Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-12 / 264. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. November 12., Kedd MISKOLC Az ÉM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M unkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal kapcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 12®-----TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon É SZAK.-MAGYARORSZAG -BAN Miskolc, Városház tér 5. Tel./Fax: 354-094 Megjelenik minden héten csütörtökön. .75? .£ ' _ *-\ Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely ! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... A jó lapokat nem adják ingyen.. Keresse az újságárusoknál V és a boltokban! J Kártyaelfogadó helyek a miskolci régióban BÜKKARANYOS Hangyabolt, Dózsa Gy. u. 13. 500 Ft felett 2% BÜKKSZENTKERESZT Lipták Ferenc, Rákóczi u. 31. T: 46/390-353. Redőny, reluxa, szúnyogháló, szalagfüggöny, napellenző árából 20% Iványi kereskedés, Zrínyi u. 7. Élelmiszerek, vegyiáruk, zöldség, hentesáruk, vágott baromfi, üdítők árából 5% EMOD Ádámcsó Vas és Műszaki Áruház, Kossuth u. 11/7. T: 06-60-351-680. Az üzlet kiírása szerint változóan 2-5% Modul Kft., Geleji u. 52. T: 46/476-564. Burkolókra, speciális nyílászárókra, különböző építőanyagokra változóan 2-8% Virágbolt, Arany ). u. 11. 1500 Ft felett 2% MINI-Market, Kossuth u. 101. T.: 46/476-696. FELSŐZSOLCA Dani István, esküvői szolgáltatások. Kodály u. 15. T.: 46/383-910. Lakodalmi szolgáltatásokból 10°/« Fazekas József vállalkozó, Sajóhús mintabolt. Állomás u. 11. T: 46/383-922. A teljes árukészletre 2% „Hegemon" Kandalló Stúdió, Tóth Zoltán vállalkozó. Bartók Béla 69. T: 46/383-221. A munkadíjból 5% HARSÁNY Vasas Gézáné, Háztartási és vegyesiparcikk bolt. Kossuth u. 8. 1000 Ft felett 2% MÁLYI TUS KFT. ABC, Botond u.1. T.: 46/319-950. 1 500 Ft felett 3% SAJÓKERESZTÚR Kuncsaft Kft., Építkezők Boltja, Sajókeresztúr (BÉM). A teljes termékválasztékra 2% Sajó Diszkont Áruház, Sajókeresztúr (BÉM) Mindenre 2% SZIRMABESENYŐ Tóth Lajos vállakozó, bontott autóalkatrészek árából 5% Brezsnyák Zoltán vállalkozó, Arany lános u. 76. T: 46/ 317- 273. Konvektorok és gáztűzhelyek javítása 5%; vízmelegítők és cirkókazánok javítása és karbantartása 10% Hudiczius Ferenc vállakozó, gyertyaöntő. Alkotmány u. 8. T: 46/317-916. Gyertyaöntésnél 1000 Ft felett 5% „Klára" Divat és rövidáru kereskedés, Széchenyi u. 2/c (butiksor), cipővásárlásnál 1 500 Ft felett 5 %, 3000 Ft felett 10% 1996. November 12., Kedd Itt-Hon Ms 3 „Végletek laknak bennem” Nagy Dezső Miskolc (ÉM) - A Magyar Nemzet riportpályázatának nyertese egy miskolci gimnazista lett. Parázs Johanna, bár még alig múlt 17, mégis több pályázaton nyert már. Sokoldalúságát mi sem mutatja jobban, mint hogy vonzódik az újságíráshoz, éppen úgy, mint a színjátszáshoz, képzőművészethez, pantomimhez, zenéhez. □ A Magyar Nemzetben megjelent írása egy önnel egyidős cigány lányról szól, egy kemény, szókimondó, koraérett nőről, aki gyermeke halála miatt teljesen magába fordult. Miért ezt a témát választottal • Vonzódom azokhoz, akik elesettek és azokhoz is, akikre az átlagos emberek felnéznek. Mindenkit meg akarok ismerni, érdekel az emberek különbözősége. A riportom főszereplőjéről már nagyon sokat írtam prózában, és amikor megláttam a pályázatot, gondolkodtam: talán a riport műfajában adhatnám vissza legjobban azt a megrendülést, amit Mari váltott ki belőlem. □ Ez volt az első riportkísérlete? • Igen. Más műfajban már próbálkoztam a nyilvánosság előtt is: tavaly az Istvánffy Gyula honismereti gyűjtőpályázaton nyertem kiemelt első díjat „A Millennium megünneplése a korabeli sajtó tükrében” című munkámmal, és egy drogellenes pályázaton 8. helyezést értem el néhány novellámmal. Egy emblématervemért pedig egy egyhetes belföldi üdülésen vehettünk részt a családommal ezen a nyáron. □ Az édesanyja, Csorba Piroska költő, az édesapja pedig Parázs István újságíró. A „szakmabeli” családi háttér megkönnyíti, vagy megnehezíti az újságíró szárnypróbálgatásait? • Ami a nyertes riportomat illeti: a szüleim természetesen elolvasták. A véleményükre adok, hiszen mindketten értenek az íráshoz. Az előnyt jelent, hogy tudnak segíteni. Ugyanakkor talán hátrány az, hogy az „árnyékukból” kell indulnom, s az ismertségük és igényességük miatt is többet várnak el tőlem mások, s én is magamtól. Sokáig ezért kerestem magamnak más önkifejezési területet: a rajzot, a színjátszást. Mindez kemény munka, ahogyan az írás is: napokon keresztül írtam ezt a riportot, többször átolvastam, belejavítottam. □ Akkor már kialakult az elképzelése az újságírásról, az újságíróról. • Szerintem az a jó újságíró, aki nem önmagát helyezi előtérbe az írásában, hanem a másik embert, akiről ír. Ha odafigyel rá, ha megértéssel és alázattal van az írás iránt... ha mély és alapos, s nem felületes... ha pontos és őszinte... ha megtalálja a megfelelő mondatokat és címet. □ Most negyedikes a miskolci Zrínyi Ilona GimParázs Johanna náziumban és eljött a pályaválasztás ideje. Marad az újságírásnál? • Az újságíráshoz sok tapasztalat kell, sok „élet”. Nem hiszen, hogy csak iskolában megtanulható. Érettségi után megpróbálom a Színművészeti Főiskolát s a rajzot is valamilyen módon. Ha nem sikerül, egy évre külföldre szeretnék menni nyelvet tanulni és világot látni. Szívesen töltenék egy kis időt Olaszországban. Én is olyan olasz temperamentumú vagyok, szenvedélyes. Az örömöm, a bánatom egyaránt viharos: lelkesedni és elkeseredni; magasba emelkedni és mélységbe zuhanni; kiragyogni és elkomorodni - végletek laknak bennem. De én így vagyok harmóniában magammal. □ Mi az igazi szenvedélye egy ilyen szenvedélyes embernek? • Nehezen tudnám rangsorolni a szenvedélyeimet: irodalom, rajz, éneklés, színjátszás, írás - egyszerre vonzanak. QAz iskolában elfogadják a tanárok és a diáktársak ezt a sokoldalúságot? Mit szólnak a sikereihez? • Szeretem az iskolámat, mert nagyon jó a hangulata, otthonos. A megértés és az elfogadás légköre vesz körül, s ez kell ahhoz, hogy az ember önmaga legjavát adja. Ha mást érzékelek, csigaházba húzódom. De ezzel így van minden fiatal. Az osztályom, az osztálytársaim velem örülnek; úgy érzem. Nagyon sok tehetséges osztálytársam van, és én is büszke vagyok rájuk. Az őszinteségükre pedig igényt tartok. A kritikájuk arra késztet, hogy elgondolkodjam. Hiszen most már én változtathatom magam, ha ez nem is könnyű. Szeretném is gyakran megnézni magamat a mások tükrében... Ez^ belső igény. □ így van ez a színészettel is? Ennyire belülről jön a színjátszás? • Négy éve, egy iskolai szereplésen rájöttem, hogy vonz a semmihez sem hasonlítható érzés: más ember bőrébe bújni. Akkor egy osztályprogramban pantomimez- tem. Különös volt szavak nélkül, csak a testemmel eljátszani valamit: ez a mozdulatok beszéde. November 25-én egész estét betöltő műsort ad a Zrínyi Gimnázium régi és mai diákjaival. Az öcsémmel és barátjával egy pantomimet adunk elő (a koreográfia a sajátom), s életemben először édesanyám írásaiból - A kesztyű című stílusgyakorlatokból - is előadok néhányat. □ Színészkedik, mégis rajztagozatba jár... • Nem állnak messze egymástól: mindkettő művészet. Sajnos a reál tárgyak nem állnak közel hozzám. A számítógépeket sem ismerem, de a nyáron ezt szeretném bepótolni. Nem akarok „féllábon állni”. S ha komolyan írni fogok, kézzel már nem győzöm... □ Hogyan látja a saját jövőjét ? • Vannak álmaim róla. S amikor ébren vagyok megpróbálok tenni érte. S persze van sorsom is, amelyet egy kicsit azért alakíthatok. Szeretném megtalálni a helyemet a világban, a helyet, amelyen jól érzem magam, s ahol másoknak í.5' szüksége van rám. Ilyen egyszerű az egész. Fotó: Végh Csaba _Heti Jegyzet Miskolci Bermuda Brackcí István A Karib-tenger egy bizonyos térségét máig is titkok övezik. A nevezetes Bermuda háromszögben furcsa dolgok történtek: hajók, repülőgépek tűntek el, furcsa tüneményeket észleltek. Bőven szól erről a szakirodalom, pro és kontra... Ám azt még nem térképezték föl, hogy hány Bermuda van a világon. Homéroszt féltucat város vallotta szülöttének, s Bermuda is sok van. Mint megszállott lokálpatrióta, évek óta gyűjtöm a miskolci „bermudá- sodásokat". Az egyik friss példa, hogy eltűnt, vagy majdnem eltűnt a hajdan szebb napokat látott diósgyőri gépgyártás. A neandervölgyi privatizációs idők euforisztikus kótyavetyélésében a cég (forintban kifejezett értéke) kilenctizedé (ölszívódott. Semmivé lett. A föld nyelte el. Pedig itt kiváló emberek dolgoztak, számítógépes esztergát kezeltek. Innen került ki a vonatkerék, s a hadviselők között gyakran egymás ellen bevetett ágyú is. Lőttek a gyárnak. A botrány most pattant ki. Bosszankodhatnék is, ha nem tudnám, hogy a szomszédvárban, a hajdan Lenin nevét viselő, 226 éves kohászatban végleg kihűlt a nagykohó. Az ötvenes évek szimbóluma, a legnagyobb hazai vasolvasztó kemence. Az már csak fekete szalag a temetési koszorún, hogy néhány száz ember eltűnt a Fazola Henrik alapította gyárból, munkátlanná vált, átesett a szociális hálón, a kilátástalanság semmi- séges mindenségébe hullt. Vigasztalhatnám magam azzal, hogy a Széchegyi út díszburkolatot kapott, hogy az anyagi gondokkal küszködő Miskolci Egyetem igazi universitássá vált, hogy a hajdani „fehér ház" összes termeit a magánvállalkozók szállták meg. Bolt hátán bolt, vevőcsalogató diszkont áruházak nyílnak, s ha a tucatnyi autókereskedésben márkás kocsit veszek, akkor megdobnak egy zsebtelefonnal, vagy egy ötezer kilométeres benzin jeggyel. Van kínai étterem, masszázs-szalon, Pizza-boy, kutyakozmetika... Am engem a hiányok, az elszalasztott lehetőségek jobban érdekelnek, izgatnak és bosszantanak, mint a talmi sikerek. Az Avas már nem termi, csak őrzi a bort. A város urai a parkolói díj beszedői lettek. Ha valaki sétálni indul - persze nem este, mert akkor veszélyes - akkor kátyúba, kutyaszarba, vagy egy kéregető lábára lép. Az élelmiszerboltban gyanús tekintettel méregetik az aprópénzt számolgató nyugdíjasokat, s ferde szemmel néznek a Zsarnai piacon arra, aki olcsó jé- geralsót, vagy búvárszivattyút vesz... A legnagyobb baj az, hogy ebben a fene nagy miskolci Bermuda háromszögben eltűnt a fazont adó polgárosodó réteg. Újgazdagok viszik a prímet, azok, akik lenyúlták a váltás, a változás, a válság hasznát; s akik a pecsenyéjüket nem a hűlő, lassan kioltódó, sanosztalgiáspa- rázsú füzeknél sütik meg.
