Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-07 / 5. szám

EM VILÁGA A püspök és a fiatalok Hegedűs Lóránt: Ma már nem a bűnhöz, hanem az erényhez kell bátorság Budapest (MTI - PA) - A XIX. századig valamennyi egyház­történeti időszakban áthatotta az ifjúságot egy keresztény életérzésnek, kultúrának a hi­te. Ez azonban teljes ellentété­be fordult a XX. században. Egy totálisan diktatórikus rendszer egyúttal kategorikusan ateista is volt - álh'tja Hegedűs Lóránt református püspök, zsinati elnök. • A hitetlenséggel párhuzamosan az egész földre kiterjedő technikai előrehaladás érzékelhető, ami saj­nos együtt járt a lelki hanyatlással. A tudomány ugyanis csak ismere­teket tud adni az embernek, de lel­kiismeretet nem. Amíg a technikai ész eljutott a holdraszállásig, addig az élettani igazságoknak a felfogá­sa felszínesedett, s végül az eszte- lenségig jutott el. Régebben a krisztusi kereszthalálos rezonanci­ákkal hitte el az ember, hogy lehet a szenvedésnek is értelmet adni, a szenvedést is teljesítménnyé avat­ni, s ha a próbát kibújuk, akkpr so­hase lesz belőle csapás. Ehhez a krisztusi szenvedés-feldolgozáshoz a XX. század hitetlen embere és különösképpen az ifjúság nem ju­tott el. O Valamilyen módon minden fiatal szeretne kitörni, a kalodákból... • Aki fiatal korában nem forradal­már, nem elégedetlen a helyzeté­vel, és nem akar jobbat, abból nem lesz soha semmi. A tékozló fiü is el­hagyta az atyai házat, kiélte ma­gát, aztán visszatért, mert rájött: odahaza jobb. A mai fiatalok kinn születtek; soha nem voltak benn az atyai házban. Nem tudták, hogy mit jelent az isteni és a felebaráti szeretet koordinátarendszerében élni. Halvány sejtelmük sincs a tisztaság etikájáról. Ma már nem a bűnhöz kell bátorság, hanem az erényhez. De honnan merítsen pél­dát, ha sehol se lát? Ezért kimond­hatatlanul nehéz elérni őket. □ Á református egyház miként pró­bálja megszólítani őket? • Lelkészeink figyelnek, s jól isme­rik a terepet. Hidason például egy­szer egy fiatal párt adtam össze. Huligánok is megjelentek a cere­mónián, közben jókat hörpintettek a bütykösből. Megjegyezték: nem értik, miért kellett a Józsinak meg a Sárinak templomban esküdni a nagymama kívánságára. Ahogy el­kezdtem nekik a fiatalok nyelvén beszélni, letették a bütyköst, és fi­gyeltek. A lakodalomban - ahol a falu még asztalhoz ülteti a papot - körbevettek az ifjak. Szeretnénk magával beszélni! - mondták. El kell tehát érni őket, vagy olyan helyzeteket teremteni, hogy bejöjje­nek a templomba. Reményik Sán­dor erdélyi költő azt írta;, „Ne hagy­játok a teniplomot, a templomot, az iskolát!” Én ezt most bátran meg­fordítom: Ne hagyjátok az iskolát, az iskolát, a templomot. A temp­lomban ugyanis a régi híveinket a régi istentiszteleteken éljük el, és én őket agyonevangélizálhatom. Az iskolákban, a konferenciákon vi­szont ott vannak a fiatalok, és ha a saját nyelvükön szólítjuk meg őket, akkor rácsodálkoznak az igére. Rá­döbbennek: nekik ez hiányzott. Ha püspökként, papként, keresztény emberként a mai fiataloknak egye­nesben idézem a Bibliát, azt mond­ják: hazabeszél; a vallásos forma­nyelv minket nem érdekel. Ha a szentekről szólok, idegenséget éreznek, oda se figyelnek. Ha vi­szont azt mondom: Mielőtt Villon az akasztófára került volna, írt egy verset. Megengeded, hogy megosz- szam veled, mit mondott egy akasztófavirág? Ezt nem fogja elfe­lejteni! Ha ugyanazt a bibliai igaz­ságot Adyval vagy Dosztojevszkijjel világítom meg, akkor meghallja. Máté evangéliumának üzenetét nem biztos, mert egyházi ideológiát sejt mögötte. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha az abszo­lút tudatlanságot eloszlatjuk. Ak­kor talán nem fordul elő, mint ami egy csoporttal Debrecenben. Két részre szakadt a társaság. Az egyik a Nagyerdőbe indult, a másik a belvárosba. Amikór találkoztak, egymást kérdezték: Na, mit látta­tok? Sétáltunk, fociztunk, úsztunk. És ti? Mi láttuk az Ecce homo-t. Azt melyik moziban adják? Színes, szélesvásznú és a Déri Múzeum­ban... -jött a felelet. □ A rendszerváltás óta hogyan ala­kult a református oktatási intézmé­nyek száma? • Korábban három általános isko­lánk volt, most 89 van. 21 gimnázi­umunk volt, most 17 van. Egyete­münk sohasem volt, 1993-ban ala­pítottunk egyet, s van már teoló­giai, filozófiai, pedagógiai és jogi fa­kultása is. Hat konferenciatele­pünk helyett 57 működik az or­szágban. □ A református lelkészek is a falu első emberei közé tartoztak. Most is vállalják a közéleti szerepet? • Előfordult, hogy egy községben a hét pártitkárnak a méltóságmércé­je attól függött, hogy melyik tege- ződik a lelkipásztorral. Ezért vala­mennyit végig kellett tegeznie. Ha a pap beszűkült, fanatikus, vagy olyan hangosan beszél, hogy nem lehet tőle hallani, mit mond, akkor baj van. Az iszákosság, a megbíz­hatatlanság, a tisztátalanság vagy a mindenbe való beavatkozás is el­lehetetlenítheti. A gyakorlati segít­ségnyújtás viszont nélkülözhetet­lenné teszi, s akkor hatása hosszú távon sem marad el. Média és etika Budapest (ÉM) - A budapesti Ökumenikus Tanulmányi Központ tanulmányi füzeteinek legutóbbi, 14. száma a média és az etika kér­dését a bibliai üzenet fényében vizsgálja. A Soros Alapítvány támogatásával készült fü­zetben baptista, evangélikus, református és római katolikus teológusok fejtik ki vélemé­nyüket az írott és vizuális médiáról, hatásai­ról az egyénre és a társadalomra. A média működésének célja az információ- közlés - összegzi a Média etikai vonatkozásai címet viselő fejezet. - Az igazi információra a társadalom igényt tarthat, ez az igény az alapvető emberi jogok része. Ezért a média nem hamisíthatja meg, torzíthatja vagy hall­gathatja el a megszerzett információt. Ha még­is megteszi a fentieket, megsérti az alapvető erkölcsi normákat. És akkor milyen szankció­kat lehet alkalmazni? - vetődik fel a kérdés. Bár ilyen esetekben a sajtó- és médiatörvé­nyek is alkalmazhatók, ma főleg a közvéle­mény, pontosabban a nyilvánosság kontrollja jelenti szinte az egyetlen „valódi nyomást” - vonja le a következtetést a tanulmány írója. A következő fejezetben arról olvashatunk, hogy milyen felelősség hárul a családra, a szülőkre annak eldöntésében, mit nézhet meg a gyermek a televízióban, és hogyan terelhető helyes irányba érdeklődése. A Sajátosan egyházi és keresztyén etikai feladatok című fejezetben a Biblia vonatkozó részeit állítja párhuzamba a szerző a modern tömegkommunikáció működésével. A további fejezetekben többek között összefoglalást ka­punk az Egyházak Világtanácsa VI. nagygyű­lése kommunikációs bizottságának jelentésé­ről, a magyar és az amerikai újságírók szövet­ségének etikai kódexéről, valamint az 1996-os médiatörvény egyházakat érintő részéről. A központról és az általa kiadott füzetek­ről bővebb információ az (1) 166-4790-es tele­fonszámon kérhető. „Add meg nekem a vértanúságot!” Miskolc (ÉM) - A Kis Szent Teréz-emlékév al­kalmából Seregély István egri érsek mutat be főpapi szentmisét január 12-én, vasárnap dél­előtt 11 órától a miskolci kármelita templom­ban. Ezt megelőzően, január 9-től háromna­pos lelkigyakorlatot tartanak. Csütörtökön, pénteken és szombaton délután az 5 órakor kezdődő szentmisék keretében lelkigyakorla- tos szentbeszédet mond Zdiarszky László kár­melita atya, a keszthelyi Kis Szent Teréz-bazi- lika plébánosa. Száz évvel ezelőtt, 1897. szeptember 30-án halt meg Lisieux-ben a Lisieux-i és Kis Szent Teréz né­ven is emlegetett kármelita nővér. A huszonnégy évet élt Teréz úgy akarta Jézust szeretni, „ahogyan még senki más nem szerette Őt”. Föl­jegyzéseiből, nővértársainak tanúságtételéből tud­juk, hogy különleges személyiség volt. Gyermek­ként felkereste XIII. Leó papát, térdre borult előt­te, és kérte, vegyék fel a kármelita rendbe. Mind­össze tizenöt éves volt, amikor bevonult a ko-^»»« Főpapi szent­misével kezdődik a (Lisieux-i) Kis Szent Teréz-emlékév lostorba. „Add meg nekem a vértanúságot! - írta le Teréz fogadalomtétele napján - Senki ne kínéljen, lábbal tiporhatnak, észrevétlenül hagyhatnak, mint egy homokszemet... Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek közül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és hegyesebbek a tövisek!” Sokat szenvedett! De soha nem panaszkodott! Sőt! A betegszobába se akart menni, nehogy köhö­gésével zavarja társait. A feljegyzések szerint a be­tegágyon is kezében tartotta a feszületet, halála előtt egy rózsacsokrot kapott, a virágok szirmait egyesével az űr sebeire tette. „Istenem, szeretlek!” - mondta és meghalt. Ez volt az a pillanat, amire várt: ,A küldetésem csak most kezdődik - jövendölte meg korábban sa­ját halálát. - Az a küldetésem, hogy másokat tanít­sak arra, hogy szeressék Istent, hogy megmutas­sam a lelkeknek az én kis utamat. A Jóisten min­dent meg fog tenni, amit akarok, hiszen én soha semmit nem tettem az Ő akarata ellenére. Igen, én rózsaesót fogok hullatni az emberekre!” Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ugyanebben az évben, december 14-én a missziók főpatrónájává nyilvánította a pápa, 1944- ben pedig Franciaország második patrónájává lett.. Ünnepét két évvel szentté avatása után, 1927-ben vették fel a római naptárba október 3- ára, 1969-ben október 1-jére, a halálhoz legköze- »■»*»*_lebbi szabadnapra helyezték át. Biblia a zsebben Brüsszel (MTI) - Mellényzsebben elfér és a teljes keresztény Biblia 25 fordítása van rajta - beleértve a holt nyelveken írt eredetszöve­geket is - valamint ezek értelmezését. „Luther álma valóra válhat”, végre valóban megoldható lesz, hogy minden ember kezébe kerüljön Szentírás - jegyezte meg a Le Soir azon hír kapcsán, hogy a belgiumi Maredsous apátságban a komputerizált korral lépést tar­tani tudó és akaró barátok adathordozó kom­paktlemezre viszik a Bibliát. Cserkészbúcsú Mindig elszomorít, ha gyászhírt hallunk. Talán csak az vigasztalhat bennünket, ha az elköltö­zött nem hiába élt, életében elvegezte a reá bí­zott feladatot, neve fennmarad, munkájának eredménye az utókort szolgálja. így van ez Bod­nár Gábor, a Külföldi Magyar Cserkész Szövet­ség megalapítója és vezetője esetében is, aki az elmúlt év decemberében hunyt el az egyesült ál­lamokbeli Garfieldben. Bodnár Gábor 1920-ban született Miskolcon, itt végezte iskoláit, és itt lett cserkész 1935-ben. Kiemelkedő tehetségű, népszerű ifjúsági vezető volt, 1942-ben már az Országos Cserkész Nagy­tanács tagja lett. A háború idején katonaként Németországba sodródik, a lágerekben hányódó magyar gyere­kekkel kezd foglalkozni. Szervezi a „hontalan sasokat”, egész világon szétszóródott magyarság kis közösségeiben cserkészcsapatokat hoz létre. Amikor 1948-ban idehaza „beolvasztották” a cserkészetet, a Külföldi Magyar Cserkész Szö­vetségnek 6-7 ezer tagja volt, munkájukat a nemzetközi szervezetek is elismerték. A magyar gyerekek nem olvadtak be második hazájuk ifjú­sági egyesületeibe, hanem megmaradtak ma­gyarnak - idegenben is. Ápolták a magyar kul­túrát. A nyári táborokban foglalkozásokat, majd utána magyar történelem- és irodalomórákat tartottak, a központi táborban pedig olykor száz fiatal is leérettségizett. Bodnár Gábor a rendszerváltás után részt vállalt a cserkészmozgalom hazai újjászervezé­sében. Életművét a köztársasági elnök a Köztár­sasági Érdemrend Középkeresztjével ismerte el. Szülővárosához, Miskolchoz mindig is ra­gaszkodott, ha tehette, meglátogatta az itteni cserkészeket, és hozzájárult a cserkészpark fel­építéséhez. Hiányát az enyhíti, hogy felnevelt több gene­rációt, olyan cserkészvezetőket, akik nyomdoka­iba léphetnek. Most az Ó feladatát kell átven­nünk - egy kicsit mindnyájunknak. Az Ő tanítá­sát kell továbbvinnünk. És emlékét megőriz­nünk. Gábor bátyánk, megígérjük, nem felejtünk el, emléked megőrizzük. A miskolci cserkészek i ■ / □

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom