehozzák a gyereküket, sőt, az unokájukat is a volt tanítványaink. Fontosnak tartom azt is, hogy tantestületünknek közel a fele csáti diák volt. □ És mi lesz a nyugdíjba vonulása után? • Őszintén megmondom, nem szívesen megyek nyugdíjba. Nem szívesen, mert tudom, hogy a nyugdíjas kor bizonyos vonatkozásban erősíti az emberben a fölöslegesség érzetét. Tudomásul veszem, hogy ez így van rendjén, meg kell érteni, hiszen hatvankét éves elmúltam. Két gyerekünk van. A lányom Budapesten lakik, ő is pedagógus. A fiam Baján dolgozik, katonatisztnek tanult, de most vállalkozó. Négy unokánk van. Ha néhány év múlva úgy alakul, Pestre költözünk. Szüleim már elhaltak, de a testvéreim mind élnek, és mi a családhoz tartozást annyira fontosnak tartjuk, hogy minden évben találkozunk. Erre ezután több idő jut majd. □ És mit üzen volt kollégáinak ? • Betoppantam a búcsúzásomat megelőző napon a tanáriba, és észrevettem, valami készül. A szakszervezeti titkár mentegetőzve mondta, mindez csak azért van, hogy ne felejtsem el őket. Én meg azt kérdeztem: gondolod, hogy harminc évet el lehet felejteni?! Ez az én fél életem, Mezőcsát, az értelmes életemnek pedig a háromnegyed része! Én nagyon jól megvagyok a tantestülettel, persze mindenkiről megvan a magam véleménye is, de senkitől nem váltam el haraggal. Valójában annak, hogy nyugdíjas lettem, nem ők az okai, hanem az, hogy eljárt fölöttem az idő. Kívánom, dolgozzanak úgy, mint eddig, vagy mégjobban, és ha eszükbejutok... Úgyis eszükbejutok, mert nem lehet Mezőcsáton, hogy aki harminc évig itt volt, ne jusson eszükbe az embereknek!
