Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-29 / 252. szám
6 B Itt-Hon 1996. Október 29., Kedd Hétv égi Ügyeletek ORVOSOK Edelény: (szombat reggel héttől hétfőn reggel hét óráig) 24 órás ügyelet a Deák F. u. 6. sz. alatt. Telefon: 48/341-309. Kazincbarcika: felnőttügyelet a Városi Kórházban, a Május 1. u. 56. (péntek 17-től hétfőn reggel hét óráig), gyermekügyelet a Május 1. u. 13. szám alatt (szombat-vasárnap 8 és 12 óra között), telefon: 48/311- 411/322-es mellék. Fogászati ügyelet: a Városi Kórház épületében a Május 1. u. 56. sz. alatt (szombaton 8 és két óra között). Telefon: 48/311-411. Mezőcsáton: a Hősök tere 33. sz. alatt tartanak ügyeletet szombaton reggel hét órától hétfőn reggel hét óráig. Telefon: 49/352-444. Mezőkövesden: a Mátyás király út 75. sz. alatti Kórház-Rendelőintézetben tartanak gyermek- és felnőttorvosi ügyeletet szombaton és vasárnap. Hívhatók a 49/414-411-es telefonon. Fogászati ügyelet csak szombaton van nyolctól két óráig a József Attila út 3. sz. alatti rendelőben. Telefon: 49412-734. Ózdon pénteken este fél héttől hétfőn reggel fél hétig van orvosi ügyelet a Nemzetőr u. 1/C. épületben. A felnőttorvosi ügyeletet a 48/471-411, a gyermekorvosit a 48/472-300- as telefonszámon hívhatják. Putnok: felnőtt- és gyermekorvosi ügyelet a Kossuth u. 27. sz. alatt pénteken hét órától hétfőn reggel, hét óráig van. A 48/430- 205-ös telefonszámon hívhatók. Sajószentpéter: felnőtt- és gyermekorvosi ügyelet a Kossuth u. 200. sz. alatt, a 48/345-108-as telefonon. Tiszaújváros: gyermek- és felnőttorvosi ügyelet a Bethlen Gábor u. 23. sz. alatt pénteken este öt órától hétfőn reggel nyolcig. Telefon: 49/341-900. GYÓGYSZERTÁRAK Edelény: István király útja 64-66. Telefon: 48/341-285. Kazincbarcika: ügyeletes az Egressy B. u. 3. sz alatti gyógyszertár, a 48/311-614-es telefonszámon hívhatók. Mezőcsát: a Hősök tere 32. sz. alatt. Telefonszámuk: 49/352-324. Mezőkövesd: a Szent László tér 2. sz. alatti gyógyszertár tart ügyeletet. Telefonszámuk: 49/311-254.- Ózd: a Vasvár u. 54-60. sz. alatti gyógyszertár az ügyeletes, hívható a 48/472-580- as számon. Putnok: Andrássy u. 4. Telefon: 48/430-281. Sajószentpéter: Kossuth u. 218. Telefon: 48/345-101. Tiszaújváros: az orvosi rendelővel egy épületben, a Bethlen G. u. 23 sz. alatt. Telefonszámuk: 49/341-900. ÜGYELETES ÁLLATORVOSOK Kazincbarcikai kerület: Tóth Attila Perkupa, Bajcsy Zs. út 13. 48- 462-013 Erdős András Edelény, Lévay út 1. 48-341-229 Elek Vilmos Ózd, Újváros tér 4. 48- 471-220 Kristóf László Putnok, Erdélyi út 8. 48-430-165 Miskolci kerület: Lupkovics Zoltán Miskolc, Bertalan út 25. 46- 372-148 Istók László Ernőd, Kazinczy út 4. 46-476-212 Gyulai László Felsőzsolca, Balassi út 13. 46-383-168 Zemlényi István Szerencs, Mikszáth út 4. 47- 362-339 Mezőkövesdi kerület: Csillag Gyula Borsodivánka, Rákóczi út 10/a. 49-339-104 Czajner Gábor Bükkábrány, Béke út 28. 49- 335-088 Pósán György Tiszakeszi, Községháza út 44. 49- 362-845 Várallyay Zita Szép nyarakat töltöttem nagy- szüleimnél, vidéken. Sok kedves emlék fűz Vattához, az ódon parasztházhoz, a porta minden zugához és dolgos nagyszüleimhez. Nagyra becsültem szorgalmukat, előrelátásukat, bölcsességüket. Mindig tudták mit miért tesznek, nem voltak időzavarban, jó előre készültek egy-egy nagyobb munkához, betakarításhoz. így volt az őszi munkák kezdetét jelző kukoricatöréssel is. Nagyapám, már a nyár derekán előkereste a padláson gondosan elrakott zsákokat, hogy a törés napján legyen miben hazaszállítani a letört kukoricacsöveket. Nagymamám dolga volt átválogatni a - még Dédmama által szőtt - régi zsákokat, kijavítani az egerek garázdasága és az elmúlt esztendő nyomait. Drága nagymamám dolgos, finom keze és fájós háta nem bírta a zsákfoltozást, így gondján egy idős parasztasszony segített, aki egy tál ételért zsákot foltozott. O volt Piroska néni, a legidősebb és legszegényebb asszonyok egyike a faluban. Mindenki Piros nanája. Nana nem haragudott a megszólításért, belőle hiányzott a városi nők hiúsága, becsvágya, kaeérsá- ga. Nem is tudta ezek a portékák mire valók. Szerény, fekete ruhája alatt sok-sok alsószoknyát viselt, a női alsóneműt nem ismervén, így védekezett a hideg ellen. Ez teltebbé tette ^alacsony, törékeny alakját. Ősz, gyérülő haját fonva, fejtetőre tűzve hordta, így fekete fejkendője különleges formát kapott. Sovány arca barázdált vonásait orra hegyére csúsztatott, sötétkeretes szemüvege még jobban kiemelte, amint elmélyülten varrt vagy szüleitől rámaradt kopott imakönyvét olvasgatta. Nyolc gyermeket hozott a világra, közülük négyet eltemetett. Özvegyasszonyként élt a falu közepén álló, tapasztott falu, puritán egyszerűségű kis házában. Az urát elhurcolták a gulágra és soha többé nem jött haza, ezért minden imája érte és neki szólt. Évről évre a nyár ugyanazon idejében érkezett. Naptár nélkül tudta, érezte az időt, amikor jönnie kellett. Korán reggel kezdte a munkát, hiszen a vidéki embert a kakasszó már talpon találja. Élete során mindig hajnalban kelt, nem ismerte a lustálkodást és a betegséget. Számomra a falusi reggel nagymamám szerető szavaival, gondoskodásával, a forró lágytojással és a frissen fejt tejjel kezdődött. Nana ekkor már az ablak alatt, a verandán ült, a rövidlábú hokedlin, a foltozandó zsákok fölé hajolva dolgozott és alig hallhatóan dúdol- gatott. Az augusztusi reggelek csípése éreztette az ősz közeledtét, így Nana a zsákokkal védte rövid derekát és fájós lábát. Szerette a nap melegítő sugarait, vele szemben ülve dolgozott. Homlokába húzott fejkendője alatt soha nem látszott egyetlen verítékcsepp sem. Más dolgom nem lévén, Nana körül sündörögtem, játszottam és figyeltem, amint a méhek szorgalmával, türelmével, s hozzáértéssel foltozza a zsákokat. Idős kora ellenére minden apró lyukat megtalált és kijavított. Rövid, görbe ujjaival fürgén dolgozva, szép, egyforma öltéseket és szabályos foltokat alkotott a zsákok alján és oldalán. Munka közben gyakran dalra fakadt, olykor napestig énekelt fáradhatatlanul, de ha nagyszüleim egy pohárka borral megkínálták, még szebbek voltak nótái. Örömmel hallgattam tiszta, de nem iskolázott hangját, különleges, archaikus énekeit. Dalai Istenről, szerelemről és az elmúlásról szóltak. Azóta sem hallottam hozzá hasonlót. Kedvét, hangulatát nem befolyásolta a naponta változó időjárás és a világban zajló sok esemény. Nana csak varrt és énekelt. Örültem jöttének, ottlétének, cinkos mosolyának. Ilyenkor szinte repültek az órák, a napok. Év- ről-évre nagyobb lettem, Nana kisebb, ráncosabb öregebb. Piros nana egyik nyáron nem jött többé, mindannyian tudtuk, a Temető magához szólította egyszerű, dolgos, fáradhatatlan lényét, hogy ezután az Ő zsákjait foltozza, amelyek nem durvára hagyott kenderből, lenből, hanem a szeretet véget nem érő fonalából készülnek és csak nagyon ritkán lyukadnak ki. 1996. Október 29., Kedd Itt-Hon B 3 Hangony hétköznapi hőseinek Mindenszentekkor az emlékműnél is meggyújtják a gyertyákat mwmmmmmgímmmmmmMmmmmmmsm Hangony (ÉM - FL) - A honfoglalás 1100. évfordulójához kapcsolódva emlékművet avattak Hangonyban. Emléket állítva a községet alapító ősi nemzetségnek, s azon családoknak, akik 1800 előtt költöztek a faluba és utódaik ma is itt élnek. Mint Hangonyi László polgármestertől megtudtuk, az ötletet Lehoczky Alfréd Hangony - Hódos völgye a honfoglalás idején és a középkorban című könyve adta. Az emlékmű három táblája a .hétköznapi” hősökről szól. Azokról az emberekről, akik a közel 1000 éves Hangonyt megalapították és fennmaradását segítették azzal, hogy itt éltek. Az avatóünnepségen Lehoczky Alfréd nyugalmazott egyetemi tanár, a község szülötte elmondta, hogy a település hivatalosan ugyan csak 1214-től számíthatja múltját, de más adatokból tudjuk, hogy a Berény kabar törzs egyik csoportja, a Hangony nemzetség már a 10. században, 960 tájékán e térségbe került. „Hangony” neve éppen arra a szerepre utal, melyet a törzs betöltött: a kürtöt megfújva a hadjáratok toborzása volt a feladata. A Berény törzs így tarthatja vezérének Lehelt. Megható része volt az ünnepségnek, amikor az előadó felolvasta azt a levelet, melyet a Hangonyi nemzetség utolsó tagja írt Isztambul foglyaként, miután 1562-ben a törökök Murány váránál elfogták. A levél hiába jött: mire megérkezett, Fer- dinánd elkobozta a Hangonyiak birtokát, így Hangonyi György török fogságban pusztult el. Az emlékmű középső része erre emlékszik. Az emlékműn központi helyen olvasható az a jelmondat, amit a falu magának választott: Tisztelet és hála mindazoknak, akik községünket létrehozták és ezer éven át megtartották. Az előadó végül arra hívta fel a figyelmet, hogy volt már a jelenleginél is nehezebb helyzetben a falu, s csak hittel lehet elérni egy jobb jövőt. Ez a hit - mondta - származhat Isten igéjéből, a tudományból, az emberi szeretet- ből és a hasznosság elvéből. Mindegyikkel szemben lehetnek negatív tapasztalatok, de ezek a gyakorlati tények nem csökkent- hetik hitünkbe vetett reményünket. Másrészt - fejtette ki - egyik sem tekintheti önmagát kizárólagosnak, elengedhetetlen - a siker érdekében hogy legyünk megér- tőek mások hite iránt. Az emlékmű, a hétköznapi hősök névsorával Fotó: V. j. Csendes, kétarcú falu Vadna, ahol jól érzik magukat az emberek re szakképzetlenek. Helyben egy üzem, a Grafol Kft. működik, amelyben több helybéli is dolgozik. Vadna megtartó erejét az adja, hogy közel van Kazincbarcikához. A város ad munkalehetőséget, itt meg a csöndes, egészséges környezet adott. Iskolánkban 24 alsós tanul, két osztályban, három tanító irányítása mellett. Óvodánkban 35 kisgyerekkel foglalkozik két óvónő és két dajka. A közeli Sajógalgócról is idehozzák a kicsiket. Az óvodások, általános iskolások és a szociálisan rászorultak étkeztetését az óvodában működő konyháról biztosítjuk. Az orvosi ellátás a közeli Sajókazán biztosított, de hetente kétszer itt is rendel az orvos. Zömében reformátusok lakják a települést. Első templomukat 1695- ben, 301 éve építették, de az 1863-ban leégett. Aztán a hívek újat építettek. □A templomon kívül hol találkoznak, hol váltanak szót egymással az emberek? • Könyvtár működik a községben, 2009 darab könyvállománnyal. Az ön- kormányzat minden év tavaszán jótékonysági bált rendez, melynek bevételét az idősek estjének megrendezésére fordítjuk. Az utóbbira személyesen hívjuk meg a nyugdíjasokat. A kultúrház- ban tornaszobát alakítottunk ki, amelyet elsősorban az óvodások és az általános iskolások vesznek igénybe, délutánonként viszont már a felnőttek aerobicolnak benne. A „kihívás napján” egésznapos sport- programot szervezünk, amelyet hajnalig tartó bállal zárunk. □ Mire büszke a polgármester és milyen tervei vannak? • Nagy eredménynek tartom, hogy a gázprogramot megvalósítottuk és a felvett hitelt pontosan törleszt- jük. Sikerült a község működőképességét fenntartani, az önkormányzat nem ment csődbe. Nagyon fontosnak tartja a testület az emberi problémákra való odafigyelést. Bevontuk például a munka- nélkülieket a környezetvédelmi munkába. A közhasznú munkások kitisztították a Bán patak medrét, felszíni csapadékelvezető árkot építettek, megszüntették az illegális szemétlerakó telepeket és közreműködésükkel végeztük el a temető felújítását. Kaszáltak, gyomirtást végeztek, lépcsőt építettek, rendbe hozták a játszóteret a közhasznú munkások. Vannak terveink, sürgősen megvalósítandó feladataink, de ezekhez hiányzik a pénz. Első helyen a gázprogramra felvett hitel visszafizetése szerepel, a fejlesztések csak ezután következhetnek. Szilárd burkolatú járdákat építünk és rendbe hozzuk a kultúrházat, amikor lesz rá pénzünk. Most, így csak a működőképesség fenntartására elég a pénzünk - mondta a polgármester. Heti Jegyzet Vándorlások évei Nagy Zoltán A Miskolc környéki falvakat, a város külső kerületeit járva rácsodálkoz- (hat)unk, hogy az utóbbi egy-két évtizedben mennyi család települt ki a városból a szélekre és a környező településekre. Érzékelhető, hogy egy eléggé erőteljes és az egész észak-magyarországi területre jellemzővé váló tendenciával állunk szemben. Nemrégiben a megye északi csücskében fekvő Kissikátorban jártunk. A polgármester a lélekszám alakulását firtató kérdésünkre örömmel újságolta, hogy még korábban inkább a városokba költöztek innen a fiatal családok, újabban a visszatelepülés figyelhető meg. A közelmúltban hat, család költözött vissza Ózdról. A munkanélküliség sújtotta körzetben úgy gondolják a polgárok, hogy a falakban csak alacsonyabb a rezsi és a régi, de még nem olyan öreg ház körül is megterem ez- az a háztartás részére, nem beszélve az állattartás lehetőségéről. Megyén belül is a munkavállalás esélye vagy hiánya, a megélhetés reménye hajtja az embereket a lakóhely esetleges változtatásában. Szakszervezeti vezető mondta a minap: meglepte mennyi miskolci, diósgyőri szakember került például Jászberénybe, az ottani hűtőgépgyárba, mégpedig jó távlatokkal. Igen magasszintű szaktudást, feszes munkát követelnek meg, de azt meg is fizetik. Egy kezdő diplomás szakember - már az egyéb juttatásokkal együtt - akár háromszorosát is elérheti a Miskolcon kínált jövedelemnek. Nem beszélve a főváros vonzerejéről: a kvalifikált, idegen nyelvet, nyelveket ismerő szakember megduplázhatja, triplázhatja jövedelmét, ha szerencséje van és persze még fiatal. Több hirdetésben, álláskínálatban olvashatjuk ugyanis: jelentkezés 40 éves korig. Festő-mázoló kisiparos barátom jut eszembe, aki így fakadt ki: munka az volna, de pénzük nincs itt az embereknek. Legszívesebben elköltöznék a Dunántúlra, ott talán jobban megfizetnének, de hát itt építkeztem, itt Miskolcon, Borsodban élnek a szülők, a rokonok. Néhány évvel ezelőtt még - nem minden gigantomániától mentesen - számolgattuk: hány ezerrel, tízezerrel haladta meg Borsod-Abaúj-Zemplén lakossága a 800 ezret. Ma azt számolgathatjuk: hogyan közeledünk a 700 ezerhez. Miskolcról sem emlegetjük már, hogy az ország második városa, most mára harmadik a lélekszámút tekintve, de ugyan hányadik az itt élők életminősége tekintetében? jobb nem számolnunk. Alighanem jócskán a sor vége felé találnánk magunkat.
