Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
December 7., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III □ Egyszer csak elkezdtek színesedni a magyarok. A fiatalok ruházatán mindenféle feliratok jelentek meg - többnyire angol nyelven, a gyerekek a hátukon-mellükön hordták a mesefigurákat, s ami a legmeglepőbb volt, a súlyos egyensötétet viselő idős parasztasszonyok habkönnyű dzsekikben pompáztak a városi piacokon, sőt ami még ennél is érdekesebb volt, a falusi utcákon. A fiatalabb korosztályhoz tartozó nők pedig megőrültek a lehetőségtől: fillérekért lehet nyugati cuccokhoz jutni. Lévay Györgyi A bálásboltok ’80-as évekbeli megjelenésére igen sok munkahelyi vezető emlékszik vissza kis bosszúsággal. A hivatalok, üzemek női alkalmazottai otthagytak aktát, esztergapadot, szopósmalacot, ha jött a drót, hogy bálát bontanak a „turkálóban”. De futott az állami kereskedelem eladója is, hagyva pultot, boltot, bánta is ő, hogy a konkurencia pozícióját erősíti, s ezzel a saját jutalékát csökkenti. Valódi szenzáció volt, mert bíbort, bársonyt, szőrmebundát vehetett magának az az asszony is, aki azelőtt legfeljebb csak álmodozhatott az ilyesmiről. Hajcihő nélkül túrunk Túrinak, túréinak becézgetjük. Ma is szeretjük a bálásboltokat, de azért már nem törjük össze értük kezünket-lábunkat. Mostanában olyanról sem igen hallunk, hogy a hölgyek, miután kitépték egymás kezéből a holmit, a másik hajának estek. Hajcihő nélkül, mondhatni kulturáltan túrunk magunknak egyes és mást, ha úgy adódik. Igaz, kényeztetnek is bennünket a vállalkozók, akik bálásruha-kereskedésre adták a fejüket. Több helyen is megkérdeztem, senki sem tudja, hány bálásbolt működhet Miskolcon. Húsznál több, ötvennél kevesebb? Nem is lehet megszámolni, mert utaztatják a bálákat; ahogyan mondják, vásároznak a bálásruha-kereskedők. A miskolci székhelyű rendszeresen átugrik a megye többi városába; nagyobb községébe, átrándul Debrecenbe, és ide is jönnek megyén túliak, nem is ritkán, nem is kevesen. A könyvtár nagy tanácskozótermében ezen a reggelen a Klassz Bála rakodott ki. A debreceni magánvállalkozó két alkalmazottja, Bartha Gyula és Pápai Sándor nem túlságosan elégedett a mai nappal.- Délre eldől minden, tudniillik, hogy tisztességes vagy gyatra napot zárunk, mert délután már alig-alig téved be valaki. Reggel nyolc és délelőtt tíz órakor bontunk bálát, az ismerős kuncsaftok ilyenkor körülnéznek, aztán vagy lesz jó üzlet, vagy nem. Ezen a vásáron darabra kínálják az árut. Az ing, a blúz, a póló a legolcsóbb, a kabát és a dzseki á legdrágább, ami annyit tesz, hogy 350 forint. Egy kabátért igazán nem sok, nézegetik is néhá- nyan, de láthatóan egyetlen darab sem tetszik.- Mi történik a megmaradt áruval?- Visszavisszük. Holnap már más városban árulja valaki, ennél is olcsóbban. Akkor és ott egy inget már harminc forintért is meg lehet kapni. A más városokban rendezett vásárokon megmaradt holmit mi is magunkkal hoztuk hajnalban Miskolcra, tehát minden városban kínálunk egészen olcsó árut is. Ugyanaz az áru egy városban kétszer nem fordulhat meg. Ami meg már végképp megmarad, azt géprongyként értékesíti a tulajdonos.- Nem maguk kísérik végig a bála tartalmát?- Több ilyen, hozzánk hasonló csapata van a cégnek, és mindenki este tudja csak meg, hogy másnap melyik városban vásározik. Hogy mi ezzel a főnök célja, mi nem tudjuk, de így van.- Mi alapján fizeti magukat a tulajdonos?- Órabért kapunk. így aztán biztos lehet benne, hogy nem zárunk be este hat előtt. Még akkor sem, ha egyetlen vevőnk sem érkezik.- A forgalom után nem kapnak jutalékot?- Nem. De magunknak, a családunknak meg tudjuk venni a legjobb holmikat. Egyikük állami boltban élelmiszer-kereskedő, másikuk egy építészeti labor alkalmazottja volt azelőtt.- Akinek egyszer megszűnt a munkahelye, az nagyon védi a következőt. Mi is úgy vagyunk ezzel. Védjük a tulajdonos érdekeit.- Mitől kell védeniük?- Vannak lopási kísérletek. Egyszer tízezer forint értékkel akart meglógni valaki, pedig ezekből az olcsó cuccokból rengeteg kell a tízezerhez. Hatalmas táskába rakodott az illető.- Itt, Miskolcon?- Történetesen itt, de nincs nagy különbség e tekintetben város és város között. Olasz estélyi, tiszta selyemből A Pince Bála sokkal kisebb bolt, és nem utazik. Élelmiszerdiszkontról váltott gazdája a tavasszal. A használt bálás ruha mellett azért hagyott egy kis vegyi árut is diszkontáron. Míg a boltban tartózkodom, azt tapasztalom, hogy többen mennek a pénztárhoz olcsó samponnal, hab- és tusfürdővel, mint szoknyával, blúzzal. Hétfőtől csütörtökig ezerkétszáz forint a ruhanemű kilónkénti ára, péntek reggeltől már csak hétszáz, de korábban olvastam egy reklámjukat, hogy egész héten át ötven forintért kapható minden ruhadarab.- Néha érdemes kiüríteni a boltot, hogy feltöltsük új áruval - mondja Turcsik Andrea, a turci fiatal alkalmazottja, akinek bár nincs kereskedelmi szakképzettsége, láthatóan van vénája a szakmához. A mostani lanyha forgalmat mentegetve hozzáfűzi: - Igazán jó holmikat lehet itt kifogni. Tessék, itt vettem a télikabátomat, alig hétszáz forint volt, és milyen jól néz ki. A Simi Bazár tulajdonosa, Simon Lászlóné nem szépíti a vásárlói érdektelenséget, nyíltan kimondja: - Egyre kisebb a kereslet. Négy éve, amikor nyitottam, négyszer ekkora volt a forgalmam. Bejáratott az üzlet, ismerik a környéken lakók, a környéken dolgozók, mégsem fogy az áru. Ebben a belvárosi kis üzletben kilóra is lehet vásárolni, beárazott holmit is kínálnak, no és alkudni is szabad. Egy tiszta selyem, rafináltan szabott, gyönyörű színű, olasz alkalmi ruha lóg feltűnő helyen. Az ára 960 forint. Zsákbamacska fél pár cipővel- Nagyon olcsón adunk mindent, holott meg van a bolttal a vesződség, a gond. Budapesten, Debrecenben, és ott vesszük a bálát, ahol hirdetik. Tudni kell, hogy minden bála zsákbamacska. A múltkor egy óriási, súlyos, ám semmire sem alkalmas, rossz szőnyeget találtunk az egyikben. A blúzokat, ingeket, ruhákat, pulóvereket egytől egyik átmosom, kivasalom, és csak rendben, tisztán, szortírozva rakjuk szét a boltban. Mondom, van munka bőven. Tavalytól cipőt is árulunk. Csupa körömcipőt kaptunk az egyik bálában, a másikban pedig páratlan cipők sorozatát. A ruhák elég szépek, de az a baj velük, hogy általában kisméretűek. Sokszor elgondolkodom: törpék élnek a világban, mi pedig óriások vagyunk? Szezonváltáskor mindig nagy leárazást csapunk, hogy legyen helye az újnak, no, akkor nagyobb a forgalom, de még így sem fogy el minden. Eddig fillérekért eladtuk a megmaradt holmit, de az idén már majd a Vöröskeresztnek ajándékozom, mert annak több értelme van.- lük a vásárlóik?- Be-benéznek a környező iskolákból a tanárok, a hivatalokból a tisztviselők. Fizetés táján vásárolnak is, de kevesebbet, mint régen. Úgy látom, lassan már a bálás áru, a használt ruha is drágává válik az emberek többsége számára. A gazdagok természetesen nem ilyen helyen vásárolnak, no de a szegények sem. Nem is emlékszem, hogy bejött volna olyan igazán kopott ember, olyan, akiről lerí a szegénysége.- Mennyit forgalmaz?- Százhúsz, százharmincezer forintot egy hónapban. Bruttóban persze.- Miként adózik?- Átalányban. A haszon elenyésző, pedig a saját házunk egyik szobájából alakítottuk ki a boltot. Nem is tudom, hogy vannak azok, akik ebből élnek, és bérelniük kell a helyiséget. Tudok egy forgalmas részen lévő, tágas helyiségről, amelynek a bérleti díja négy éve ezer forint volt, most pedig tizenötezer.- Ha nem éri meg, miért foglalkozik mégis bálás áruval?- A nyugdíjazásom után nyitottuk a boltot, mert jól jött a jövedelemkiegészítés. Aztán megszerettem ám ezt a munkát. Sok emberrel lehet találkozni, izgalmas a bálabontás... Öt unokám és két dédunokám van már, szépen nő a család. Ruhaneművel ellátom őket, és telik néha egy kis ajándékra is a nagyitól. Telefonriasztás Jutkának A Gála Bála tulajdonosának, Boncsér Árpádné- nak, Ágnesnek még van pár évtizede a nyugdíjig.- Statisztikusként dolgoztam azelőtt, és untam már kicsit, valami igazán nőies, érdekes munkára vágytam — mondja. - Jó hosszú időbe telt, amíg összegyűlt az induló tőke, és meg tudtuk nyitni családi vállalkozásban a kis hálásbólA nyugatiak sem rázzák a tunkat egy Tízeshonvéd utcai bérházban. Ennek hét éve. Nemrégiben költöztünk ide, Miskolc történelmi városrészébe, és örömmel mondhatom, hogy szépen megy az üzlet. Jó, hogy ártáblázat függ a falon, mert ebben a boltban meglepetés érhetné a bálásboltok áraihoz szokott vásárlókat. Csak egyet idézek összehasonlításképpen: egy kabát ára másutt 350, 700, itt 3000-5000 forint. Igaz, hogy ez a kabát más, szebb. Mint ahogyan itt több a finom, tetszetős, mondhatni, elegáns ruha.- Honnan ered az árukészlete?- Minden bálás ruha, amely Magyarországra érkezik, Hollandiából jön. Ott gyűjtik össze a használt ruhát az egész nyugati világból. Hogy aztán az országon belül kitől vásárolom a bálát, az üzleti titok. Hét év alatt sikerült megtalálnom. Nagyon szép ámt kapok, tisztát, különlegeset, igaz, drágábban. Az elvem az, hogy felmosórongyot nem érdemes árulni, arra ott vannak a háztartási boltok. Itt különleges, egyedi holmit kap a vásárló, drágábban, mint az átlagturiban, de lényegesen olcsóbban, mint akármilyen más üzletben. Egy érdekes dolgot viszont megfigyeltem: Nyugaton sem rázzák már a rongyot úgy, ahogyan régen. Pár éve sorozatban kaptam az olyan darabokat, amelyekről még az árcédulát sem vették le. Mostanában többet hordják a ruhát a gazdag Nyugaton is, mielőtt megválnak tőle. De két egyforma darabot egészen biztosan nem találok a bálákban. Ebben, továbbá a minőségben, no és árban még mindig verhetetlen a nyugati használt ruha.- Kik a vásárlói?- Nők, férfiak, fiatalok és idősebbek. A régi bolt törzsvevői is idepártoltak, hozzájuk aztán csatlakoztak még sokan. Lassan már ismerem a vevőköröm ízlését, méretét. Ha tudom, hogy Kati vagy Jutka kosztümre vágyik, telefonálok neki, amikor megérkezik a számára megfelelő darab. De, ha Jutka vagy Kati süt valami finom süteményt, beszalad a boltba, hoz nekem belőle. Nos, ilyen a kapcsolatom a legtöbb vevővel. Potom-holmi A legnagyobb (nyugati) használtruha-forgalmazó cég a Potex Kft. Tizenhat nagyvárosban van jelen, Budapesten tizenhét boltja van. A kft. kifejezetten a középrétegre és a konszolidált öltözködési stílust követő nőkre és férfiakra alapozza vállalkozását. Csakis jó minőségű, és konzervatív árut kínál üzleteiben olyan embereknek, akiknek minden nap rendesen, elegánsan keli megjelenniük munkahelyükön, ám a fizetésük kevés arra, hogy vadonatúj holmit vásároljanak. A kft-t nők irányítják. Az ügyvezető igazgatónő, és egy miskolci hölgy barátságának köszönhető, hogy a „vidéki” városok közül itt nyílt elsőként Potom-bolt. Az Avas Szálloda egykor híres Fehér-termében kezdték a Potom-holmit árusítani, majd öt évvel ezelőtt megnyitották állandó boltjukat a Kossuth, és később a Corvin utcában. A Corvinon kelmét, méterárut is kínálnak, továbbá viszonteladókat is kiszolgálnak. Innen kerül a Potom-áru a megye többi városának turkálóiba. r> m o i/
