Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 12. szám
Az enyeszpontot seregnyien megnéztük közelről is Kitűnő mű, nagy meglepetéseket tartogat a szerzővel együttalkotni is kész, vállalkozó kedvű irodalmi olvasóknak. Mégis valószínű, hogy az olvasóközönség körében nem elsősorban irodalmi szempontok alapján kelt majd feltűnést. Még a fülszöveg is ezt az utat kínálja, így biztos, hogy sokan a közönyre, a szadiz- musra és a perverzitásra fogják összpontosítani figyelmüket. Olyan világképi elemekre tehát, melyek Ellis korábbi munkájában, az Amerikai Psychóban is meghatározták a befogadás pályáit. Erkölcsi alapelveitől függően az olvasó undort, botránko- zást, zaklatottságot, unalmat érez majd, nem egyszer szenvtelen lesz, esetleg tanácstalanná válik, vagy éppen az azonosulás különböző formáit éli át. Ismét sokaknak a gyógyszerek, kábítószerek, alkoholfajták, tévéadók, videó- klipek, könnyűzenei előadóművészek, folyóiratok, étteremhálózatok, autómárkák és cégnevek kaotikus arzenálja jelenthet életszerű kapcsolódási^pontokat a könyvbeli világgal. Ám mivel az ilyen olvasásmód mit sem tud kezdeni a gyakori ismétlésekkel, hamar odahagyja ismeretszerző hevületét. Az irodalmi igényű olvasás szempontjából e rekvizitumok nem díszítőelemek, hanem szerepet kapnak a kötet egyik legizgalmasabb szövegformáló eljárásában. A narrátorok mondatai különösebb kommentár nélkül, egy baedekker pontosságával írják le Los Angeles városrészeit, utcáit és nyilvános helyeit, tényszerűen rögzítik a szereplők térbeli mozgását, fizikai cselekedeteit és fiziológiai folyamatait. A történetmondók vagy a szereplők ritkán értelmezik az éppen zajló tevékenységeket, ezt a feladatot a fogyasztói társadalom egyszerre köznapi és szimbolikus kellékei látják el, kölcsönösen a mindig bekapcsolt tévéből beszűrődő idegen szövegfoszlányokkal és dalbetétekkel. [(„Fogom a retikülömet, amely a hűtőszekrény melletti beugróban van, megnézem, benne van-e az erszényem, mert amikor a múltkor bementem a Robinson áruházba, nem volt nálam. Már majdnem kinn vagyok az ajtón. A cseléd összehajtogatja az újságot. Graham kibújuk a borszínű szvetterből. A másik gyerek azt kérdezi tőle, van-e Alien-kazettája. A gyerekszobából az előbbi nő most azt énekli, hogy „A körülmények, melyek fölött nincsen hatalmunk.” Azon veszem észre magam, hogy a fiamat bámulom, aki szőke, maNew York melletti Camden és Japán téridejében. Viszonylag könnyű észlelni például azokat a jelzéseket, melyek a második fejezetben megnevezett egyetemista fiúkkal történt eseményeket kötik össze. Graham és fim egy bizonyos Jamie egy évvel azelőtti haláláról beszélgetnek, akit az autóbaleset helyszínén legjobb barátja, Dirk talált meg, aki most nem képes tisztázni, hogy Jamie egyből meghalt, vagy elvérzett. A negyedik fejezetben Tim mitsem tud egy Graham nevű fiúról, akivel az apja pedig együtt látta. Graham a hargas, napbarnított, a szeme zöld és kifeje- zéstelők Wayferer napszemüvegei, a California feliratú pólók, a Porschék. A kilencedik fejezetben repülővel lezuhan és összeég Graham apja, és úgy néz ki, mint égj' ötvenkilós liliputi Darth Vadé r a Csillagok háborújából. A második fejezetbeli Tim barátnőjét elcsábítja Jamie, ez a barátnő Carol Banks, aki a vámpír Jamie balesete előtt utazott el Camden- be, ahol egyetemre jár. A tizenharmadik fejezet elbeszélőnője már ötödéves Camden egyetemén. Az emberi idő múlásának jelzései hangsúlyozottan szembekerülnek a vég időtlenségével. a fizikai jelenlét a metafizikai enyészettel, közöttük nem is történések, hanem motivikus össze- esések közvetítenek. Mindkét szál végén olyan történés bejelentése ál, melynek során ..fokról fokra elpusztul a föld. és olyan kín és gyötrelem vár a földiekre, amit ésszel fel sem fog„az olvasó undort, botránkozást, unalmat érez majd” len.”(25.)J E lajstromozó és közbejövő beszédmódok keveredéséhez hasonló az az eljárás, hogy a történetmondók a szereplőkkel párbeszédbe bocsátkozva gyakranheúsztatnak a dialógusba egy-egy (felkavaróan poéti- kus) álomképet vagy emlékezetfoszlányt, és ezzel egy időre kikapcsolják a partner szólamát. A szereplők mindegyikének számos kapcsolata van. ám rögzített helye egynek sincs a világban, a gyógyszerek hatására elemelkednek a földtől, súlytalanokká válnak. Az ilyenfajta átélt beszéd a kommunikáció képtelenségét dramatizálja: a hősök szemlélete nem a másikra való figyelmes odahallgatásban alakul, hanem a véletlennek van kiszolgáltatva. A szerzővel együttalkotó olvasásra annak a motívumszőttesnek a felbontása ad alkalmat, melyet az ismétlődő tárgyi kellékek és a tizenhárom fejezeten ide-oda átsétáló elbeszélők és szereplők hoznak létre az 1982-85 közötti Los Angeles, a madik fejezet- . ben végzős középiskolás, kábítószert árul, a kilencedik fejezetben egy ugyancsak Graham nevezetű fiú ősszel már másodéves lesz a Dél-kaliforniai Egyetemen, és szintén kábítószerrel kereskedik. Egy portás kérdésére azt válaszolja, hogy nincs Dirk nevű ismerőse. A tizedik fejezetben eg}' Dirk nevű vámpír tűnik fel. a narrátort Jamie-nek hívják, ő is vámpír, és Dirk legjobb barátja. Susan, Cheryl, Martin, Tommy, Dr. Nova és Spin alakja további kapcsolódási pontokat jelöl ki a fejezetek között. Egy másik történetszál sokkal szakadozottabb: az első fejezet egyes szám első személyéi cam- deni elbeszélőjét felhívja egy Bruce nevű figura, akivel a nő 1982 nyarát együtt töltötte. A tizenharmadik fejezetben Bruce közli barátnőjével, hogy ő az Arachanoid nevű bolygóról származik. amit a földlakók még nem fedeztek föl, és valószínűleg nem is fognak. A két történetszálat összekötik a Cars együttes kazettái, Bryan Metro és az English Prices nevű zenekar számai, a szerephatnak” (261.). A romlás e pontjával ily módon a kötet minden szereplője érintkezik, az elbeszélők és az elbeszélt szereplők e pusztulás informátorai. (Európa Könyvkiadó, fordította: Bárt István, ára: 598 Ft.) Oláh Szabolcs Sikerlista " ■, ■' , y ■: ■ ■ iákva’O Bénién no- konyveskÖiryv«E4 huárban. Közli: Káli ié ügyvezető jsély •: ,na n ,u u--i Elártdl;iéÍía|S ^SiblÚniokfEorúoa i jíi(. N. Gnrthm: A doktoi rtő S.iridtrr összes Vei sé 1~ÍV. íí’tnc orui«,) % 5, A. Milland-. Boldogtalan ' 4 'boldog ívek ff ói opal IT, fljlhmps“ i okin <lnk fMügvat KtmjvLIubt i Vil, g b>_s/( 1,6 ailal u ? Társai A festőteleptől... (HAPPY END) A Magyar Újságírók Országos Szövetségének műgyűjtő szakosztálya 1996-ban Az év műkereskedője címet a miskolci MissionArt Galéria két tulajdonosának. Kis- honthy Zsolt és Juracsek László művészettörténészeknek ítélte oda. (GENEZIS) 1990. Fújdogál- ni kezd a változások szele, a levegő megtelik új remények és lehetőségek hódító illatával. Két fiatal miskolci művészet- történész úgy határoz, hogy — jóllehet szeretik a Herman Ottó Múzeumban, illetve a Miskolci Galériában végzett munkájukat — közelebb igyekszik kerülni a művészet lényegéhez, az alkotásokhoz. Galériát nyitnak, amely vegyes profillal indul, de 1992-től, amikor jelenlegi helyére, a Széchenyi u. 14-be költözik, már csak festményekkel és szobrokkal foglalkozik: klasszikus és kortárs anyagokkal. Mindkettőnek egyforma fontosságot tulajdonítanak, de nem tagadják, hogy a vállalkozás anyaKishonthy Zsolt gi alapjait a klasszikus művek biztosítják. Ez ad lehetőséget a kortárs művészet forgalmazására és támogatására: díjakat alapítanak a miskolci és a győri grafikai biennálékon, alkalmanként ösztöndíjjal támogatják a miskolci művésztelepen dolgozó tehetséges fiatal mű-- vészeket. Kiállításokat is rendeznek, az egyénieken túl (Hortobágyi Endre, Orosz István. Zoltán Sándor) országos visszhangot váltanak ki meghívásos, tematikus tárlataik (Első Miskolci Műanyagnyúl Kiállítás, A nagy zsuga, A játék). Módszeres, céltudatos tevékenységük eredményeként a MissionArt Galériára ma már nemcsak a helyi művészetkedvelők figyelnek, hanem országosan, sőt külföldön is számon tartják a szakmabeliek és a műgyűjtők. (KÉTPARANCSOLAT) Jól vásárolni, még jobban értékesíteni. Ez a műkereskedők két- parancsolata. Jurecskó László és Kishonthy Zsolt azonban nem csak műkereskedők. Legalább annyira műértők, mű- pártolók is. Mint ilyenek, megengedik maguknak azt a luxust, hogy csak azzal foglalkozzanak, ami az ízlésükhöz közel áll. Tisztában vannak a műgyűjtés és a műkereskedelem megosztottságával, a régi és az új művészetet elválasztó szakadék mélységével, azzal, hogy valódi piaca ma még a klasszikus alkotásoknak van. Ezért forgalmazzák régebbi korok műveit is. De meggyőződéssel vallják, hogy azok számára, akiknek jó érzékük van hozzá, vagy elfogadják a galériások és művészet- történészek tanácsait, hosszú távon a kortárs művészet a legjobb befektetés. Úgy is, hogy az árrobbanás még nem csengett le a magyar piacon (noha klasszikus festmények már átlépték a bűvös tízmilliós felső határt). A galériástól a kortárs művek forgalmazása sokkal több energiát kíván. Ők is alapvetőnek tartják a személyes, baráti kapcsolatot azokkal a művészekkel — köztük helyiekkel —. akiknek az alkotásait árulják. Üzletpolitikájukat igazolta a piac, a MissionArt Galéria ma már szilárd anyagi alapokon áll. (NAGYBÁNYA) Egy galéria eredményes működtetése önmagában nem adna elég okot Az év műkereskedője cím elnyeréséhez. A Jurecskó-Kis- honthy páros, mint említettük, nem csak műkereskedelemmel foglalkozik. Nincs más magyar galéria, amely ilyen szisztematikus tudományszervező, kiadói és kiállító tevékenységet folytatna, mint ők. Nagy újdonságuk a nagybányai művésztelep második generációjának, az ún. neósok- nak a felfedezése. E csoport 1906-ban megjelenő tagjai a legmodernebb nyugati irányzatokat plántálták át Magyar- országra, mégpedig nem Budapestre, hanem Nagybányára. Ez a folyamat a két világháború között is folytatódott, a nyugati avantgárd művészet lenyomata végig megfigyelhető a nagybányai alkotók munkájában. A két művészettörténész kutatásai nyomán ezt dokumentálta a MissionArt 1992-es kiállítása, amely főképp magángyűjteményekben található munkákat tárt reve- lációszerűen a közönség elé. Ehhez és az újabb (a Miskolci Galériában és a Budapest Galériában rendezett) kiállításokhoz a nagybányaiakat bemutató könyvsorozat társult, s a kettős feltáró munka révén új megvilágításba került, átfogalmazódott a magyar művészet- történet Nagybányával foglalkozó fejezete. (KÉT LÁBON) Ez a csapásirány ugyancsak rengeteg energiát (és költséget) emészt fel, de eredménye a tudományos hozadékon kívül a galéria működésére is visszahat: a kiállítások híre, a kiadott könyvek az országhatáron, sőt a tengeren túlra is elvitték a szerzőpáros nevét. Egy iskola, egy irányzat hitelesítéséhez a dokumentumok nagymértékben hozzájárulnak. Énnek révén jutottak be nyugati múzeumokba, ahöl vásároltak is tőlük. Tevékenységük következtében megélénkült az érdeklődés a nagybányai festők Jurecskó László iránt, ami megnövelte a képek értékét. A tudományszervezés így kerülhet összefüggésbe a műkereskedelemmel. A MissionArt ma már két lábon áll, Budapesten is van bemutató- helyük. Erre az kényszerítette őket, hogy sokan, főleg a külföldi műgyűjtők nem hajlandók a Duna vonalát keleti irányba átlépni, A Jurecskó-Kishonthy páros kezdetben azzal a szándékkal hozta létre vállalkozását, hogy megmutassák: Miskolcon is lehet országos figyelmet keltő eseményeket rendezni. Belátták, a fővárosban is meg kell jelenniük ahhoz, hogy bekerüljenek a hazai és a nemzetközi vérkeringésbe. Miskolcot azonban nem akarják elhagyni: itt élnek, ez a központjuk, minden lényeges szervezésük innen indul ki. Rengeteget kell utazniuk, de van jó autójuk, erőtartalékuk — ha kell. nyakukba veszik a fél világot. Túri Gábor nyúlig ...a műanyag ít mu oi galéi aki megforgatta a fél világot Nagybánya Könyvek 1. A nagybányai művésztelep a neósok fellépésétől 1944-ig 2. Kishonthy Zsolt-Murádin Jenő: Nagy Oszkár 3. Tanulmányok a nagybányai művészet köréből 4. Szűcs György-Zwickl András: jándi Dávid 5. Jurecskó László: Boromisza Tibor 6. Bajkay Éva-Murádin Jenő: Dömötör Gizella/Mund Hugó 7. A nagybányai művészet és raűvésztelep a magyar sajtóban I. 1896-1909
