Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

8 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1997» Január 14., Kedd Téka Szelíden — mondva Szabó Bogár Imre versei Kábpáti Béla A furcsán tipografált címlap (JMonddlHató ver­sek”) variálják (tán bővítik is) a költő által adott („Mond(d!)ható versek”) címzet jelentését. A felszólítás, hogy „Mondd!”, mert „ható” versek ezek, talán jogos. Szerintem inkább a költemények vizuális élménye segíti rögzülni a versmondatokat. (Erről később!) Szabó Bogár Imre versmondatai - s ez le­gyen elöljáró dicséret! - tiszta nyelvi monda­tok. A költői élményt fejezik ki, s nem buiján- zanak bennük szóképhalmazok, hogy össze­kuszálják a gondolatot. Nála a képek szolgál­nak, nem uralkodnak. Színeznek és mélyíte­nek, nem hivalkodnak - önmagukban. A rí­mek keresetlenül csengenek össze, ha nem szükségesek, elmaradnak, mert fontosabb a mondanivaló nyelvi formája, a tiszta mondat. Az emlékeknek, hangulatoknak súlyuk van, csak könnyítő-szépítő jutalom, ajándék a gonddal kezelt - keresetlennek tűnő - rím­technika; kellemes, hogy visszazeng a rím. A Térülök fordulok ciklus darabjaiban köl­tőnk világát átlengi a „deja vous”, a megélt gyermek- és ifjúkor elégikus nosztalgiája. A fa­lusi táj, s az apa alakja eggyéolvad az emléke­zetben. A nosztalgia, a faluba hazavágyódás li­la homályából előcsillannak a szóképekkel megszépített tárgyak: a széna „lejön a padlás­ról”, a kútágas „Vízbe dobja a koloncát, térde megbicsaklik, lefekszik a földre”, s a gyermek­kori emlékek „mint szürke pernye, szállnak”. Ahogy olvasom a révületben meg-megtorpa- nó sorokat, a békásmegyeri hallgatás évei alatt írt Kassák-versek jutnak eszembe. Csak a rí­mek, s tán az élénkebb-változatosabb tipográ- • fia másítja el, de a hangnem, ez az elégikus-bá- natos, komor hangütés a magányos, csalódott és kivonuló Kassákot idézi bennem. Ezért is, hogy (nekem) nem „mondhatók”, nagyon is tűnőd(tet)ók ezek a versek. Éppen a szellemes sortördelés, a választékos strófaszerkezet, a vi­zuális élmény, a gondos tipográfia miatt. Mert ezek a sortördelések azok, amelyeket nem le­het kimondani, de nélkülük szegényülne a vers. Hisz tördelgetik a sorokat sokan, de a versképnek (náluk) nincs jelentése. Szabó Bo­gár Imrénél van. S ez külön költészet. A Magyarázat című ciklus verseiben a tár­sadalommal civódó költő bujkál. Mert itt sem harsányan vitázó, csatázó, harcos ódákat, rapszódiákat olvasunk (még inkább szavalha­tunk), hanem panaszkodó, a világra ráhüppö- gő elégiákat, panaszverseket, melyek is a hiá­bavalóság tudatában fogantak, („...mert mit ér a hangos, ha magamról szól: / undorodom én is már a panasztól.”) Vagy a kiábrándultság cinikus cikkanása itt: „Minek a szó! Tartom a számat, / mert a piszok beleszáll, / fülemet ronggyal tömöm te­le, / tenyerem szorítom szememre, / mert a pi­szok beleszáll.”. Mint Tóth Árpádot az emberközi űr, úgy bántja őt is az emberi önzés: „Ha zokog a tár­sunk / mintha csak szél nyögne, / Belerúgunk / hadd guruljon / Lyukas, rozsdás bögre.” Végül is: minden hiába, „A vers magamba roskadt, / kutató kezem romot rakosgat”, hi­szen minden másképp van, mint ahogy mond­ják, „más a valóság”. Á Fájdalmas szerelmes beszéd című fejezet darabjai hol csendes, mély-(hogy ne mondjam: szemérmes) vágyakozások a távoli kedves után, hol meg a beteljesüléstől részeg rapszó­diák: „Maradj csak ostor / maradj az első korty bor, / szállj fejembe sokszor!”, de van, hogy (s ez a jellemzőbb) fájó-bús szorongás is: „Árnyékban ül a fény, / mindig ilyen szegény / maradsz / ha itt leszel velem”. Kár, hogy e cikk kurta a versélmény kel­tette lelkesedés kifejezésére, s kár, hogy a versképek vizuális élményét - a könyvön kí­vül - nincs módunk közvetíteni. A kötetet Szilágyi Imre szép grafikái díszí- * tik. Talán jobb lett volna gondos darabjait a versekhez jobban közelítő (illusztráló) váloga­tásban elhelyezni. Egy szó, mint száz: a Mondd!ható versek költőt avattak, az ígéretes jobbak fajtájából. Keressük őt, láthatóak a nyomai! Mikszáth-emléknap Balassagyarmat (MTI) - Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulója alkalmából em­léknapot rendeznek Balassagyarmaton janu­ár 16-án. A városi könyvtárban a Mikszáth Kálmán Társaság nyilvános ünnepi díszköz­gyűlésén Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő emlékezik az íróra. Ugyanott két könyvpre­mier lesz. Az Unikomis Kiadó az emlékév al­kalmából jelentkezik A Noszty fiú esete Tóth Marival című regénnyel, a Mikszáth Kiadó pedig Az öreg batár utasai címmel megjelen­teti Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerkesztette tanul­mánykötetet. Másnap, az író szülőfalujában, a szlovákiai Szklabonyán (Sklabina) megnyit­ják az újjárendezett emlékkiállítást, s felavat­ják Gáti Gábor Mikszáth-szobrát, az író egy­kori lakóházának udvarán. Hatodik érintés: költözés, kín Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Csavar a játék­ban: a rendező a profi aktoro- kat zsákba dugja, a komédiá­nak csak az utolsó felvonását játszatja el, azt is amatőrökkel, akikkel szétvereti a díszletet, hogy abból építkezve a költöz­ködés kínját és keserveit meg­mutathassa. Utána szépen el­magyarázza az egészet. Ez két mondatban az Egymást érintő című sorozat hatodik epizód­jának a története. Mint tudott: a szériát a miskolci teátrum Csarnok Kultusz Motel nevű játszóhelyén láthatja a mind nagyobb számban érdeklődő közönség. A motel kísér­leti műhely, ahol az alkotók egye­bek között arra keresik a választ: mi ma a színház, meddig és mivel tágíthatok a határai, mennyire ké­pes ötvözni a műfaj a kor művésze­ti törekvéseit. Az Egymást érintő mindehhez játékos kereteket te­remt: minden rendező valamilyen módon kapcsolódik a korábbi darab(ok)hoz. Most vasárnap Ascher Tamáson volt a sor. Az ismert professzionális rendező valóban játékként értel­mezte ezt a feladatot. Választott té­májához - a Költöztetés címet adta produkciójának - a budapesti, moz­gásszínházi hagyományokkal ren­delkező Mozgó Ház Színházi Társu­lást hívta meg vendégnek. Az eddi­gi érintőkhöz sajátos módon kapcso­lódott: a színház művészei zsákba dugva énekelték el a Füst Milán szövegére készült - s a korábbi es­téken többször hallott - dalokat. Miután ekként sikerült elköltöztet­ni őket, a mozgó házasok Csehov Cseresznyéskertjének utolsó felvo­nását adták elő, erősen megkurtí­tott változatban. A kert már eladva, az emberek már semmire és senki­re nem tudnak figyelni, formálisak a gesztusok, a szétesés előtti pilla­natok ezek: a társaságot már csak a költözésre való várakozás tartja össze. Elbúcsúztak a múltat idéző háztól, bezáródik mögöttük az ajtó. Majd költöztetőként látjuk őket vi­szont: a polgári szalon vidéki ka­rakterei most rettenetes öltözékek­be bújva - ebben a „műfajban” az ember már csak megadja a módját - szétverik a díszletet, autófélét eszkábálnak, belehányják az összes kelléket, életük kacatjait, sok sem­mire sem jó limlomot. Miközben va­lamit végleg maguk mögött hagy­nak, az új felé haladtukban tonná­kat mozgatnak meg. Az „az se baj, ha szervezetlenül, átgondolatlanul, de végre történik valami”, a cselek­vés és az ezzel járó kín, az eljövendő ismeretlensége okozta láz percei ezek, ötlet és gegparádé. Amikor végre kiürül a szín, a cselekmény visszatér a Cseresznyéskerthez: itt felejtődött Firsz; az öreg - akinek már nem számít, hogy visszajön­nek-e érte, vagy sem - magára húz­za a színpadot, bebújik a deszkák alá. (Firsz. és Gajev szerepében Di- óssi Gábort láthattuk, ha mond ez valakinek valamit: a „nagy Dió” a hetvenes évek dereka táján sokunk számára volt ebben a városban ma­ga az underground. Ma Fodor Ta­más Stúdió K-jában szerepel.) Az előadás egyébként amellett, hogy tökéletesen áttekinthető, a csehovi részben bántóan amatőr is. Ascher Tamás szerint ez nem baj: ezt is lehet szeretni, feltéve, ha az ember nem tulajdonít a produkció­nak a valódinál nagyobb jelentősé­get - mondta az előadást követő be­szélgetésben, Eddig is ilyen beszél­getésekbe torkollott minden Egy­mást érintő, de most először volt ennek igazi jeléntősége: egy auten­tikus művész gondolkodásmódjá­hoz férhettünk közelebb. (Az más kérdés, kiben milyen hatást keltett ez a minden kérdésre kész válasz- szal rendelkező, a kételynek hal­vány nyomait sem mutató, fölényes tudású alkotó.) Ez itt egy három nap alatt összerakott valami, ha több ideje lett volna, mást és máshogyan rendez - magyarázta. Egyébként pedig a magyar neoavantgarde kultikus alakjával, Erdély Miklós­sal példálózott. Ascher egy beszél­getésben szapulta a kor színvona­lának megfelelő, s szerinte orde­náré hűtőpultot. Ám Erdély lein­tette: nem igaz, hogy egy sze­cessziós darab szebb lenne; ez is hordoz információkat, értékeket, csak meg kell találni hozzá a meg­felelő aspektust. A Költöztetéshez a megfelelő né­zőpont lehet például, hogy akik színre vitték valóban nem profik ugyan, de a figurákat és a színpadi helyzeteket a saját életükből épí­tették fel. Azért csinálják, amit csi­nálnak, mert a „ki vagyok én”-alap- kérdésre keresik a választ, a meg­formálandó szerep a számukra több, mint megoldandó feladat: minden szerepben saját magukra akarnak találni. Bár színészi esz­közeikben kevesebbek a profiknál, de ebben az értelemben akár a pro­fesszionális színház alternatíváját is jelenthetik, elszántságukkal a kőszínházakban hasonlót akarók törekvéseit erősíthetik. A természet hangjai és képei A természet hangjai címmel Törő Irén festőművész, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárának alkotásai­ból nyílt kiállítás tegnap délután a miskolci Mini Galériában (Kossuth u. 11.) Fotó: Farkas Maya Kodály-est Miskolc (ÉM) - A Városházi es­ték sorozat keretében Az én zene­szerzőm: Kodály címmel rendez­nek koncertet január 16-án, csü­törtökön este fél 6-tól a miskolci városháza dísztermében. A mű­sor szereplői: Szitás Mariann (ének), Boros Géza (ének), Mo­gyorósi Éva (zongora) és a Hass- ler énekegyüttes. Összekötő szö­veget mond Fenyő Gábor. A belé­pés díjtalan. Tankönyvbemutatók Miskolc (ÉM) - A miskolci Nem­zetközi Kereskedelmi Központban (Mindszent tér 1.) rendezett tan­könyv- és taneszköz-kiállítás kere­tében Hogyan illeszkednek az ox­fordi tankönyvek a Nemzeti alap­tantervhez címmel Jobbány Ilona, az Oxford University Press képvi­selője tartott előadást tegnap dél­után, ezt követően a Heinemann Kiadó új angol tankönyveit mutat­ta be Varga János, a kiadó képvise­lője. Ugyancsak tegnap mutatta be Romankovics András tankönyv- szerző új I. és II. osztályos tan­könyvcsaládját. Ma délután 2 órától Tompáné Ba­logh Mária Veszprém megyei bioló­gia szakos tanár, szakértő beszél Élő környezetem című tankönyvé­ről a Nemzetközi Kereskedelmi Központ kistermében. Ugyanitt dél­után 3 órától Schneider Éerenc Bé­kés megyei számítástechnikai szak-: tanácsadó mutatja be új könyvét. Január 15-én, szerdán délelőtt 10 órától Nemzeti alaptanterv az elté­rő tantervű általános iskolákban címmel Tölgyszéki Gyuláné, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Is­kolájának igazgatója tart előadást a Nemzetközi Kereskedelmi Köz­pont nagytermében. Délután pedig a történelem tanárokat várják a székház kistermébe könyvbemuta­tókra; fél 4-től Zsigó Ferenc, a Joint Center munkatársa Demokrácia­oktatás címmel tart előadást, mgjd Fischer Ferenc, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense mutatja be A megosztott világ történelmi-politi­kai világatlasza 1941-1991 című ki­adványt. Hazatalálás Ózd (ÉM) - Hazatalálás - 1100 év a zománcművészet tükrében című- a kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhely anyagából rendezett- kiállítás január 24-ig látható az ózdi Általános Művelődési Központ galériájában. Versmondóknak Tatabánya (MTI) - Harmadszor is meghirdette az országos József Attila vers-, énekelt vers- és pró­zamondó versenyt a tatabányai Közművelődés Háza. Az április 3- án kezdődő háromnapos döntőt ezúttal is városi és megyei váloga­tók előzik meg. A vetélkedőre - amelyet hat szervezettel, intéz­ménnyel együttműködve írtak ki - 14 évnél idősebb amatőrök je­lentkezését várják. Az indulóknak hat verssel, prózával vagy megze­nésített verssel kell nevezniük. Három mű szerzője József Attila, kettő pedig ma élő író, költő alko­tása legyen, egy művet pedig sza­badon választhatnak a jelentke­zők. A versenyre a környező or­szágok magyarlakta területeiről is hívnak résztvevőket. A továbbjutók nevezési lapját március 1-jéig kell megküldeni a Közművelődés Háza címére: 2800 Tatabánya, Szent Borbála tér 1. Füzetregények Békéscsaba (MTI) - Füzetregé­nyeket adott ki általános iskolás gyermekek részére a békéscsabai ITEM könyvkiadó. A kiadvány me­séket és kisebb kerettörténeteket tartalmaz, amelyeket a gyermek ol­vasók befejezhetnek, vagy azokhoz hasonló történeteket írhatnak. A kiadó ezeket az írásokat visszavár­ja és a legjobbat pénzjutalom mel­lett a következő fiizetregényükben meg is jelenteti. A Meserét és a Ka­landozó című kiadványaikkal egyébként már megkeresték az or­szág iskoláit. P Költöztetés a mozgásszínházi hagyományokkal rendelkező Mozgó Há; Színházi Társulás előadásában Fotók: Strassburger Alexandr,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom