Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

November 30., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III „Minden jóban van valami rossz” A galgóciak - ha lesz - a magukénak vallják a dubicsányi bányát A felszín fölött fejlődik, épül a falu, de a bánya körül csend van ■ Fotó: Bujdos Tibor Ebben a faluban szinte minden ember bányász, munkára lenne szükségük. Nem magam miatt mondom, engem a fiaim sorsa érdekel Igaz, ha beindid a bánya, mindenféle emberek jönnek-mennek majd. Nagy lesz a zaj, a forgalom, de ha ezt az utat leaszfaltozzák, még mindig inkább a teherautókat és buszokat viseljük el, mint most a port, amit nyelünk. Szabó Nóra Aü AES Corporation a Tiszai Erőmű Rt. és a Borsodi Energetikai Kft. mellett az „ezekhez tartozó” bányákat is megvá­sárolta, ez is egyike volt az előregyár­tott hazai privatizációs csomagoknak. Az integrációban így Lyukóbánya és a nem művelt dubicsányi akna is az ame­rikai tulajdonosé lett. Utóbbit a sajó- galgóci emberek - nem véletlenül - a magukénak vallják, s nem kétséges: ilyen vagy olyan fenntartásokkal, de szeretnék, ha végre megnyílna. Igaz, ennek egyelőre semmiféle jele nem ta­pasztalható. Egy nemrégiben tartott barcikai munkálta­tói fórumon röppent fel a hír - azóta sem nyert megerősítést, hiszen a tulajdonos egyáltalán nem említi terveiben a dubicsá­nyi bányát hogy miközben dupla végki­elégítéssel az AES a lyukói bánya létszám- csökkentését szeretné elérni, állítólag ’98- ban indítani készül a dubicsányi termelést. A sajógalgóci Rákóczi úton többen új há­zat építenek, innen úgy nyolcszáz méterre, a dombok között húzódó köves út végén nyitva a bányatelep bejáratának sorompója. A kiszolgáló épületek egyikén nagy betűk­kel Dubicsány felirat, egyébiránt délután három körül minden kihaltnak tűnik. Az éppen nem dolgozó alkalmazottak egyikétől Sajógalgócon tudjuk meg, huszonhatan munkálkodnak itt az állagmegóváson, hogy egyszer majd be lehessen indítani a beruhá­zást. Vajon ki mennyire szeretné, hogy a bá­nya valóban szenet termeljen, s hogy az ipa­ri beruházás megpezsdítse, felhangosítsa a kis község mindennapjait? Vajon valóban dubicsányi, vagy inkább galgóci bánya ez?- Természetesen galgóci! - vágja rá egy nyugdíjas bányász, aki építkezni segít a fiá­nak. - Nézze, műúton, salakos úton csak in­nen közelíthető meg a bánya, ezek itt a gal­góci hegyek. Természetesen szeretnénk, hogy beinduljon végre. Ebben a faluban szinte minden ember bányász, munkára lenne szükségük. Nem magam miatt mon­dom, engem a fiaim sorsa érdekel. Igaz, ha beindul a bánya, mindenféle emberek jön­nek-mennek majd. Nagy lesz a zaj, a forga­lom, de ha ezt az utat leaszfaltozzák, még mindig inkább a teherautókat és buszokat viseljük el, mint most a port, amit nyélünk. Nem félünk a szállítástól, láthatja, mind a két fiam ide építkezett az ut mellé. Megjegy­zem, az erdészet gépkocsijai most is járnak, kitiltani nem lehet a forgalmat. Ha más bá­nyászfalvaknak jó ez - vagy inkább jó volt? akkor mi is együtt tudunk élni vele. Itt mindenki szeretné a bányát, talán csak a városból jöttek nem, akik mindig számolgat­nak. Mi munkát szeretnénk, fellendülést. A bányász fia maga is a bányában dolgo­zik, de egyáltalán nem hallott a bánya bein­dításáról. Szeretné ő, hogyne szeretné a be­ruházást, de a dolgozók erről semmit sem tudnak. Még jele sincs a dolognak, márpe­dig egy bánya beindítása nem megy csak úgy egyik napról a másikra - ingatja a fejét tamáskodó mosollyal. Ivánfi Jenő egyike a Barcikáról kiköltö- zötteknek, akit feleségével együtt vonzott a hegyek között megbúvó kis falu bája, csönd­je. A megyegyúlés tagja egyébként is évek óta közéleti személyiség, a hagyományos galgóci kulturális események egyik fő szer­vezője, a falu baráti körének elnöke.- Kétségtelenül foglalkoztatja a közvéle­ményt a bánya kérdése. Jó lenne a beindítá­sa már csak az iparűzési adó miatt is. Igaz, ma sem tisztázott, hogy Galgóc vagy Dubi­csány területén van, illetve lenne a vállalko­zás, én annak a híve volnék, hogy a telepü­lések kompromisszumos megoldást találja­nak. Sokan tartanak attól, hogy megjelen­nek bizonyos lumpen elemek is a nyitással, hogy óriási lesz a forgalom, amit a mi útja­ink nem bírnának el, s szerintem a Rákóczi út lakóinak is nagyon hangos volna a szén­szállító csillék vagy szalagok zaja a közvet­len közelben. ígéret van arra, hogy a teher­szállítás és a buszközlekedés nem erre, ha­nem a kiépítendő - dubicsányi sorompó felé vezető - úton történne. A német bányáknál szerzett tapasztalataim alapján abban is biztos vagyok, hogy a tulajdonos tenne róla: valóban kizárólag a dolgos, jó munkaerő maradjon itt alkalmazásban. Mégis számta­lan dolog tisztázandó még ebben a kérdés­ben, ezért mi azt sem bánnánk, sőt, felvál­lalnánk a szervezést, ha egy a témával fog­lalkozó lakossági fórumon, vagy falugyűlé­sen tájékoztatná a tulajdonos az embereket a terveiről. Na és természetesen - mint sa­jógalgóci polgár - egy átfogó környezeti ha­tástanulmányhoz is ragaszkodnék mielőtt beindulna az üzem. Az út mellett fiatalasszonyok csoportja, kettejük előtt babakocsi. Ok is kétkednek: nem iesz itt semmi. Egyikük leszögezi, so­kan nem is akarják; nem lenne jó a zaj, a por, a nagy teherjárművek forgalma. Mási­kuk ellenvéleményen van: a férjé is ott dol­gozik, kell a munkahely, a fellendülés, szó­val ő támogatná az ügyet. Aztán megegyez­nek: minden jóban van valami rossz. Vagy fordítva?- Tudja, fogalmam sincs, miféle szerep jut nekem ebben az egész bányaügyben - sajnálkozik a polgármester, Bartus József, aki eddig igazán példásan menedzselte a fa­lu dolgait. - Az bizonyos, hogy aki kitalálta: ez a bánya dubicsányi, az nem tudta, mit csinál. Hiszen a bejárata a falu végétől 500 méterre van. Magától értetődik, hogy ha termelés lesz, igényt tartunk az iparűzési adóra, csakúgy, mint minden helyi vállalko­zás esetében. Á lakosság körében a munka­helyek miatt nagyon sokan szeretnék, ha megvalósulna a nyitás, én a magam részé­ről, hivatalosan nem értesültem arról, hogy a közeljövőben tervei lennének vele a tulaj­donosnak. Csak baráti beszélgetések utal­nak homályosan valamire, mert én is a lyu­kói bányavezetö ismerőseimtől tudom, hogy' majd külön szolgálati utat építenének, amely elkerüli a falut. Ettől persze itt még fellendülne a forgalom, ami önmagában nem baj. Inkább attól tartok, s ez már falu­gyűlésen is felvetődött, hogy senki nem vi­selné el a meddő szennyét és bűzét, ha azt a mi völgyünkben raknák le. Aztán meg félt­jük a Sajót is, mert végre már kezd tisztulni a vize. Egyszóval alapos környezeti hatásta­nulmányt fogunk kérni, mielőtt itt bármi beindulna. * A Tiszai Erőmű Rt. amerikai tulajdonosa az AES Corporation egyelőre a lyukói bánya­üzem nyereségessé tétele érdekében tesz in­tézkedéseket. Ennek része a létszám csök­kentése, és a szervezet racionalizálása. Szándékaik szerint a Borsodi Energetikai lift. és a bánya közötti viszony átalakul, a részvénytársaság a jövőben ezeket két kü­lön üzletágként kezeli majd, amelyek keres­kedelmi kapcsolatban állnak egymással. Az erőmű - a tervek szerint - legfontosabb ve­vője lesz a bányának, ám hosszú távon a pi­aci versenyhelyzetet itt is érvényesíteni kí­vánják, vagyis az erőmű csak a megfelelő minőségű és elfogadható árú szenet fogja megvásárolni Lyukútól. A dubicsányi (galgó­ci) bánya beindításáról csak ezen folyama­tok beindítása után dönt az új tulajdonos. Európa Ház az európai hazában Budapest (ISB - T.G.) - A Nyugat már kevésbé ér­deklődik a kelet-európai kapcsolatok iránt, oda a néhány évvel ezelőtt tapasztalt nyitottság és fogé­konyság. Nehezedtek az állampolgári kezdeménye­zések feltételei is, jóllehet a civil szférában egyre több szervezet tevékenykedik ezekért a célokért. Mindezt Barabás Miklós, születőben lévő demokrácia friss hajtásaként 1990-ben a magyar fővárosban létre­jött Európa Ház nevű alapítvány és egyesület igazgató­ja állapította meg, amikor lapunk munkatársának kér­désére számba vette a szervezet eddigi eredményeit. Mint elmondta, a szimbolikus nevű, állampolgári kez­deményezésre megalakult egyesület a közelebbi és távo­labbi kapcsolatok erősítését tűzte ki célul, ahhoz kíván­tak közvetlen, személyre szóló ismeretek révén hozzájá­rulni, hogy az Európai Közösség polgárai jobban meg­értsék a Kelet-Európábán végbemenő folyamatokat. Úgy tapasztalják azonban, hogy az 1989-90-es eufóriát követően jelentősen mérséklődött az érdeklődés, ma már jóval nehezebb partneri kapcsolatokat létesíteni a nyugati szervezetekkel. Az igazgató szerint ennek egyik oka térségünk hátrá­nyos gazdasági helyzete, ami azt is megnehezíti, hogy leg­alább szellemileg azonos tárgyalási pozícióból kezdemé­nyezhessük a kapcsolatokat. Az Európa Ház pedig éppen a kiegyensúlyozottság és a kölcsönös előnyök alapján kí­vánja hálózatát bővíteni. Rendkívül fontosnak tartják a civil szféra újjászületését, a társadalom önszerveződő ké­pességének fejlesztését, az általuk képviselt,nyitottság és együttműködési szándék azonban - mint legutóbb az első hazai nonprofit expo szervezése során érzékelhették - nem ritkán gyanakvásba ütközik, a hazai szervezetek kö­rében ma még erősebben érvényesül a különbségtétel igé­nye, mint a közös szálak keresése. Az Európa Háznak Magyarország minden megyéjében és kontinensünk minden országában vannak tagjai, illet­ve partnerei. Utóbbiak között olyan neveket találni, mint az Egyetemi Hálózat (Madrid), a Barátságerók Nemzet­közi Szervezete (Atlanta), az Európai Alapítványi Köz­pont (Brüsszel), az Európai Régiók Közgyűlése (Strass- bourg), Károly herceg alapítványa (London). Az elmúlt hat év alatt számtalan program jelezte aktivitásukat, így többek között nemzetközi ifjúsági találkozót szerveztek a debreceni Református Kollégiumban, fiatal szakembere­ket és vállalkozókat utaztattak tanulmányútra Nagy-Bri- tanniába, hagyományőrző táborokat, szakmai fórumokat, nemzetközi tanácskozásokat, könyvbemutatókat rendez­ték, ösztöndíjakkal segítették fiatal művészek‘együttrttu-~ ködését. Működésük költségeit nagyobb részben pályáza­tok útján teremtik elő. Egy színházjegy áráért bárki be­léphet az Európa Házba - vajh európai uniós tagságunk elé se gördülne nagyobb akadály. Rajz a fiatal magyar és angol művészek közreműködésé­vel készült Törékeny kontinens című kétnyelvű kötetből Levelek lemezen Budapest (MTI) - A Kossuth Könyvkiadó három új, az idegen nyelvek használatát segítő CD-ROM lemezt je­lentetett meg. A Külkereskedelmi levelezés hat nyelven című lemez az üzleti élet bármely területén alkalmazható. A felhasz­náló 34 levéltípusból választva a hat nyelv (magyar, an­gol, német, francia, orosz, spanyol) bármelyikén összeál­líthatja levelét a program által felajánlott két-három mondatos „panelszövegekból”. A megszólítások, hivatko­zások és búcsúformulák az adott nyelv nemzeti kultúrájá­nak megfelelően jelenik meg. A szövegeket a Külkereske­delmi Főiskola tanárai állították össze. A bemutatón el­hangzott, hogy hasonló jellegű kiadvány jelenleg nincs a nemzetközi piacon. Az Angol-magyar menedzserszótár az üzleti életben leggyakoribb angol nyelvű üzleti és számítástechnikai ki­fejezések, az Internet használatához nélkülözhetetlen fo­galmak magyar jelentését és helyes angol kiejtését mu­tatja be. Kétezer szócikket és másfél órás hang­anyagot tartalmaz. A Multigrammatika című lemez öt világnyelv (angol, német, francia, spanyol, olasz) belső összefüggéseit és nyelvtani szerkezetét ismerteti. A program segítségével mód nyílik a leggyakoribb nyelvi jelenségek össze­hasonlítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom