Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

II ÉM-hétvége .........................................■......■■■■■■■ November 30., Szombat o r ű, rendkívül szerény, a szerepét mélyen átélő, nagyformátumú színész a lelki szemeim előtt megjelenő Árpádot keltette életre. A film tervezé­sekor első pillanattól kezdve rá gondoltam. □ Miközben a fűmről nem sokat tudtam, a zenei anyagot volt szerencsém már CD-n meghallgatni. Fivére, Koltay Gergely zenéje hangulatgazdag, korhű, kellemes hangzású. Semmiképpen sem az ő bírálatáról van szó, amikor motoszkál egy kér­dés a. fejemben - márcsak az Ön korábbi munkás­ságát is ismerve. A zeneszerző kiválasztásakor szóba jött-e Szörényi Levente személye, hiszen ő az ősi magyar hangzásvilág kutatásán is mun­kálkodott? • Mivel a filmzenét tartalmazó CD és kazetta már kapható és a rádióállomások sűrűn játsszák a film fócímzenéjét és dalait, ezért azt hiszem, sokak véleményével egyezik, ha azt mondom, hogy Koltay Gergely méltó munkatársam volt ebben a heroikus munkában. A népi motívumo­kat magas színvonalon feldolgozó, korszerű, dal­lamos, lírai, nemzetközileg is érthető, funkcioná­lis zenét írt, amely a filmtől független, önálló éle­tet is él majd. Bár korábban a filmzene megírá­sánál Szörényi Levente neve is felvetődött, végül is sok oknál fogva, amelyek között főleg szemlé­leti, de anyagi természetű kérdések is voltak, ez „Van eredetmítoszunk” Dombrovszky Ádám ® A film a millecentenáriumi évforduló tisztele­tére készült. Amikor Nemeskürty Istvánnal öt évvel ezelőtt első filmtervünket elkészítettük, még abban bíztunk, hogy lesz EXPO ’96, és fon­tos lesz a millecentenáriumi évforduló. Sajnos, mindkét reményünk szertefoszlott. Mindeneset­re úgy gondoljuk, hogy történelmi ismereteink bővítéséhez, nemzeti önbecsülésünk visszaszer­zéséhez egy ilyen évforduló méltó megünneplése nagyon sokat adhatott volna. Dacolva a filmünk elkészítését mindvégig hátráltató ellenszéllel, tu­domásul kell venni, hogy a Magyarországon egy­re jobban kibontakozó szellemi zűrzavarban a magyar történelem legragyogóbb pillanatai, ezen belül a honfoglalás, sokak számára zavaró, értel­mezhetetlen esemény, jelentésétől, üzenetétől félnek. □ Mitől félnek ? • Meggyőződéssel vallom, hogy csak egy lelkiek­ben erős, történelmének legszebb pillanataira büszke, abból hitet és erőt merítő, öntudatos néppel lehet igazi hazát teremteni, működő gaz­daságot létrehozni. Egy összezavart tudatú né­pet orránál fogva lehet vezetni. Ha egy népnek van történelmi ismerete, ebből erőt, hitet merít­het, s talán arra is rádöbben: önerejéből is tud változtatni a sorsán. □ István király és Atilla után most Árpád fejede­lem alakja, foglalkoztatta. Bár műfajilag eltérő alkotásokról van szó, összeállhat-e valamiféle tri­lógiává ez a hármas? • Az 1983-ban készített István, a király és az 1991-ben készült Juliánus barát című filmem gondolatiságának folytatása lehet a Honfogla­lás-film, bár trilógiának nem nevezném. Hang­vételét, eszmeiségét tekintve a Kodolányi János csodálatos regényéből készült Juliánus barát áll legközelebb a Honfoglaláshoz. Annál is inkább igaz ez, hiszen míg az István, a király létrejötté­ben, tartalmának vég1* ges kialakításában Ne­meskürty Istvánnal együtt jelentős szerepem volt, addig az Atilláról ez nem mondható el. Ott elsősorban a margitszigeti ősbemutató és az elő­adás alapján készült videofilm rendezőjeként voltam jelen. □ Mítoszaink felidézésére törekedett, vagy törté­nelmi hitelességű fűmet kívánt készíteni? Törté­nész szempontból mi a vezérfonal, s ahhoz követ­kezetesen ragaszkodik-e? ................ • Mindenekelőtt a mítoszok felidézésére, mint­egy összefoglalására törekedtem, mivel nincs két történész, aki a honfoglalással összefüggő kérdésekben egyetértene. A forgatókönyv kiala­kításakor Nemeskürty István úgy döntött, hogy Anonymushoz, Kézai Simonhoz és más középko­ri krónikákhoz nyűi vissza, hiszen a bennük fel­lelhető mítoszok évszázadok óta öröklődnek a magyar közgondolkodásban. Tetszik, nem tet­szik, ezekkel a legendákkal ismerkedünk mint gyerekek, és ezek öröklődnek apáról fiúra nem­zedékeken keresztül. Büszkének kell lennünk arra, hogy van hová visszanyúlnunk, van eredet­mítoszunk. Tudnunk kell, hogy sokak állításával ellentétben nem valamiféle űzött hordaként me­nekültünk ide, hanem sok objektív és szubjektív ok miatt honfoglalásunk egy rendkívül tudatos hazakeresés, végső letelepedés befejező esemény­Már az utolsó simításokat végzik a Honfoglalás című film készítői, s hamarosan a nagyközönség elé kerülhet népünk történelmének egyik legjelentősebb mozzanatát felidéző alkotás. Koltay Gábort, a film rendezőjét azért kerestük meg, hogy műve mai üzenetéről, a film elkészültének körülményeiről, a millecentenáriumi évfordulóról kérdezzük. sora volt. De a Vérszerződés jelentését sem éljük át igazán. Az Etelközben Álmos és Árpád irányí­tásával létrejött egyezség, az egymástól sok száz kilométerre, különböző érdekviszonyokba tagozó­dott törzsek és vezérei között azt példázza, hogy igen is van esélye a karizmatikus vezetők által kezdeményezett nemzeti kiegyezésnek. Eleink félre tudták tenni személyes érdekeiket, és a leg­fontosabb kérdésekben egyezségre tudtak jutni. Mi ez, ha nem egy szép üzenet a mának, ahol nincs nemzeti kiegyezés. □ A filmes szakma - s persze Magyarországon ma mi nem - pénzhiánnyal küszködik. Egy má­sik Honfoglalás-fűm megvalósulásának.. például, éppen ez az egyik akadálya. Monumentális szu­perprodukció lesz-e Koltay Gábor Honfoglalása? Kik segítettek a létrehozásban? • Fél évtizede dolgozunk azon, hogy ez a film el­készülhessen, amelyben sajnos sem előző, sem mostani kormányzati vagy filmszakmai támoga­tás nincs. Azért mondom, hogy sajnos, mert Nyugaton vagy Amerikában egy ilyen filmet a legnagyobb tőkés csoportok karolnának fel, és Spielberg vagy más nagyágyú rendezésében már az egész világon bemutatták volna a hős ameri­kai nép honfoglalásának szívet-lelket melengető, öntudatot erősítő, nagyszerű történetét. Itt Ma­gyarországon szégyenkezve, megaláztatások egész sorát vállalva kellett kanosszát járnunk - politikusok tucatjainál, pénzintézetek nemtörő­döm vezetőinél, a legnagyobb magyar cégek cini­kus, nagyképű, társasági rovatok fotóin szereplő irányítóinál, akik az ezred­forduló felé haladó Magyar- országon terveink ismerteté­sekor megmosolyogtak. Már akihez egyáltalán bebocsá­tást nyertünk. Bizony, feje tetejére állított, összezavart tudatú Magyarország kér bebocsátást abba az Európába, ahová eleink 1100 évvel ezelőtt érkeztek, s amelynek az Ár­pád-ház vezetésével meghatározó tényezői vol­tunk évszázadokon keresztül. Mi vállaltuk ezt a gyötrelmesen megalázó, kijárói feladatot, mert -.mélységesen. hittünk abban, bogy.,fontos, ennek a filmnek az elkészítése. Szerencsére volt néhány olyan szervezet, amely támogatott bennünket. Ilyen például a Postabank Rt. és a Szerencsejá­ték Rt. is, s még kiemelném a Magyar Televíziót, melynek - Horváth Ádám elnöki korszakát kivé­ve - alapvető szerepe volt a film létrejöttében. □ Franco Nero - a képekből ítélve - hiteles „ma­gyaros” Árpádnak tűnik. A főszereplő kiválasztá­sa során kik jöhettek még számításba? Volt-e köz­tük magyar színész is? • Franco Nero karizmatikus, jelentős Árpádot formált meg a filmben. Meggyőződésem, hogy a bemutató után mindenki nekem fog igazat adni a szereplőválasztást illetően, hiszen hosszú ideig ez az Árpád-megszemélyesítés fog a magyar köztu­datba élni. Ezért kiváltképp nagy volt a felelőssé­günk, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a né­zők milyen Árpáddal azonosulnak. Ez a világhí­az együttműködés ezúttal megfeneklett. De a sors kegyes volt hozzám, hiszen a legavatottabb kézbe került a filmzene. □ Kalandfűm, művészfűm, közönségfűm? Lehet ezen terminológiákkal közelíteni a filmjéhez? Mi­lyen publikumnak szánta? Számít-e határainkon túli érdeklődésre, sikerre? • Soha sem törekedtünk amerikai típusú szu­perprodukcióra, ellenben látványos, átélhető, szép mesét szerettünk volna filmre álmodni a kö­zépkori krónikák szellemében. Filmünk kitalált mese, amely Álmos, Árpád és fia Levente köré szervezi a történéseket. Egy izgalmas, átélhető, érdekes filmballadát szerettem volna készíteni Emese álmától és a Vérszerződéstől kezdve a pusztákon, folyókon, hegyeken való átkelésen ke­resztül az al-dunai csatáig és a pusztaszeri meg­érkezésig. Olyan jellegzetesen magyar filmet, amely országhatáron belül és kívül is érthető és átélhető. A filmet 15 millió magyarnak készítet­tem és nagyon bízom abban, bogy egy kis nép végleges hazakeresésének története országhatá­ron kívül, más nyelvet beszélő, rólunk keveset tudó közönség számára is élvezetes lesz. Napi gondok, évtizedes tervek Találkozás Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszterrel Filip Gabriella Ha a művelődési tárcához tartozó te­rületeket sorra vennénk, egyikről sem beszélne elégedetten a miniszter. Vi­szont a minőségi könyvkiadás alakulá­sát mindenképpen kiemelkedőnek tartja, és véleménye szerint a sokat szidott közoktatás területén is jelentős előrelépések történtek. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter­rel Miskolcon beszélgethettünk, hi­szen kedden felkereste a Miskolci Egyetemet, a Miskolci Nemzeti Szín­házat, előadást tartott a Kényszerpá­lya vagy modernizáció cimű lillafüredi közoktatási konferencián. □ Ha a Művelődési, és Közoktatási Miniszté­riumhoz tartozó területeket, értékelnénk, len­ne-e olyan, amelyikről teljes nyugalommal és elégedetten beszélne? • Helytelen lenne, ha bármelyik területről úgy beszélnék, vagy úgy beszélhetnék, hogy nincs probléma. Hiszen ilyen helyzet nem állhat elő. A kultusztárca vezetőjének az is a feladata, hogy megpróbáljon jobb és jobb feltételeket teremteni a tárnához tarto­zó területek számára. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy több esetben is jelentős előrelépés történt. Ilyen értelemben tehát nem telt hiába az elmúlt év. Ilyen terület részben a közoktatás, a törvény megterem­tette a közoktatási rendszer finanszírozá­sának stabilizálását. Ilyen terület a felső- oktatás, melyben bár rengeteg feszültség maradt a dologi kiadások, a felújítások, a bérezés területén, ugyanakkor jó néhány minőségi ponton új források kerültek a rendszerbe. Ezek tipikusan az egyetemhez tartozó feladatokat támogatják: kutatás, programfinanszírozás, speciális alkotói ösz­töndíjak, könyvtárfejlesztés. A kultúra összetett terület, onnan bármit is kiemelni rendkívül nehéz. De talán a legsikeresebb­nek tekinthető most a könyvkiadás támo­gatása, ahol részben a közoktatási és a fel­sőoktatási törvény révén sikerült olyan pót­lólagos keresletet támasztani, amely a ha­zai minőségi könyvkiadást kiemelkedő mó­don támogatja. Hiszen ha egy normatíva révén körülbelül 2 milliárd forint kereslet jelentkezik az iskolai könyvtárakban köny­vek iránt, akkor ez nagyon erős támogatás a magyar minőségi, könyvkiadás számára. Ha a pedagógusok összességében körülbe­lül nettó 1 milliárd forintot kapnak arra, hogy könyvet vásárolhassanak, akkor ez megint erősen támogatja a könyvkiadást, és így lehetne még rolni a példákat. A szírLházfinanszírozá^ n bevezetett rend­szere hatékonynak bizonyult, és a jövő évre is megvannak hozzá a források. De mond­juk, nem sikerült létrehoznunk ezt a rend­szert az önkormányzati zenekarok eseté­ben. És persze így minden területet végig lehetne venni, hogy hol sikerült kisebb-na- gyobb lépéssel előremenni. □ A legtöbb vészjelzés az iskolák felől hal­latszik. Anyagi ellehetetlenülés, krétagon­dok, leépítések, elbocsátások... • Hál’ Istennek, a leépítések mértéke jóval kisebb volt annál, mint amennyit a szak- szervezetek vagy az ellenzéki pártok jósol­tak. A több tízezer helyett mindössze 2500 főt érintett. Egy részük korkedvezménnyel nyugdíjba ment, más részük egyéb módon került ki a közoktatásból. A minisztérium feladatának tekinti azt is, hogy az oktatási rendszert a pedagógusok számára is nyitot­tá, átjárhatóvá tegye. A demográfiai válto­zásokkal együtt a pedagógusoknak is el kell mozdulniuk, nem maradhat mindenki ott, ahol annak idején belépett a közokta­tás rendszerébe. De a pedagógusok helyze­te mellett az is okoz feszültségeket, hogy egyszerre kell távlatos kérdésekben gondol­kodnunk, és napi problémákat megolda­nunk. A krétagondok mellett azzal is szem­be kell néznünk: ha nem vezetjük be az is­kolákba az Internetet, ha a gyerekeket nem tanítjuk meg a számítástechnika al­kalmazásának fortélyaira, akkor nem biz­tos, hogy megtalálják majd a helyüket a munkaerőpiacon. Egyszerre kell évtizedek­ben, években, hónapokban és napokban gondolkodni ahhoz, hogy egy iskolát mű­ködtetni lehessen. □ A közoktatási normatívák, tervezett válto­zásai között szerepelt a két tannyelvű támo­gatás jelentős csökkentése. Ezzel veszélybe kerülhet ez a rendkívül népszerű és haté­kony képzési lehetőség. • Valóban az eddig érvényben lévő norma­tívát levittük volna 5 ezer forintra, de tá­mogattunk egy módosító indítványt, ami felviszi 10 ezerre ezt a kiegészítő normatí­vát. így tehát ez az összeg várhatóan 10 ezer forint lesz. □ Korábban sok szó esett arról, hogy módo­sítani kellene a pedagógusok bérezését, hi­szen a jelenlegi bértábla nem. alkalmas ar­ra, hogy elismerje a minőségi munkál. • Ez még jelentős harc lesz. Két, bértábla­tervezet él egymás mellett. Az egyik a KI­ÉT (Költségvetési Intézmények Érdek­egyeztető Tanácsa) előzetes megállapodá­sának megfelelő. Ez - véleményem szerint - a minőségi bérezést nehezebben lehetővé tevő, a hagyományosabb felfogást képvise­lő, a forrásokat egyenletesebben terítő vál­tozat. A másik tervezet Horn Gábor or­szággyűlési képviselő nevéhez fűződik, amely egy speciális pedagógus bértáblát, ezen belül egy erős minőségi differenciálást fogalmaz meg. En ezt hatékonyabbnak, és a reformfolyamatokkal inkább összehang- ban lévőnek érzem. De erről végleges dön­tés még nincs. A parlamentben várhatóan két hét múlva kerül sorra a kérdés. □ Látogatása során felkereste a Miskolci Egyetemet. Az első téma itt is a. pénz volt. • A Miskolci Egyetem adósságainak egy részét átvállalta a művelődési tárca. Ez a törlesztés a tervezett menetrend szerint fo­lyik. El kell mondanom, hogy az egyetem vezetőiben rendkívül kooperatív munkatár­sakat ismertem meg, így - azt hiszem - nem lehet akadálya sem az anyagi kérdé­sek, sem a tervezett tartalmi változások megoldásának. □ Ha a Miskolci Egyetemről esik szó, utána mindjárt a Miskolci Bölcsész Egyesületben folyó képzés elismerésének lehetősége követ­kezik. • Ez az egyesület nincs akkreditálva, te­hát felsőfokú oktatási intézménynek nem tekinthető, diplomát sem ad ki. Viszonya a Miskolci Egyetemhez és annak Bölcsé­szettudományi Intézetéhez meglehetősen konfliktusos, ez bizonyos szempontból ért­hető is. Én mindenképpen amellett va­gyok, hogy csak olyan esetben kerüljön sor felsőoktatási expanzióra, amikor en­nek mind anyagi, mind szellemi feltételei adottak. Az egy elég problémás helyzet, hogy egy egyesület nehezen meghatároz­ható státusú bizonyítványt ad ki a hallga­tóknak. De én az egyetemek autonómiáját tiszteletben tartva semmilyen utasítást nem adhatok ilyen vagy olyan típusú megoldásra. mvWmIfifÍj m Wfms 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom