Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-12 / 264. szám

2 Ms Itt-Hon 1996. November 12., Kedd _Nekünk Írták Magányos szobor .,Egy szobor áthelyezésének szükséges­ségére szeretném felhívni az illetéke­sek figyelmét azzal, hogy felelevenítem _ a szobor múltját, illetve azt a ma már csak szóban megjeleníthető miliőt, amely egykoron körbevette. A Diósgyőr-Vasgyár kulturális központ­ja volt évtizedeken át az 1896-ban épült Munkásétterem. A kezdetek kezdetén más célt szolgált: a gyár dolgozói itt fo­gyasztották el az otthonról magukkal hozott ebédjüket. Később orosz konyha­ként működött, majd az iskolás gyer­mekeket étkeztették itt. A világháború után, a gazdasági fej­lődéssel egyidejűleg megnövekedett a kultúra iránti igény is. Ebben az idő­ben alakult át a munkásétterem film­színházzá, amely 1100 ülőhelyével a megye legnagyobb mozijának számí­tott, s ahol az akkoriban még újdon­ságnak számító szélesvásznú vetítés hamar otthonra lelt. A vetítések mel­lett ünnepségeket, zenekari hangver­senyeket, szüreti bálokat tartottak itt, színpadán amatőr színjátszók szóra­koztatták a közönséget. A miskolci Déryné-szintársulat - saját színházi épületének felújítása idején - egy da­rabig szintén ebben az épületben tar­totta előadásait. Az intézmény kultúr- centrum m ivottját természetesen kör­nyezete is hirdette. Így került példá­ul az épület keleti oldalán lévő park­ba a múlt század nagy színészének, Egressy Gábornak a szobi'a. Aztán, a televízió térhódításával meg­csappant a filmszínház látogatottsá­ga, de az épület felett is eljárt az idő. A gyár vezetői életveszélyesnek minő­sítették a nagy befogadó termet, ami ezért lebontásra ítéltetett. Az épület el­tűnt, de a szobor (ott) maradt. Azóta- is ott árválkodik és némán sugallja: a színjátszás közelébe kívánkozik. Úgy vélem, méltó hely lenne számó - ■ , Vá­rosház téri szép, díszes pa.- >. mely­hez közel a Miskolci Nemzeti Színház és az avási temető azon kriptája, amelyben színésztársa, Latabár End­re nyugszik. Remélem, a szobor áthelyezéséhez hoz­zájárulnak az illetékesek és támogat­ják a felvetés mielőbbi megvalósítását. És bízom abban is, hogy a dolog kivi­telezésében megfelelő patrónusokra ta­lálunk.” Balogh Sándor Miskolci Városszépítő Egyesület elnökségi tagja Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-866 Zeneovisok a zeneiskolában Negyedszázada folyik zeneoktatás Ernődön. A kezdeti években a zongora, a szolfézs és he­gedű közül választhattak a zene iránt érdek­lődő helyi diákok. Majd a folyamatosán nö­vekedő gyermeklétszámnak köszönhetően a hangszertanulási lehetőségek köre fa- és réz­fúvósokkal, valamint ütőhangszerekkel is ki­bővült. A 23 évig a v asgyári zeneiskola kihelyezett ta­gozataként működő intézmény második éve önálló igazgatású. Sőt, az idei tanévtől nyék- ládházi tagozatot is működtet. A zeneiskola 141 entődi és 56 nyéki tanulóján kívül helyi óvo­dások alapképzésére is vállalkozik, immáron második éve. A közeli óvoda apróságai (képün­kön) hetente kétszer félórában ismerkednek a ritmusok, a hangok és dallamok világával az is­kola épületében, míg a távolabbi óvoda gyer­mekeihez szaktanár jár ki ugyancsak heti két alkalommal. Fotó: fármy Loretta Első aranylakodalom Mályiban Mályi (ÉM) - Ötven év után ismételten ki­mondta a boldogító igent Körösi Ferenc és Tóth Ilona, akik Mályi első, hivatalosan is újra összeadott idős házaspárja. A 71 éves Tóth Ilonának és a 77 éves Körösi Ferencnek is meglepetés volt az az anyakönyv­vezető elé invitáló meghívás, amelyet gyerme­keik az utolsó pillanatig titokban tartottak a szüleik előtt. így aztán, mielőtt az ünnepélye­sen megterített íakodalmi asztalnál helyett fog­laltak volna, családtag­jaik és hozzátartozóik kíséretében felkeresték a község házasságkötő termét, ahol fél évszá­zaddal ezelőtt tett foga­dalmukat újra megerő­sítették. Az esküvői szertar­tás alatt bizony több­ször könny szökött a nagy szeretetben egy­más mellett megőszült házastársak szemébe. Mind az anyakönyvve­zető, mind pedig Zelei Zoltán polgármester kö­szöntő szavai, nemkülönben az általános isko­lások szívbemarkoló szavalatai, és a ceremónia végén 2 gyermekük, 5 unokájuk es 4 déduno­kájuk szeretettel, jókívánságokkal átnyújtott vi­rágcsokrai emlékezetes és feledhetetlen perce­ket szereztek mindkettőjüknek. A jubiláló pár ezután a Tó Szállóban tartot­ta meg estébe nyúló aranylakodalmát kiterjedt rokoni körben. A táncparketten az ..ifjú’" férj bi­zony többször is megforgatta asszonyát. Majd első örömteli találkozásuk emlékére sok-sok év után újra elénekelte hitvesének a „Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg” kezdetű nótát. Ők is csacsik lettek Mint minden évben, az idén is csacsivá avattak 115 elsős diákot Miskolcon a Petőfi Sándor Középiskolai Kollé­giumban. A hagyományok­hoz híven a csacsiavatón volt móka, kacagás, vetélke­dő, és mindenféle vidám program, ami az igazi csa- csiság megszerzéséhez nél­külözhetetlenül szükséges. Fotó: Végh Csaba 1996. November 12., Kedd . Itt-Hon - ■ - ■■ Ms 7 Három évtized a háló előtt (2.) Továbbjutás a KEK-ben. 1977 szeptemberében a DVTK 5-0-ra győzött a török Besiktas együttese ellen. Áll­nak (balról jobbra): Magyar, Tomesz, Salamon, Kerekes, Váradi, Veréb, Kutasi. Guggolnak (balról jobbra): Grolmusz, Teodoru, Fükő, Fekete, Oláh, Tatár. Síké Gábor Miskolc (ÉM) - Miskolcon, sőt megyeszerte nagy megbecsü­lésnek örvend, de neve nem is­meretlen az ország más tájé­kán sem. Evekig őrizte bizto­san a DVTK kapuját, és több­ször szerepelt az olimpiai és a B válogatottban. S akiről szó van, nem más, mint Veréb György, a legendás hálóőr, ki­nek pályafutását rengeteg nagyszerű siker és eredmény teszi emlékezetessé. wmmMmmmmmmmmmwmmmmm A kiváló kapus - amint azt az el­ső rész visszaemlékezéséből meg­tudhattuk - szülőhelyén, Mórán kezdte el a védést, majd az MVSC- nél lett igazolt labdarúgó. Nem so­káig maradt azonban a zöld-fehé­reknél, hiszen 1968-ban érkezett a Diósgyőr hívó szava, s Veréb György átkerült a vasgyáriakhoz. O Diósgyőrben rengeteg és nagyon szép sikert ért el, s ezalatt a hosszú és tartalmas pályafutás alatt több edzővel is dolgozott. Kikre emlék­szik vissza a legszívesebben? • Egy kicsit vissza kell kanyarod­nunk a Vasútnál eltöltött időszak­hoz, ugyanis számomra azóta is a legkedvesebb mester Tóth Józsi bácsi. 0 fedezett fel, ő látta meg bennem a tehetséget, s ő adta meg számomra a nélkülözhetet­len alapokat. Szívesen emlékszem még vissza az MVSC-ből Nagy Györgyre, a DVTK-ból pedig Pre- iner Kálmánra és Szabó Gézára. Gézával értük él legnagyobb si­kereinket: a bajnoki bronzérmet és a két kupagyőzelmet. Sokat köszönhetek Lakat Karcsi bácsi­nak is, hiszen nála lettem olim­piai válogatott. O Ellenben Prágában a csehszlo­vákok elleni sorsdöntő mérkőzésen a mester mégis a pécsi Kalzirtz Bé­la mellett döntött... • Igen, ez egy fájó emlék. Előtte Diósgyőrött nagyon jól ment a vé­dés, 3-0-ra legyőztük a csehszlová­kokat, s Prágában mindenki biz­tosra vette, hogy én kezdek. Kima­radtam. Pedig akkori formám alapján úgy éi'zem, segíthettem volna. Végül kikaptunk 3-2-re, a csehszlovákok utaztak Moszkvába, ahol meg is nyerték az olimpiát... Harag azonban egyáltalán nem maradt bennem, az egy edzői dön­tés volt, amelyet tudomásul kellett venni. Karcsi bácsinak ezzel együtt nagyon sokat köszönhetek. Ő a szó szoros értelmében tanára volt a labdarúgásnak. Előfordult, hogy egyenként visszakérdezte tólünk a taktikát, nála mindig nagyon kel­lett figyelni. Egyébként nagyszerű ötletei voltak, lelkileg is remekül készítette fel a csapatot, egyszóval kiváló edző volt. □ Számtalan nagy csatát megví­vott diósgyőri színekben. Melyek voltak a legemlékezetesebbek. • A legszebb emlékeim a diósgyő­ri olimpiai találkozókhoz és a nem­zetközi kupamérkőzésekhez fűződ­nek. Diósgyőrött a válogatott kapu­saként egyszer sem rezdült meg a hálóm! Fantasztikus élmény volt a törökországi, Besiktas elleni KEK- meccs, ahol olyan szurkolást éltem át, amelyet sehol másutt nem ta­pasztaltam. Persze szép emlék a visszavágó is, hiszen 5-0-ra nyer­tünk. A következő körben csak drá­mai, nagy küzdelemben tudott le­gyűrni minket a félelmetes hírű Hajdúk, s a spliti tizenegyespárbaj azért is emlékezetes, mert az első három büntetőből kettőt megfog­tam. Sajnos mégis kiestünk. QKét év múlva, 1979-ben aztán kö­vetkezett a legendás nagy menete­lés az UEFA Kupában, amikor is a DVTK az első négy meccséből mindet megnyerte. • Sajátos emlék, hogy Bécsben az l-0-äs győzelmünk után a hazai nézők elkeseredettségükben meg­dobálták a diósgyőri szurkolóbuszt. Válaszként itthon is megvertük a Rapidot, s a 3-2-es siker után mi jutottunk tovább. Ekkor kaptuk el­lenfélként a Dundee United-ot. Jel­lemző, hogy Skóciában azt sem tudták, hol van Miskolc, mégis mi nyertünk Fekete Laci utolsó perc­ben lőtt góljával. Hazafelé a repü­lőn aztán olyan felejthetetlen ün­neplést csaptunk, hogy talán ilyet a légiek sem észleltek soha! Jöttek velünk szurkolók is - miskolciak és pestiek egyaránt és együtt énekeltük végig az utat. A visszav­ágón egyébként újra nyertünk 3- 1-re, de utána a Kaiserslautern megállított minket. □ Melyik mérkőzésekre gondol vissza leggyakrabban a honi csa­tározásokból? • Nagyszerű emlék az Újpesti Dó­zsa elleni 1-1-es mérkőzés 1981- ben, mely után 10-es- osztályzatot kaptam. Temesvári Miklós, a lilák mestere mondta, hogy minden tíz évben lehet látni ilyen kapustelje­sítményt. Csodálatos visszagondolni az 1980- as veszprémi MNK-döntőre, ahol rengeteg diósgyőri szurkoló előtt 3-1-re legyőztük a Vasast. Vissza­felé a budapestiek sofőré mindená­ron szeretett volna megelőzni min­ket, de ebben is mi nyertünk. Pes­ten aztán végig dudálva mentünk keresztül. □ Ennyi felejthetetlen emlék és si­keres esztendő után, Ön napjaink­ban sem tétlenkedik, hiszen heten­te két alkalommal kapusiskolát tart a népkerti sporttelepen a borsodi fi­atalok számúra. Mit próbál elsősor­ban átültetni az ifjú kapusokba? • Próbálom tudatosítani bennük, hogy a kapusposzt nagy kincs. Ha van tehetség és elszántság, nagyon sokat el lehet vele érni, mivel egy jó kapus nagyon fontos minden csapatnál. Ellenben nagyot is le­het bukni, hiszen elég egyetlen hi­ba, s máris kész a baj. □ Önnek mi mindent adott a védés? • Nyugodt megélhetést, elismerést és népszerűséget. Elsősorban azon­ban sok-sok csodálatos emléket, sok-sok örökké emlékezetes pilla­natot, amelyeket mind a mai na­pig tudok hasznosítani. Én nagyon sokat köszönhetek a védésnek. ❖ S itt végére is érnénk a történet­nek, csakhogy a „Veréb Gyöngy- dosszié” újabb emlékezetes fejeze­tekkel gazdagodott. A DFC ugyan­is kapusai sérülése után felkérte a nagyszerű sportembert, hogy segít­sen. A válasz: igen volt. így már Kecskeméten is Veréb György ült a kispadon, majd az Eger elleni ha- | zai találkozó 88. percében pályá­ra lépett. A 47 (!) esztendős háló­őrt leírhatatlan tapsvihar fogadta, a közönség hosszú percekig ünne­pelte. A mérkőzés után már régen kiürült a stadion, amikor váltot­tunk néhány szót az örökifjú ka­pussal. A csapat szokásos leveze­tő köreit rótta a gyepen, s amikor észrevették, hogyjí pálya mellett beszélgetünk, ütemesen rákezdtek: „Szép volt Gyuri!” S ez nemcsak az Eger elleni két percnek, hanem az egész sikeres pályafutásnak szólt. (Vége.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom